Pislákoló lángok?

Felrúgva a szabályokat,tények alapján értékeljük legújabb kori történelmünket – ha másképp alakult volna alapon.

Ha az Antall-kormány kényszerűségből nem tiltotta volna meg az ’56-osok párttá alakulását, akkor kiváló, hazaszerető, a magyarság érdekeit szem előtt tartó emberek kerülhettek volna a kormányzatba is. Nem sorolom őket, nehogy sértődés legyen belőle, de voltak s vannak közöttük bőven, akik a több évtizedes megkülönböztetett hátrányok ellenére képesek voltak magukat képezni, nem szűkült be a tudatuk és ’56 lángját láthatatlanul, de táplálták lelkükben.

Bár ma is jó kiállású, okos, intelligens emberek, ám a ’90-es évek elején az először hazatért, képzett, sokoldalú, remek kapcsolatrendszerrel bíró és ismerő magyarokkal csodát tehettek volna Magyarország átalakításában, fellendítésében. Hiszen 1956-ban már a világ csodálatát, megbecsülését vívták ki, így hatalomra jutásuk esetén újból tetteikkel igazolhatták volna a magyarság kiválóságát. Ehelyett megszületett a kierőszakolt rózsadombi paktum, amiben eleve kizárták az ’56-osok felelős tisztségviselését.

Kétes múltú és jellemű egyének maradhattak továbbra is magas beosztásban és rövid ideig tartó rettegésük után újult erővel folytathatták azt, amit be sem fejeztek, mert náluk ez örökké tart. Izzadt pufajkájukat természetesen jól szabott öltönyre cserélték és utódaikkal együtt, azóta is rotációs rendszerben vehetik át a hatalmat. Míg az ’56-osok szövetségi, illetve bizottsági formákban lelhettek egymásra, szabadon emlékezve a dicső napokra. Az elszigetelésükre utaló jelek már ekkoriban láthatóvá váltak, csakhogy a mámoros öröm mellett erre nem fordítottak figyelmet. Komoly intő jel a mátyásföldi volt szovjet laktanya átalakítása utáni ’56-os lakópark átadása is. Akkor egyesek részéről felvetődött, hogy a kiutalt lakásokba úgy kellene elhelyezni a volt harcosokat, mint ahogyan a börtöncellákban voltak.

A különböző ’56-os szervezetek megalakulásakor már a közéjük küldött ügynökök is alapos aknamunkát folytatta, hiszen ebben nagy gyakorlatuk volt és van. Rövidesen bomlott az egység, barátságok szakadtak szét, mert gyanússá tettek mindenkit. Könnyedén tehették, hiszen a romló emlékezetre építve először megkérdőjelezték az azonosságukat, az egykori harcokban többnyire csak rövid ideig együtt volt és főleg becenevükön ismert bajtársak között. Az eleinte csendben hallgatózókból kerültek ki a legnagyobb szájúak, mert az összecsipegetett információkból összeállították a maguk legendáját s előre nyomulva szorították háttérbe az igazi ’56-os forradalmárokat. Összejöveteleken a nagyszájúak két-három konyak után annyi orosz tank általuk történt kilövéséről szónokoltak, hogy a Szuezi válságból visszarendeltekkel együtt sem volt annyi a Szovjetuniónak. Ám a rájuk jellemző, erőszakos, gátlástalan nyomulásukkal, másokba a szót is belefojtva nagyon eredményes végezték a rájuk bízott feladatot. Sajnos!

Mindez odáig fajult, hogy kevés kivételtől eltekintve, már egymásban sem bíztak az egykori hazafiak. A külföldön élt magyarokban sem, akik mázsaszám küldték-hozták a különböző segélyszállítmányokat, és ahol éltek, oda előadó körutakat szerveztek, vagyis ott segítettek bajtársaikon ahol tudtak. Köszönetképpen itthon ezt kapták: „add a pénzt és hallgass!” Nem csoda, hogy a repeső szívvel hazajöttek, letörten tértek vissza választott hazájukba. Ebben a mesterséges káosz teremtésben egyre gyorsabban haltak meg olyan bajtársak, akik már nem bírták az újra megpróbáltatásokat. Az erősebbek „csak” beleőszültek és megkeseredtek. Ez lett a kikényszerített,rossz döntés eredménye. Ha ez nem születik meg, megfelelő emberek, megfelelő helyeken megkezdhették volna az elszámoltatást, a felelősségre vonást.Az országot nem engedték volna elárasztani a multik, a bankok által, nem lett volna elkótyavetyélve a nemzeti vagyont.

Élhetne minden hazáját szerető magyar ember megbecsülésben, tisztességben, az örök és igazi emberi értékek jegyében, mert senki nem merné őket „magyarkodással” gúnyolni, mint ahogy szobrokat sem kritizálni, ledönteni, öntözgetni, Magyarországot elárulni, rágalmazni, mert itthon nem lenne helyük, ha….

V.A.

Nemzeti InternetFigyelő