Ok nélkül – Caitlin Johnstone helyzetelemzése a NATO és Oroszország szembenállásáról
A tömegtájékoztatásban az ember nem beszélhet azokról az USA-NATO lépésekről, amelyektől diplomaták, politikusok, tudósok – sőt még a CIA főnöke is – óva intettek, nehogy háborúhoz vezessen Ukrajnában.
A „Useful Idiots”-nak (Hasznos Idióták – ford.) egy nem túl régi hangfelvételén Noam Chomsky megismételte azt az érvelését, miszerint annak, hogyha bárki bármikor Oroszország ukrajnai támadásáról beszél a fősodratú sajtóban, mindig halljuk azt a szót, hogy „megokolatlan”, egyetlen oka van, hogy teljesen megokolt, és ők ezt tudják.
„Manapság, ha az ember egy elismert író és a nagyobb lapokba akar írni Ukrajna orosz megszállásáról, azt Ukrajna »megokolatlan« megszállásának kell neveznie”
– mondta Chomsky.
„Ez nagyon érdekes kifejezés. Korábban sosem használták. Tekintsünk vissza, nézzük Irakot, ami teljesen megokolatlan volt, de soha senki nem nevezte »Irak megokolatlan megszállásának«. Még azt sem tudom, hogy a kifejezést használtál-e valaha. Ha igen, nagyon ritka lehetett. Most keressünk csak rá a Google-on és százezrével találjuk. Minden ott talált cikk Ukrajna megokolatlan megszállásáról szól.”
„Miért? Mert pontosan tudják, hogy megokolt volt” – mondta Chomsky. „Ez nem igazolja, de nagyon megokolt volt. Az USA csúcsdiplomatái 30 éven keresztül beszéltek erről, sőt a C.I.A. főnöke is.”
Chomskynak ebben igaza van. A birodalmi tájékoztatás és agymosott gépemberei hónapokon át mekegték esztelenül a háborúval kapcsolatban, hogy „megokolatlan”, de a kérdés, amelyre egyikük sem adott egyenes választ ez:
Ha Ukrajna megtámadása megokolatlan volt, hogy történt, hogy oly sok nyugati szakértő éveket töltött arra figyelmeztetve, hogy a nyugati kormányok tettei ki fogják váltani Ukrajna megtámadását?
Mert, ahogy Chomsky megjegyzi, valóban erről van szó. Néhány nappal azután, hogy a megszállás a múlt év februárjában elkezdődött egy Arnaud Bertrand nevű fickó összeállított egy rohamosan terjedő Twitter bejegyzést, amely csak sorolja egyre tovább és tovább a különböző diplomatákat, elemzőket és tudósokat, akik éveken át folytonosan arra figyelmeztettek, hogy egy veszélyes szembenállás közeleg Oroszországgal a NATO-nak a határai felé közeledése, az Ukrajnai beavatkozás és különféle más támadások miatt.
Olyan példákat tartalmaz, mint John Mearsheimer kifejezett figyelmeztetése 2015-ben, hogy
„a Nyugat egy ígéretekkel teli úton vezeti lefelé Ukrajnát, a végeredmény pedig Ukrajna lerombolása lesz”,
és Pat Buchanan figyelmeztetése már 1999-ben, hogy
„A NATO behatolásával Oroszország előszobájába beütemeztünk egy 21. századi összecsapást”.
A birodalom szószólói szívesen állítják, hogy Ukrajna megtámadásának semmi köze a NATO terjeszkedéséhez, de ez ostobaság. (A kijelentéseik általában annak a pimasz félremagyarázásán alapulnak, amit Vlagyimir Putyin mondott Oroszország okairól a háborúra.) Az USA háborús gépezete folyamatosan kötözködött Ukrajna NATO tagságának a lehetőségével egészen a támadásig, azzal a fenyegetéssel, amelyet, miután 2008-ban felvette a napirendjére, nem volt hajlandó levenni, noha nagyon jól tudta, hogy az Moszkva számára tűzveszélyes provokáció.
