Mayer Gábor: Ismét ég az alexandriai könyvtár – kórkép-körkép

Esemény-bokor, feladat-tenger, miközben igen, – ég az alexandriai könyvtár. Nem könyvből olvassuk, nem kívülről nézzük, hanem benne vagyunk, s bár szaglik, s itt még nem fulladunk füstjétől, de az emeletek folyosóvégei lángolnak már. Úgy kell lezárnunk a tűzajtókat, hogy szövetségben vagyunk az égő részekkel, és itthon is gyújtogatnak kettős beszéddel és kettős megítéléssel.

Tudjuk, kérészéletünkből adódón a mai pillanatot érzékeljük örökkévalóságnak – elfogadva bár, hogy nem volt mindig jég a sarkokon, és volt jégtakaró borította Európa is, de ami most van, az a mi örökkévalóságunk, gondolkodni is csak ebben tudunk, s nem érdekelhet, hogy az emberi civilizáció tíz – húsz – negyvenezer éve még egyetlen lombhullatásnyi időnek se felel meg a Föld életében. Így készülünk a mi örökkévalóságunkból megőrizni az örökkévalóságnak legalább a Kárpát-medence gazdasági, szellemi egységét. Múltból a jövőbe, mely utat vörösre festi az égő könyvtár kormosan rőt tüze. Hol tartanánk, ha a vad arab koránisták nem égették volna fel azt az alexandriai könyvtárat? Ha kezünkbe vehetnénk, fejünkbe, lelkünkbe ültethetnénk annak szellemi kincseit? Nem tudhatjuk. Ami nincs, az ilyen értelemben nem hat ránk, s valamennyit pótoltunk belőle, hisz lám, tudományunk már a Marsig repít. A Marsig, honnét évszázadokon át vártuk valami Földöntúliság megjelenését. Az örökké fogyó – hízó Hold hímporát letörültük, levertük, s kicsinyes földi vitáinkba fűztük, most a Mars porát verjük fel, s van a Naprendszer széle felé tartó rakétánk is, de a földi életviszonyaink kevéssé sem javultak. Ezt pedig onnét tudjuk, hogy ismét ég az alexandriai könyvtár.

Itthoni gyújtogatóink megint a választásra készülnek, hogy jövőre végre felszabadítsák az országot, és a kevesek országából a sokak országát tegyék. Erre egy módon képesek – úgy, ahogy azt tették már: a kevesek nyomorát szétszórták mindenkire, s maguk ültek be a javakba, hogy urizáljanak az elűzöttek évszázados felelőssége nélkül, de alaposan megtetézve a parvenü nyers dühével. Tüzüket a galád megkülönböztetés elleni átkozódással vélik szíthatni mondván: a vírus védettség igazolása bizonyos előjogokat biztosít a még nem védettekkel szemben. Most, éppen most ordítják ezt, amikor országszerte zajlik az érettségi. És teljesen elfogadott, hogy megfelelő érettségi nélkül nem mehet egyetemre senki. Sok – sok állást pedig csak diplomával lehet megpályázni. A minőség alattiak mégis kirekesztésről vonyítanak. Egyrészt, mert hangulatot keltenének bármi áron. Másrészt, mert az úgynevezett nemzetközi trend éppen arra felé ejtőernyőzik, ahol nincsenek ilyen akadályfutások, minden és mindenki a legalsó szint alá zuhan, és bárki alkalmas bármire, míg bele nem döglik ő, és a környezete. Ezzel együtt, és ennek ellenére kint, a feljelentések Európájának földjén a legteljesebb kirekesztésért küzdenek. A Dobrev – Donáth – Cseh – Berg – Ujhelyi – Gyöngyösi – Jávor különítmény azért lobbyzik, hogy kizárhassa az európait – mint európai (!), a világban lehetséges mozgásból a kínai, orosz vakcinával oltottakat.

Ugyan, a vakcina! Kétoldali dobhártya szakadástól lettünk halláskárosodottak, mikor a politikai csődtömeg Kuncze ordította naponta minden órában, mint valami kakukkos óra, hogy az állam a legrosszabb gazda, ezért mindent ki kell venni az állam hóna alól. Most ugyanaz a társaság ordít, visít, veri földhöz magát, mert kiveszik az egyetemeket az állam büdös hóna alól, s pénzzel, paripával, fegyverrel gazdagon felszerelve önálló útra bocsájtják őket. Érvényesüljön a helyi tudás, elképzelés, bölcs akarat. Az úgynevezett összefogott ellenzék már elszólta magát tavaly tavasszal, mikor az ecetes uborka ceremóniamesterük tiltakozott a vészhelyzetre kért miniszterelnöki felruházás ellen: maradjunk csak ebben a már megszokott, jó kis demokratikus rendünkben.  Mondta ezt az addigi nyöszörgése tetejébe, mellyel mindig a diktatúra terrorizmusáról nyafogott. Égetik Alexandria könyvtárát, égetik a kvalitás különbségét kínáló tudást, mert az új jelszó megint a mindenki kötelező egyformasága, melyről letisztítanának minden identitást, hogy sehol – se lélekben, se testben –  ne lehessen otthon senki.

