Csakazértis: Magyar Gárda!-Az Ítélőtábla döntésének megfelelően új mozgalom alakult


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Hát nem! Nem sikerülhet nekik!

Először egy – a másodfokú döntés által sem cáfoltan politikai megrendelésre született – érthetetlen ítélet, mely a jogásztársadalom nagy részének felháborodását váltotta ki. Egy ismerősöm a legismertebb közösségi portálon le is vette neve elől a jogi végzettségét jelző „dr.” előtagot, mivel ő nem adja nevét egy ilyen ítélethez.

Utána a vezetők megfélemlítése: egyesülési joggal való visszaélés miatt indítanak nyomozást, holott az ítélet a polgári perrendtartásban jártas jogász szerint még nem végrehajtható.

Következik a gárdisták megfélemlítése: egyenruha viselése miatt elő kell állítani a gárdistákat. Később az ORFK, a BRFK és mindnyájuk „kedvenc” Drazséja egymásra mutogat a „félreértésre okot adó utasítás” miatt, holott mindössze arról van szó, hogy a bírósági döntéssel ellentétesen korlátozni kívánták a magánszemélyek vélemény-nyilvánítási jogát.

Majd következett a július 4-i békés, spontán demonstráció brutális feloszlatás, ahol – a rendőrségi közlemény szerint – először felhangzott a távozásra történő felhívás, majd néhányan rátámadtak a rendőrökre. A rendőrség szerint ez utóbbi miatt kellett a demonstrációt feloszlatni. A jövő heti lottószámokat honlapunk „Kapcsolat” menüpontján keresztül várjuk Bencze József országos rendőrfőkapitánytól…

Kattintson a képre a képgaléria megtekintéséhez!
Kattintson a képre a képgaléria megtekintéséhez! Fotók: Molnár László

A hét végén újabb, a „gengszterváltást” megelőző időket idéző intézkedésre került sor. Kormányrendeletben szabályozták, hogy aki feloszlatott társadalmi szervezet működésében részt vesz, az szabálysértést követ el. Ez már majdnem megfelel egy „törvényerejű rendeletnek”, ami felveti az alkotmányellenesség gyanúját is!

Csakhogy a Fővárosi Ítélőtábla döntése egyértelműen fogalmaz: noha a döntés az Egyesület mellett a Mozgalmat is feloszlatta, a Magyar Gárdát alkotó természetes személyeket továbbra is megilleti többek közt az egyesülési jog is. Tehát bármikor újjá lehet alakítani egy, a feloszlatott szervezethez hasonló mozgalmat!

Ezért gyűlt össze több ezer gárdista, pártoló és szimpatizáns július 11-én a budapesti Szabadság téren. Tiltakozunk a csengőfrász, a koncepciós perek és a pártállami időket idéző, rendeleti úton történő jogalkotás ellen, valamint felemeljük szavunkat azokért, akik mindenféle ítélet ellenére közösségben kívánnak tenni hazájukért, a rászorulókért, a közbiztonságért!

Magyar Gárda

Ott volt ismét mindenki, aki kiállt mellettünk. A HVIM, a nemzeti portálok, a „magunkfajta” újságírókat képző Független Újságírók Szövetsége és ismét megjelent a Bombagyár közösségi portál is nagy derültséget keltő „félelemkeltő lufijaikkal”. A téren felsorakozott továbbá testvérszervezetünk, a Nemzeti Őrsereg több tagja is. Az emelvényen pedig Szabó Gábor, a feloszlatott Egyesület tagja, a Jobbik elnökségi tagja nyitotta meg a rendezvényt.

Elsőként dr. Szöőr Anna, a 2006-os rendőrterrort vizsgáló Október 23. Bizottság Alapítvány tagja lépett a mikrofonhoz. Beszédében kijelentette: őt jogászként a bírósági ítélet abszurditása győzte meg arról végérvényesen, hogy a Magyar Gárdához kell tartoznia. Felszólította a magyar értelmiséget, hogy csatlakozzon a Magyar Gárda Mozgalomhoz, így együtt védhetik meg a magyar értékeket.

Következett Kiss Róbert, a feloszlatott Magyar Gárda volt főkapitánya. Beszéde teljes terjedelemben így hangzott:

Adjon az Isten!
Gárdisták, bajtársak, magyarok!

Sajnos fekete napokat élünk. Olyan napokat, amikor kimondani azt, hogy magyar, bűn. Olyan napokat, amikor azok, akik elfelejtik, hogy magyarnak születtek, kezet emelnek azokra, akik a törvény ellenére sem akarják elfelejteni azt, hogy magyarnak születtek.

