Miért hazudtok? – avagy amikor a könyv népe rászabadítani készül a világra az apokalipszist

Tényleg egyre jobb lesz a világ?

Amikor megláttam Magyari Péter cikkének címét az Indexen, majd elolvastam az anyagot, az jutott eszembe, hogy az SZDSZ utoljára, kimúlásának közepette is búcsúzóul még belerúg egy nagyot a magyar társadalomba. Lehet, hogy eltűnünk, de te akkor is vésd az eszedbe, hogy amit mi mondunk, az a frankó, az a tutti, az akkor is úgy van, annak akkor is úgy kell lennie, ahogy mi mondjuk, vazze!

Hát nem úgy van!

Mazsolázgassunk kicsinység:

Egyre jobb ez a világ

Magyari Péter

2009. december 29., kedd 01:01

A 21. század éppen véget érő első évtizede nagyon jól sikerült. A világ jó irányba megy.

Hopp! Itt álljunk is meg rögtön egy szóra, Istenben szeretett felebarátim!

Most vagy az van, hogy Magyari Péternél lóg egy decka, vagy rajta kívül mindenki más hazudik! Másik variáció nincs! Reggeltől estig csak azt halljuk, hogy mekkora szarban vagyunk. És nemcsak mi, hanem a többiek is. Igaz, a korrektség kedvéért hozzá kell tennünk, hogy – szokás szerint – a többiek, vagyis rajtunk kívül mindenki más, aki kicsit is számít, hamarabb lábal ki a válságból, mint mi.

Az egykori szovjet jelenlétet felváltotta az ámerikai, már a hálivúdi eksönmúvikban (lásd az új Transformers filmet) is csak egy telefonba kerül, hogy az amik átszóljanak a jordán légierőnek, ugyan tennének mán egy kis szívességet, bombáznának egy kicsit az egyiptomi piramisok tövében.

De azért a világ, kétségkívül jó irányba megy. Legalábbis Magyari Péter szerint.

Miután megfutottuk laza bemelegítő körünket, megyünk tovább.

„Akkor is igaz ez, ha annyi bajról szokás beszélni: háborúk, terrorizmus, gazdasági világválság, éghajlatváltozás, katasztrófák és hazug politikusok, mocskos BKV. Azonban minden baj és aggodalom ellenére a dolgok jó irányba mennek, most már 20 éve szakadatlanul. Az 1989-cel kezdődött új korszak szebb, és több embernek okozhat boldogságot, mint bármelyik az írott történelem kezdete óta.”

Ismét tartunk egy kis pihenőt. Mindösszesen egy dologra hívom fel a tisztelt Olvasó figyelmét! Igaz, hogy ez csak minket, magyarokat érint, de talán számunkra mégis ez a legfontosabb az elmúlt húsz esztendőből.

Darab idő óta egyre többször és egyre hangosabban halljuk, hogy a rendszerváltás rendszere megbukott. Most már a média nagy nyilvánossága előtt is egyre többen keseregnek azon, hogy a posztkommunizmus szelleme régi pártkáderek formájában manifesztálódva továbbra is óriási károkat okozva küdte le az országot megalázóba rövid idő alatt. Nem sikerült a múltat végképp eltörölni, de még csak magunk mögött hagyni sem. És akkor „az 1989-cel kezdődött új korszak szebb, és több embernek okozhat boldogságot, mint bármelyik az írott történelem kezdete óta.”

Te mit mondasz erre?

Megyünk tovább.

„Az elmúlt évtized legfontosabb eseménye kétségkívül az internet elterjedése volt. Alapjaiban változtatta meg a fejlett világ hétköznapjait, és egyértelműen nagyon jó irányba mutató változás ez.

Nevetséges lenne hosszan méltatni, ahogy a vízöblítéses WC jelentőségét sem kell hangoztatni. Egyszerűen képzelje el, hogy holnaptól nincs.

A kényelmet, szórakozást, barátkozást segítő funkciói a legfontosabbak, ezek teszik ugyanis az életet jobbá.

