Hirdetés

A hatalom elidegenítése

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Hatalom

E tanulmány feltételezi, hogy valamely társadalom alatt mindenki azt az emberi közösséget érti, amelyik egy adott időben egy kijelölt területen él. Az így meghatározott társadalom vizsgálatánál azonban szükségszerűen beleütközünk ugyanazokba a problémákba, amelyekkel a természettudományok is oly sokat küszködnek, tudniillik, hogy valamely folyamat milyen feltételek között jellemezhető saját szakaszával. Van ugyanis, aki a globalitást evolúciós folyamatnak tekinti, s van, aki csupán a jelen össztársadalmára vonatkoztatja.

Miután verbális kultúránkban kommunikációs zavarokat okozna a szó lecserélése, kényszerűségből a Globális (nagybetűs elnevezés) alatt minden esetben az emberi faj időtlen egészére utalunk, globális (kisbetűvel írt) kifejezés alatt pedig valamely korszak össztársadalmát értjük. Köztes jelzővel a még önálló struktúrával rendelkező helyi társadalmakat különböztetjük meg a globális rendszerbe beépült altársadalmaktól. Szükséges megjegyezni még, hogy a ”társadalmasítás” kifejezés jelen esetben nem a tulajdonviszonyokra, hanem általános hozzáférhetőségre, illetve a társadalom befolyásolási képességére vonatkozik. A megszokottól eltérően társadalmi szélsőségnek az életvitelükben kirívó csoportokat tartjuk (kiemelés: szerk.).

A globális és a Globális

Hogy korunk globalitása (világtársadalmi ideológia) miként alkalmazkodik a Globális (természetes társadalmi evolúció) tendenciáihoz, egyelőre még kérdés formájában sem vetődött fel soha. Azt sem tudjuk, hogy a két folyamat között van-e különbség. Ehhez ismerni kellene a Globális és a globális folyamatok társadalmi hatásait, mert – miután kizárólag társadalmi jelenségről van szó – csakis azokon keresztül hasonlítható össze a két változat. Az utód nemzedékek sorsa függ attól, hogy korunk mennyire képes igazodni a társadalmi evolúció kortalan követelményeihez.
A) A Globális (természetes) folyamat természetére periódusságából következtethetünk:
1. Generációkat átívelő, hosszú távú, önszervező, ember-központú program
2. Egyenrangú és meghatározó tagja mindenki, aki valaha is e világra született, vagy születni fog.
3. Nem szélsőségeivel, hanem a tömegek általános állapotával jellemezhető.
4. Hosszú távon a javak és a hatalom társadalmasítására törekszik. A társadalmasítással lehetetlenné válik, hogy javakkal vagy hatalommal terrorizálni lehessen a társadalmat
5. A hatalom a társadalom tiltó-tűrő-támogató akaratához kénytelen igazodni, hiszen ez a feltétele annak, hogy önszervező társadalomról beszélhessünk.
B) Az egyidejű (globális) társadalom természetét -bármekkora közösségre érvényesen- történelmi tapasztalatainkon keresztül ismerhetjük meg:
1. A meghatározás értelmében mindig egy adott korszak pillanatnyi állapotát tükrözi még akkor is, ha némi változás éppen a vizsgált időszakban történik a rendszerben.
2. Csakis hierarchikus viszonyok között működőképes. Bár a javak és az irányítás hierarchiája jól megkülönböztethető egymástól, a hatalom mégsem különíthető el a tulajdonviszonyoktól.
3. Szélsőségei mindig befolyásolják a tömegek általános állapotát.
4. A javak és a hatalom hierarchiájának fenntartásában érdekelt.
5. A kisajátított javak fegyverként is bevethetők a társadalmak ellen.
6. A hatalom többnyire a hierarchia csúcsának tiltó-tűrő- támogató akaratát érvényesíti.
A tömegek egy ilyen mechanizmusban, bár különböző színvonalon, egyszerűen vegetálnak, Nincs történelmi adatunk arra vonatkozóan, hogy technikai hálózattal valóban kiküszöbölhető-e a társadalmi hálózat. Következő generációk fogják megtapasztalni, hogy az egyén izolálása és a köztes társadalmak kiiktatása milyen hatással van a Globalizációra (természetes társadalmi evolúcióra). Ők lesznek képesek megállapítani azt is, hogy valóban magasabb rendű-e az egymással rivalizáló pártok szűk érdekpolitikája az állampolitikánál, illetve, hogy a társadalmi szélsőségekre szabott ideológiák helytállóbbak-e a nemzeti ideológiánál.