Gyermekkoromban Édesanyám magyarnak nevelt. Nem tudta szegény, mekkora bűnt követ el azzal, hogy magyar bölcsődalokat dúdolgat nekem nyűgös perceimben. Nem tudta, hogy bűnt követ el, amiért erős, határozott kézzel nevel belém igazságérzetet. Édesanyám nem tudta, hogy bűn becsületre nevelni engem. Nem tudta, hogy bűn megtanítania azt, hogy az igazság hangja mindig erősebb kell legyen minden más hangnál. Az én Édesanyám magyarságát csendőr nagyapámtól örökölte. Ő is bűnös volt, hiszen átadta Édesanyámnak ezt a szeretetet és tiszteletet magyarságunk iránt. Én ebben a szellemben nőttem fel. Nekem azt tanították, hogy testvéremre soha kezet ne emeljek. Ezt én csak tág értelemben tudtam kezelni, hiszen szűk családunkat tekintve egyedüli gyermek vagyok.

Sokáig azt hittem, ez az általános. Sokáig naivan azt gondoltam, mindenkit ilyen tanításokkal indítanak el az élet rögös útján. Azt hittem, mindenkinek emberi értékeket csomagolnak a batyujába. De rá kellett jönnöm: tévedtem. Tudtam én, hogy vannak emberek, akik másféle értékek szerint mérnek. De azt nem hittem volna, hogy ennyire sokan. 2006-ban gondolkodtam el először ezen, amikor saját magyar fajtám emelt kezet a testvéreire. Amikor saját magyar fajtám ütött brutálisan. Amikor saját, elkorcsosult fajtám lőtt ki szemeket. A magyar fajtám igazabb fele azt skandálta: magyar rendőr velünk van. Kiderült: butaság volt ezt hinni. A magyar rendőr nem volt velünk.

Aztán 2009. július 4-én ismét szembe kellett néznem a ténnyel: a magyar rendőr nem volt velünk. Hiába gondoltam azt, hogy magyar bölcsődalokat dúdolgattak neki gyermekkora nyűgös perceiben. Hiába hittem azt, hogy erős kézzel neveltek bele igazságérzetet. Hiába gondoltam azt, hogy becsületre nevelték. Hiába bíztam abban, hogy az édesanyjuk őket is arra tanította: az igazság hangja mindig erősebb kell legyen minden más hangnál. Mert ezek a tanítások, ha voltak is, elvesztek. Helyébe rút, csalárd kifogások kerültek. Parancsok. Idegenektől. Olyanoktól, akik kezének egyetlen intésétől fajtánk csontja roppan. Olyanok, akik egyetlen biccentéssel akarnak ítélkezni testvéreik épségéről. Olyanok, akik csalárd módon arra esküdtek, megvédik fajtájukat az idegenektől. Aztán ők maguk válnak farkasainkká. Nem kímélnek férfit, nőt, időset, fiatalt. Olyanok, akik paragrafusok mögé bújnak, és átformálják azokat,ha kell. Olyanok, akik akár Justitia szemét is kilövik gumilövedékkel. És ez nekik jó.

Hát miféle hályog telepedett a szemükre? Ki lehet hatalmasabb a szerető édesanyánál? Hova tűntek az álmok, a szebb világba vetett hit? Hogyan válhattak szolgalelkű kutyákká azok, akiknek kitűnőbbnek kellene lenniük mindannyiunknál? Akik álmatlanul, éberen kellene óvják maroknyi kicsi nemzetünket? Mivé lettek magyarjaink? Miért csaholnak vigyorgó pofával, ha morzsákat vetnek nekik a mocsok árulók? Elfelejtik ezek a kegyetlen Káinok, hogy testvéreik vére az égbe kiált? Hát az ilyenek nem félnek az igaz Isten haragjától? Nem félnek, hogy a szent turul, melyet nem tisztelnek, beléjük mélyeszti karmait? Nem félnek a lelkiismeretüktől? Nem félnek édesanyjuk kérdő tekintetétől? Nem félnek a naptól, amikor mindannyian egyenlően állunk majd egymás mellett és eljön a számonkérés ideje?
Gyalázatos időket élünk. Magunkra maradtunk. Testvér támad testvérre, magyar a magyarra.