Ráadásul az egyéni komfortérzet fokozásán kívül sok járulékos, szintén nagyon pozitív változást indított el. Éppen átalakítja a műveltség jelentését: a lexikális tudás helyett a kreativitást igénylő, összefüggéseket kereső gondolkodás felé kényszeríti az emberiséget. Kit érdekel, hogy hányban volt a mohácsi csata, amikor mindenki a zsebében lévő eszközzel azonnal megnézheti? Kérdezni már csak bonyolultabb, gondolkodást igénylő dolgokat van értelme, ezt lassan felismerik majd a közoktatásban is. És ettől okosabbak, kezdeményezőbbek lesznek az emberek.” (…)

Engem speciel érdekel, mikor volt a mohácsi csata.

De mi történik akkor, ha nem lesz áram, vagy kifogy az aksi a laptopban? Hogyan nézed meg, mikor volt a mohácsi csata?

Tetézzük a bajt, tegyünk rá még egy lapáttal! Az is nagyon fontos ám, hogy kik teszik fel az információt a világhálóra, és talán még fontosabb, hogy milyen információkat tesznek fel a világhálóra! Nemrégiben olvashattunk arról, hogy izraeli szervezetek komoly erőfeszítéseket tesznek a Wikipédia, a legismertebb internetes lexikon átírására, saját szájuk íze szerinti átformálására. Természetesen a honi, szűrt információkat beengedő sajtónyilvánosságban ez kevés helyen kapott publicitást, de e cikk írója történetesen olvasta ezt az információt. Ez is jó bizonyíték arra, hogy az Internet is hasonlatos a legtöbb „zseniális” emberi találmányhoz, minimum két oldala van, egy jó, meg egy rossz, a végeredmény csupán attól függ, mire használják az adott találmányt.

Szeretnék idézni egy másik, általam nagyon fontosnak és igaznak tartott véleményt a világhálóról. David Suzuki professzor mondja Web of life (Az élet hálója – magyar címe: Darabokra hulló világ) című filmjében az Internetről:

„A tömegtájékoztatásnak véleményem szerint óriási felelőssége van abban, hogy világunk darabokra tört. Nem csupán a televízióról és az újságokról van szó, az Internet és a sokcsatornás információáradat a fő bűnös. Az ún. információs szupersztráda többet árt, mint használ, mivel képes elhitetni velünk, hogy az Internet a legnagyszerűbb dolog. Olyan híd, amely átível a jövőbe.

De valójában az adatok csupán apró töredékek és morzsák alakjában jutnak el hozzánk. Nem ismerjük a háttérben lévő erőket, a történelmet, amely magyarázatot adhatna az eseményekre. Mindenből csupán összefüggéstelen töredékeket kapunk.”

És azt hiszem, pontosan ez itt a lényeg! Ne lásd át az egész folyamatot, csak egy piciny apró részletét! Erre megy ki az oktatás is, legjobb példa rá Amerika és a Nyugat. Szakbarbárokat képeznek, csak egy szűk szakterületben válsz képzetté, ahelyett, hogy átláthatnál egy egész folyamatot. Honnan indulunk el és hova érkezünk meg? Ha nem tudod, hogy az általad előállított valamivel mi fog történni a későbbiekben, hogyan tudsz előállítani olyan valamit, amely a későbbiekben mások által használható lesz? Sehogy. Ezen azért megint érdemes lenne elgondolkodni.

Mégse lehet a háborúkat úgy megvívni már, mint ahogy az emberiség megszokta, elmúlt az „akié a föld, azé a hatalom” átlátható elve. (…)

Ez az első mondat, amivel tökéletesen egyetértek. Igaz, nem azért, amit a szerző állít, nevezetesen, hogy a digitális képek gyors terjeszthetősége miatt kellene megvívni máshogy a háborúkat, hanem azért, mert ahogyan az Jelenczky István új filmjében elhangzik, megváltozott a háború természete. Az egyik hadviselő fél arctalan pénzviszonyok mögé bújva vívja becstelen harcát az emberiség ellen.

Mert miről is van szó?

