Még egyszer az azonnali békekötésről
„A Lengyelországot ért rakétatámadás még véletlenül sem következett volna be, ha nincs háború. Tehát minél előbb béketárgyalásokra van szükség.”
Éppen most követtem egy eszmefuttatást arról, hogy miért nem érdemes ezekkel béketárgyalást folytatni. De legalábbis: e tárgyalás legföljebb taktika lehet, IDŐNYERÉS CÉLJÁBÓL.
A BÉKEKÖTÉSRŐL MOST TÁRGYALNI – EZEKKEL – AZT JELENTENÉ, HOGY MEGADJUK MAGUNKAT AZ ERŐSZAKNAK, A PROVOKÁCIÓNAK.
Ez a provokáció, ugyanis, azért történt, hogy A NYUGATI/UKRÁN BLOKK FELTÉTELEI MELLETT, OROSZORSZÁG MEGHÁTRÁLÁSÁRÓL KEZDŐDJENEK TÁRGYALÁSOK. Végsősoron arról, amiről Zelenszkij azt mondta:
CSAK AKKOR TÁRGYAL, HA OROSZORSZÁG MINDENHONNAN KIVONUL.
Még a Krímről is. (És itt van a kutya elásva! Amerikának, ugyanis, nagyon kell a szevasztopoli támaszpont – azzal együtt pedig a Fekete-tenger fölötti uralom. Többek között ezért is döntötték meg a törvényes ukrán elnököt 2014-ben – KIROBBANTVA EZZEL A TERMONUKLEÁRIS VILÁGHÁBORÚVAL FENYEGETŐ UKRAJNAI KONFLIKTUST.
Tárgyalni, mondom, persze, lehet. Taktikai okokból.
DE MOST BÉKÉT KÖTNI A KAPITULÁCIÓT KÖVETELŐKKEL… AZ MEGNYITJA AZ UTAT AZ ÚJ, MINDENT ELPUSZTÍTÓ VILÁGHÁBORÚ ELŐTT.
Ezt akarnánk?
Csikós Sándor