A mi nemzedékünk sok mindent megélt. Megélhettük a kommunizmus talmi csillogását. Megélhettük vergődő végnapjait. Aztán csillogó szemmel hittünk abban, amit demokráciának, szabadságnak, jognak hívtak. Saját kezünkkel építettük, reménykedtünk, és hittünk benne. Most megéljük annak megcsúfolását. Mit veszíthetünk még? Hova tudunk még hátrálni? Mit vehetnek még el tőlünk? Az igaz szónak helye nincsen. Igazságunk tiszta szavára a hideg bilincs volt a válasz. Egymásba kapaszkodó kezeinket tonfával törték. Ruhánkat szaggatták, mert félelmet kelt. És nem látták, hogy evvel saját ruhájukon újabb és újabb folt keletkezett. A mienk pedig rongyosan, szakadtan is tiszta maradt. Mert a mi ruhánkat a magyar emberek szeretete tisztítja. A mi ruhánkat öreg, bölcs kezek simítják. A mi ruhánkat szeretettel öltjük magunkra és szeretettel vesszük fel. Mert nekünk az eskünk szent, és nem feledjük a lényegét. A mi eskünk nem kötelez igaztalan döntésekre. A mi ruhánkat nem vásárolták meg. Fekete nadrágunk fehérebb a hónál. Vajon fehér ingünk fenyegetőbb a mocskos rongyoknál? Öklünk félelmetesebb a tonfánál, vagy a szamurájkardnál? Nem tudom. Talán.

Egy dologban azonban biztos vagyok: a becsületünk nem fejezhető ki szép kerek summákban. Az igazságunk nem bújtatható paragrafusok mögé. A hangunk nem halkítható könnygázzal, tonfával, brutalitással. Mert mi nem akarunk többnek látszani, mint amennyik vagyunk. Mi nem akarunk másabbnak látszani, mint amilyenek vagyunk. És mi nem akarunk hátat fordítani a saját fajtánknak, mert ez a könnyebb út.

Így örök szövetségünket erősítve kérdem testvéreimet, felvállaljátok-e nemzetünk védelmét? – Igen! – zúgott a tömeg.
Akartok-e tagjai lenni az újjáéledő Magyar Gárda Mozgalomnak? – Igen – zengett ismét a Szabadság tér.
Akarjátok-e felvenni a Magyar Gárda Mozgalom fekete mellényét? – Igen! – dübörgött az elszánt válasz.

Testvéreim, mindannyian gárdisták vagyunk! Hát adjon az Isten! – Szebb jövőt!

Köszönöm!

E szavakkal Kiss Róbert főkapitány vezetésével újra megalakult a Magyar Gárda, melyet a Fővárosi Ítélőtábla döntése értelmében a Magyar Gárda gárdistáinak joguk van újra megszervezni. A közfelkiáltással újjászervezett Magyar Gárdában lesznek szervezeti változások (alapvető, hogy nem kapcsolódik hozzá Egyesület), de a mozgalom lényege, azaz a gondolatvilág, az egyenruha, a szélsőségmentes radikalizmus, a szolidaritás és mindennek alapja, a Szent Koronára tett eskü megmarad! Tevékenységünk pedig kizárólag a bíróság által kifogásolt tettek tekintetében változik. Ami majdnem az, az nem az – szól az ősi dakota közmondás. Mivel ez a mozgalom nem jogutódja a bírósági döntéssel feloszlatott szervezetnek, így sem az újra megválasztott vezetők, sem a mozgalomban tevékenykedő gárdisták nem vonhatók felelősségre és nem szankcionálhatók.

És az eddig civilben sorakozó gárdisták a „Magyar Gárda! Szerelvényt igazíts!” vezényszóra ismét fejükbe húzták sapkájukat, magukra vették az Árpád-pajzzsal díszített oroszlános mellényt. Arcukon a legkülönfélébb érzések látszottak. Egyesekről lerítt: ismét azt az érzést érzik át, amit akkor, amikor először öltötték magukra a formaruhát. Másokról az elszántság sugárzott. Megint mások örömkönnyeikkel küszködtek. De mindnyájukat összekötötte egy érzés: az összetartozást, az egymás iránt érzett szeretetet semmilyen jogi fórum nem nyilváníthatja semmissé! Mindeközben a tömeg soha nem látott tetszésnyilvánítással köszöntötte az újjászerveződő Magyar Gárdát és annak gárdistáit.