Tegyük fel háború van, és te ott állsz szemtől szembe az ellennel. Rád fogja a fegyverét. Valamit tenned kell. Tökéletesen tudatában vagy annak, érzed, hogy ide mán nem lesz elég, ha Huszárral F6-ra lépsz, miközben rosálsz. Muszáj cselekedned! Mit teszel? Menekülsz? Rátámadhatsz az ellenre? Vagy a hálivúdi szuperhősök mintájára fogod magad és egyszerűen elrepülsz a helyszínről megszeppent tekintetek kereszttüzében? (Már ha rendelkezel efféle képességgel.) Valamit muszáj cselekedned! Na, ez az, amit a mostanság dívó háborúskodás – jellegéből fakadóan – elvesz a hadviselő felek egyikétől. És ez az, ami igazán megrémíti az embert. Ugyanis nem tudod, ki ellen harcolj, nem tudod, ki az ellenfeled. Nem tudod, mert számodra láthatatlan! Csapásait azonban elszenveded és megszenveded, méghozzá a visszacsapás lehetősége nélkül. Nem tudod ugyanis, hogy hova célozz, kire lőj! Hát ezért nem lehet már úgy megvívni a háborúkat, ahogy az emberiség megszokta.

Mit gondolsz? Tényleg elmúlt az „akié a föld, azé a hatalom” átlátható elve? Ha ez így van, szerinted miért van jelentős magyar földterület zsebszerződések révén külhoniak kezében? Szerinted hol él Magyari Péter? A 21. századi Magyarországon? Mert szerintem egész biztosan nem.

Megyünk tovább.

„A nagy Mohamed-Jézus háború helyett az energiatakarékosság, szélerőművek, napelemek kerültek elő.”

Hol?

Merthogy itt nálunk, Magyarországon egészen biztosan nem. Nemrég számoltak be arról, milyen lemaradásban vagyunk a megújuló energiák terén. Mindenki tudja, hogy a szabadalmakat felvásárolják az olajcégek, mert nem lehet ám csak úgy ukk-mukk-fukk áttérni a kevésbé szennyező és végtelen mennyiségben rendelkezésre álló megújuló energiákra, először muszáj elfogynia az olajnak az utolsó cseppig, csak aztán jöhet a szél- meg a napenergia. Alakuljon csak ki az emberiségben a függőségi tudat, legyen evidencia, hogy az energia csak pénzért vehető, kisajátítható egyes szűk csoportok által, hiszen eddig is ők árulták az üzemanyagot, eztán is ők fogják, csak most majd nem benzinnek vagy gázolajnak hívják, hanem valami másnak.

Képzeld el, mekkora botrány törne ki, ha valaki fel merné tenni a kérdést, ugyan vajon miért is kell fizetni a nap energiájáért, amikor ingyen süt le mindenkire immáron évmilliárdok óta? Képzeld el mennyire elfogadhatatlan lenne, ha kis cégek tömegesen napelemek gyártásba kezdenének, hogy az egyes ember számára is elérhetővé tegyék az energiahálózatokról történő lekapcsolódást.

Magyari Péter szerint, ha a zöldgondolatról beszélünk „mindenképpen az utóbbi évezredek leghumánusabb nagyhatalmi törekvéséről van szó.”

De valóban így van ez? Alex Jones szerint nem egészen. „Obama csalás” című filmjében több egyéb más mellett szó esik a globális felmelegedésről is. Mint kiderült, nem az emberi tevékenység a legfőbb okozója, hanem a fokozódó napfolt-tevékenység. Kábé ezer évet mentek vissza a megfigyelésekben. Ami azonban még érdekesebb, hogy ennek – mármint a globális felmelegedésnek – az ürügyén szinte minden termék és szolgáltatás plusz adóval sújtható! De ami még ennél is érdekesebb, hogy ennek az adónak a behajtását magáncégek kezébe helyeznék, és mit ad Isten, az egyik ilyen cég éppen Al Gore-é, aki a környezetvédelem terén végzett erőfeszítéseiért az egyik legismertebb díjban részesült.

Bingó!

Ez ám az igazi humanizmus, Istenben szeretett felebarátim! Képzeljétek el, milyen lenne, ha nem lennének humánusak? Ez nem humanizmus, ez modernkori rabszolgaság!

De megyünk tovább.

