Magyarország is érintett – fegyveres támadás indulhat a vízért
Apokaliptikus jövőt vázol Magyarország és a gazdaság számára a második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia tervezete. Az energiaszállítási rendszerek, közüzemi szolgáltatások kockázatai nőnek. A várhatóan sűrűbben előforduló, intenzívebb és hosszabb aszályos időszakok, illetve a gyakoribbá váló egyéb időjárási szélsőségek következtében a jövőben veszélybe kerülhet az élelmiszerellátás és az ivóvízbázisok is.
Súlyos, esetenként katasztrofális gazdasági hatásokkal számol a Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia közigazgatási egyeztetésen lévő tervezete a következő évtizedekben (a szakpolitikai vitaanyag véleményezési határideje november 8.). A kormany.hu-n olvasható dokumentum a jelenlegi helyzet értékelése mellett a 2014-2025-ös évekre fogalmaz meg nem túlságosan konkrét cselekvési irányokat, kitekintéssel 2050-ig, illetve 2070-ig. A közel 200 oldalas anyag tartalmazza a Hazai Dekarbonizációs Útitervet, a Nemzeti Alkalmazkodási Stratégiát, illetve a „Partnerség az éghajlatért” Szemléletformálási Tervet is…
A stratégia igyekszik rendszerben szemlélni és szemléltetni az éghajlatváltozás problémáját, ám a dokumentum egészére jellemző, hogy az apokaliptikus jövőkép vázolása mellett – „Fel kell készülni a természeti erőforrások, különösen az ivóvíz és termőföld feletti uralom érdekében indított direkt, vagy indirekt gazdasági, politikai, vagy akár fegyveres támadás megelőzésére és elhárítására.” – meglehetősen kevés konkrét cselekvési irányt jelöl ki, helyette gyakoriak a túlzottan általános megállapítások: „A költségvetés hosszú távú egyensúlyát, valamint a korosztályi számlák kiegyenlítését figyelembe szükséges venni a szabályalapú nyugdíjrendszer kialakításakor is. Az utóbbinak biztosítania kell a járulékbefizetések és nyugdíjkifizetések hosszú távú egyensúlyát.”
A várhatóan sűrűbben előforduló, intenzívebb és hosszabb aszályos időszakok, illetve a gyakoribbá váló egyéb időjárási szélsőségek következtében a jövőben veszélybe kerülhet az élelmiszerellátás és az ivóvízbázisok is. Az élelmiszeripar mellett egyéb erőforrás-igényes ipari ágazatok, mint az energiaipar, a vegyipar, vagy az építőanyag-ipar is jelentős kockázatokkal számolhat. Az épített környezet, a közlekedési infrastruktúra extrém terhelés alá kerülhetnek, mindezekből fakadóan pedig az egészségügy is új és egyre nagyobb kihívásokkal szembesülhet – prognosztizálja a stratégia.
Épületek
A korábbi cikkünkben ismertetett, az élővilágra és az egészségre várható hatások után érdekes lehet, hogy a stratégia készítői szerint mi vár az ingatlanokra, lakóházakra néhány évtizeden belül. Közvetlen, fizikai veszélyforrást jelent az épületállományra nézve a szélviharok gyakoriságának és intenzitásának várható növekedése, amely elsősorban az épületek külső határoló szerkezeteit érinti, így a homlokzaton és a tetőn lévő szerkezeteket – olvasható például a NÉS-ben. A tartószerkezeti méretezés mellett a homlokzatokon a szerelt burkolatok és a nyílászárók, árnyékolók tekintetében kell problémákra számítani, a tetőn pedig elsősorban a tetőfedő elemek és a vízszigetelő lemezek, illetve tetősíkból kiálló elemek (villámvédelmi berendezések, kémények, antennák) károsodására kell elsősorban felkészülni. A széllökések károsíthatják az utcai berendezéseket (jelzőlámpa, villanyoszlop, telefonfülke) és a növényzetet egyaránt, akár jelentős károkat okozva ezzel az épületen is. A hirtelen fellépő esőzések bizonyos területeken földcsuszamlásokat okozhatnak, valószínűsíthető, hogy a duzzadó agyagtalaj okozta épületkárok is növekedni fognak. E jelenségek súlyos károkat okozhatnak az épületállományban, amelyeknek elkerüléséhez a legfontosabb a megfelelő csapadékvíz kezelés kialakítása és az építési előírások felülvizsgálata, szigorítása és következetes betartatása.