Ezek után több olyan közismert személy kapott a Magyar Gárda egyenruhájából, akik állhatatosan végigküzdötték velünk, gárdistákkal az elmúlt csaknem két évet. Így büszkén mondhatjuk, olyan emberek váltak bajtársainkká, mint Szegedi Csanád EP-képviselő, ifj. Hegedűs Lóránt református lelkipásztor, Murányi Levente 56-os elítélt, Sárdy Barbara énekesnő, Pörzse Sándor televíziós műsorvezető, Für Lajos honvédelmi miniszter, Vona Gábor, a Magyar Gárda megálmodója és a feloszlatott Egyesület elnöke, Morvai Krisztina jogász, EP-képviselő. Mindnyájuknak volt pár bíztató szava a gárdistákhoz, Szegedi Csanád például kijelentette: jövő héten az Európai Parlament alakuló ülésén ebben a mellényben fogja átvenni képviselői mandátumát!

Morvai Krisztina beszédét pedig az alábbiakban közöljük:

A végtelenül igazságtalan neoliberális rendszer összeomlott, világszerte emberek tízmillióit maga alá temetve. A felelősök rettegnek a felelősségre vonástól, ezért hangos „fasisztázásba”, „antiszemitázásba” kezdtek, s igyekeznek szélsőségesnek beállítani mindenkit, aki a globális nagytőke, a multik és a bankok rémuralma helyett a tisztességes munkából élő emberek –kisgazdák, kisvállalkozók, állami alkalmazottak – érdekeit kívánja szolgálni.

E folyamat részeként Magyarországon az MSZP és az SZDSZ 2006 ősze óta diktatúrát tart fenn annak érdekében, hogy az ország teljes kifosztásával szemben a megfélemlített emberek ne merjenek szót emelni, fellázadni. A jogállam helyett rendőrállamot bevezető és fenntartó hatalom igyekszik szélsőségesként beállítani mindazokat, akik tenni kívánnak a magyar emberek teljes kiszolgáltatottsága, rabszolgasorba taszítása, Magyarország gyarmatosítása ellen. Ide tartozik a Magyar Gárda is, akik egyebek között a tömeges bűnözésnek kitett vidéki magyar lakosság méltóságát és reményét kívánják visszaadni. Minden felnőtt magyar embernek világosan kell látnia, hogy mi folyik a hazájában. Tudnunk kell, hogy a hatalom célja nem más, mint az ellenállás megtörése, a termőföldünk, a vízkincsünk, nemzeti vagyonunk egészének „lenyúlása”, külföldi kézre juttatása. Az ország katasztrófa helyzetbe került, a gazdaság összeomlott, egyre többen kerülnek kilátástalan, reménytelen helyzetbe, szegénységbe. Az ország menthetetlenül egy harmadik világbeli gyarmat sorsára jut, ha nem teszünk valamit, s ha nem tesszük világossá: elegünk van abból a pusztításból, amit a politikai és gazdasági elit a „rendszerváltás” és különösen 2002 óta végzett az országban. Ehhez az kellene, hogy az emberek szabadon véleményt nyilváníthassanak, demonstrálhassanak, sorsuk elszenvedőiből alakítóivá válhassanak a saját hazájukban. Ezt igyekszik megakadályozni a hatalom, mindenáron, semmilyen eszköztől vissza nem riadva. Az elkerülhetetlenné váló felelősségre vonástól való félelem különösen is elszánttá teszi őket. Az emberi jogok sárba tiprását, a 2006 óta rendszeressé vált tömeges rendőri brutalitásokat, jogellenes fogvatartásokat ebben az összefüggésrendszerben kell látnunk.