Nem beszélve arról, hogy az amerikai birodalom 2014-ben közreműködött egy erőszakos felkelés szításában, amely megbuktatta a hatalmon lévő kijevi kormányt és szakadást okozott az inkább Moszkvához hű keleti és az ország inkább US/EU-barát részei között. Ez vezetett Krím elcsatolásához (amit az ott lakók túlnyomó része támogatott) és nyolc éves kegyetlen hadviseléshez a Donbassz Moszkva által segített szakadárjai ellen.
Az ukránoknak a szakadárok elleni támadásai a megszállást megelőző napokban köztudottan exponenciálisan növekedtek, és amellett szólnak, hogy ez késztette Putyint a végső elhatározásra, hogy végrehajtsa a megszállást (ami az USA hírszerzése szerint egy utolsó percben hozott döntés volt).
Az USA hatalmi szövetsége néhány kis engedménnyel könnyűszerrel megelőzhette volna ezt a háborút, mint Ukrajna semlegességének a megőrzése, a hadigépezetének a visszavonása Oroszország határaitól és őszintén keresve az enyhülést Moszkvával a megállapodások felbontása és a hidegháború kiterjesztésének a fokozása helyett. Még valószínűleg azzal is megelőzhető lett volna a háború, ha csak megvédték volna Zeleszkijt a Moszkva ellenes szélső jobboldali nacionalistáktól, akik nyíltan meglincseléssel fenyegették őt, ha betartaná a minszki megállapodásokat és a békét keresné Oroszországgal, amire eredetileg megválasztották. (kiem. – szerk.)
Ehelyett a Nyugat tudatosan az ellenkező irányt választotta: folytatva Ukrajna hivatalos NATO tagságának a lebegtetését, miközben ontották a fegyvereket, egyre inkább igazi NATO taggá alakítva és egyre bensőségesebb közelségbe hozva az USA háborús gépezetével és végül elrendelve, vagy bátorítva, vagy eltűrve Ukrajna agresszív ostromát a donbasszi szakadárok ellen.
Miért a provokációt választotta a birodalom a béke helyett? Adam Schiff kongresszusi képviselő 2020. januárjában, amikor már kövezték a háborúhoz vezető utat, jó választ adott kérdésre: „azért, hogy odaát harcoljunk Oroszország ellen, és ne itt kelljen harcolnunk Oroszország ellen”.
Ha elvetjük azt a gyerekes gondolatot, hogy az USA segíti jó barátját, Ukrajnát, mert szereti az ukrán népet és azt akarja, hogy szabadon és demokratikusan éljen, könnyű belátni, hogy az USA azért robbantotta ki ezt a kényelmes, csatlós háborút, mert ez felelt meg a geostratégiai érdekeinek és mert nem amerikai életek és vagyon pusztul. (kiem.-szerk.)
Brian Berletic már korábban feltett egy jó videót egy Pentagon által fizetett 2019-es Rand Corportion írásról, melynek címe „Oroszország túlterjesztése – Versengés kedvező alapon”, ami pontosan az, ahogy hangzik.
Az amerikai hadsereg által kidolgoztatott írás azt részletezi, hogy a birodalom miképp alkalmazhat csatlós háborút, gazdasági háborút és más hidegháborús műveleteket, hogy régi geopolitikai ellenségét úgy vigye a szakadék szélére, hogy az ne kerüljön amerikai életekbe és ne robbantson ki atomháborút.
Százszor említi Ukrajnát és kifejezetten tárgyalja ugyanazokat a gazdasági hidegháborús műveleteket, amelyeket láttunk, mint a szankciók és Oroszország európai energiaügyi érdekeltségeinek a megtámadása (az utóbbiakról Berletic kimutatja, hogy felhasználhatók az USA-nak az EU-s hűbéresei fölötti hatalma megnövelésére is).
