Meszlényi Róbert Imre: A káosztól védelmező határok

A zűrzavart jelentő káosz szó valószínűleg a „kósza”, „kusza”, v. a „kócos” szavunkkal rokon, mert a görög χάος (átírva: káosz) szó jelentése: űr, végtelen sötétség, v. feneketlen mélység, de a hosszú „ό”-val írt χάός szó: igaz, valódi, v. nemes jelentésű, csakhogy a görög nyelvben e szavakhoz több hasonló nincs. Talán azért hitték a nyelvészek a káosz szót görögnek, mert volt egy ilyen nevű istenük. Ugyanis az antik görögök a világ keletkezésének kezdetét a Káosz (= Űr) és Erosz (= Szerelem) istenek egyesüléséből képzelték el, és hitük szerint ezek utódjaitól született az az összevissza zavarodott anyagok halmaza, mely kozmosszá (a görög κόσμος, átírva: kószmosz = rend, elrendezés) rendeződött.

Az univerzum keletkezéséről azóta több teória is született, de a világmindenség rendje vitathatatlan. Erről a rendről olyan láthatatlan határok, v. védő korlátok gondoskodnak, melyek elválasztják a jót a rossztól, de minden egyedet a másik teremtménytől is, mert mindegyiknek összetartó ereje, kohéziója van. Ezért választja el a láthatatlan határ a levegőt a víztől, az istenhitet az ateizmustól és egyáltalán minden létezőt a tőle különbözőtől, ahogy a nyelvi határok is ezt teszik. Tehát ott van a dolgok határa, amin belül van a lét, és ha nem lennének ezek a védelmi korlátok, semmi sem lenne, csak az összevissza zavarodott dolgok halmaza. A határok fontosságának érveléséből érthetjük meg a létünket fenyegető globalizáció veszélyét, ami ugyanolyan, mint a már megismert kommunizmus, melynek a szocializmus az előszobája, még ha nemzetinek is nevezi magát, ahogy azt a nácizmus borzalmaiból is láttuk, és aminek csak egy célja lehetett, hogy az isteni Igazság trónjára egy hatalmi csoport ülhessen.

Persze a közmondásunk szerint „a kutya maradt, csak a nyakörve változott”, így a kommunisták ma a liberális globalista nyakörvvel tetszelegnek, akik félrevezetésük által világszerte híveket is találnak. E hívek biztos nem gondolnak arra, hogy egypólusú világrend nem létezhet, mivel egypólusú dolgok nincsenek, még az atommagok is két pólusúak, és világosság sem létezhet sötétség nélkül, ezért ők a sötétség, azaz a lehetetlen, ostobasággal lettek becsapva.

Az ember anatómiai határa a bőre, mely, ha megszűnne, már élni se tudna. Ez persze mindennel így van, ami a világ születésének törvényszerűségéből ered, de az élő világban az egyed határa a fizikainál távolabbra terjed, mert léte fenntartásához szükségletét be kell szereznie, ami a belső összetartó erejét, a kohézióját biztosítja. Küzdenie kell a környezetében lévő idegen egyedekkel, mely harcok folytán ezek a védőgyűrűk alakulhatnak, újabb határok jöhetnek létre, tudniillik e küzdelmek az egyik fél hasznával, a másiknak pedig a kárával, akár megsemmisülésével járhat, melyet vagy a túlerőtől, vagy a vesztes fél kohéziójának fellazulásától, a szükséglete kielégítetlensége miatt szenved el. Ezért a hiányos szükséglet okozza a közösség összetartó erejének meggyengülését, mely végzetes lehet számára.

A (nemzeti) kultúrákat gyűlölő, globalizáló erők most a nemzetek fellazítására (az egypólusú világ fizikai lehetetlenségére) törekednek, akár nyelvrontással és idegen szavak meghonosításával, vagy idegenből diktált divatokkal, ami oda vezet, hogy már azt sem tudjuk, hova tartozunk.

Ezek szerint, a globalizáció – melynek egy fontos fegyvere az illegális bevándoroltatás, mely Erdély példája szerint, az autochton közösség elleni évszázados merényletek után, az 1920-as területvesztéshez is vezethet – ellen az egész emberiségnek védekeznie kell, mert bármilyen szükséglet elvételével, vagyis a nemzeti kultúra rongálása folytán a nemzet kohéziója meggyengül, ami idővel a védőhatárok eltűnésével jár, de a határtalanság már a káoszt jelenti.

Az ember szükséglete, kezdetben szerényebb volt, mint ma, de fejlődése folytán olyan bonyolult lett, mint amilyet Abraham Maslow piramisa, fontossági sorrendben szemléltet: 1. Fiziológiai szükségletek. 2. A biztonság. 3. A szociális szükségletek. 4. Az önbecsülés. Az 5. az önmegvalósítás.

Maslowi szükségletpiramis

Ez a felsorolás nemcsak az egyénre, hanem a társadalomra is érvényes! Minden közösségnek harcolnia kell a szükségletéért, melyben az egyedeknek ugyanez a feladata, hisz ők segítik az egységet boldogulni. Aki ezt nem teszi, azt a közösségnek ki kell vetnie magából, főleg azokat a hazaárulásra megvásárolható, balliberális polgárokat, akiknek – árulóként – joguk nincs a maradásra. Valószínűleg hajléktalanok szerethetnének lenni, ha úgyis megvetik az otthont jelentő hazájukat (nem szeretnek haza menni), de aki rossz magyar, az más nemzetnek is silány polgára lesz. Ez biztos!

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt kép: illusztráció / természet / Fotó: tomorrowsworldtoday.com

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!