Az Európai Parlament a jövő héten Strasbourgban tartja nyitó ülését. A tervezett napirendi pontok között szerepel Irán (valamint Kína, illetve Honduras) emberi jogi helyzetének megvitatása. Ennek kapcsán szeretném a Parlament tudomására hozni, hogy Magyarországon 2006 ősze óta emberi jogi válsághelyzet van, amelynek kezelésére az Európai Unió semmiféle hajlandóságot nem mutatott, s semmiféle lehetőséget nem kínált. Éppen ezért, meggyőződésem szerint a Parlamentnek, illetve az EU-nak semmiféle erkölcsi alapja nincs arra, hogy kívülálló országok emberi jogi helyzetét kritizálja. A képviselőtársaim részére be fogok mutatni a 2006. őszi tömeges rendőri brutalitásokról szóló felvételeket, az idén március 15-én, a Jobbik kampánynyitó rendezvényét követően történt rendőri támadásról készült képeket, amely támadás engem ért, immár képviselőjelölti minőségemben, továbbá Vona Gábor múlt heti megbilincselésének, megalázó bebörtönzésének képeit. Az, hogy egy 15%-os képviselettel rendelkező politikai párt képviselőjelöltjét, illetve vezetőjét a rendőrség ilyen elbánásban részesítse, kizárólag diktatúrákban fordulhat elő. A diktatúra világos politikai provokációja, hogy a miniszterelnök az akciót irányító rendőrtiszteket kitüntetésben részesítette. Hasonlóképpen bemutatom a 2006 ősze óta tartott utcai demonstrációk résztvevőivel szemben tanúsított rendőri brutalitások, előállítások, jogellenes fogva tartások és koncepciós eljárások részleteit is. Fontosnak tartom annak hangsúlyozását, hogy nem valamiféle „rendőri túlkapásokról” van szó, hanem a kormány által irányított tevékenységről, amit mi sem jelez jobban, mint az a már említett tény, hogy Bajnai Gordon miniszterelnök kitüntette azokat a rendőrtiszteket, akik a mindenki számára láthatóan durván jogsértő rendőri intézkedéseket irányították július 4-én. (E kitüntetésekkel, a felelősök világos azonosításával és megnevezésével természetesen segítette a későbbi felelősségre vonást a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűncselekményét megvalósító parancsnokokkal szemben és megelőzte, hogy 2006-hoz hasonlóan „elkenhető” legyen a rendőri felelősség kérdése. Ezt az igazságtételt sürgetők nevében köszönöm a miniszterelnöknek. Mindazonáltal felhívom minden rendőr figyelmét, hogy a bűncselekményt megvalósító parancs végrehajtását akkor is kötelesek megtagadni, ha a diktatúra kormánya feljebbvalójukat a jogsértésekért szeretik kitüntetni.)

Az Európai Parlamentben tehát világossá kívánom tenni, hogy az Unión belül, az EU passzív asszisztenciája mellett olyan tömeges és durva emberi jogi jogsértések folynak, amelyek teljességgel hiteltelenné teszik, hogy az EU szót emeljen az unión kívüli országok emberi jogi helyzete ügyében. Más megfogalmazásban: az EU-nak meggyőződésem szerint nincs joga sem Irán, sem más Unión kívüli ország emberi jogi helyzetének „elbírálására” addig, amíg saját tagállamában eltűri, hogy az ellenzékhez tartozókat rendszeresen brutális rendőri bántalmazásoknak vessék alá, bebörtönözzék, évekig tartó koncepciós eljárások alá vonják. Nem jogosult Irán vagy más kívülálló ország bírálatára az az Unió, amelynek területén kormányutasításra szemeket lőnek ki, békés tüntetők százait bántalmazzák kirívó kegyetlenséggel, tüntetések idején a metróból a felszínre érkező embereket igazoltatják, motozásnak vetik alá s közben videofelvételeket készítenek róluk. Nem jogosult Irán vagy más ország bírálatára az az Unió, amelynek területén a földön ülő, békés tüntetőket 20-30 cm távolságból szemen fújhatnak a rendőrök könnygázzal, s ahol egy ilyen demonstrációról több mint 200 emberrel töltetik sötét börtönudvaron állva, vagy penészes magánzárkákban az egész éjszakát.

Örömmel olvastam, hogy az Európai Parlamentnek az elkövetkező időszakban Schmitt Pál személyében magyar alelnöke lehet. Ezúton is kérni szeretném képviselőtársamat, alelnök-jelölt urat, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a magyarországi, 2006 őszén kezdődött tömeges emberi jogi jogsértések kivizsgálása és folytatásuk megakadályozása az Európai Parlament kiemelt témái közé kerüljön. Szintén ezúton kérem fideszes EP- képviselőtársaimat, hogy támogassák hasonló célú törekvéseimet, lépéseimet.

Végezetül Vona Gábornak, a feloszlatott Egyesület elnökének és a Jobbik Magyarország Mozgalom – Párt elnökének felszólalását hallhattuk:

Adjon az Isten!

