Meszlényi Róbert Imre: A káosztól védelmező határok
A zűrzavart jelentő káosz szó valószínűleg a „kósza”, „kusza”, v. a „kócos” szavunkkal rokon, mert a görög χάος (átírva: káosz) szó jelentése: űr, végtelen sötétség, v. feneketlen mélység, de a hosszú „ό”-val írt χάός szó: igaz, valódi, v. nemes jelentésű, csakhogy a görög nyelvben e szavakhoz több hasonló nincs. Talán azért hitték a nyelvészek a káosz szót görögnek, mert volt egy ilyen nevű istenük. Ugyanis az antik görögök a világ keletkezésének kezdetét a Káosz (= Űr) és Erosz (= Szerelem) istenek egyesüléséből képzelték el, és hitük szerint ezek utódjaitól született az az összevissza zavarodott anyagok halmaza, mely kozmosszá (a görög κόσμος, átírva: kószmosz = rend, elrendezés) rendeződött.
Az univerzum keletkezéséről azóta több teória is született, de a világmindenség rendje vitathatatlan. Erről a rendről olyan láthatatlan határok, v. védő korlátok gondoskodnak, melyek elválasztják a jót a rossztól, de minden egyedet a másik teremtménytől is, mert mindegyiknek összetartó ereje, kohéziója van. Ezért választja el a láthatatlan határ a levegőt a víztől, az istenhitet az ateizmustól és egyáltalán minden létezőt a tőle különbözőtől, ahogy a nyelvi határok is ezt teszik. Tehát ott van a dolgok határa, amin belül van a lét, és ha nem lennének ezek a védelmi korlátok, semmi sem lenne, csak az összevissza zavarodott dolgok halmaza. A határok fontosságának érveléséből érthetjük meg a létünket fenyegető globalizáció veszélyét, ami ugyanolyan, mint a már megismert kommunizmus, melynek a szocializmus az előszobája, még ha nemzetinek is nevezi magát, ahogy azt a nácizmus borzalmaiból is láttuk, és aminek csak egy célja lehetett, hogy az isteni Igazság trónjára egy hatalmi csoport ülhessen.
Persze a közmondásunk szerint „a kutya maradt, csak a nyakörve változott”, így a kommunisták ma a liberális globalista nyakörvvel tetszelegnek, akik félrevezetésük által világszerte híveket is találnak. E hívek biztos nem gondolnak arra, hogy egypólusú világrend nem létezhet, mivel egypólusú dolgok nincsenek, még az atommagok is két pólusúak, és világosság sem létezhet sötétség nélkül, ezért ők a sötétség, azaz a lehetetlen, ostobasággal lettek becsapva.
Az ember anatómiai határa a bőre, mely, ha megszűnne, már élni se tudna. Ez persze mindennel így van, ami a világ születésének törvényszerűségéből ered, de az élő világban az egyed határa a fizikainál távolabbra terjed, mert léte fenntartásához szükségletét be kell szereznie, ami a belső összetartó erejét, a kohézióját biztosítja. Küzdenie kell a környezetében lévő idegen egyedekkel, mely harcok folytán ezek a védőgyűrűk alakulhatnak, újabb határok jöhetnek létre, tudniillik e küzdelmek az egyik fél hasznával, a másiknak pedig a kárával, akár megsemmisülésével járhat, melyet vagy a túlerőtől, vagy a vesztes fél kohéziójának fellazulásától, a szükséglete kielégítetlensége miatt szenved el. Ezért a hiányos szükséglet okozza a közösség összetartó erejének meggyengülését, mely végzetes lehet számára.
A (nemzeti) kultúrákat gyűlölő, globalizáló erők most a nemzetek fellazítására (az egypólusú világ fizikai lehetetlenségére) törekednek, akár nyelvrontással és idegen szavak meghonosításával, vagy idegenből diktált divatokkal, ami oda vezet, hogy már azt sem tudjuk, hova tartozunk.
Ezek szerint, a globalizáció – melynek egy fontos fegyvere az illegális bevándoroltatás, mely Erdély példája szerint, az autochton közösség elleni évszázados merényletek után, az 1920-as területvesztéshez is vezethet – ellen az egész emberiségnek védekeznie kell, mert bármilyen szükséglet elvételével, vagyis a nemzeti kultúra rongálása folytán a nemzet kohéziója meggyengül, ami idővel a védőhatárok eltűnésével jár, de a határtalanság már a káoszt jelenti.
Az ember szükséglete, kezdetben szerényebb volt, mint ma, de fejlődése folytán olyan bonyolult lett, mint amilyet Abraham Maslow piramisa, fontossági sorrendben szemléltet: 1. Fiziológiai szükségletek. 2. A biztonság. 3. A szociális szükségletek. 4. Az önbecsülés. Az 5. az önmegvalósítás.
Maslowi szükségletpiramis
Ez a felsorolás nemcsak az egyénre, hanem a társadalomra is érvényes! Minden közösségnek harcolnia kell a szükségletéért, melyben az egyedeknek ugyanez a feladata, hisz ők segítik az egységet boldogulni. Aki ezt nem teszi, azt a közösségnek ki kell vetnie magából, főleg azokat a hazaárulásra megvásárolható, balliberális polgárokat, akiknek – árulóként – joguk nincs a maradásra. Valószínűleg hajléktalanok szerethetnének lenni, ha úgyis megvetik az otthont jelentő hazájukat (nem szeretnek haza menni), de aki rossz magyar, az más nemzetnek is silány polgára lesz. Ez biztos!
Kiemelt kép: illusztráció / természet / Fotó: tomorrowsworldtoday.com
Végre egy nagyon értékes írás…. Köszönöm.