Megszólal a cseh volt kémfőnök: Attól tartok, hogy belerángatnak bennünket a háborúba

– Két oka van annak, hogy az oroszok megtámadták Ukrajnát. Az első ok az volt, hogy Moszkva nem akarta kiengedni Ukrajnát saját érdekszférájából. Ez akkor következett volna be, ha Ukrajna csatlakozik a NATO-hoz. A második ok, Ukrajna keleti részén élő orosz kisebbség védelme. Úgy gondolom, hogy Ukrajna nem jelentett volna katonai fenyegetést Oroszország számára sem önmagában, sem a NATO részeként. Lehet, hogy Oroszországnak nem tetszett Ukrajna nyugati orientációja, de Moszkvának akkor sem volt joga megtámadni.

Egyes szakértők az orosz–ukrán háborút a nagyhatalmak közötti geopolitikai rivalizálás megnyilvánulásának tekintik. Miért pont Ukrajnában került szembe egymással a két pólus? 

– Egyetértek ezekkel a szakértőkkel. Ha az Egyesült Államok nem szorgalmazza Ukrajna NATO-tagságát, nem tört volna ki a háború. Ukrajna felvétele a NATO-ba, azt jelentené, hogy Oroszország gyenge.  Az egyetlen ország, amely semmit sem veszít ettől a konfliktustól, az az Egyesült Államok. De a Nyugat egésze sokat veszít, vagy már veszített is. Úgy gondolom, hogy az USA nem változtatott Európával kapcsolatos politikáján, vagyis nem engedi meg, hogy egyetlen ország uralja a kontinenst. Az Egyesült Államoknak sikerült nagymértékben megtörnie a természeti erőforrásokban gazdag Oroszország és a legnagyobb európai gazdasági hatalom, Németország közötti kapcsolatot. Az EU egyre inkább függ az amerikai gáztól és más olajtermékektől. Az amerikai katonai komplexum örömmel fogadja az európai országok nagyszabású megrendeléseit, hogy hadseregeiket amerikai fegyverekkel és haditechnikával szereljék fel.

A nagy kérdés, hogy megmarad-e a katonai konfliktus a lokális keretek között, vagy eszkalálódik?

– Ez egy alapvető kérdés, amelyre nem adható egyértelmű válasz. Mindenki azt mondja, hogy az Oroszországgal folytatott totális háború senkinek nem érdeke. A történelem során láthattuk azokat a konfliktusokat, amelyekbe egyetlen ország sem akart belekeveredni, de végül mégis megtette. Attól tartok, hogy egyre jobban belerángatnak bennünket ebbe a konfliktusba. Kijevből azt halljuk, hogy azért vívják ezt a háborút, hogy még minket is megvédjenek az oroszoktól. Ezzel nem értek egyet. Az ukránok azért harcolnak az oroszok ellen, hogy túléljék ezt a véres agressziót, és visszaállítsák szuverenitásukat az egész területük felett. A Krím elvesztése lehet Oroszország számára az az ok, amiért, a konfliktust Ukrajnán túlra is kiterjesztené.

Az ukrán ellentámadás vagy meg se indult, vagy elakadt. Miért nem sikerült az ukránoknak a jelentős nyugati segítség ellenére stratégiai győzelmet aratni?

– Erre a kérdésre többféle ok vegyülete adhatja meg a magyarázatot:

1. Az oroszok tudták, mi az ellentámadás célja, és sok idejük volt arra, hogy alaposan felkészítsék védővonalaikat.
2. A tankok, a kombinált páncélozott harci járművek (AFV), a páncélozott szállító harcjárművek (APC) csekély száma, a mérnöki felszerelések az aknamezők tisztításához és a lőszerek hiánya.
3. A munkaerőhiány
4. A megfelelő kiképzés hiánya, nem lehet három-hat hét alatt megtanítani egy katonát harcolni. A nyugati kiképzőtiszteknek fogalmuk sincs, hogy miről szól ez a konfliktus.
5. Nyugati katonai járművek és felszerelések sokfélesége és ezek keveredése, a nem megfelelő logisztika
6. Nincs ukrán légi fölény, amely támogatná a szárazföldi erőket.
7. Rossz taktika az oroszok védelmi vonalainak az áttörésére.

Attól tartok, Ukrajnára a Nyugat nyomást gyakorolt, hogy megkezdje az offenzívát, miközben nem volt teljesen felkészülve és felszerelve. Így is lehet elérni némi sikert, de a kérdés az, hogy ez megváltoztatja-e a háború kimenetelét.

A Krím Oroszország által való elfoglalása a második világháború óta az első alkalom, hogy egy európai állam annektálta egy másik állam területét. Ezt követte a Donbász egy részének annektálása is. Ez azt jelenti, hogy a globális biztonsági környezet megváltozott, vége az USA egypólusú dominanciájának?