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki eljött ma ide, hogy kifejezze tiltakozását a kormányzat diktatórikus törekvéseivel szemben, és hogy kifejezze szolidaritását és támogatását a gárdisták felé. A bíróság és a rendőrség szerint a Gárda félelemkeltő, ezért kell a működését tiltani. Tegye fel a kezét, akiben az MSZP-vel kifejezetten jó kapcsolatot ápoló fegyveres magáncég, az In-Kal Security kelt félelmet! Tegye fel a kezét, akiben a gyermekeink számára a drogfogyasztást hirdető Kendermag Egyesület kelt félelmet! Tegye fel a kezét, akiben a vidéken burjánzó cigánybűnözés kelt félelmet! Tegye fel a kezét, akiben a Magyarországot felvásárló izraeli építőipari cégek keltenek félelmet! Tegye fel a kezét, akiben a hazánkat kormányzati szinten tönkretevő és kiárusító MSZP-SZDSZ együttműködés kelt félelmet! Tisztelt bíróság, tisztelt ügyészség, tisztelt rendőrség, a sorok között megbujkáló titkosszolgálatok, ma itt több ezer ember nyilvánította ki, hogy mi ébreszt benne félelmet! Követeljük a fenti félelemforrások megszüntetését!

Július 2-án a Fővárosi Ítélőtábla másodfokon is feloszlatta a 10 tagú Magyar Gárda Egyesületet, de nem csupán megerősítette az elsőfokú ítéletet, hanem tovább ment. Azt mondta, hogy a Gárda Mozgalom is része az egyesületnek, így a Mozgalom szervezeti kereteit is feloszlatottnak tekinti. A hazai és nemzetközi politika nyomására született ítélet elképesztő. Természetesen folytatjuk Gaudi-Nagy Tamással a küzdelmet az igazunkért. Az egyesület tagjai pedig asztaltársaságként fogják segíteni a nemzet ügyét. De itt és most nem ez a lényeg. A lényeg, hogy az egyesület további sorsától függetlenül a gárdisták népmozgalma megalakult, vagyis a gárdisták, mint magyar állampolgárok, akik a Szent Koronára tettek esküt, nem hagyják magukat megfélemlíteni ettől a nemzetáruló kormánytól, és a jövőben is élni kívánnak demokratikus jogaikkal. Ránk mindenben számíthatnak. Ha kell mellettük, ha kell mögöttük, ha kell, előttük leszünk. Isten éltesse őket, Isten éltesse mozgalmukat!

A gárdisták az elmúlt két évben bizonyítottak az országnak és a magyar embereknek. A kormánynak ez hét éve nem sikerül. Pontosabban mondva hatvan éve bebizonyítják nap, mint nap, hogy kicsodák. A teljes romlásba vitték az országot, a jelszavuk pedig a következő: igen, valóban a szakadék szélére sodortuk az országot, de semmi baj, jövőre teszünk egy nagy lépést előre. Amíg a Gárda a Hernád menti árvíznél segédkezett, hogy megmentse az ottani, egyébként jelentős cigány kisebbséggel rendelkező falvakat, addig Gyurcsány és Bajnai Sukorón egy környezetszennyező kaszinóvárosról egyezkedett izraeli befektetőkkel. Amíg a Gárda kimentett egy fenyegetett családot Galgagyörkről, addig Bajnai többet tönkretett a Hajdú-BÉT-nél. Amíg a Gárda karácsonykor gyűjtést szervezett az egész országban szegény, sokgyermekes családok részére és kenyeret osztott a Kossuth téren, addig a Gyurcsány-kormány eladta az országot az IMF-nek. Amíg a Gárda az egész ország területén több tucatszor vért adott, a parlamenti garnitúra a vérünket szívta. Amíg a Gárda tagjai minden hétvégén saját pénzükből tankoltak az autóikba, hogy mindenhol ott lehessenek, ahová hívják őket, addig ezek számla nélkül vették fel a parlamentben a költségtérítést. Amíg a Gárda Békésben és Szabolcsban viharkárokat enyhített, addig zárt ajtók mögött Lendvai Ildikó Újhelyi István haját tépte, mert az nem nevezte szexi tinilánynak.

A kormány érzi, hogy hatalma a végéhez közeledik, és hogy utána el kell majd számolnia, hogy felperesből alperes lesz, hogy az állami luxust könnyen felválthatja majd a börtönkoszt. Nem is a parlamenti ellenzékkel küzdenek, mert tudják, hogy onnan nem sok támadás érkezik. Ha húsz évig megvoltak, ezután is meglesznek valahogy. Ezek tőlünk félnek. A hátralévő idejükben a Gárdát és a Jobbikot akarják eltakarítani. A fő ellenségeik mi vagyunk, a nemzeti oldal. És ez jó is így, mert ez az érzés kölcsönös. Mert ahogy ők bíróság elé akarnak állítani, és börtönbe akarnak bennünket zárni jogtalanul, úgy fogjuk majd mi is őket bíróság elé állítani, joggal. Amit ők most támogatnak, azt mi tiltani fogjuk, és amit ők tiltani akarnak, azt mi támogatni.