„A klímaküzdelem két kulcsa ugyanis, hogy a mostani legerősebbek fenntarthassák technológiai fölényüket, illetve ne legyenek kiszolgáltatva ócska diktátoroknak. Vagyis a fogyatkozó készletek ne rontsák az életszínvonalukat, és ne az orosz, szaúdi és venezuelai méltóságok zsarolják a demokráciákat. Az olaj és a gáz kiváltására irányuló, zöld köntösbe bújtatott törekvések lényege, hogy az USA és az EU területén épüljön ki az alternatív energiahordozókon alapuló új technológia. Ezzel a nyugatiak versenyben tarthatják magukat az olcsóbb, de kényelmetlenebbül élő ázsiai dolgozókkal szemben. Vagyis nem kell lemondani a 23 nap szabadságról, a 8 órás munkanapról vagy a sok finomságról, újra lesz gyár és tőkefelhalmozás.

Ha sikerül az új energiáról szóló fordulat, akkor attól a világ még jobb hely lesz, és ha az egész mögött egy erős környezetvédő ideológia áll, az is csak jót hozhat a világra. Ennél veszélytelenebb imperializmus még nem volt.”

Asszem ez a legveszélyesebb imperializmus. Ennél veszélyesebb imperializmus talán még sosem volt.

Miért?

Mert deklarálja, és immáron globális méretekben, hogy kik azok, akiknek jár, ha tetszik, joga van a jóléthez (majdnem azt írtam, az élethez), és kik azok, akiknek nem. És itt már nincs kibúvó, nincs az, hogy elszigetelt jelenség, hogy csak egyes országokban ütötte fel a fejét. Nem! Itt már az egész bolygó szenved.

Megyünk tovább.

„Nőtt a nyugat

Ha elfogadjuk, hogy a legboldogabbnak a kapitalizmuson alapuló polgári demokráciában lehet lenni, akkor nyilvánvalóan jobb lett a világ az elmúlt tíz évben.”

De nem fogadjuk el, kedves Magyari Péter! Ugyan vajon miért is fogadnánk el, amikor a boldogság alapját nem a gazdasági, hanem az emberi berendezkedés adja! Vagyis az a viszonyrendszer, mennyire tudunk harmonikus életvitelt folytatni környezetünkben élő embertársainkkal. Kétségtelen, hogy ennek egyik fontos részét képezi az anyagi jólét, de korántsem, és messze nem a legfontosabb részét.

Vajon miért csak a Nyugat nőhet? Ki mondja azt, hogy csak a Nyugat nőhet? Vajon jogos elvárásnak tekinthető-e, ha teszem azt, minden tízedik kínainak autózni támad kedve? Ha a Nyugat száz éve autóval közlekedhet, a kínaiak ugyan vajon miért ne közlekedhetnének szintén autóval? Tömeges méretekben? Etikus magatartás-e az, ha a száz esztendeje az autózás előnyeiből fakadó mobilitást – olykor pazarló módon felhasználó – élvező Nyugat, most hangos jajveszékelésbe kezd, hogy ha autóba ültök, ti kínaiak, pár éven belül nem fogunk tudni autózni?

Megyünk tovább.

„Márpedig kiindulópontnak elfogadhatjuk, hogy az északi féltekén Seattle és Záhony között sokkal jobb élni, mint Záhony és Seattle között. Az összes többi hely nagyobbik részén izgulni kell azért, hogy legyen elég ennivaló, meg nagyon kevés szabadideje jut az emberek többségének szórakozásra, alig van lehetőségük művelődni, szabadon szexuális partnert választani, vagy éppen kedvük szerint politizálni. (…)

De nemcsak elvi szinten lett élhetőbb a világ. Az elmúló évtizedben sok helyen enyhítettek olyan abszurd, életeket értelmetlenül megnyomorító törvényeken, amelyektől senkinek sem lett jobb, viszont sokaknak volt rosszabb. A melegek házasodási joga vagy a kábítószer-fogyasztás dekrimininalizálása ugyan még a nyugati világban sem általános, de ahol módosítottak a szabadságjogokon, ott mindig kiterjesztették, sehol sem korlátozták azokat.”