– Az USA még mindig a legnagyobb szuperhatalom, bár Kína kihívást jelent számára. De így is az Egyesült Államok katonailag továbbra is domináns szerepben van. Viszont a Nyugat egésze folyamatosan veszít jelentőségéből és dominanciájából. A Stratégiai Dél koncepcióról – a dél-ázsiai országok, India és Pakisztán stratégiai és nukleáris helyzetével kapcsolatos terveit összegző tanulmányok (a szerk.) – egyre többet hallani, és ezt figyelembe kell venni. A többpólusú világ még ma is realitás, amellyel szembe kell néznünk. Nemcsak a Krím annektálása, hanem Koszovó Szerbiától való elszakadása, a nacionalizmus és sok minden más is, fenyegeti a nemzetközi jogot és az elismert határokat.

Ha már Szerbiát és Koszovót említette, ne feledkezzünk meg a délszláv háborúkról sem.   Európában nem túl kockázatos a második világháború után a területi követeléseknek ismételten erőszakos módon érvényt szerezni?

– Az elvesztett területek erőszakos visszaszerzésére irányuló igény kockázatos, és háborúkhoz vezethet. Számos ilyen eset van, amely akár erőszakba is torkollhat.

Egyes vélemények szerint Vlagyimir Putyin célja nem a Szovjetunió újrateremtése, hanem Oroszország ismételten naggyá tétele. Ön osztja ezt az álláspontot?

– Soha nem hittem el, hogy Putyin újra akarja teremteni a Szovjetuniót. Sajnálja a Szovjetunió szétesést, mert 25 millió orosz új, független államok állampolgárai lettek. Az Oroszország által fenntartott gazdaságnak mintegy 50 százaléka megszűnt. Putyin viszont mára helyreállította az oroszok nemzeti büszkeségét.

Elsősorban Varsóból érkeznek olyan hangok, hogy katasztrófát jelentene, ha Oroszország stratégiai győzelmet aratna a térségben. Mennyi az esélye annak, hogy Moszkva megpróbálja Ukrajna nyugati határain túlra is kiterjeszteni befolyását?

– Milyen győzelmet arathat Oroszország Ukrajnában? Ezt a kérdést ebben az esetben fel kell tennünk. Nem hiszem, hogy az oroszok egész Ukrajnát el akarták volna foglalni. Ezt nem lehet megtenni 200 ezer katonával. Négyszer többre lenne szükség. Az oroszok nem lesznek képesek megdönteni a kijevi rezsimet. nem tudják megsemmisíteni az ukrán nemzetet sem. Ezt győzelemnek aligha nevezhetjük. Valószínűleg továbbra is megszállják az ország egyes részeit, miközben az ukránok gerilla- és partizánharcával kell szembenézniük. Ez lenne a győzelem? Az a tény, hogy a NATO kibővült a volt szovjet szatellit államokkal és a balti országokkal, miközben Oroszország nem tett semmit. Mindez azt jelentheti, hogy felismerte az új realitásokat. Ugyanakkor nem mondott le arról, hogy ezekre az országokra kiterjessze befolyását, a nyugat államok stabilitásának aláásása érdekében. Moszkvában pontosan tudják, hogy a Szovjetunió és a szocialista tábor helyreállítása illúzió.

Az elhúzódó háború mennyiben  destabilizálhatja a kelet-közép-európai térséget? Fennáll-e a veszélye annak, hogy a régió a kelet–nyugati konfliktusnak az ütközőzónájává válik?  

– Attól tartok, hogy az ukrajnai konfliktus egy olyan háború, aminek végére Ukrajna felmorzsolódik, komoly veszteségeket szenved és romhalmazzá válik. A világon még egy befagyott konfliktus lesz, amely sok problémát fog okozni Európa azon részének, ahol élünk. Oroszország a történelmi tapasztalatok alapján és az érezhető veszélyek, valamint mindennek terhei miatt, továbbra is egyesítő tényező lesz Európa közép és keleti részének országai számára.

Magyarország, a NATO és az EU egyetlen állama, amely nem szállít fegyvert Ukrajnának. Óriási politikai nyomás nehezedik a budapesti kormányra. Nincs jele annak, hogy más országok is követnék a magyar példát? 

– Ha Robert Fico volt szlovák miniszterelnök ebben a hónapban megnyeri a választásokat és sikerül működőképes kormányt alakítania, akkor országa követheti a magyar példát. Vannak országok, amelyek a belátható jövőben nem fognak fegyvert szállítani Ukrajnának, mert nem tudják tovább gyengíteni saját hadseregüket, mivel fegyverraktáraik üresek.