Az írás kifejezetten ajánlja az Ukrajna NATO tagságával való fenyegetés folytatását, hogy erőszakos választ váltson ki Moszkvából, mikor mondja:
„Miközben a NATO egyhangúsági követelménye valószínűtlenné teszi, hogy Ukrajna tagságot kapjon, ha Washington erőlteti a lehetőségét, az növeli Ukrajna elszántságát és Oroszországot arra készteti, hogy megkétszerezze az erőfeszítéseit e fejlemény meggátlására.”
Joe Biden elnök Moszkvai hatalomváltásra szólított fel, amiről még annyi sem mondható, hogy átlátszóan leplezve volt, a hadügyminiszter, Lloyd Austin nyíltan megmondta, hogy a terv ezzel a háborúval, hogy „gyengítsék” Oroszországot, más amerikai tisztségviselők pedig a sajtóval közölték, hogy valóban ez a politika.
A Biden kormányzattól jövő megnyilatkozások folyamatosan világossá tették, hogy az amerikai szövetség komolyan nekilátott annak, hogy a következőkben évekig húzzák ezt a háborút, ami gyönyörűen egybevág Washingtonnak már Afganisztánban és Szíriában megismert csapásirányával, hogy szándékosan katonai ingoványokra terelje Oroszországot az USA csatlósai ellen. (kiem.-szerk.)
Ne essünk tévedésbe, minden hamis kéztördelés és zászlólengetés mögött az USA központú birodalom pontosan azt kapja, amit vár ettől az összecsapástól. Eléri, hogy Oroszország katonailag és pénzügyileg túlerőltesse magát, hogy elterjessze világszerte a saját értelmezésmódját, helyreállítsa az USA magát mindenbe beleártó politikája miatti képet, kiterjessze a cenzúrát a világhálón és megerősítse hatalmát az európai hűbéres országok felett. Mindez csak egy kis birodalmi játékpénzbe kerül, amit mindenképp becsatornáznak a katonai-ipari intézményrendszerbe.
Ezért történt, hogy amikor az összeütközés kezdeti szakaszában fennállt a béke létrejöttének a kockázata, a birodalom odaküldte az U.K. miniszterelnökét, Boris Johnsont, hogy mondja meg Zelenszkijnek, hogyha ő készen is állna a háború befejezésére, a nyugati társai nem.
Látható, hogy a vélemény, mely szerint ennek a háborúnak nincs oka, gyermekmese, hülyék és gyermekek számára. Nem menthető, ha egy felnőtt ember, akinek van hozzáférése a világhálóhoz és működő agyállománya, ilyet mond.
Ha Kína segített volna egy mexikói kormánybuktatást és most volna egy hűséges hűbérese Mexico Cityben, amely megengedné Pekingnek, hogy fegyvereket terítsen az USA határa mentén, miközben folyamatosan ágyúzná az angol nyelvű szakadárokat Kalifornia Baja tartományában, akik az USA-hoz csatlakozásra törekednének, olyan nincs, hogy ezt Washington ne provokációnak tekintené és annak megfelelően lépne fel. Bárki mondhatja nekem, hogy ez nem igaz, mindketten tudnánk, hogy ez hazugság.
Mégis, ahogy Chomsky állítja, a sajtó még mindig ezt az „oktalan háború” badarságot fújja.
„Széles körben gondolják, hogy Oroszország visszahőkölt a Nyugatnak az ő Ukrajna elleni indokolatlan támadására adott magabiztos és egységes válaszától” – írja egy CNBC cikk.
„A diplomáciai látogatás kiemeli a Kínához való viszony fontosságát Oroszország számára, különösen Ukrajnának az idei, minden ok nélküli megtámadása miatti Moszkva elleni nemzetközi visszacsapás előterében”
– olvasható a CNN jelentésében.
„Ok nélküli támadás volt egy független állam ellen”
– ahogy egy másik CNN cikk idéz egy ezt állító forrást.