A gárdisták a rendet, a törvényt tisztelő magyar emberek. Akik be akarják tiltani, azok sem a rendet, sem a törvényeket nem tisztelik, és abban sem vagyok biztos, hogy magyar emberek. A Gárda törvénytisztelete azonban nem egyenlő a diktatórikus törekvések előtti meghajolással. Sőt, ezekkel igenis szembe kell szállni. Küzdenünk kell a jogainkért, mert senki nem fog helyettünk. Múlt szombaton bebizonyítottuk, hogy igenis, van értelme a küzdelemnek, van értelme a nemzeti ellenállásnak. Ráadásul a nap szimbolikus volt. 2002. július 4-én, hét éve volt az Erzsébet-hídi blokád, amikor Budaházy György és néhány tiltakozó lezárta az Erzsébet hidat a szavazatok újraszámlálása céljából. A hídon összeverődő néhány száz ember között én is ott voltam akkor jobbikos barátaimmal. Az a keserű élmény, a rendőri fellépés, az MSZP arroganciája, a Fidesz gyávasága, a magunkra hagyottság ösztönzött ott bennünket, jobbikosokat arra, hogy párttá alakuljunk. Akkor mondtuk ki, ha másra nem számíthatunk, akkor megcsináljuk magunk. Azóta érzem, és ma már tudom is, hogy nincs többé jobb- és baloldal, csak nemzeti oldal van, és akik nem ide tartoznak, azok a nemzetellenesek. Csak nemzeti párt van és csak multinacionális pártok.

A mostani július 4-e a hét évvel ezelőttihez képest azonban nem vereség volt, nem keserű tapasztalat, hanem győzelem. A nemzeti ellenállás tisztaságának, bátorságának és eltökéltségének a győzelme. Innentől kezdve ezt a napot minden évben meg kell ünnepelnünk, mint a bajtársiasság és a nemzeti ellenállás napját! Boldog vagyok, hogy egy lehettem a 216 előállított személy közül. Azóta nagyon sok levelet kapok, amelyben ismerős és ismeretlen emberek fejezik ki nagyrabecsülésüket, köszönetüket. Sokan hősnek neveznek, de a hős nem én vagyok, hanem azok a gárdisták és civilek, akik közé leülhettem. Ti vagytok a hősök, akik újra reményt adtatok ennek a nemzetnek. Én nem tettem mást, mint amit bárki más tett volna egy ilyen helyzetben. Semmi különös nem történt, csak annyi, hogy én úgy voltam öltözve.

Más országokban egy ilyen szervezetet a kormány erősít, támogat, ahogy azt legutóbb Olaszország tette, amely néhány hete felállította a maga nemzeti gárdáját. Nálunk pedig meg akarják szüntetni. Az egész ország nyakig ül miattuk az ürülékben, ők meg azt várják, hogy mi még meg is köszönjük, hogy legalább nem hullámzik. Mennyire abszurd, hogy a vidéki ember a tévében azt látja, amint az a rendőrség, amelynek őt meg kellene védenie, de nem teszi, éppen azokat a gárdistákat ütlegeli, fújja arcon könnygázzal, amelyek eddig igyekeztek őt megvédeni. Ez nem elsősorban a kisrendőrök felelőssége, de milyen jó lenne, ha lenne végre egy hős közöttük is, aki megtagadná a parancsot, aki vállalná, hogy néhány hétre, hónapra meghurcolják az igazságért, aki nem félne. Aki nem szolgálná tovább ezt az MSZP erőszakszervévé züllesztett rendőrségi vezetést. Ez lenne a magyar rendőrség? Szerintem még a paprikaspray-jükben is importpaprika van. Mert itt van pénz mindenre, csillagháborús felszerelésre, izraeli vízágyukra, a talpnyaló rendőri vezetők sztárgázsijára, csak arra nincs, amire kellene. A magyar emberek megvédésére. Az embereket pedig nem a Gárdától, hanem a cigánybűnözéstől, a fehérgalléros politikai bűnözéstől és a multinacionális gazdasági bűnözéstől kell megvédeni.

