Meszlényi Róbert: A Sárkány
(Bázel, 1998. XII. 9)
Édesanya mesemondó tárházából nem hiányzott a népi hiedelmek rettegett Sárkánya.
Estéket betöltő meséi szerint a sárkány mocsaras területen terem és több kígyót fal fel ahhoz, hogy sárkány lehessen. Volt, amikor a sárkány kiszáradt kutakban vagy pajták eszterhéja (-> ereszthéj = az esővizet leeresztő héj, ill. fedél v. eresz) alatt született, az ott meghúzódó vén kakas kígyókkal és pajorokkal kötött házasságából. Ezért tudott röpülni, ezért volt oly félelmetesen harcias és undorító. A sárkány annyi fejet növeszt, amennyi kígyót felfal – olykor tizenkettőt is -, de ereje a hetedik fejében rejlik. Tüzet okád, Garabonciás lovagol a hátán, ő okozza a nagy viharokat és villámlásokat.
A sárkány tobzódó természetének tulajdonítható, hogy emberáldozatot követel, földalatti mocsarakban vasból, ezüstből és legbelül aranyból épült mesebeli palotájában vagy a nagy hegyekben gyűjti és őrzi ragyogó kincseit és a szép leányokat, melyeket természetesen az emberektől rabol. Csillogó pikkelye oly kemény, hogy azt a kard is nehezen fogja. Csupán varázserejű gyűrűk hordása és elfordítása közben győzhette le őt Erős János vagy egy-egy királyfi. Garaboncos a végső órákban a sárkányt más világrészbe viszi, és a szerecsenek közt szétdarabolja, húsát kiárusítja, melyből ha a hőségtől gyötört szerecsen egy kis darabot nyelve alá tesz lehűl, mert a sárkányhús igen hideg.
A sárkányt természetesen más nemzetek is ismerik, még a távol-keleti népek is, akiknél a sárkány nem mesebeli palotákban vagy kutakban lakik, hanem tűzhányók belsejében.
A Biblia is sokat ír a sárkányról, mely a keresztény egyházban a rossz és ördögi szellem szimbolikájává vált. János apostolnak mennyei jelenésekről való könyvében a 12/9 vers így szól: „És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.“ Itt a sárkányt és gonosz angyalait veti le Mihály arkangyal mennyei viaskodása közben a földre.
Ki lehet az a János apostoltól idézett gonosz sárkány, aki az egész földkerekséget angyalai segítségével elhiteti, illetve becsapja és félrevezeti? Kire vagy kikre célozhat János, ama Sárkány megnevezéssel, mely a régi kígyóval, az ördöggel és Sátánnal azonos?
Felnőtt emberek nem hisznek már Édesanya sárkánymeséiben, de János apostol sem gyermekeknek írta le a sárkányt, hanem a jelképes beszédet értő gondolkodóknak. A felsorolt nevek és fogalmak mindegyike a világosság és sötétség örökös harcának gonosz szereplője. A kígyót ismerjük már a paradicsomi eredendő bűn elkövetése óta. Az ör-dög – a halotti sötét világ -, a dögök ura. A Sátán neve meg magát a sötétséget jelenti. A Sátán szóval rokonságban lévő sötét v. setét szavunk vogulul = setén. A német nyelvben is több sötétségre utaló szót találunk, mely a Sátánra mint sötétségre és rosszra emlékeztet: Schatten = árnyék, Schaden = kár, Schachtel = doboz, ami belül valóban sötét, de az „alte Schachtel“ = satrafa sem egyenesen dobozt jelent, hanem sötétséget, ill. egy gonosz boszorkányt. Ebből a pár példából is kitűnik, hogy Sátán = sötét. Erre a Sátán névre azonban nagyon hasonlít a magyar sárkány szó. A görög δραχων (drákón) szó, melyből minden indogermán nyelv sárkány szavát származtatja már egy kissé elváltozott az eredeti sárkányunk alakjától. A sárkány szó eredetisége abból ismerhető fel könnyen, hogy a törvényszerű hangeltolódásoknál mindig(!) a sok levegőt igénylő réshangok alakulnak át a gazdaságosabb – a levegő kiáramlását lezáró – zárhangokra. Így ez alkalommal az s -> d átalakulás ment végbe, miközben a sár-kány szó első szótagjában – görög sajátosság szerint – az „á“ az „r“ mögé került. A magyar nyelvben is megtörtént eredeti sár-kány szavunk átalakulása – az égetően csípős és tarackszerűen messzire kúszó gyökérzetű – tár-kony (gör.: dragon v. esztragon) fűszernövényünk nevénél, melynél természetesen magyar módra az első szótagban a magánhangzó („á“) helyén maradt. Mindebből még nem tudtuk meg, hogy miként alakulhatott sárkány szavunk és mi volt eredeti jelentése. Édesanya meséjéből viszont felfigyelhetünk arra, hogy a sárkány mocsarakban, ill. sáros helyen él, továbbá tüzet okád, fénylik, gazdag és arannyal bélelt palotában őrzi kincseit, nyilván az arannyal sok a dolga.
