NIF szerkesztői levél
Kedves Olvasóink!
Néha olyan sértődött hozzászólásokat kapunk, hogy mi cenzúrázzuk a lapot!
Közel három éves működésünk, és több, mint 1, 800, 000 olvasónk rá a bizonyíték, hogy a „cenzúrával” csak a legszükségesebb mértékben élünk.
Ha valaki ember ellenes (gyilkosságra bujtó), durva (közízlést sértő), megbotránkoztató (mások származási, vallási vagy egyéb testi tulajdonságát, hovatartozását súlyosan bántó), személyeskedő szavakat vagy hozzászólást akar megjelentetni, azt természetesen töröljük, s megvárjuk, míg az illető (lecsillapodva) normális hangnemben képes elmondani gondolatait.
Lapunk ugyanis nem az „anyázás” és az egyéb otrombaság kiélésére jött létre, hanem a szabad vélemény kulturált kifejezhetőségére!
Örömmel fogadjuk, ha olvasóink saját írásaikat is elküldik címünkre (nif.info@gmail.com), s ha jelzik, akár névvel, akár név nélkül (vagy választott – jelképes vagy másként nick – néven) közöljük, ha minőségében és témájában illőnek találjuk. Erre már sok-sok alkalommal volt példa.
Köszönjük a felénk megnyilvánuló jóindulatot, szeretetet, s elutasítjuk a vádaskodást, mert minket a valóság, a tények és a (bíróságoktól függetlenül létező) igazság éltet!
Olvasóink iránti tisztelettel: NIF szerkesztők
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
Támogatom!
Teljes mértékben azonosulok a NIF-szerkesztők véleményével és az abban foglaltakat tiszteletben kivánom tartani.
Egyelőre itt még cenzúrát nem tapasztaltam.
Egyetértek Horváth Bertalennal!!!
( Közlésre ajánlom. több részből összeillesztett anyag)
Honnan jövünk, hová tartunk?
A munkanélküliség rémére a társadalom nagy része gyermektelenséggel válaszol. Ez jól kimutatható a népességi adatok változásában. Másrészt megfigyelték, hogy az állatok is az utódok meg nem születésével válaszolnak, ha a megélhetésük nem biztosított vagy élelmezésük szűkös. Malthus az 1800-as évek elején leírta, hogy a munkanélküli tömegek segélyezése 15 év alatt megháromszorozta a londoni nyomor telepek lakosság számát. Persze ezt a modern gondolkodás, mint elfogadhatatlant elveti. Pedig mindenkinek csak annyi gyereket szabadna vállalnia, amennyit elbír tartani, felbír nevelni.
A szabad természetben élő madarak nem költenek, ha nekik maguknak és éhezniük kell! Kivéve a kakukkot, amely köztudottan másokra hárítja az utódai nevelését! De a buta énekes madaraktól, talán meg bocsátható, ez a magatartás! Igaz, ott a jövevény, maga rögtön kilökdösi „testvéreit” és a szülök, fel se fedezik a turpisságot! De az ember, miért tesz ilyet? „Saját fiókát” nem vállal, helyette adóval elvont jövedelméből, mások utódait nevelik számolatlanul!
S valljon mi megint ezen elfogultság oka, melly a közönséget e tárgy körül tökéletes sötétségben tartja? Semmi egyéb, mint országos embereink legnagyobb részének járatlansága a reactiók törvényi körül – melly, mint fentebb érintém, felette fájdalmas, s a közönségre nézve kimondhatatlan káros… Minden engedékeny s lágy törvény okvetetlenül éppen ezen most említett effectust szüli. Tíz bűnöst s gondatlant directe kimél, ellenben száz ártatlant és szorgalmatost indirecte büntet…a rosszat, lágyvelejűt, tanulatlant s gondatlant ápoló törvény, midőn e szép társaságnak néhányit tán megmenti – s csak tán, mert ez is kérdés – minden bizonnyal számtalan jót,okost, tanultat s gondost szüntelen büntet, s eképp nem az élet elvének, de a rom Istenének állít oltárt.”
De hát ezt a korszerűtlen és tudatlan Széchenyi István írja a Stádium lapjain. Ellentétben a mai felvilágosult politikusainkkal, akik az említett lágyvelejűt ápoló törvényt működtetetik
A központi hatalom legyen bármily felvilágosult, bármily tudós, nem képes átfogni egy nép életének összes részleteit. Azért nem képes, mert egy ilyen munka meghaladja az emberi képességet. Ha mégis megpróbálja megalkotni és működtetni az oly különböző rugalmasságú rétegeket, az vajmi tökéletlen jár, vagy kimerül a haszontalan fáradozásban.
