MJB: Rémálom – kizárólag erős idegzetűeknek

Bár lefekvés előtt nem fogyasztottam kávét, alkoholt vagy  kábítószert, sőt nézeteltérésem sem volt senkivel a nap folyamán,  az elmúlt éjszaka mégis olyan lidérces  álmot láttam, amelytől hajnaltájt fel  riadtam és alig  tudtam ismételten nyugovóra térni.

Rémálmom azzal kezdődött, hogy egy bírósági tárgyalás hallgatósága közt foglaltam helyet, és végig hallgattam Gyurcsány Ferenc,  Bajnai Gordon, Gergényi Péter, Kóka János, Lendvai Ildikó, Lamperth Mónika, Kuncze Gábor,  Demszky Gábor és Horváth Ágnes  perét, amely azzal végződött, hogy az elsőfokú bíróság teljes vagyonelkobzásra, valamint  életfogytiglani büntetésre  ítélte  őket.

Rémálmom  azzal folytatódott, hogy a  másodfokú bíróság, majd a legfelsőbb bíróság megváltoztatta az első fokon hozott ítéletet: a vagyonelkobzást jóváhagyta, de a szabadságvesztésükre vonatkozó ítéletet  törölte! Ugyanakkor arra kötelezte az elítélteket,    hogy az Erzsébet  hídtól a Keleti pályaudvarig  (és vissza) fussanak le  5 (azaz öt)  távot, és   távozzanak a Budaörsön lévő  szoborparkban  (hullámlemezekből) felépített barakkokba, ahol  ún. barakk-őrizetben  lesznek meghatározatlan ideig, és közmunkában kötelesek rendben tartani a parkot, beleértve a „műemlékek” „csitakolását” is.

Az „Ítélet” I. sz. mellékletében előírt  „futtatási távot” a férfiak  alsónadrágban, a nők pedig egy  „pendelyben” tették meg,  egyik kezükben egy szál  szegfűt, a másik kezükben pedig  sarló-kalapáccsal  dekorált vörös zászlót tartottak. Lendvai  Ildikónak,  a korára való tekintettel,   engedélyezték, hogy egy seprűnyélen  „lovagoljon”. Néha-néha   felkiáltott, hogy: „lassan mondom, mindenki megértse,- nem lesz gázár emelés”.

Az „Ítélet” II. sz. mellékletében  rögzítettnek megfelelően   a  futókat  Hortobágyról  felfogadott csikós legények  kísérték, és karikás ostorral „biztatgatták”  őket szapora mozgásra. Meg kell  hagyni, hogy Gyurcsány bírta az iramot, még táncolt is  az „ustor” csapások érzékelésekor.

Legrémisztőbb viszont az „Ítélet” III. sz. mellékletében  szerepelt passzus végrehajtása volt,  miszerint  az elítélteket  az Astoriától  kezdve a Blaha Lujza térig egy (színes folyadékkal feltöltött)  vízágyúval locsolták,  majd a Keleti pályaudvarig könnygáz-sprével fújták le őket, visszafelé pedig  azonosítót nem viselő  rendőrök  „pacskolták” nádpálcával, azokat akik  a földre estek, de kézzel nem nyúlhattak az elítéltekhez és  a szemüket sem  lőhették ki  gumilövedékekkel.

Megjegyzésként szerepelt az „Ítéletben”, hogy a zászlókat és a földön fekvőket nem szabad megtaposni, ezt be is tartották a rend  derék őrei, sőt   azoknak a futóknak, akik  megszomjaztak vagy megéheztek,  adtak  folyadékot és/vagy  a  sonkás hamburgert,  ha elénekelték  az Internacionálénak azt a strófáját, hogy:  „Fel, fel, ti rabjai a földnek,/ Fel, fel, te éhes proletár…

A rémálom-látás betetőzése az volt, amikor   az elítéltek könnyes szemekkel  azt skandálták,  hogy igazságtalannak tartják a közügyektől való  eltiltásukat, mivel  eddig  a közügyek  szolgálata során hazudhattak, lophattak, csalhattak,   verethettek, anyagi és erkölcsi csődbe vihették az országot! De mit  tehetnek  a közmunka végzése során?

Ezt már nem is lehetett  álomban sem tovább hallgatni és nézni,  mert a  büntetésnek is vannak  határai!  Más az akasztás (az gyorsan lezajlik), más a tarkón-lövés (az még gyorsabban megy),  más a  munkatábor (azt  nem látja  illetéktelen),   ezért jeleztem előre, hogy csak erős idegzetűek olvassák el a  rém-látomásomat. A Gyurcsány kormányzat alatt élőben is megtapasztalhattuk a rémálom egy változatát, ne is álmodjunk róla, de ne  felejtsük el a valóságban megtörténteket!

Prof. Dr. Bokor Imre

Nemzeti InternetFigyelő