Egy aljas neoliberális cikk, mint a hazaárulás egy példája

Az alábbi cikk megjárta a külföldi sajtót is, s a szerzője csúsztatásokkal teli írásában gyalázza a hazai viszonyokat, rontja hazánk hírnevét, rágalmazza a többségi társadalmat. Valóságos hazaárulást követ el, hiszen olyan túlzásokkal és elhallgatásokkal van tele a cikke, ami támadásként is felfogható a magyar nemzet ellen.

Lássuk az eredeti, német nyelven megjelent cikket, melyet Vajta Dénes fordított le, és írt hozzá választ németül is. Szerkesztőségünk szeretné további észrevételekkel is kiegészítve megsemmisíteni Balassa Gabriella rágalmazó írását, ill. a rá adott választ erősíteni.

Az eredeti írás:

Halott cigány – jó cigány

„Sehol Európában nem olyan veszélyeztetettek létükben a cigányok, mint Magyarországon”. Az ellenük irányuló gyűlölet egy évvel ezelőtt pogromszériához vezetett: Házakat gyújtottak fel, menekülőket lőttek le. Az eredmény: halottak, sebesültek és megtört emberek. Egy német szeretne az áldozatoknak emléket állítani. De az illető önkormányzat polgármester asszonya kijelentette: „Nem szeretnénk falunknak rossz arculatot teremteni”.

Tatárszentgyörgy egy falu a magyar pusztában. Egy évvel ezelőtt itt szabályosan kivégeztek egy férfit és fiát. Bűnük: hogy romák voltak! S ez nem egyedüli eset. A német művész, Alexander Schickowski emlékművet akar állítani az áldozatoknak. Az önkormányzat ezt elutasította. Nem szeretnék, hogy emlékeztessék őket az erőszak dúlására.

Alexander Schikowski

„Részben megértem őket, azt hiszem nem feledni akarnak, hanem szeretnék, hogy békén hagyják őket.“ A családtagok nem tudnak felejteni – ők együtt élnek a rasszizmussal Magyarországon.

Csorba Csaba és Alex Schikowski

„Azért, hogy mindenki emlékezzen arra milyen szörnyűséges dolgok történtek ezekben a

falvakban. Értelmetlen gyilkolászás Magyarország szégyenére.

Alex Schikowski

„Ilyenre szolgál egy emlékmű, rasszista gyilkosságok ellen.”

Egy éjszaka felgyújtották a házukat. A 27 éves Róbert a karjára vett fiával próbált az ablakon

keresztül menekülni. Lőnek rájuk. Az ötéves gyerek azonnal meghal. Az apa röviddel később

szintén meghal. A legidősebb lány súlyosan megsebesülve túléli a dolgot, anyja és a nagyszülők még ma is sokkhatás alatt állnak.

Csorba Csabáné, nagymama/ Róbert anyja

„Nagyon sok erő kellene ahhoz, hogy életünket a régi módon tudjuk folytatni. Nem hiszem, hogy most képesek vagyunk rá. Ezek megtörtek bennünket, most már egyszerűen nem vagyunk rá képesek.”

A félkatonai „Magyar Gárda” ma be van tiltva, de a gárdisták mégis masíroznak. Az interneten zsidók és cigányok ellen gyakori a gyűlöletbeszéd. A „Gárda” alapítói és pártjuk, a Jobbik, április óta a Parlamentben ülnek. A magyarok 17%-a őket választotta. Első felvonulásukat a gárdisták Tatárszentgyörgyön tartották 2007-ben, hogy jelet adjanak – az úgy nevezett cigánybűnözés ellen.

Herbert Heuss, Projektvezető

„Molotov koktélokat dobni házakra és aztán a menekülő emberekre lőni, már igen csak egy jó adag brutalitást kíván. Aztán még a gyerekekre is lőni, ez aztán túl tesz mindenen, amit csak el lehet képzelni. Ezek olyan gonosztettek, amelyeket egy igen mélyen ülő gyűlölet táplálhat csak. Ha erre az illető ország nem figyel fel, akkor nemzetközi figyelemfelkeltésre van szükség és akkor történik valami.”