A jövő héten a Jobbik felállít egy szakmai csoportot, amelynek a feladata az lesz, hogy elkészítse azt a törvényjavaslatot, amely biztosítani fogja, hogy olasz, svájci, amerikai és egyéb országok mintájára működhessen nálunk is a Gárda. Jobbik – legrosszabb esetben is néhány hónap múlva – az országgyűlésben ezt a törvényjavaslatot be fogja terjeszteni, hogy a Szent Koronára esküt tett gárdisták végezhessék nemzetmentő munkájukat – akár a rendvédelemben, akár a honvédelemben, akár a katasztrófavédelemben, akár egyéb területen. Országgyűlési pártként amnesztiát fogunk adni a politikai elítélteknek, ki fogjuk vizsgálni, hogy az elmúlt időszakban kik és milyen parancsra zaklatták a nemzetben gondolkodó magyar állampolgárokat, kik és milyen parancsra próbálták ellehetetleníteni a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetét, és azt is, hogy gyakorolt-e valaki politikai nyomást a magyar bíróságra a Gárda-per kapcsán.

Gyurcsány, Bajnai, Draskovics, Szilvási, Szekeres, Lendvai! A folyamat elindult. Bármennyire is szeretnétek megállítani, vagy legalább lassítani, már nem lehet. Magyarország elindult azon az úton, amelynek révén az ország újra a magyaroké lesz. A Jobbik és a nemzeti gondolat népszerűsége folyamatosan nő, és kellő szerénységgel, kellő alázattal, de igen, kimondom, tudja és hallja mindenki: a Jobbik kormányzásra készül. Hogy ez mikor következik be, nem tőlünk függ, hanem a magyar emberektől. Tennivaló van bőven. Úgy vagyunk vele, mint az a sereg, amelyet minden irányból körülvettek, ezért teljesen mindegy, hogy milyen irányból támad. Keményen készülünk és dolgozunk, hogy ha itt az idő, akár másnaptól át tudjuk venni az ország kormányzását. Hogy minél hamarabb segíthessünk, hogy akár holnaptól nekivághassunk a rendrakásnak. Hogy vidéken felállítsuk a csendőrséget, hogy megállítsuk a nemzeti vagyon elherdálását, hogy felelősségre vonjuk a politikai bűnözőket, hogy megmentsük a magyar földet, hogy megadóztassuk a multikat, hogy megvédjük a magyar munkavállalókat, hogy megsegítsük a magyar vállalkozásokat, hogy bezárassuk a TV2-t és az RTL KLUB-ot, hogy minél több magyar gyermek megszületését támogassuk, hogy Magyarországot visszaadjuk a magyaroknak.

A gárdisták között csupa nagyszerű magyar ember van. Az elmúlt két évben volt lehetőségem, hogy megismerjem őket. Büszke vagyok, hogy a barátjuk, a bajtársuk lehetek. Ezek az emberek azok, akikre a nagyapáink büszkék lehetnek, és akikről majd az unokáink mesélni fognak. Ezek az emberek, akikre lehet számítani, akik nem beszélnek, hanem inkább tesznek. Akik minden napját piros betűs ünneppé tennék a magyarságnak, akár úgyis, hogy a vérükkel adják a betűkhöz a tintát. Eddig ők álltak ki értünk, az elkövetkezendő hetekben kötelessége minden tisztességes magyarnak, hogy ő álljon ki értük. Aki a Gárdáért kiáll, az magáért, a szeretteiért, a magyarságért és az igazságért áll ki. Az nem csupán homo sapiens, mint a kormánytagok, hanem ember. Magyar ember, csupa nagybetűvel.

Többször mondtam már, hogy az ország kétharmada jobbikos. Hát most emelem a tétet: mindannyian gárdisták vagyunk.

A rendezvény hivatalosan a Szózat és a Székely himnusz méltóságteljes eléneklésével ért véget. Azonban tudtuk, hogy ez csak a demonstráció vége, de valaminek a kezdete. Valami olyan dologé, amelyhez hasonlót csak a forradalmi ifjúság érezhetett 1848-ban vagy 1956-ban. Amikor ők is összefogódzkodtak, hogy provokátor ne kerüljön közéjük és így vitték végig a tiszta forradalmat, mely a magáról megfeledkezett hatalmi önkény bukásához vezetett. Legyünk méltók hozzájuk és így végezzük munkánkat a nemzet érdekében! Biztosak lehetünk benne, hogy akkor megadja nekünk az Isten az áhított szebb jövőt!

2009. Július 12.

Magyar Gárda

Facebook hozzászólások

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Oskar: A SÖRÖSÜVEG
Kucsera Zsuzsa: A Magyar Gárda megpiszkálta a sakál uralmát (Beszámoló a Gárda-tüntetésről)
Ma már Délvidék aggódik Belső-Magyarországért
Close