A hőség elleni védekezés szempontjából kiemelten fontos az aktív (légkondicionálás, szellőztető rendszerek) és passzív (árnyékolás, tájolás) alkalmazkodási lehetőségek megfelelő használata, valamint a hő elleni védelem figyelembe vétele az építésügyi szabályozás, valamint az épületek tervezése és kivitelezése során. A légkondicionálók a hűtés céljából az épületekből elvont hőt a környezetbe engedik ki, ami azt eredményezi, hogy a magas beépítettségű területeken tovább fokozódik a hősziget hatás. A homlokzatokon elhelyezett egyedi hűtő berendezések növelik a szomszédos lakások, helyiségek hőterhelését is, ezáltal – egyfajta láncreakcióként – további berendezések felszereléséhez, a hőterhelés további fokozódásához és – az energiafogyasztás jelentős növekedése révén – az üvegházgáz-kibocsátás növekedéséhez vezetnek. A légkondicionáló berendezéseket körültekintően, a lehető legkisebb mértékben kell alkalmazni, továbbá célszerű a berendezést a tetőn elhelyezni. A zöldfelületek arányának növelése és a burkolt felületek nagyságának csökkentése is hozzájárul az éghajlatváltozás hatásainak mérsékléséhez.
A már elkerülhetetlennek látszó növekvő kockázatokra való felkészülés mellett a dokumentum foglalkozik az emberi tevékenységből eredő további klímaváltozás lehetséges minimalizálásával, így az ingatlanok energiahatékonyságának javításával is. Az épületenergetikai követelmény-előírások következetes alkalmazására és az épületenergetikai előírások fokozatos szigorítására, azok betartásának ellenőrzésére van szükség a stratégia szerint. Ezen követelményeknek nem elegendő az épület burkolatára és szigetelésére koncentrálniuk, hanem figyelembe kell venniük az építészeti megoldásokat, valamint az épületgépészet és fűtési rendszer egymásra ható jellemzőit, továbbá a megújuló energiaforrások integrálásának lehetőségét is. Technológiai szempontból az épületszektor 2050-es (vagy akár előbbi) teljes dekarbonizációja is lehetséges, a megvalósulás a finanszírozási lehetőségeken, valamint a szemlélet alakulásán múlik.
Állami pénzalap az energiahatékonysági pályázatokra?
A dokumentum szerint a magyar épületállomány teljes megújítása érdekében a 2020-as évektől nagyrészt olyan pénzügyi konstrukciók kidolgozása és széleskörű alkalmazása szükséges, amelyek piaci alapon teszik lehetővé az épületenergetikai felújításokat. Kérdés, miért kell a 2020-as évekig várni ezzel, miközben a felújítások többrétű gazdasági haszonnal járnak, az ingatlanállomány pedig már most is kritikus állapotban van.
Magyarországon alapvetően két forrásból biztosított a klímavédelmi fejlesztések állami támogatása. Egyrészt a nemzetközi kvótaértékesítésből származó bevételek biztosítják a főként lakossági és lakóközösségi energiahatékonysági, épületenergetikai, energiatakarékossági beruházások ösztönzését, másrészt az EU költségvetéséből a hazai operatív programokon keresztül jut el forrás a közösségi (állami, önkormányzati, egyházi és civil) és vállalkozói kezdeményezések támogatására.
A ZBR folytatásaként 2013 után új pénzügyi megoldások kerülhetnek előtérbe, melyek részeként – komoly hatásvizsgálatok elvégzése után – meg lehet fontolni egy elkülönített állami pénzalap felállítását, amely a jövőben a ZBR-t is magába foglalhatja. Az alapból finanszírozható főbb tevékenységi területek (összhangban a vonatkozó irányelvvel): a magán- és középületek, a lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiségek energiahatékonyságának javítása; a megújuló energiák minél szélesebb körű alkalmazásának ösztönzése. Szintén a tervek között szerepel egy innovatív finanszírozási megoldás, egy hitelgarancia alap felállítása, amelynek segítségével a pályázók az önrész megfizetéséhez az állam által garantált hitelt vehetnének igénybe.
Veszélybe kerül az energiaellátás
A NÉS szerint az egyik legsúlyosabban érintett ágazat az energetikai ipar lesz. Először is, a módosuló energiaigények az erőművek számára nagy kihívást fognak jelenteni. Télen a fűtési energia szükséglet (elsősorban földgázfogyasztás) mérséklődésére, nyáron pedig a hűtési villamos energiaszükséglet jelentős növekedésére számíthatunk. Egyes becslések szerint 26 Celsius-fok felett minden egyes fok hőmérsékletemelkedés száz megawattnyi fogyasztásnövekedést eredményez. A gyakoribbá váló forró napok fokozzák a villamos energia csúcsterheléseket, ez pedig váratlan és nagy kiterjedésű áramkimaradásokat okozhat.
Az erőművi hő- és villamos energiatermelés hűtővíz ellátása is megváltozik. A rendelkezésre álló hűtővíz (vagy hűtőlevegő) hőmérséklete jelentős technológiai hatással bír, gázturbinás erőművek esetében, ha 5 Celsius-fokkal nő a külső levegő hőmérséklete, körülbelül 15 százalékkal csökken az erőmű teljesítménye. A folyók megváltozó vízhozama szintén problémákat okozhat a rendelkezésre álló hűtővíz mennyiségén keresztül, akár az is előfordulhat, hogy erőműveket kell leállítani a turbinákat hűtő víz hiánya miatt. A szilárd energiahordozók közúti és vasúti szállítását szintén befolyásolhatják klimatikus faktorok, melyek ellátás-biztonsági kockázatot jelenthetnek.
