Orbán Éva: 1956. november 4-e utáni tiltakozások, emlékező demonstrációk

A Lengyel Nagykövetségen kapott menedéket több író, mire a lengyel újságírókat kiutasították hazánkból. (1956. nov. 10.)

A volt pártellenzék néhány tagja kezdeményezésére illegálisan megalakult a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom (1956. nov. 13.)

A XX. kerületi Nemzeti Bizottság követelte: küldjenek ENSZ megfigyelőket Magyarországra. Nagy Imrét és Maléter Pált vegyék be a kormányba. Magyarország semlegességét. Tiltakoztak a tömeges letartóztatások ellen. (1956. nov. 13.)

A Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom kiadta a Magyar újjászületés tízparancsolatát, és elindította az Október 23-a lapot, mely december közepéig sokszorosított formában jelent meg. (195. nov.15.)

Megkezdte működését az illegális Bástya csoport. Vezetői: Nagy József hentessegéd, Szabó Lajos, Karászy János repülőstiszt. (1956. nov. 20.)

Az Írószövetség nyilatkozatában hitet tett a magyar forradalom mellett. (1956. nov. 21.)

Megjelent Obersovszky Gyula szerkesztésében az „Élünk”. (1956. nov. 23.)

 

A „Néma tüntetés”

A megszállást követő legnagyobb egységes tiltakozás a forradalom kitörésének hófordulójára tervezett „Néma tüntetés”. A Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa kezdeményezésére a Központi Munkástanács a forradalom emlékére néma sztájkot hirdetett 23-án.

 

A szervezésben résztvevők így emlékeznek:

 „Nem provokálni akartunk, hanem az igazság erejével meggyőzni. Kerestük a harcnak azt a formáját, ami nem kíván emberéletet.

Ilyen volt november 23-án a hófordulón a néma tüntetés, aminek az volt a lényege, hogy 12 órától senki nem tartózkodik az utcákon.

El tudják képzelni milyen félelmetes a főváros, amikor egyszerre megáll minden, a villamos, a busz, kihalt és néma lesz a város?” ( Részlet:az Obersovszky Gyulával készült interjúból)*

”Egyik napról a másikra, hirtelen jött ez a gondolat. Vitatkoztunk érdemes-e, nem lesz-e nevetséges. Ki fog bemenni a kapu alá délben 12 és 1 óra között hétköznap? Különböző röpcédulákat csináltunk és ragasztgattunk, hogy tartsunk ki, nem kell feladni a reményt!

A néma tüntetés lényege az volt, hogy szavazzunk Kádár mellett vagy ellen. A tiszti járőrök, akik erre felügyeltek, letépték a felhívásokat. Ezért kézbe adtuk a röpcédulákat. Az árúsoknak a Körúton, a Rákóczi úton mondtuk hogy tüntetés lesz. Szavazzunk!

Emlékszem, esős sáros idő volt. Néztem az órát. Már 5 perc múlva 12 óra.

– Nem fognak szavazni? – kérdeztük.

– Dehogy nem – válaszolták, csak várjuk az időt.

12 órakor megszólaltak a harangok. Még a rendőr is bement a kapu alá. Üres és néma volt az egész Körút. Az orosz tankok viszont megindultak a Körúton, mert a csendből azt hitték, hogy valami készül. Megrendezni sem lehetett volna jobban.

Harangszó, néptelen és kihalt város, melynek utcáin a megszálló páncélosok dübörögtek, megtörve a csöndet. Döbbenetes és tragikus „kiáltás” volt november 23-án egy órán keresztül a néma főváros. (Részlet a Bogár Gyulával készült interjúból.)*

 

 Néhány mondat a Munkástanácsokról

Az 56-os forradalom és szabadságharc leverését követően a Munkástanácsok vitték tovább a célkitűzéseket. 1956. november 12-én az Újpesti Forradalmi Munkástanács felhívást tett közzé, és 2 nap múlva megalakult a Nagy-budapesti Központi Munkástanács, vezetőinek Rácz Sándort és Bali Sándort választották meg.

A kádár-kormánynak kemény szembenállást jelentett a munkástanácsok tevékenysége. Ezért december 9-én törvényen kívül helyezték az összes Munkástanácsot. Rácz Sándort és Bali Sándort Kádárhoz rendelték, és letartóztatták őket a Parlamentben. Valamint letartóztattak számtalan küldöttet, akik az Építők Székházában gyülekeztek.

Az Elnöki Tanács 18 órától elrendelte a statáriális bíráskodást.

A gyári munkásőrségek lefegyverzését pedig kormányrendelettel biztosították.

 

A visszaemlékezések

Orbán Éva:  Amit ’56-ról mindenkinek tudnia kell
és
Igazságot ’56-nak! köteteiből valók.

 

 

 Nemzeti InternetFigyelő (NIF)