Valóban furcsa – ahogy Chomsky megfigyelte -, hogy mennyire ostromolnak minket ezzel a kifejezéssel, valahányszor szó esik Ukrajna megtámadásáról. Úgy látszik, hogy ahányszor ez előkerül, kötelező ezt mondaniuk, ahogy Michael Jackson esetében a TV tudósítóknak elő volt írva, hogy milyen gyakran kellett úgy utalni rá, mint „A Pop Királya, Michael Jackson”, valahányszor csak megemlítették a nevét.
A tömegtájékoztatásban tilos az embernek azokról az ismert U.S./NATO/Ukrajna viszonylatú lépésekről beszélnie, amelyek miatt a szakértők sok éven keresztül figyelmeztettek, hogy ide fog vezetni. Csak azt szabad mondani, hogy Putyin minden ok nélkül támadta meg Ukrajnát, mintegy semmiért, kizárólag azért, mert ő sátáni és gyűlöli a szabadságot. Ráadásul ezt úgy kell tenni, hogy minden lehetséges alkalommal ki kell mondani azt a szót, hogy „ok nélkül”.
A birodalom szószólói felizgulnak, ha az ember arról beszél, hogy ezt a háborút kikényszerítették, mivel a birodalom védelmezésének a nagy része annak a színlelésére épül, hogy kikényszerítés nem létezik. Az orwelli kettős gondolat néhány cselével mindazok az eszmék, amelyekről egész életünkben tudtunk és megértettünk, most hirtelen a Kreml torz és nevetséges kitalálásává váltak.
Bűnösök vagyunk mindenben, amit tudatosan választunk és megteszünk. Ha úgy döntök, hogy kikényszerítem, hogy valaki valami rosszat tegyen, akkor ő bűnös, mert a rosszat választotta, de én is bűnös vagyok a kikényszerítésében. Semmi újat nem mondok ezzel. Ez a cselekmény áll minden olyan film vagy színdarab hátterében, amelyben van egy ravasz és befolyásolásra képes gazfickó, és ez benne van ősidőktől fogva minden regénkben.
Senki sem jött még ki Shakespeare Othelojáról azt gondolva, hogy Jago csak egy ártatlan kívülálló volt, aki segíteni próbált a barátain.
Mindnyájan megtapasztaltuk, hogy kikényszerítés létezik, amikor gyerekek a testvérüket megrúgják az asztal alatt, vagy bármi mást tesznek, amivel kikényszerítenek valami hangos kifakadást, és mi ezt azóta tudjuk. Mégis mindenki azt tetteti, hogy ez az alapvető, óvodás szintű gyakorlat valami különös, érthetetlen zagyvaság. Ez óriási ostobaság, és abba kéne hagyni.
A birodalom szószólói úgy is érvelnek, hogy azt állítani, hogy az USA kényszerítette ki, hogy Oroszország támadjon, olyan mintha azt mondanák, hogy a megerőszakolást az áldozat kényszerítette ki azzal, hogy szűk szoknyát viselt, vagy egy asszony kényszerítette ki, hogy a bántalmazója megverje, mert nem engedelmeskedett neki.
Mint többszörös erőszak és egy bántalmazó viszony átélője nagyon sértőnek találom, amikor az emberek a valaha létezett leghatalmasabb birodalomnak a jól dokumentált agressziói miatti hibáztatását a megerőszakolás és otthoni erőszak áldozatainak az okolásához hasonlítják. Az egész földgolyóra kiterjedő birodalom nem hasonlítható egy megerőszakolás áldozatához, és ha valaki észreveszi, hogy mégis így gondolkozik, ideje, hogy újragondolja az egész világszemléletét.
Nem elfogadható, hogy valaki felnőtt létére azt gondolja, hogy Ukrajna megtámadásának nem volt oka. Mindenkinek van agya a két füle között és az egész világháló az ismeretanyagával az ember ujjai hegyénél van.
Írta: Caitlin Johnstone 2023. jan. 8.
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Forrás: Consortium News
Fordította: Dohán Mihály
Mementó 2006 emlékmű
