Merre tart Britannia?

Az Egyesült Királyság gazdasági helyzete nem túl rózsás.   A Telegraph nemrég megjelent cikke szerint IMF „mentőcsomagra” lesz szüksége.  A mentőcsomag szó, bár sokat használt ebben a kontextusban, félrevezető, de azt hivatott aláhúzni, hogy a cikk szerint a szigetország gazdasága is hasonló sorsra jutott, mint Görögországé a 2010-es évek elején.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a Telegraph nem szimpatizál a jelenlegi Labour Party¹ (Munkapárti) kormánnyal.  Viszont tény, hogy a helyzetértékelést neves közgazdászok írták.  A jelenlegi kormány nem válaszol a cikkben írtakra, nem cáfolja, nem tagadja, még csak nem is kommentálja, lényegében a „menjünk tovább, nincs itt semmi látnivaló” álláspontra helyezkedik.

Igazából a brit gazdaság évtizedek óta súlyos gondokkal küzd, amelyek az utóbbi években jöttek a felszínre.  A szigetország termelékenysége évente csökken vagy stagnál, a fizetések csökkennek, az adósságterhek növekednek.  Az államadósság a bruttó nemzeti termék (GDP) 100 százaléka fölött van, és semmi jel sem utal arra, hogy csökkenteni lehetne.  A fiatalok számára hiú ábránd a saját otthon, nagyrészük visszautasítja mindegyik kormány politikáját, bármilyen legyen is az, nem alapít családot.

Az Oroszország elleni szankcióháború értelmi szerzője elsősorban a brit politikai elit volt.  Úgy tűnik a vermet saját maguknak ásták, mert következményei Nagy-Britanniát jobban érintették más európai országoknál.  Orosz befektetők ma már nincsenek Londonban, ellenben a városban az energiaárak magasabban járnak, mint a Hetek Csoportjának (G7) minden más országában.  Tetézi ezt Trump vámháborúja, amely főként az angol acélipart érinti.

Az államadóságot növeli egy 50 milliárd fontra rugó államháztartási hiány, amelyet a Labour kormány adóemeléssel tervez kezelni.  A gazdagok megadóztatása azonban, más problémákat vet fel, mert aki teheti, simán kiviheti a vagyonát az országból.  A szegényebbekre és a középosztályra kivetett adók már így is elég magasak.

A kormányozhatatlan Nagy Britanniában így nem lehetetlen, hogy IMF mentőcsomagra lesz szükség.  Legutóbb 1976-ban szorultak rá.  A mai gazdasági mutatók, az inflációtól eltekintve mind rosszabbak, mint az akkoriak voltak.

A politikai elit válaszai a problémákra nem túl meggyőzőek. Két narratíva létezik. Az egyik szerint „mindenről Oroszország tehet”, a „háborút folytatni kell”.  A másik szerint „minden a Brexit miatt van” és ha lehet, vissza kell kormányozni az Egyesült Királyságot az EU-ba.

Mit jelent az IMF „mentőcsomag”?

Egyrészt magasabb adókat, amire az államháztartási hiány miatt lenne szükség, ugyanakkor, az állami intézmények (pl. egészségügy) költekezésének jelentős csökkentését.  A baj itt is az, hogy az infrastruktúra már évek óta hiányt szenved, az utakat, hidakat nem tartják karban, a helyi kormányok nem kapnak rá pénzt.

Az IMF „mentőcsomag” politikai következményei kiszámíthatatlanok. A Labour (baloldali) párt nagyon nehezen élné túl a szociális kiadások csökkentését.  Egyes elemzők szerint az egykor nagyon népszerű és teljesen szociáldemokrata beállítottságú párt már az 1976-os IMF mentőcsomag okozta presztízsveszteségét sem tudta pótolni. Bár ez nem jelenti, hogy a konzervatívok népszerűek volnának.  A Tory-k egyelőre nem tudták kihasználni a Labour kormány gyengeségét.  A Toryk egykori hősnője Margaret Thatcher volt, de az utóbbi években nem sikerült karakterest politikusokat állítani a párt élére. További gond, hogy a Tory politikai elit teljes mellszélességgel kiáll az oroszellenes külpolitika mellett, annak ellenére, hogy a szavazóikat, legjobb esetben, a téma hidegen hagyja.  A Cambridge egyetemen tanító teológus, James Orr, nemrég figyelmébe ajánlotta a Tory pártnak: hogy „Kent fontosabb Kijevnél”.   A Tory pártot hidegen hagyta a javaslat.

A helyzet egyedüli nyertese, egyelőre, Nigel Farage Reform pártja, melynek népszerűsége 30 százalék fölé szökött.  Farage így népszerűbb, mint a fősodrású két párt (Tory és Labour) együttvéve.   De nem biztos, hogy Farageból jó miniszterelnök válna, hiszen a Brexit után visszavonult a politikától, és a programot végül Boris Johnson valósította meg.

Már többen szavaznának a bevándorlásellenes brit jobboldalra, mint a Munkáspártra és a Konzervatív Pártra együttvéve

Az Egyesült Királyság jobb sorsra érdemes.  A tekintélyes múltra visszatekintő országnak minden eszköze megvan ahhoz, hogy sikeres legyen.  De nem lesz az, ha a politika elit teljesen elszakad az emberektől.  Sem az oroszellenesség, sem az EU-hoz dörgölődés nem fog javítani a jelenlegi helyzetén.

1.  A Labour Party-t magyarul sokszor Munkáspártnak szokták fordítani.  Szerintem ez félrevezető.   Az Egyesült Királyságban van Workers’ Party (WPGB), amely szó szerint Munkáspártot jelent, és a politikája is pl. a magyar Munkáspártéra hasonlít.

Fordította: Hetényi Balázs

Eredeti cikk címe: Britain ‘heading towards IMF bailout’

Magyar Békekör

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!