Oskar: A SÖRÖSÜVEG

A www.nemzetihirmondo.com sajtósai  rendőrt akartak hívni, illetve intézkedést szerettek volna az ügyben.  Hiszen belegondolni is szörnyű, hogy pl. valakinek a fejére esik, vagy megsebez valakit. Az meg külön más kérdés, hogy ha éppen olyan (fentről vagy a föntieket irányító hárombetűs vezérkara által  „táv-szexxel” nemigen felmérhető) csoport üldögét volna ott, akik kapásból anyázva és valamit kézbe kapva nekirontanak az üvegajtóknak…  Pfff! Kész lett volna egy újabb TV-székház-cirkusz….

Ugye, nem ezt akartad, „dobálókám”, csak én gondolok mindjárt a legrosszabbra?

Az egyik sajtó-munkatársnak sikerült is  lencsevégre kapnia, egy az emeleti ablakból leselkedő lényt. Egyenruháját elnézve, egy cseppet sem kétséges, hogy nem a rendőröket is sújtó fizetés-csökkenés  miatti magasból leugrás műveletén agyalt éppen….

Persze, lehet hogy megint gonoszkodom, és a valóság sokkal prózaibb: az EU zászló őrzőjéről van szó.  Ami egy üzemen kívüli, bontásra készülő épület esetében ugyan masszív marhaság, hogy ott lengedezzen, de hát ki tudja….  De nem fosom a szót, hajnali háromkor már jönnek a hülyénél hülyébb gondolatok, el is üti az ember a bötűket, alunni kéne már lassan…..  A sok szöveg helyett ihol egy film, a téma felölelése céljából:

Érdekfeszejtő szösszenet, egy, a CSI:Miami   csapatát megszégyenítő forró nyomos üldözés története…  Avagy: hűségesnek tűnő ábrázolása a Magyar Köztársaság tettrekész rendőri reagálásának bemutatására…

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=S_WtjRbNIZM]

Mivel a filmből is kitűnik, hogy az egyik főrendőr határozottan állította azt, hogy nincs senki az épületben, fotósunkat már megest a paranoid képzelgés ragadta el, amikor az egyik, oldalsó vaskapu irányából hangokat (jujjj, még női kacajt is) vélt felfedezni…  Elég macerás egy szűk nyíláson mozgolódó árnyékot  vagy annak tulajdonosát lencsevégre kapni, de nini:  VALAMI  mozgolódott ottan, a résben…  (nem az a rés, ne tessék már mindjárt rosszra gondolni fotósunknak sem azon jár az esze mindig, nna!…)  De a rés az csak rés, azon meg rajta kell lenni, tartja a cserkész mondás.

Na, mivel emberünk az éppen soros szerelmi csalódása okán úgyis „minden-mindegy” hangulatban volt, fogta magát, és átaraszolt akapu közvetlen közelébe, dacolva az utcában dekkoló rendészeti gépjárművekkel, nyüzsgő rebiszesekkel.

A réshez nyomta gépe lencséjét (ez most nem az op.sec Benkő Dániel művelet…)ami ölég életlen és fos minőségű képet eredményezett, egyben felzendült belül egy hang: „nemtakaraodszakurva anyádba?” és már zörrent a zár is… Úgyhogy szégyen a futamodás, de felettébb hasznos. Gyorsan át kellett helyezni a lőállást  kicsit távolabbra…..

A kapu nyílt, és a történések sorrendjében az alábbi képek kerülnek most a monitorjára minden olvasónak:

A kinyíló kapun fekete ruhás kommandósok rajzottak ki, felteszem a gazdaságosság okán is: ha már ki lett nyitva, akkor használjuk is a nyílászárót….

A csoport utolján kiröppenő  rendvédelmi dolgozója lehetett talán az előbbi „utasítgató”  mert ölég cudar képpel meredt fotósunk irányába..:

Mindenkitől elnézést kell kérnem a kifejezetten rossz minőségű fotókért,  rendes körülmények között egy NOKIA telefonnal jobbakat lehet készíteni. De, mentségünkre szolgáljon a kissé zaklatott  lelkiállapot, amit a nép nyelve  nemes egyszerűséggel beszarásnak is szokott nevezni…

Nem fokozom tovább az idősebb és puritán hölgyek idegesítése céljából a kifejezetten ordenáré stílust, inkább csak  a végkövetkeztetés maradt már hátra:

1. Már megint bebizonyosodott, hogy a hatalom, vagy őrizői részéről a tanulságos tapasztalat: az sem igaz, amit kérdeznek….

Hát hol volt ez az épület „üres”, te cuki kis alezredesem?  Ha én lennék a tanár a katedránál, már szólnék is: ” a körmöket  össze       gyerekem, jön a méterrúd!”

2. Losonci Katát is jól megvezették, vagy pedig  tudta a nő, és csak úgy  úgy csinált,. mintha nem tudná…. (egyébként ezt már ismerjük: ha egy nő azt mondja: „nem”, akkor az „igen”..)  ugyanis ebben a felállásban valahogy nincs igazságtartalnma a riportja szövegének, márminthogy „jelentéktelen készültség….”

3. Menetközben lehetett valami főrendőri paradigma-váltás, és a gárdaruha kontra gárda-szónoklatok ellenére ezért nem rajzottak ki a sisakos méhecskék a kaptárból…

De ami a tömör lényege az egésznek: Már pedig mégiscsak „lakott volt” az a fránya épület, és valaki csak-csak kidobta unalmában vagy vicces kedvében azt az üveget…

Ennél nagyobb rejtély már csak az, hogy ha ez így van, akkor az hogy lehetett?  Hiszen: szolgálatban nem iszunk, elvtársak!

A humornak, baromkodásnak tényleg vége:

Véresen komoly ám az egész. A film is, a képek is nem a képzelet szülöttjei, hanem megtörtént  és valós elemekből merítkezett az alkotó…:(

OSKAR – A Riporter

Epilógus:

Kis híján kialakult egy kis  asztal körüli kergetőzés a dühös tekintetű pilotkás és fotósunk között, de egy örök tanulság és tanács legyen minden sajtómunkás számára: keresni kell gyorsan egy hülyén vigyorgó és tekintgető turistákból álló csoportot, közéjük keveredni…  Itt bevált.

(Ezt a végére hagytam. Mert ha valaki a  stílus ellenér át akarná venni mégis a cikket, akkor csak egy „nyissz” a végibül, és annyi… )