Migráció és menekültjog – Dr. Eva Maria Barki levele Frans Timmermanshoz

Dr Eva Maria Barki az alábbi levelet küldte szerkesztőségünknek:

Tisztelt Szerkesztőség !

Tisztelt Hölgyeim és Uraim !

Kedves Barátaim !

 A Magyarország elleni támadások már túl mennek minden határon.

Frans Timmermans, az Európai Unió Bizottságának első alelnöke valójában összehasonlította az  1956- os forradalom utáni magyar menekülteket a mai migránsokkal,  és szemére veti a magyaroknak, hogy nem úgy fogadják a mostani migránsokat, mint akkor fogadták a magyarokat Európában.

Ez alkalommal a csatolt levelet írtam Frans Timmermansnak.

Szívélyes üdvözlettel

Eva Maria Barki

Következzen a Timmermans úrnak írt levél: 

Frans Timmermans

Alelnök Úr részére

European Commission

Rue de la Loi/Wetstraat 200

1049 Brussels

Belgium

Posta és e-mail frans-timmermans- contact@ec.europa.eu

Bécs, 2017.07.07

Tárgy:   Migráció  Összehasonlítás Magyarországgal 1956

Tisztelt Timmermans Alelnök Úr !

 Köszönöm, hogy felszólalásában az Európa Parlamentben az 56-os forradalom utáni magyar menekültek spontán fogadását  összehasonlította a mai migrációval.

 Ön ezzel fején találta a szöget.

Magyarország 1956. példája nagyon jól mutatja, hogy sem nemzetközi, sem állami törvény nem szükséges – akkor a Genfi Menekültügyi Konvenciónak érvényességi körét még nem bővítették ki és semmilyen állami menedékügyi törvény nem volt –, ha tényleg menekültekről van szó. A majdnem 200.000 menekült, akik néhány hónap alatt Ausztriába jöttek, osztatlan fogadtatásra és segítőkészségre találtak, mert az osztrákok az üldöztetésüket közelről – a magyarokkal együtt – élték át, és olyan népről volt szó,  amely több száz éve történelmileg és kulturálisan Ausztriával a legszorosabb kapcsolatban volt.

Tehát nem olyan emberekről volt szó, akik több ezer, de akár tízezer kilométeren át több országon keresztül jöttek volna, anélkül hogy az első lehetséges országban védelmet kértek volna. Nem olyan emberekről volt szó, akiket ezeken az utakon át a legjobban szervezett és együttműködő bűnöző bandák csempésztek volna be. Nem olyan emberekről volt szó, akiknek az  identitása, és emiatt a menekülésük okai, ellenőrizhetetlenek lettek  volna.

 Az összeállítás egyértelműen mutatja: A menekültek önkéntes fogadása csak akkor működik, és csak akkor indokolt, ha az egész lakosság akarata áll mellette, és az egész lakosság belegyezésével jár.

Jóllehet a Genfi Menekültügyi Konvenció területi és időbeli hatálya már tágabb, mégis a mai migrációhullámokra nem alkalmazható. Sem háború, sem polgárháború, sem rossz életviszonyok, vagy gazdasági okok nem jogosítanak fel a menedékjoggal élni. Az egyezmény 1951-ben egészen más politikai feltételek mellett, más céllal jött létre, és ma már nem használatos.

 A felmondása megfelelne nemcsak a politikai és jogi adottságoknak, hanem megakadályozná, hogy hamis ígéretekkel csalogassák a migránsokat, de azt is megakadályozná, hogy a politikusok a jogi helyzetről való tudatlanságuk miatt állandóan figyelmeztessenek az egyezmény betartására.

A szubszidiáris védelem nemzetközi definíciója és kötelezettségének hiánya miatt a bevándorlók befogadása kizárólagosan a tagállamok kompetenciájába esik. Ezen a 2011/95/EU irányelve sem változtat, amely a menedékjogi egyezményt azokra a személyekre akarja kibővíteni, akik nem esnek az egyezmény alá. Ez az irányelv jogellenes és nem is érvényes minden tagállamban (Nagy- Britannia, Írország, Dánia).

Tisztelt Alelnök Úr, ahelyett, hogy a jogos kritikákat ignorálják és ahelyett, hogy azokat megrendszabályoznák, akik betartják a jogot, szükséges lenne, a „szabadság, biztonság és jog területét“ az EU-ban nemcsak megígérni, hanem meg is kell valósítani, és annak  előre haladó bomlását megakadályozni. Neves jogászok intő figyelmeztetését jó lenne komolyan venni, főleg Udo di Fabio szakvéleményét a Bajorországi Kormány számára.

Tisztelt Alelnök Úr, a magyar forradalomnak nemzetközi jogi következményei is voltak. A forradalom impulzust adott nem csak a Genfi Menekültügyi Konvenció körének időbeli és területi bővítéséhez. Az 56-os forradalom a II. világháború utáni Európában az első nagy harc volt az önrendelkezésért, és – az önrendelkezési követelésekkel Algériában és több afrikai országban – hozzájárult ahhoz, hogy 1966-ban felvették az önrendelkezési jogot mind a két ENSZ Emberi Jogi Paktum I. cikkelyébe, és ezzel az önrendelkezési jog nemcsak nemzetközi alapelv, hanem kötelező nemzetközi norma lett. Ez a jog, amely tartalmazza „a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket“ minden demokratikus jogrend alapja kell, hogy legyen.

Ezt a minden alapvető jogi normának a lemondhatatlan és elidegeníthetetlen alapjogát világszerte semmibe veszik, és előnyben részesítik a hatalmat a jog előtt. Az Európai Unió ebben nem kivétel.

Az önrendelkezési jog megvetése a világon minden regionális konfliktusnak az oka és – a második kötelező nemzetközi normával, az erőszak tilalmával  együtt  – a menedékáradatoknak is az oka.

A népek önrendelkezési jogának a tiszteletben tartása, amely az államok szuverenitásával elválaszthatatlanul összetartozik, a jog és a szabadság, és ezzel a béke alapfeltétele.

Ez az Európai Unióban is érvényes kell, hogy legyen, ha az Európai Unió a jövőben is fenn akar maradni.

Kiváló tisztelettel

Dr. Eva Maria Barki

Kópiát kap:

Jean Claude Juncker, EU Bizottság Elnöke

Európai Parlament, Média nyilvánosság

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)