Az indiánok könnyelműsége közismert, és leküzdhetetlen a vadak ellenállhatatlan szenvedélye, hogy pillanatnyi szükségleteiket és vágyaikat azonnal kielégítsék. Hogy később milyen hasznuk lesz belőle, alig érdekli őket. Könnyen felejtik a múltat, a jövővel meg egyáltalán nem törődnek. Könnyű megjósolni, hogy civilizálódni sohasem fognak akarni az indiánok, vagy ha egyszer eljutnak odáig, hogy akarnak, túl későn fognak megpróbálkozni vele. Az indiánok nincsenek birtokában a civilizálódás elengedhetetlen feltételének (letelepedés, földművelés) de nagyon nehéz is volna elsajátítaniuk. (Miként a mi ”indiánjaink” sem.)
Az olyan emberek, akik, egyszer már a dologtalan, kalandos vadászéletet folytatják, szinte leküzdhetetlen ellenszenvet éreznek az állandó rendszeres munka iránt, amit a földművelés megkövetel. Az Észak amerikai bennszülöttek nemcsak rossznak tartják a munkát, hanem szégyennek is! Büszkeségük majdnem olyan makacsul küzd a civilizálódás ellen, mint a lustaságuk!
Megjelent a Kapuban! 2006
Az állami segély az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez kevés. A terhesség alatt éhező, felelőtlen anyák csökkent értékű utódokat szülnek. Az is probléma, hogy vannak nők, akik 16 éves koruk körül szülik gyermeküket, míg mások csak 26 fölött. Míg az orvosilag ajánlott kor a kettő között van. De hallgassák, meg mit mond erről egy tőlem okosabb ember, Richard Dawkins az Önző gén, című könyvében: 149.old. „Tulajdonképpen semmi nem akadályozhatja meg, ha egy anyagi forrásokkal egyáltalán nem rendelkező párnak pontosan annyi gyermeke legyen, amennyit a nő ki tud hordani. Ám a jóléti állam nagyon természetellenes dolog… Miden túlzott engedékenységgel járó gén azonnal megbűnhődik: az ilyen gént magukban hordó gyermekek éhen halnak… Eltörültük, a családot, mint gazdasági önfenntartó egységet, s az állammal helyettesítettük. A fogamzás gátlást azzal támadják, hogy természetellenes. Így igaz, nagyon természetellenes. Ám természetellenes jótéti államunk is, hacsak nincs természetellenes születésszabályozásunk is, mert máskülönben a végeredmény a természetben is fellelhető nagyobb nyomorúság. A jóléti állam a legnagyobb önzetlen rendszer, amit az állatvilág valaha ismert. Azok az emberek, akiknek több gyermekük van, mint ahányat felnevelni képesek, valószínűleg a legtöbb esetben túlságosan tudatlanok ahhoz, hogy tudatos visszaéléssel vádolhatnánk őket.
Azok a nagyhatalmú intézmények és vezetők, akik szándékosan bátorítják őket, szerintem kevésbé állnak gyanún felül”. (Ostobákon könnyebb uralkodni, de eltartani is őket?) A jólétre vergődő szülő képes korú emberek önzésükben gyermeket nem vállalnak, így önmagukat ítélik önzésük bűnéül kihalásra. Közben felejtik, hogy a fejlett kultúrákat mindig a szaporább barbárok győzték le.
Hermann Imre Az ember ősi ösztönei, című könyvében (első megjelenés 1941) „az egyes ember skizofrenizálódását (tudathasadásos elmezavar, lelki betegség, szellemi tevékenység fokozatos leépülése, lelki folyamatok megbomlása) illetően egyéni tapasztalatok alapján azt a hipotézist állították fel, hogy a kora gyerekkori éhezések következménye. Ez különben a koplalásnak lelki hatásaival is egybevágna. Plusz a lélek elveszti melegét, színességét, hallucinációszerű fantáziaképek és hangok jelentkeznek. Az éhező ember gyakran magába roskad, az alvási idő növekszik. Hosszabb böjtölésnél időnként ingerült hangulatot, mások bosszantásának örömét, visszahúzódást, fokozott érzelmi hidegséget, tompaságot, a kitörésekig fokozódó ingerlékenységet tapasztaltak. (Szögi Lajos tanár agyonverése a közelmúltban). A páciens alkatában egyébként csak kevésbé meggyökerezett agresszív tendenciát felfokozza. Roboz Vera pszichoanalitikus eredményei szintén arról tanúskodtak, hogy agresszió az éhezés hatására fokozódtak. A munkanélküliség, és a kisösszegű segélyek bűnéért, a jövő nemzedék agresszívvá válása lesz a büntetés, már ma is ismerős a megélhetési bűnözés fogalma.