Több bajom is van. Mik a lényeges pontok? A szórakozás, a művelődés, a politizálás, no meg a szexuális partner szabad megválasztásának lehetősége!

Na, baszd meg! E’ mán döfi!

Te Péter! És mondd csak, ki fog dolgozni? Ezt azért nem ártott volna belevenni, főleg most, hogy egyesek médianyilvánosságot sem kímélve hívták fel a nagyvilág figyelmét arra az apró, ám nem elhanyagolható momentumra, hogy „Arbeit macht frei” vagyis A munka szabaddá tesz”.

Ja! És ha már itt tartunk, a homoszexualitás meg a kábítószer, a deviancia talán két legtipikusabb megnyilvánulási formája semmiképpen sem maradhatott ki! Ugyan még nem sikerült elérnünk, hogy általánosan elfogadottá váljanak a nyugati világban, de már dolgozunk rajta!

A törvényekről pár szóban. Először csak azt mondták, hogy Amerika rendőrállam lett. Mostanra már azt mondják, hogy egy fasiszta, azaz a korporációk által uralt állammá változott. A Patriot Act (Hazafias Törvény) és még néhány, az egyén szabadságjogait korlátozó vagy éppen teljességgel eltörlő rendelkezések. Eddig példátlan módon immáron amerikai területen, amerikai lakosság ellen bevethetők az állami erőszakszervezetek. Pedig nekünk egészen mostanáig aszonták, hogy Land of the Freedom, azaz a Szabadság földje Amerika.

Megyünk tovább.

„Nem a túlélés már a kérdés

Természetesen a történelmi események önmagukban még nem kell, hogy meghatározzák az egyének boldogságát. De az mégis alapjaiban határozza meg az egyéni boldogulás lehetőségeit, hogy emberek tömegeinek most nem kell attól félniük, hogy csak úgy megölik vagy börtönbe vetik őket. A nagyapám (született 1923-ban) volt hogy éhezett, és volt hogy csak úgy meg akarták ölni. Az apósom (született 1939-ben) volt hogy börtönbe került néhány legépelt mondatért. Az apám (született 1952-ben) élete társadalmi tragédiája, hogy a mostani válság ellehetetlenítette ipari fejlesztésekre épülő kisvállalkozását.

Bőven van min háborogni, bőven van min kiborulni és szenvedni is. Azonban egyre kevesebb embernek van szó szerint életbe vágó problémája.”

Azt gondolom, hogy még sohasem volt ennyire kérdés a túlélés, mint most. Azért, mert most, ellentétben az emberiség által maga mögött hagyott összes többi korral szemben, nem látható, konkrétan nem azonosítható be az ellenség. Az arctalan pénzviszonyok és a jogi személy „nesze semmi, fogd meg jól”, az angolna sikamlósságával bíró, törvények között játszi könnyedséggel lavírozó paragrafusbűvész jogi csűrcsavarjaival nagyon sokszor kisiklik az igazságszolgáltatás pallosa alól.

Véleményem szerint egyre több embernek van szó szerint életbe vágó problémája. Képzeld el azt az ötvenes-hatvanas éveiben járó embert, aki egy egész élet munkája árán beköltözhetett a panellakásába. Húsz esztendővel ezelőtt kiderült, hogy végig hazudtak neki, hogy becsapták, no de majd most! Eltelt húsz év, és darab idővel ezelőtt magától a fő hallja kendtől megint csak azt hallotta, hogy végig a bolondját járatták vele. Aztán egyszer csak kopogtat az ajtón a végrehajtó, hogy ki lehet fáradni az ingatlanból, mer’ innentől kezdve ez mán valaki másé.

És akkor „egyre kevesebb embernek van szó szerint életbe vágó problémája.”

A könyv népe rászabadítani készül a világra az apokalipszist. És akkor jön ez a Péter gyerek, aki szentül meg van győződve arról, hogy jó irányba mennek a dolgok, mi több, ennél jobb irányba már nem is mehetnének. Eljött végre a leghumánusabb imperializmus, a globalo-kapitalizmussal, ahol mindenki happy.

Most mondjam azt, hogy Happy New Year? Nem mondom. Inkább azt mondom, hogy Boldog Új Esztendőt!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő