…miből lesz a cserebogár?

Már hosszabb ideje erős meggyőződésem, hogy a dolgok, amik velem történnek nem véletlenek. A legnehezebb megpróbáltatásaimat jelentő eseményeknek köszönhetek a legtöbbet.

Tehát, amit konzum szemlélettel úgy kellene értékelnem, hogy elveszett idő, energiapazarlás vagy fölösleges önsanyargatás volt, az mind hordozott magában egy sokkal mélyebb értelmet, és ezért – legalábbis az én egyéni világomban – egyértelműen a számomra kedvező és igen hasznos dolgok közé sorolható, bár anyagi természetű hasznom nem keletkezett, de ez nem is számít, csak azért írtam le, hogy nehogy valaki esetleg félremagyarázza a lényeget. Minél többet töröm a fejemet a jelenlegi eseményeken és azok szereplőin, annál inkább arra hajlok, hogy szerencsém volt, amikor egyes szereplőket számukra talán kicsinyesnek tűnő ügyekben láthattam évekkel ezelőtt, s nemcsak láthattam, hanem át is láthattam semmirevalóságukat.

Nem véletlen, hogy felismeréseim pillanatától kezdve nagy ívben kerülöm ezeket az embereket, mert meggyőződésem, hogy valamennyiükben van egy eddig azonosítatlan bacilus, vagy vírus, vagy még ezeknél is undokabb és életrevalóbb szörnyűség, ami akadálytalanul terjed.

A mai politikai életünk „nagy alakjai” közül, elsőként szememben éppen az a Bugár Béla szerepelt le, aki most mindenáron a szlovákiai magyarság megváltója szeretne lenni.

Üzenem neki, hogy eddigi „tündöklésének” egyetlen elfogadható magyarázata, hogy a felvidéki magyarságot – nem a kufárokat, hanem az igazi magyarokat értem ez alatt – az ő és kompániájának viseltes dolgain keresztül fogja a Jóisten – még a kedvezőtlenebb helyzetben lévőket is és a gyengébb felfogó képességűeket is – felvilágosítani, hogy mit jelent a haza, a szülőföld szeretete egyszer, ill. másszor, hogy a legtisztább termésben t. i. a szlovákiai  magyarságban is van szemét, amit ki kell  dobni a szeméttelepre.

Remélem, napjaik meg vannak számlálva, s még nem lesz késő, mikor az ocsú helyére tiszta mag kerül.

 

Varga Lajos

Forrás: Kárpáti Harsona