Quo vadis Domine?

Úgy tűnik, mintha egész világtörténelmünk arról szólna, hogy miként lehetséges az ideális Globális társadalmat mind jobban megközelíteni az elméleti globális hierarchiákban. Jelen társadalmi struktúránk egy véres kísérletsorozat Globálisan (a természettől) jóváhagyott részeredménye. A társadalmi szerveződés további iránya azonban máris heves vitákat vált ki korunk szereplői között. A természetes és a mesterséges társadalmi szerveződések közötti különbségről már szerezhettünk némi tapasztalatot. Sokan joggal feltételezik, hogy a társadalmi evolúció mesterségesen be nem fejezhető folyamat. A „Világ proletárjai egyesüljetek!” akció sem gyorsította fel a természetes társadalmi evolúciót (Globalizációt), s semmi okunk sincs más társadalmi csoportok világméretű egyesülésétől ennél különb eredményt várni. A nézetek közötti ellentétben könnyen felismerhető a Globális (természetes) közösség és a globális (elméletekre szervezett) hierarchia örökös harca, és ez a kettősség jellemzi korunk globalizációs folyamatát is.

A tényleges és névleges hatalom

Képviseleti demokráciákban is egyre többen döbben rá, hogy a tényleges hatalom nem okvetlen van azok kezén, akiknek nevére a hatalmi jogosítványt kiállították. A névleges hatalmat számtalan (társadalmi, csoportos, ideológiai, technikai, hadi, gazdasági, monetáris stb.) erő befolyásolhatja. A névleges hatalom önmagában üres formaság, tartalommal a tényleges hatalom tölt ki. Erős társadalmak maguk hatnak a hatalommal felruházottakra (ez a demokrácia), a gyengék és közömbösek más erőknek engedik át természetes jogaikat (ezt nevezik elnyomásnak). A hatalom tényleges birtokosa rendszerint anonim, de mindig megnyilvánul a névleges hatalom toleranciájában. Ha a hatalom komfortérzetet kelt a társadalomban, akkor valóban abban gyökeredzik, ám ha anyagi, fizikai, szellemi vagy erkölcsi károsodást okoz benne, akkor okvetlenül külső, többnyire társadalomellenes erő hatása alatt áll. A választás lehetősége önmagában még nem azonos a képviseleti demokráciával, csak ha a választott hatalom elismeri az őt választó társadalom felségjogait. Nem szükséges túl sokat lapoznunk a történelemkönyvben ahhoz, hogy választott zsarnokok nevével találkozzunk. A polgár befolyásolja, az alattvaló eltűri a hatalmat. A folyamatban lévő globalitás máris számtalan társadalmi problémát vet fel. Leglényegesebb belső ellentmondása, hogy jogrendjét nem a világtársadalom termeli ki önmagából, hanem erre kijelölt csúcshatalmi szervek spekulatív úton alkotják meg, mégpedig a társadalmi visszaigazolás igénye nélkül. Egy esetleges népszavazás sem jelent semmit, mert mint Tölgyessy Péter oly találóan megjegyezte egykor: „…a zsarnokok kedvenc szórakozása, hogy népelnyomó törvényeiket a néppel megszavaztassák”. A mai „világpolgár” közvetve sem szólhat bele a világ készülő alkotmányába, tehát a törvényhozó eleve világalattvalónak tekinti. A lényegen mit sem változtat, hogy az egyén számára bizonyos személyiségi jogokat biztosítanak. Némely „szabadságjogra” a Globális (természetes) társadalom egészen bizonyosan nem tart igényt, jelen humántársadalmunk pedig valószínűleg nem globálisan ragaszkodik hozzá. (Gondoljunk például az egyneműek családjogi törvényeire vagy az abortusz, eutanázia, drogfogyasztás, stb. szabadságára.) A szabad túrizmussal összekevert szabad költözködési joggal sincs minden rendben. Annyi már bizonyos, hogy e különös jog alkalmas a köztes társadalmak lebontására. Külön tanulmányt igényelne, hogy a területi paraméterek kiiktatása hogyan befolyásolja a helyi sajátosságok, s hogyan a hierarchia terjeszkedését. Korunk mobilitása főként tőkebirtokosok és nincstelen munkakeresők két szélsőséges csoportjára jellemző, tehát nem össztársadalmi, hanem monetáris jellegű. A kényszer- népvándorlás éppen a Globalitás hiányára utal. Jelzi, hogy a Földön még korántsem azonosak az emberi élet feltételei, s hogy ezen a globális hierarchiának sem érdeke változtatni. Helyi orvoslást igénylő beavatkozások helyett ugyanis inkább a köztes társadalmak sorozatos amputálását törvényesíti.

Keresd a tényleges hatalmat!

A jelenlegi globalizációs folyamat minden köztes- és altársadalomban maradandó károsodást okozott eddig, bár hívei általában eredményekről szoktak beszámolni. Megerősödve egyedül a monetáris (nem a gazdasági!) szféra került ki belőle, ami a jelenlegi globalizáció monetáris jellegére utal. Ez önmagában véve még nem lenne baj, ha a monetáris erő már társadalmasítva volna, vagy legalább mechanizmusában igazodni tudna a Globális trendhez. Két dologban lehetünk bizonyosak: a hatalmat korlátlanul ki lehet terjeszteni a technikával behálózott társadalmakra, s hogy a globalizáció ebben a formában nem a Globalizációt szolgálja. E kijelentés tényeken alapszik. 1999-ben a Perfekt kiadó megjelentette Hans-Peter Martin és Harald Schumann: A globalizáció csapdája című könyvét. Ebből idézünk az alábbiakban egy eseményt, amit a szemtanúk hitelességével igazol a két szerző.

A tittytainment-kultúra Globális antagonizmus

A San Franciscó-i Fairmont Hotelbe 1995 .szeptember végén Mihail Gorbacsov a világ minden tájáról mintegy ötszáz vezető politikust, gazdasági szakembert és tudóst toborzott össze. Megjelent többek között George Bush, George Shultz, Margaret Thatcher, Ted Turner a CNN hírtelevízió vezére, John Gage számítógépes menedzser, David Packard óriáscég alapító, valamint Zbigniew Brzezinski, a „tittytainment” lefordíthatatlan kifejezés kitalálója. (Ez megközelítően elkábító szórakozást és elégséges táplálékot jelent a világ „frusztrált” lakossága számára, nehogy sorsuk ellen lázadni akarjanak.) Ez az Gorbacsov által „globális agytröszt”-nek nevezett társaság már minden következmény nélkül kinyilváníthatta, hogy a mai technológia mellett a munkaképes lakosság húsz százalékára tart igényt a világgazdaság lendületben tartásához. Helyi gazdaságokról és a Globális gazdaságról természetesen szó sem esett. Elképzelhetetlen, hogy a munkaképes lakosság nyolcvan százaléka majd ujjongva veti magát alá egy mesterséges „frusztrálásnak”. Ha mégis, akkor a világtársadalom a technika fejlettségének ellenére is igen alacsony társadalmi színvonalon fog globalizálódni.