Az energiaszállítási rendszerek, közüzemi szolgáltatások kockázatai is nőnek. A heves széllökésekkel járó viharok gyarapodása veszélyezteti a légvezetékeket, áramátalakító berendezéseket, illetve a talaj felázása következtében instabillá válhatnak a tartószerkezetek. Télen a zúzmara, a vizes hóteher és az ónos eső ráfagyása jelent növekvő terhelést a légvezetékeken. Az erdős területeken a gyakoribbá váló erdőtüzek, az ártereken pedig az elöntések jelentenek új kockázatot a vezetékeknek. Emellett a tényleges fizikai behatások mellett az átviteli hálózatok kapacitása is visszaesik a hőmérséklet emelkedésével. Az éghajlatváltozás érinti majd a megújuló energiahordozók rendelkezésre állását is.
Az éghajlati alkalmazkodás energetikai infrastruktúrával kapcsolatos részletes feladatait többek között a Nemzeti Energiastratégiában és annak végrehajtási keretrendszerében, valamint a Nemzeti Épületenergetikai Stratégiában célszerű részletesen meghatározni a NÉS szerint – ez utóbbit egyébként szintén a napokban, november 6-án mutatják be. A cselekvési irányokat szintén az általánosságok szintjén határozza meg a dokumentum: „Az éghajlati kockázatok integrálása az erőmű- és energetikai infrastruktúra-tervezésbe; Információgyűjtés és hatásértékelés; Az energetikai infrastruktúra felülvizsgálata és felújítása; Az időjárás-függő megújuló energiahordozók rendelkezésre állásának, készleteinek és fenntartható hasznosításának felülvizsgálata; Az intézkedések felülvizsgálata, a jogszabályi kritériumok további módosítása; Az éghajlatváltozás, mint peremfeltétel teljes körű integrálása az energiapolitikába.”
A dokumentum szerint a villamosenergia-termelés, – elosztás és – felhasználás dekarbonizációjával kapcsolatos részletes feladatokat a Nemzeti Energiastratégia végrehajtási keretrendszerében, különösen a cselekvési tervekben célszerű részletesen meghatározni. A megújuló energiaforrások arányának növelése érdekében szükséges Magyarország Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Tervének felülvizsgálata és végrehajtásához a szükséges szabályozási és pénzügyi eszközök biztosítása – tessik hozzá. Örvendetes módon a dokumentum megfogalmazza, célszerű az externális költségek és életciklus szemlélet bevonása a tényleges gazdasági, társadalmi és környezeti károk és előnyök meghatározása érdekében. Externális költségek alatt értendők például a fosszilis energiahordozók eltüzelésével fölszabaduló szennyező anyagok okozta daganatos betegségek felmérhető költségei és felmérhetetlen kárai.
Forrás:
Nemzeti InternetFigyelő
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
Ez már csak így van, míg a világ így van: széles körű, alapos szakmai rálátásnak tűnő, de igazából bonyolult elcsúszás és szétesés a lehetséges „megoldások” taglalásában. Tipikus hozzáállás, mert nem a lényeget vizsgálja, hogy miért ilyen az időjárás és –nem mellesleg ennek keretében azt sem tudja, hogy ez az „intenzív szárazság” Európa más tájain valamiért nem jellemző, stb. — hanem abban a hiszemben van, hogy ez a helyzet azért jórészt orvosolható és amennyiben nem, ott ugye nem esik kétségbe, hogy nincs válasz(a), hanem általánosságok lebegtetésével és a jövőbe tolásával átlép a helyzeten.
A természet brutális pusztulását sem éli át e sorok szerzője — és a legtöbb elidegenedett, beszűkült, a természetre nem figyelő, attól inkább ódzkodó, azt inkább lenéző, uralni vagy javítani, stb. akaró legtöbb embertársunk, — mert ha ennek valóságában élne, tudná, hogy a jelen folyamat(ok) nem hosszabbíthatók meg sem 50, sem 5 vagy akár 3 évre!
Röviden annyit, amit több egyszerű parasztasszony is TUD a piacon, csak SZÓba kell állni velük, ugyanúgy, ahogy meg kell figyelni az időjárást és a természetet általában: AZ IDŐJÁRÁS OLYAN, MINT AZ EMBEREK.
Ezt átélni, na az lesz a nagy meglepetés. Minden tükör, akkor is, ha a felszínen úgy látszik, nem mi okoztuk.
De most nem ez a helyzet: csak a teljesen vak nem látja, miféle háború zajlik, és ami még ennél is megdöbbentőbb (lesz), az pedig az, hogy milyen kevesen érzékelik a legalapvetőbb környezetüket, annak elképesztő torzulását, ami már a túlélést veszélyezteti. De ez persze teljesen őrültségnek hangzik a civilizált inkubátorban…
A háború épp az érzéketlenség miatt t-e-s-t-e–sül(T) meg, és valódi, most még öntudatlan célja nem más, mint az érzékenység, az érzékeny (figyelmes, gondoskodó, együtt érző…) EMBER LÉTrejötte.
A SZÁJ