Egy régebbi dolgozatomban már bebizonyítottam, hogy az arany szó majdnem minden nyelven belső keletkezésként a sárga színnel került kapcsolatba, így:
*magyarul: sárga -> sarany -> arany (vogulul sárnji; továbbá osztjákul, zürjénül, cseremiszül és mordvinul = sarnji) finnül: kelta (sárga) -> kulta (arany); németül: gelb (sárga) -> gold (arany); héberül (transzkripcióval): cahov (sárga) -> zahav (arany); oroszul (transzkripcióval): zsoltij (sárga) -> zólata (arany); stb.
A fölvázoltakból „sárkány“ szavunknál a „sötét“ és az „arany“ szavak összeolvadását figyelhetjük meg, ezek szerint meséink sárkány alakja: az aranyat gyűjtő gonosz kihasználókat jelképezi. Így János apostol sárkányát is jobban megérthetjük. A szóelemzés azért is helyes, mert a világ pusztulását ábrázoló prófétáláskor, János az undorító nagy sárkányból élő pénzemberekről nem ködösen, hanem nyíltan ír. A – piacgazdálkodást jelképező Babilon – „a nagy város“ leomlását az áruszállítók mellett leginkább a kalmárok és az általuk befolyásolt királyok sajnálják. Azon kalmárok, akik az aranyakat gyűjtik és akik félrevezetésével – az emberiség munkatáborai – a városok felépülhettek, melyekben a könnyen zsarolható polgárok alapszükségleteit is aranyra mérik. Ők felelősek a 16. fejezetben megírt – a harag hét poharának kiöntéséért -, a vég előtti legnagyobb problémáért, a környezetszennyezésért, egészséges életterünk elvesztéséért és a pénzéhes urbanizált tömegek elállatiasításáért. Pár évvel ezelőtt még nem értettük mit jelent az, hogy a harag poharai égetővé teszik a napsugarat, megmérgezik a tengereket és az egész Földet, szellemi sötétséget okoznak „a fenevad országában“, de most már bőrünkön érezzük mindezt.
A Sárkány tobzódása tovább tart, uralma teljes kiépítésének tulajdoníthatjuk az ún. globalizálást, az Európai Unió életrehívását, melynek lényege nem egy anyagi jólét és békesség megteremtése, hanem nemzetek eltörlése, mert egy egynyelvű népet könnyebben lehet irányítani, illetve leigázni. Theodor Mommsen, a halála után Nobel-díjat nyert híres történetíró az 1909-ben megjelent Römische Geschichte 5. Bd. 179. oldalán írja, hogy a rabszolgatartó rómaiak „a meghódított területek lakosságát céltudatosan azonnal kitelepítették”, az emberanyagot globalizálás céljából szétszórták birodalmukban, viszont a kiürített helyeket hamar feltöltötték máshonnan elhurcolt és összekevert csoportokkal. A tömegek összeolvasztása nyelv-, ill. identitásvesztést eredményezett, ami a kis csoportok ellenállásának leghevesebb tüzét oltotta ki.
Ezért kell közös Európa, ezért kell félelmetes és fenyegető erőszakszervezetet létrehozni. A Sárkány óhaját szívesen követjük, mert – a „divide et impera!“ jelszavával – már legalább 2000 éve uszítja egymás ellen azokat a népeket akiken uralkodni akar, így békét remélve megengedjük, hogy az anglo-amerikai „rabszolganyelv“ erőszakos és feltarthatatlannak tűnő térhódítása által számos kultúra kivesszen és megengedjük a világ bebetonozását, hogy a kufárok portékájukat „a nagy városokba“ szállíthassák.
Csodálom ostobaságukért azokat a rövidlátó politikusokat, akik Európai Közösséget óhajtanak, de csodálom előrelátásáért a Sárkányt gonosz angyalaival együtt, mivel 2000 éve tudatosan és fondorlatosan – „királyokat“ befolyásolva – irányítanak és „mind az egész föld kerekségét elhitetik“.
Kiemelt kép: AI által generált illusztráció
#MeszlényiRóbert #ASárkány #Biblia #Globalizáció #EU #JelenésekKönyve #NIF #Történelem #Nyelvészet #Sátán
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
