Néhány gondolat a képviselői visszahívhatóságról

Két évtizede létező problémáról beszélek most, ami komoly károkat okoz az országnak, s aminek megoldására még kísérletet sem tett a parlament. Hogyan is tenne, hiszen a képviselőknek úgymond önmaguk ellen kellene dönteniük. Jelenleg ugyanis az országgyűlési képviselők nem hívhatók vissza.

Ha egyszer bekerült valaki a parlamentbe, akkor 4 évig lóbázhatja a lábát, illetve törődhet személyes boldogulásával, anélkül, hogy a képviselői munkában bármi érdemlegeset tett volna. Ha négy évig egyszer sem szólal fel, egyetlen ügyet el nem intéz, csak saját hasznára igyekszik kihasználni az időt, akkor is képviselő marad a ciklus végéig.

Mivel annyit azért minden „honatya” megtesz, hogy valami látszattevékenysége legyen, elég négyévente egyszer, három-négy hónapot ténylegesen dolgoznia az újabb választás előtt – képviselőként -, s akár több cikluson át is bent maradhat a Haza Házában.

S hogy közben a választóival nem törődik, ígéretei közül semmit nem valósít meg, lényegtelen, mert az emberek feledékenyek, s a közelgő újabb választási hajszában, a mandátum vége felé végzett „kampánnyal” simán újra választathatja magát, ha csak nem valami nagyon ügyetlen ember. Négy év pedig elég ahhoz, hogy kellően „kiokosodjon” valaki.

Így egyetlen képviselőnek sem érdeke, hogy a parlament kidolgozza a visszahívhatóság eljárását.

Nem mondom, hogy egyszerű kérdésről van szó, hiszen arra is ügyelni kell, hogy azért, mert valaki éppen, hogy jól végzi a dolgát, ellenfelei szervezkedjenek ellene, és megbuktassák, leváltassák. De mégsem megoldhatatlan feladat a visszahívhatóság rendszerének kidolgozása.

A pártlistás képviselők esetében – azért, hogy ne csak egy szűk létszámú, esetleg az érintett „honatyával” nem szimpatizáló csoport döntsön – a leváltást kezdeményezők és az érintett meghallgatásával (esetleg mindkét részről egy írásos előzetes anyag áttanulmányozása után) az adott párt választmányának kétharmados döntésével feltehetőleg helyes megoldás születhetne azoknál, akik vagy nem, vagy rosszul végzik munkájukat, netán ártanak a párt elképzeléseinek, s a visszahívás szükségesnek látszik. Egy országos választmány (egy parlamenti párt esetén) már eléggé nagy fórum ahhoz, hogy ilyen fontos problémában helyes döntés szülessen.

Az egyéni körzetekben megválasztottak esetében pedig (különösen a „függetlenek”-nél) a választók bizonyos számú indítványa kellene (mint az ajánló szelvények esetében, csak ezt visszahívó cédulának neveznék), hogy beinduljon az eljárás.

Az egyéni körzetben, de valamilyen párt tagjaként vagy támogatottjaként megválasztottaknál a megfelelő számú lakossági panasz, kérelem (visszahívó cédula) összegyűlése után szintén a jelölő párt választmánya dönthetne, az előbb ismertetett módon. A függetlenként vagy civil támogatással bejutottak esetében pedig a megfelelő számú visszahívó cédula meglétével körzeti lakossági szavazáson lehetne leváltani a rosszul dolgozó képviselőt, és új választást kiírva újat választani helyette.

Tudom, ez még finomításra szorul, csak egy hirtelen ötletként vázoltam azt, hogy nem könnyű, de nem is megoldhatatlan a visszahívhatóság kérdése.

Abban biztos vagyok, hogy – ha még első esetekben talán olyanok is áldozatul esnének, akik ellen szervezkedtek az ellenfelek – hamarosan valóban csak azokat hívnák vissza, akik nem vagy rosszul, károsan tevékenykednének. Az is biztos számomra, hogy a megválasztott képviselők sokkal komolyabban vennék ígéreteiket és tevékenységüket. Törekednének arra, hogy rendszeresen találkozzanak a lakossággal, fórumokat szerveznének, kimennének az emberek közé, törődnének a rájuk bízott körzet dolgaival, s rendszeres tájékoztatót tartanának munkájukról. Már csak azért is, mert ellenfeleik azonnal elkezdenék szorgalmazni a visszahívását, bujtogatnák a lakosságot, vagy azonnal kihasználnák a lakosság elégedetlenségét, ha nem dolgoznának rendesen. Nem lenne olyan, mint most, hogy sokan azt sem tudják, ki a képviselőjük, és mit tevékenykedik?

A visszahívás esetén egy másik nagy feladat a kemény elszámoltatás, és az esetleg okozott kár vagy a jogtalanul bezsebelt tiszteletdíj visszafizettetése!

Ezt a komoly feladatot a parlament soha nem fogja megoldani, még csak el sem kezd vele foglalkozni. Csak civil kezdeményezéssel kényszeríthetjük ki, hogy igenis, alkossanak meg egy jól működtethető, eredményesebb és tisztességesebb munkára ösztönző visszahívási rendszert. Íme, egy nagy feladat a meglévő civil szervezetek számára, ill. azok részére, akik fontosnak ítélik meg, hogy jobban számon kérhető legyen a képviselői munka.

Ezzel az eszközzel még a megélhetési képviselők is rá lennének kényszerítve a kemény munkára, mint ha csak egy szigorú munkahelyen lennének.

ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT!

 

Czakó István

Nemzeti InternetFigyelő