A polgármester asszony nem érti miért éppen az ő falujukban van szükség emlékműre. Azt sem érti, hogy miért kap pont ez a család segélyt külföldről, hiszen oly sok szegény van a faluban.

Berentei Imréné, tatárszentgyörgyi polgármester:

„Tatárszentgyörgy ezt úgy éli meg, hogy mi mindenért felelősek vagyunk. Természetesen nem akarjuk elfelejteni az áldozatokat, hanem csak azt a negatív képet, amit a falunk kapott.”

A Nemzetközi Építkezési Rend jelzést kíván adni: Önkéntesek jöttek egész Európából, akik fel akarják építeni a romák lerombolt házait. „Sehol Európában nem olyan veszélyeztetettek létükben a cigányok, mint Magyarországon”.

A rendőrség nem akar rasszista motívumokat látni, holott minden áldozat roma. Piricsében ez a család csak épphogy megmenekült a haláltól. A családapa menekülni akar a gyerekeivel a tűz elől, kinn a gyilkosok várnak. Csodával határos módon megmenekülnek. A gyerekek máig nem dolgozták fel a traumát.

Gyetinás Tibor

„Ha besötétedik, a lányom mindig el akar menni, mert „visszajönnek a puskás férfiak”, mondja újra és újra. Megnyugtatom, hogy nem jönnek vissza és reggelig kell virrasztanom mellette.”

Lerombolt házuk fekete színű volt, ezért nem kapnak most építkezési engedélyt. Más szabad telek állítólag nincs, más falukban meg egyszerűen nem adnak el házat a romáknak.

Herbert Heuss

„Mi az érintett családok oldalán állunk, de minket a politikai háttér okok nem nagyon érdekelnek. Mi az erőszak és a rasszizmus ellen szeretnénk egy jelet alkotni, és reméljük ez elég.”

Alexander Schikowski és Jakab Renáta

„Alexander Schikowski továbbra is helyet keres az emlékműnek. Azt reméli, hogy az

önkormányzat mégis engedélyezi.

Alexander Schikowski

„Nem arról van szó, hogy legyen ott egy fa vagy kő, ami aztán ott áll és az emberek lerakhatják ott a koszorúikat. Az aktív emlékezés a fontos, nem az emlékmű. Ezért remélem, hogy beindul valami, hogy az emberek megbeszélik a dolgokat.”

Nemrégiben még ünnepelt Magyarország: 20 évvel ezelőtt nyílt itt meg a határ Kelet és Nyugat között. Most van egy új határ: ami a saját országot szeli ketté.

Balassa Gabriella

Az eredeti cikk itt olvasható videóval

Válasz a fenti cikkre:

Meg nem írt cikk – jó cikk

Alkalmazhatnánk analóg Balassa Gariella „Halott cigány – jó cigány” című cikkéhez. Vagyis „ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna”, mondhatnánk ennyi egyoldalúságra és tudatlanságra, amit már akár teljesítményként is megcsodálhatnánk, ha nem gondoljuk, hogy a kedves szerző az olvasót át akarja verni.

A cigányokon történt ennyi jogtalanság láttán Balassa Gabriella vérző szívének látszólag ésszerű oka is van. „Sehol Európában nem olyan veszélyeztetettek létükben a cigányok, mint Magyarországon”, közli velünk a szerző. Úgy látszik nem olvas újságokat, különben tudhatná, hogy a cigányok aszociális viselkedése Európa több országában kemény ellenállásba ütközött. Egyszerűen elűzik őket, ami Magyarországon soha nem fordult elő. A szerző által említett eseteket is egy kétes hírű banda követte el, amelynek lehetséges megbízói még nem kerültek fényre. Tudni lehet azonban, hogy a titkos szolgálat nyomukban volt és pont akkor hagyta abba követésüket, amikor fegyvert vásároltak.