Böffeteg gyurcsányoskodással érkezett Anyák napján Dobrev a feleség, aki férje és bűntársa gesztusaival, az övéhez hasonló felépítésű beszédével jelentette be, hogy most már az ő vídia szakértelmére (szakértelem! Az ő szakértelmükre való hivatkozás ócska bolsi trükk – mondta volt Csurka István) van szükség. A végére téve, hogyan fognak a patkányforradalom és az ötvenes évek elejének demokratikus törvényeivel visszavágni a tizenkét év nemzetépítő törekvéseiért.

Gyurcsányné négyezer valahányszáz kilométert utazott, hogy 71 emberrel találkozva létrehozhassa sokak Magyarországát. Ennyi emberrel beszélt maga széllelbélelt Kunhalmi is, aki azóta nem tartott képviselői fogadóórát, hogy bejópofáskodta magát a parlamentbe. S aki most a legdemokratikusabb módon ölelkezik az eddig nácinak minősített Jakabbal.

Életveszély! – Dobrev Klára előadta “előbeiktató beszédét”

Az ellenzék zászlóshajójának számító DK (Dobrev Klára) szervilis agytrösztje – beleértve a zseniális Vágó kvízmestert – felküzdötte magát Ráth Végh István ezerkilencszázötven valahányban kiadott, „Az emberi butaság” című könyvében olvasható szervilizmusig. Ott egy hozzájuk hasonló igyekvő gyűjtötte ki a XIV. Lajos francia király személye körül gomolygó sűrű tömjénfüstben, hogy az isteni uralkodó 3255 mérföldet téve meg vadászott le 104 szarvast, 27 őzbakot, 57 nyulat, 50 vaddisznót, és 4 farkast. Dobrev 71 embert vadászott, ők most nagyon ellene vannak állatok meglövésének, erre azt az időt várják vissza, amikor megint úgy lesz, mint volt, hogy Brezsnyev és Kádár elvtársakkal együtt lőhetett Apró nagypapa eléjük kötözött vadakra. S, hogy milyenek voltak azok az idők? Elmélázhatunk a Sztálint, Rákosit dicsőítő rigmusok, énekek, versek, csodás történetek segítségével. Mert nincs új a Nap alatt, Ráth Végh idézett könyvében erre is van példa. Egy, az udvar körül sertepertélő, igen egyenes gerincű ügyvéd versét hozza példának:

Akárhányan vagyunk is mi, ügyvédek, / Énnekem mindig lesz majd sikerem, /Lajos a legnagyobb: ez az ügy, melyet védek / s biztos vagyok, hogy e pört megnyerem.

A vírus vészhelyzet adta különleges polgármesteri felhatalmazással élve pedig, a „szabad” önkormányzatokban sorra veszik el emberek lakását, jövedelmét, az önkormányzatok pénzét, hogy saját zsebükbe gyűrjék, mert azokon a helyeken már visszaállt a Demszky – Hagyó – Mesterházy Ernő magángazdálkodás. Beszédes, ahogy a budapesti Nagycsarnokból dobálnak ki 30 – 40 éve ott dolgozó olyan bérlőket, akik az idegenforgalom teljes leállása miatt nem képesek fizetni a magas bérleti díjakat. Emitt, az „orbáni önkényben” átfogó odafigyelés, támogatás, amott, a szegénységpártiak, a sokak koldusságán dolgozó kevesek oldalán a fityiszt mutató, gúnyos kiebrudalás. Mert a Dobrev vonalé a munkások hatalmát fegyverrel védő parancsuralom akár a munkások ellen is (Lengyelország), az övék a demokrácia legyilkolásával megvédett demokrácia (USA), a besúgóhálózattal, a belső, az öncenzorságig fokozva fenntartott véleményterror (ma már az egész „haladó” világ). A hazaiak már visszahozták egyszer 1919 és 1956 sortüzeit, a futószalagon hozott utólagos ítéletekkel törvényesített lefogásokat. Persze tagadnak, mindent tagadnak, és mindent meg semmisítenének, ami bizonyíthatja a kitekert emberi életeket okozó hatalmi tombolásukat.

Így már talán érthetőbb, miért égetik és égették mindig a könyvtárat.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)