Mi történt ma? – visszatekintő, évforduló

• 
  

  

  
  955-ben ezen a napon ért véget az augsburgi csata (Lech-mezei csata).

Az augsburgi csata 955-ben az Augsburg melletti Lech-mezőn zajlott magyar és német seregek között, és a magyarok vereségével végződött. Bár maga a veszteség nem volt akkora, mint az akkori krónikások feltételezték, a csata a kalandozások beszüntetését eredményezte.

A kalandozó magyarok sikereiket elsősorban meglepő harcmodoruknak és ellenfeleik megosztottságának köszönhették. Az első komolyabb vereség 933 márciusában, Merseburgnál következett be, amikor a Szászország és Türingia  ellen vonuló seregeket a német lovagi haderő megverte. Ez volt az első jele annak, hogy Nyugat-Európa felkészült a magyarok elleni harcra. A nyugati kalandozások végét azonban nem ez, hanem a 955-ben, az Augsburg melletti Lech-mezőn történt összecsapás jelentette. 

Augsburgi Gerhard beszámolója szerint az egyesített német sereg 10 000, a magyar 100 000 főt számlált, de vannak 15 000–25 000, illetve 120 000 emberre vonatkozó leírások is. Ezt több kutatás is valószínűtlennek tartja. A különböző becslések a németek létszámát 4000 és 8000, a magyarokét 10 000 és 25 000 közé teszik.

A magyar hadsereg vezére a nyugat-dunántúli magyar hadak élén Bulcsú volt, neki volt alárendelve Lél a nyitrai kabarok élén.

A csata menete:

A kalandozások történetének egyik legjelentősebb ütközete a 955. augusztus 10-én lezajlott augsburgi csata volt. A Bajorországban portyázó magyarok végigdúlták a vidéket, majd Augsburg alatt egyesültek, hogy megostromolják a várat. A harmadik napra virradóra tudomásukra jutott, hogy I. Ottó német király  bajor, frank, szász és cseh csapatokból álló seregével együtt a város felé tart. Erre a magyarok abbahagyták az ostromot, és felkészültek a csatára. A németek a felderítés miatt abban a hitben voltak, hogy a magyar seregek a Lech-folyó túlsó partján vannak, ám a magyarok titokban a teljes seregükkel átkeltek a folyón, és a németek hátába kerültek. Rögtön lerohanták annak hátvédjét és elzsákmányolták a málhákat. A hír hallatán I. Ottó a magyarok ellen küldte Vörös Konrád  herceget egy erős lovas csapattal. A magyarok kénytelenek voltak kiállni a kézitusára, amely a nehézfegyverzetű lovagoknak volt kedvező. A németeket is súlyos veszteségek érték (maga Konrád herceg is elesett), ám a közelharcban mégis a magyarok maradtak alul. A magyarok, hogy elkerüljék a pusztulást, hátrahagyták a zsákmányt, és hazamentek. A közhiedelemmel ellentétben a magyar sereg nem szenvedett hatalmas vereséget: a magyar harcosok nagy része élve hazatért, ám a kudarc mégis elgondolkodtatta a vezetőket a zsákmányszerző hadjáratok további folytatását illetően.

• 
  

  

  
  1543-ben a mai napon I. Szulejmán szultán elfoglalta Esztergom várát.

1543-ban Esztergomot kétezer gyalogos védelmezte, köztük olaszok, spanyolok és németek. A várat bevehetetlennek tartották, őrsége eleinte hősiesen harcolt, de alig több mint egy hét után tárgyalásokat kezdett, és a várat átadta az ellenségnek. Ferdinánd parancsára Esztergom vezetőit börtönbe vetették, de hosszabb fogság után ítélet nélkül elengedték őket. Miután Esztergomot 1543-ban elfoglalta a török, az Oszmán Birodalom végvára, és egy több megyényi területre kiterjedő török szandzsák központja lett. Fontos szerepet játszott Buda védelmében, összekötő kapocs volt a Dunántúl és Felvidék között, ellenőrizte a Dunát. A vár eleste után a Dunától északra eső 80 falu is behódolt, lakóikat a város újjáépítésekor dolgoztatták. A magyar lakosság nagyrészt elmenekült, az ott maradók rabszolgák lettek, akiket valószínűleg a Dunán hurcoltak el, főleg nők és gyerekek maradtak helyben. Sokuk felvette az iszlám hitet, akadt olyan, aki összeházasodott a török háziúrral. Sajátosságát az adta, hogy a meg nem hódított, a Magyar Királysághoz tartozó falvak lakóitól is megkívánták, hogy a várba bejőve adót fizessenek. Ezeket a környékbeli településeket előre meghódítottnak tekintették.[8]  1543 után Esztergom építészetében nem lett török jellegű város, bár lakóinak többsége mohamedán volt. Mivel határvidéken feküdt, a békés fejlődés feltételei nem voltak adottak, birodalmi szinten kisvárosnak számított. 1544-ben a szultán hat magyar lelkészt rendelt a városba, hogy gondoskodjanak a megmaradt hívőkről. Esztergom török uralma idején folyamatos harcoknak, ostromoknak volt kitéve, amit megsínylett a város és lakossága is. A királyváros nagy része elpusztult, bár a száznegyven évnyi török uralomnak ma is vannak fellehető jelei építészetében. A törökök főleg a várat építették, erősítették, de emellett jelentős új épületeket, dzsámikat (Lásd: Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi), mecseteket, minareteket, kupolás  fürdőket is emeltek. A 17. században már hat fürdő működött a városban. A törökök 1587-re hidat is építettek a Dunára, ami a készülő erődrendszer része lett. Az erődrendszert 1594-re építették ki. Hasznosították az esztergomi artézi források vizét, mert a mohamedán vallási előírások által megkövetelt rituális mosdások mellett a fürdésnek is nagy fontosságot tulajdonítottak. Esztergomban, a Várhegy alatti Vízivárosban több török kori fürdő maradványait tárták fel. Míg Esztergom török kézen volt, a vármegye székhelye Érsekújvár lett, és a püspöki székhely Nagyszombatba költözött. 1594. április elején összegyűltek a magyar hadak Esztergom visszafoglalására. Hídfőállásuk Esztergom-Szentkirályon volt. Május 7-ére  Mátyás főherceg serege körülzárta a várost mintegy 35 ezer katonával, réseket lőttek a várfalon, és 14-étől folyamatosan rohamozták a várat. 19-én 800 fős magyar és német csapat indult rohamra köztük Balassi Bálint. A költő mindkét lábát elvitte egy ágyúgolyó, és 30-án a borbélyok hanyagsága miatt vérmérgezésben meghalt a szentkirályi  táborban. 29-én a felmentő török sereg közeledtére, 56 napi ostrom után elvonultak a magyarok. A pápa ezek után pénzt és katonát ajánlott az ostrom folytatásához.

• Ezen a napon (1896-ban) halt meg Otto Lilienthal, német repülőgép-mérnök (szül.: 1848)

A német repülés nagy úttörője, Otto Lilienthal mérnök 1896. augusztus 10-én hunyt el. 114 évvel ezelőtt, augusztus 9-én még a rhinowi dombokon éppen egy kétfedelű kísérleti siklógéppel végzett repülést, miközben egy szélroham vagy a rossz kormányzás következtében végzetes tragédia történt. Lilienthal mintegy 15 méter magasból lezuhant, és amikor a roncsok közül kiemelték, kiderült, hogy gerinctörése van. A nagy aviatikus csaknem 24 órát szenvedett tehetetlenül egy berlini kórházban, mielőtt meghalt. Utolsó szavainak máig ható következményei vannak: „Áldozatok nélkül pedig nem megy…”

Otto Lilienthal 1848-ban, a pomerániai Anklamban született. Öccsével, Gustavval (1849-1933) együtt már 1861 elejétől nagy érdeklődést mutatott a repülés iránt. A még iskoláskorú Lilienthal testvérek kezdetben a madarak repülését tanulmányozták, és ezek alapján hat darab ún. csapkodó szárnyat terveztek, amelyek mozgatás közben felhajtóerőt termelnek. 1874-ig számos lebegőszárnyat kísérleteztek ki. A fiatal Otto eközben Berlinben végezte el az ipari akadémiát. Ezután felépített egy gépgyárat, ahol elsősorban gázkazángyártással, valamint bányagépekkel foglalkozott. De fő szenvedélye továbbra is a repülőmodell-szerkezetek tanulmányozása maradt. Az elméletei eredményeket és az addigi tapasztalatokat összefoglalták, és 1889-ben jelentették meg a ma már klasszikusnak számító „Der Vogelflug als Grundlage der Fliegekunst” – A madarak röpte mint a repülés művészetének alapja című könyvben. Otto helyesen felismerte azt is, hogy a madarak mindig a széllel szemben szállnak fel és le, valamint a szárnyat ívelni kell, hogy felhajtóerő keletkezzék. A még napjainkban is részben helytálló fejtegetései között olvashatjuk az alábbiakat: „De mégis lehetségesnek kell tartanunk, hogy a kutatás és a tapasztalatok láncolata közel fog bennünket vinni ahhoz a nagy pillanathoz, amikor az első repülő ember, habár csak néhány másodpercre, szárnyak segítségével el fogja hagyni a földet, és elhozza azt a történelmi pillanatot, amelyet új kultúrkorszak kezdetének kell neveznünk.” Ezenkívül meggyőződése volt, hogy a motoros repülés csapkodó szárnyú szerkezettel (ornitopter) fog megvalósulni.

Ezek után, 1890-ben a Lilienthal testvérek már elérkezettnek látták az időt arra, hogy megkezdjék az első tapasztalati kísérleteket is. A kezdeti kudarcok hatására a reményt vesztett Gustav inkább más elfoglaltságot keresett magának; míg a rendíthetetlen Otto egyedül is tovább dolgozott. S végül textilszövetből és fűzfavesszőből megépítette a mai sárkányrepülőszárnyakhoz hasonló rögzített, egysíkú szerkezetét, amit – az ellenszelet kihasználva – testsúlyáthelyezéssel kormányzott. A vitorlázóval való első sikeres felszállásra 1891-ben a potsdami Derwitz közeli villánál került sor. Majd 1892-ben már megépítette második gépét is, miközben sokat repült, ezáltal egyre több tapasztalattal gazdagodott. 1894 körül készítette el az ún. csapkodó szárnyú modelljét. Ekkor már a Berlin közeli ún. Nagy-Lichterfeldén végzett kísérleti repüléseket. Itt egy téglagyár hulladékából alakíttatott ki magának egy kb. 14 m magas és 61 m átmérőjű kúp alakú mesterséges dombot, hogy a széliránynak megfelelően – minden irányban – tudjon siklásokat végezni. Ekkoriban már Otto Lilienthal „légi mutatványai” nagy nyilvánosságot kaptak. A berliniek csapatostul mentek oda, hogy megnézzék az első repülő embert.

Otto végül, 1895-ben megépített – szintén madárszerű szárnyakkal – egy új kétfedelű siklórepülőgépet. Utoljára már a Stöllen környéki rhinowi dombokon próbálta ki modelljeit. A felszállások úgy történtek, hogy nekifutásból elugrott a lejtős domboldalról. Lilienthal a karjával tartotta magát a gép középső részén, és testsúlyáthelyezéssel kormányozta a felületeket. A gépek egészen jól siklottak. Az egykorú szemtanúk beszámolói szerint Lilienthal a kezdeti 100 m-es ugrásoktól eljutott a 250-350 m-es repülésekhez is. Végül már egy kis szénsavgázmotor megalkotásán is dolgozott.

Utolsó gépét, amellyel lezuhant, a Birodalmi Találmányi Hivatalnál „egyszerű vitorlás apparátus” néven jegyezte be. Otto Lilienthal 1891 és 1896 között mintegy 2000 siklást végzett. Összesen nem kevesebb mint 18 db siklógépet épített, amelyből 15 db volt egyfedelű és 3 db kétfedelű. Általánosan ismert, hogy az általa tervezett és épített, levegőnél nehezebb repülőszerkezet, amelyből több példány is készült, a No. 11 modell volt. E 13 m˛ szárnyfelületű siklógépből legalább 8 db-ot építettek, sőt eladásra is kínálták. Feljegyzések tanúsítják, hogy 1895-ben két darabot egyenként 25 fontos áron az Egyesült Királyságba adtak el. A híres No. 11-ből napjainkban a Smithsonian National Space and Air Museumban is látható egy példány. A repülés hőskorában valójában csak a bátor emberek mertek vállalkozni az „első összetákolt szerkezetek” kipróbálására. Ezek egyike volt Otto Lilienthal is, aki aviatikus kortársaihoz hasonlóan elszántan és kitartóan munkálkodott a repülés technikai megvalósításán. A kezdet tehát az igencsak kockázatos tapasztalati kísérletek sorával indult. A siker érdekében pedig gyakran nagy áldozatokat kellett hozni. Ez időben más országokban már szintén kísérleteztek a repüléssel, és Otto Lilienthaléhoz hasonló eredmények is születtek. Kétségtelen, hogy ezek az első szerkezetek megelőzték a Ferdinand von Zeppelin gróf építette léghajót, amely 1900. július 2-án, vagy a Wright testvérek repülőgépét, amely 1903. december 17-én emelkedett először a levegőbe.

Otto Lilienthal emlékére 1938-ban megalapították a Lilienthal-érmet, amely a legnagyobb nemzetközi kitüntetés a vitorlázórepülésben. A FAI (Fédération Aéronautique Internationale – Nemzetközi Repülőszövetség) minden évben az összes repült teljesítményért vagy a vitorlázórepülés fejlesztésért ítéli oda a díjat a legeredményesebb vitorlázórepülőnek.

További események:

* 654 – I. Jenőt pápává választják.

* 955 – Az augsburgi csata (Lech-mezei csata).

* 1543 – I. Szulejmán szultán elfoglalja Esztergom várát.

* 1628 – A Vasa svéd királyi hadihajó az első útján, Stockholm közelében elsüllyed.

* 1664 – Megkötik a vasvári békét.

* 1792 – Elfogják a külföldre menekülni szándékozó XVI. Lajos királyt, Franciaországban megszűnik a királyság.

* 1804 – II. Ferenc, e néven német-római császár, I. Ferenc néven felveszi az „Ausztria örökletes császára” címet is, (e néven magyar király is). A Habsburg Birodalomra ettől kezdve használják hivatalosan is az Ausztria, vagy Osztrák Császárság elnevezést.

* 1821 – Missouri az Amerikai Egyesült Államok tagállamává válik.

* 1920 – VI. Mehmed szultán képviselői, az Oszmán Birodalom nevében aláírják a sèvres-i békeszerződést. Az ország feldarabolása ellen Musztafa Kemál pasa fegyveres felkelést szervez.

* 1945 – Japán kapitulál a második világháborúban.

* 1986 – Az első világbajnoki Forma–1-es futam a Hungaroringen.

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

(Nemzeti InternetFigyelő – összeállítás)