A hatalom kisajátítása

A technika, tudomány és gazdaság társadalmasítása korunkig evolúciós kényszer volt. Semmi okunk feltételezni, hogy jelen generációnk alatt megáll a folyamat. Néha úgy tűnik, mintha az örökös kegyetlenkedéstől elcsigázott emberiséget leigázta volna a modern tárgyak primitív fétishatalma, csakhogy a Globális emberi nem még nem hagyta jóvá ezt a változatot. A San Francisco-i agytröszt agyrémeit nemcsak a társadalom, de egyetlen névleges hatalom sem támogathatná, ha minden ellenállás máris komoly büntetőszankciókat nem vonna maga után. Pokoli terv körvonalazódik. A behódolt helyi hatalom automatikusan kerül majd szembe saját társadalmával, az ellenállót viszont az elvonásokat és megbélyegzéseket rosszul tűrő társadalmak maguk akarják leváltani előbb, vagy utóbb. A helyi hatalmak elidegenítésének folyamata érzékelhetően beindult. Szerepüket lassan átveszi a világadminisztráció, de az máris jobban kötődik a globális agytröszthöz, mint saját alattvalóihoz. És kezükben van már a világ fegyverarzenálja is. Bármelyik oldaláról közelítjük meg a kérdést, mindig ugyanarra az eredményre jutunk: a globalizációs mechanizmus jelenlegi formájában ellentétes hatású a természetes Globalizációs folyamattal. Államok helyett jól kimutatható marketing tevékenységgel lokális pénzügyi és pénzelosztó lobbykat készülnek a rendszerbe iktatni. Félő, hogy az államhatalom az egyirányú hatások következtében lassan elveszíti társadalmi fogékonyságát, s önkéntelenül is egy Globalizáció ellenes folyamat katalizátorává válik.

Visszavenni a tényleges hatalmat!

A globalizáció intim szférája olyan csapdát készül felállítani, amiből -ha egyszer belesétáltunk- a tittytainmentbe kevert maszlaggal elkábított generációk többé nem lesznek képesek kiszabadulni. A köztes társadalmak egyelőre meghatározó szerepet játszanak a folyamatban. Nem véletlen, hogy lebontásuk és területlenítésük az elsődleges cél. Nincs más választás, mint visszatársadalmasítani a tényleges hatalmat, vagy ami evvel majdnem egyenértékű, társadalmasítani a monetáris erőt. Ez ma már nem politikai, hanem Globális, azaz természetes követelmény. A névleges hatalmat fel lehet szabadítani a társadalomellenes erők befolyása alól, ha a társadalmat imitáló pártok helyett személyiségekre ruházzuk a hatalmat. Olyan emberekre, akik képesek megkülönböztetni hierarchiát a Globális társadalomtól és bizonyíthatóan a társadalom mellett kötelezték el magukat. Egy ilyen adminisztráció mellett viszont a választóknak ki kell tartaniuk akkor is, ha büntetőszankciók érik miatta, mert csakis egy ilyen apparátus képes Globalizálni a globalizációt.

A büntetés

Minden jel arra mutat, hogy a hatalom visszatársadalmasításának kísérlete nem marad megtorlatlanul, csupán azt nem lehet tudni, hogy milyen mértékben mernek büntetni érte. Az egyszerű lefasisztázástól a gazdasági és politikai bojkotton át, egészen a fegyveres konfliktus kirobbantásáig bármi előfordulhat. Mindenféle megtorlás a tényleges hatalom társadalomellenességét igazolja, csakhogy ez ma már nem zavarja a globális agytrösztöt. Az ellenszegülőket, valamint a világ mesterségesen frusztrált lakosságát helyenként máris rasszistának nácinak vagy fasisztának bélyegzik. Ez a nyolcvan százalékra tervezett (plusz a nem tervezett ellenálló) tömeg lassan komolytalanná teszi a vádat, így egyre kevesebbet kell majd törődnünk vele.

A gazdasági bojkott valamivel veszélyesebb, csakhogy a világrend-fenntartására kiválogatott húsz százaléknál aligha érint majd több embert, s még e húsz százaléknak is saját jól felfogott érdeke, a társadalmakat támogatni. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy önként, vagy kényszerből vállalt szerepüket a nácik és bolsevikok játékával azonosítja egykor a Globális világ. A többség egy esetleges bojkott következtében még nyerhet is. Annyit mindenesetre, amennyi saját társadalma javaiból megilleti, hiszen attól is megfosztani készül a globális agytröszt.

A fegyveres konfliktusokról pedig nincs mit mondani. Ebben a szakaszban a tényleges hatalom már nyíltan fordul szembe a társadalommal, és a történelem tanúsága szerint ez váltja ki a Globális ellenhatást is. Ma még csupán néhány esetben merik vállalni a leleplezés kockázatát. Nem kellene addig ódázni a dolgot, amíg globálissá fajul a veszély.

Dienes Erzsébet

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás