Megérte! — Levél Takács Bencének
Kedves Takács Bence!
Ma kinyitva reggel tévémet azt hallom, hogy: „Kedves Nézőink! Hamarosan köszönthetjük az Ország Gyűlése Kupolatermében az ötszázezredik és ötszázegyezredik külhoni magyar állampolgár Böjte Csaba Testvér és édesanyjának Julianna Asszonynak ünnepi állampolgársági fogadalmát Szent Koronánk előtt”
Azonnal kiment az álom a szememből, hogy helyet adjon – és ezt férfi létemre sem szégyenlem bevallani – a fékezhetetlenül könnyeim hullásának…
Félretettem meggyőződésem szerint többségében a külhoni magyar állampolgárság megadásának politikai indítékaival kapcsolatos jogosnak gondolt félelmeimet, aggodalmaimat és felszabadultan azt gondoltam, hogy megérte!
Hogy mire gondolok, amikor ezt írom, hogy megérte, annak most nincs itt a helye, hogy részletezzem.
Inkább csak összegzésképpen mondom, hogy megérte magyarnak születnem 1944 nyarán Budapesten, egy budai zsidó kórház légópincéjében petróleum lámpák fénye mellett édesanyámnak kínlódva megszülnie bombázás közben és megérte barátaimmal letérdelni magyarként az idegenek által bitorolt Vereckén épült torzóvá rombolt szent emlékhelyünkön és együtt énekelni el szent nemzeti imádságunkat.
Magyarnak ma lenni szent lehetőség és szent kötelesség.
Én ezt tanultam meg Böjte Csaba Atyától.
Tisztelőjeként és barátjaként azt mondom, hogy büszke vagyok Schulek Ágostonra, akit Isten nyugosztaljon!
Büszke vagyok, hogy felfedezte elkötelezett tehetséged Kedves Bence és most Te lehettél tanúja és egyben levezetője egy kiváló magyar férfiú és kiváló asszony-édesanyja állampolgársági esküjének, mely eskütétel üzenete messze meghaladja értékes személyiségüket és nemzetünket egyben tartó honmentő munkájukat.
Böjte Csaba nemzettestvérem állampolgársági esküje újabb hosszú munkás éveimre adott tartalmat, egyben felhatalmazást. Megtisztelő magyarként élni és ekként dolgozni közös magyar Nemzetünk boldogulásáért.
Köszönöm ezt szép és felmagasztaló élményt Neked is kedves Takács Bence!
Őszinte barátsággal:
Reiner Péter
Nemzeti InternetFigyelő