Az együtt-érző és humánus hangnemben megírt cikk egy idegen számára hihető lehet, mert a

szerző magyar, tehát ismerheti a magyarországi viszonyokat. Ő azonban úgy viselkedik mint a vak balliberális intelligencia, amely előre alkalmazkodva minden nyugati előítéletet átvesz és még rá is erősít, de a valóságot nem veszi tudomásul. Különben legalább utalnia kellene arra, hogy a cigányok nem csak áldozatok. Legalábbis nem abban az értelemben, ahogy ő értelmezi. Ugyanis 2004 óta, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lett és a kormányzáshoz való alkalmatlanságát a roma kisebbségnek a többség elleni izgatásával akarta leplezni, a cigányok által elkövetett súlyos bűntettek több mint 200 százalékkal nőttek meg. A balliberális kormány csak szavakban volt roma-barát, a valóságban semmit sem tett azért, hogy munkát teremtsen a cigányoknak, hogy integrálja őket. Sokan közülük megjelentek a roma áldozatok temetésén, de a cigányok által magyarok ellen elkövetett legbrutálisabb gyilkosságok alkalmával egy szót sem lehetett tőlük hallani.

Tehát újra csak krokodilkönnyeket láthattunk. Az elfogulatlan német olvasónak csak annyit

szeretnénk megemlíteni, hogy a zenekedvelőként ismert cigányok állítólag abban az országban „a legveszélyeztetettebbek létükben”, amely egy bizonyos értelemben a legmuzikálisabb Európában.

Ugyanis Magyarországon regisztrálták Európában messze a legtöbb dalt, több mint 200.000-t, míg például Németországban csak kb. 7000-t.

Vajta Dénes

Nemzeti InternetFigyelő

Bár a válasz cikk is utalt rá, de nem győzzük eléggé hangsúlyozni a következőket. A titkosszolgálat az állítólagos elkövető csoportot évek óta figyelte, s kb. egy hónappal a támadássorozat előtt hagyta abba, mert addig semmilyen komoly terhelő adatot nem találtak.

Illett volna Balassának azt is jeleznie, hogy ez egyetlen esetsorozat, ami cigányok elleni támadás volt, s a felbujtó nem a tízmilliós magyar nép volt!

A tényszerűséghez az is hozzátartozna, hogy szinte nem múlik el hét, hogy ne ölnének meg magyarokat cigány elkövetők.

A válaszcikk is említette, hogy a balliberális kormány tagjai soha egyetlen ártatlan magyar

Áldozat temetésére nem mentek el, nem emlékeztek meg a történtekről, sőt igyekeztek elhallgatni.

Végül, ha ma Magyarországon valóban fajgyűlölet lenne, mindennaposaknak kellene lennie az idegeneket ért támadásoknak. Elszigetelt, egyedülálló eseteket nem lehet egy egész társadalomra érvényesként tekinteni.

Szeretnénk azonban felhívni honfitársaink figyelmét egy nagyon fontos dologra:

Ne dőljünk be az uszításoknak. Bizonyos köröknek (akik részben hazaiak, de külföldi ösztönzés is sejthető) elemi érdekük lenne, hogy egy nemzetiségi zavargást keltsenek hazánkban. Két okból is valószínű ez. Egyrészt azért, mert jó lenne, ha sikerülne megosztani a nemzetet, s ennek szinte következménye a másik ok, hogy ugyanis akkor jogosan beavatkozhatnának (akár fegyveresen is, a rend teremtés okán) belügyeinkbe, s átvehetnék a teljes hatalmat hazánkban. Mivel egyes köröknek mi célország vagyunk, nagyon is jól jönne, ha itthon zavargások törnének ki, rendezetlen viszonyok alakulnának ki, s a zavarosban végre szabadon tehetnék, amit akarnak!

Ne engedjünk hát a cukkolásoknak, provokációknak, s az elszigetelt egyedi eseteket ne hagyjuk felnagyítani.

Magyarországon NINCS semmiféle rasszizmus, antiszemitizmus, idegengyűlölet! Bár egyes külföldi körök és hazai talpnyalóik részéről ez lenne a kívánatos!

Balassa Gabriella pedig szégyellje magát, hiszen az az újságíró, aki képtelen tárgyilagos lenni, alkalmatlan az írásra.

Végül egy javaslat az Alexander Schikowski-féléknek: sepregessenek a saját portájukon, s érezzenek együtt a németországi török és más nemzetiségű bevándorlókkal, mert bizony az ő helyzetük sem leányálom Németországban.

NIF szerkesztők

Nemzeti InternetFigyelő