Magyarnak lenni …. (?) – javított változat

Az alábbi anyagot egy kedves olvasónktól kaptuk. Központi eleme Szőke Lajos tanírása: „A magyarság esélyei és veszélyei” címmel (megjelent:, ITT), melyhez egy kommentár is kapcsolódott, s beküldőnk megszerezte a kommentár írójának engedélyét is, hogy nevével közzé tegyük.

Mi az eredeti írást is közre adjuk, s utána a kiegészítést, magyarázatot. Szőke írása elgondolkoztató és további elmélkedésre alkalmas, de lehet vele vitatkozni is, hiszen ez is csak egy vélemény, mely tudományos pontossággal nem igazolható teljes mértékben. Ami az Isten korlátozott voltát illeti („Az Anyagi világ még Isten elképzeléseiben sem létezett, amikor az Ember Hanglény-ként a Hang-ba, majd Fénylény-ként a Fény-be lett állítva.”), azt hiszem erős túlzás, s sokan felszisszennek olvasásakor. Hiszen arról beszél a szerző, amiről csak homályos elképzelésünk, filozófiai fogalmaink vannak, ill. a hit által egy speciális látásunk. Ha a Mindenható, Teremtő Isten olyan korlátolt lenne, mint az ember, nem lenne értelme beszélni róla. Minden esetre eléggé szűk értelmezését adja a világmindenségnek és a teremtésnek. (Remélem, valaki talán alaposabb elemzés alá vonja Szőke Lajos írását.)

Sokan gondolják úgy (köztük Szőke Lajos is), hogy a magyarságnak valami „világküldetése” van, de ha visszatekintünk az emberiség történetében, sok értékes civilizáció, nép tűnt el, szinte nyomtalanul. Mások viszont azt mondják, nem kell nekünk megváltani a világot, elég, ha okos alkalmazkodással, ennek megtanulásával fennmaradunk, megőrizve nyelvünket, kultúránkat, identitásunkat! Talán ezzel segítjük legjobban a többi, a megszűnés, kihalás veszélyében élő népet is. A világ népei között a magyar csak egy maroknyi csapat. Ha mi nem vigyázunk magunkra, senki se fog ránk vigyázni! A többi nép pedig mentse meg magát, ahogy tudja, akár úgy, hogy a mi pozitív példánkat követi vagy másként, vagy beolvad a globalizmus nagy olvasztótégelyében a többi közé, létre hozva egy új (talán sokkal silányabb) GLOBÁL népet.

Hogy kinek mi a szimpatikus, ki-ki eldönti magában. Véleményem szerint azonban valóban oda kell figyelnünk a ránk leselkedő alattomos veszélyre, mielőtt már nem lehet visszafordulni, s bekerülünk abba a bizonyos olvasztóba!

Bóna Mária Ilona kommentárja érdekes kiegészítést ad, s rámutat arra, hogy a mai világ könyörtelen realitásában nem elegendő álmodoznunk, bár  sok mindenben egyetért Szőkével, s a szép, igaz, s ilyen értelemben merész álmok előre viszik a világot! Hogy mennyire lehet mindezekkel azonosulni, vagy éppen vitázni, az olvasóra bízom.  (NIF szerkesztő)

Íme Szőke Lajos írása:

A Statisztikai Hivatal 2008. októberi jelzése szerint Magyarországon immár 3 millióan létminimum alatt élnek. AKI mindeneket tud, az tudhatja csak, hogy feltehetően ez még nem a mélypont, de az bizonyos, hogy aki közülünk ki meri jelenteni, hogy jövőre a helyzet javulni fog, az kegyetlenül becsapja honfitársait.

A HELYZET ebben az emberi kultúrkorszakban már nem javulhat.

Ma még nem tudhatni, hogy ebben a jelenlegi, egyidejű, nagy meggazdagodási és elszegényedési folyamatban lesz-e elegendő megértés és türelem a mai elnyomók és elnyomottak részéről, de azt tudhatni, hogy a legfontosabb Alapvetést, a Gyökerek legfontosabbikát: a saját magunk lehetséges megismerését és a legszemélyesebb döntéseink Felelősségének felvállalását, azaz: a BELSŐ UTAT mindkét szélsőséges társadalmi réteg elszalasztotta, illetve – a bajok közepette, mint kiút –, ez csak keveseknek fog eszébe ötleni.

Azt pedig már a Vízözön előtt elfelejtettük, hogy a kéz „ADÁS-„ra való, nem pedig markolásra.

Gazdagság és szegénység között mindig is volt egy vaskos és képlékeny KÖZÉPRÉTEG, amely megteremtette a mindennapi javakat és szükségleteket, s amelyre létfenntartó bázisként minden korban számíthatott a király is és a koldus is. Ez a középréteg mára felszámolódott, kevesek gazdagságához vagy sokak szegénységéhez csapódott, hogy kikényszeríthesse belőlük az állásfoglalást. Régente sok-sok terhet levett az ország válláról az a Felelősséggel és Lelkiismerettel rendelkező, tehetős mecénásréteg, akik irányt szabtak a kultúrának, a kutatásoknak, s hosszan elsimították a kezdődő gazdasági bajokat. Mára, a politika hamis és illuzórikus irányvonala, (politika = érvényesülés tudás nélkül), a leggyakrabban 4 évenként bekövetkező vezetésváltás miatt ellehetetleníti a felelős mecénásréteg kialakulását, az ily módon, váltással hatalomra került hiénaréteg pedig, amely birtokolja a szeretet nélküli intelligenciát, de fogalma sincs a Felelősségről és Lelkiismeretről, sohasem fog az ország népére figyelni.

Minden ilyen silányuló kultúra elsőként – központilag – a felnövekvő generációk taníttatásától vonja meg a támogatást, még erejük teljében „leírják” az öregeket, s szigorúan intézményesített REND szerint kerülik az Ősi Bölcsességet. Hát honnan is tudhatná ilyen keretek között egy ország népe, hogy „Öröm és megelégedettség forrása kizárólag önmagunkban keresendő”?

Ebben a nagy földi tanulási folyamatban nem a gazdagodással vagy a szegénységgel, nem a pénz uralmával (a jogrenddel, a Természet lepusztításával, a technikai kultúrával avagy az egyes népekkel – országokkal) van baj, hanem azzal, hogy miközben naponta szükséges lenne felvállalnunk a mindenkori döntéseink felelősségének terhét, ehelyett a saját félelmeink és vágyaink rabszolgái maradunk.

Éppen ezért szükséges áttekintenünk, hogy nekünk, MAGYAROKNAK, mi dolgunk a Földön. Fontos tudatosítanunk, hogy Feladatunkhoz segítségül kaptuk a Földanya Szívközpontját, a Kárpát – medencét, s a világ legősibb nyelve – elemeit tartalmazó gyönyörű nyelvet, amely emberemlékezet óta fénylő, megronthatatlan Egykristályként, sértetlenül ragyog a népek zűrzavarában. A magyarság súlyos pecséttel jött a Földre, melynek lényege „csak fizikai szinten” nem magyarázható:

Amennyiben a tudást és jólétet magunk számára igyekszünk biztosítani, és gyarapodásunk öncélúvá válik; újra és újra elenyészik a kultúránk.

„ember” helyett: „EMBER”

Az Anyagi világ még Isten elképzeléseiben sem létezett, amikor az Ember Hanglény-ként a Hang-ba, majd Fénylény-ként a Fény-be lett állítva. E Világokat – időtlen idők alatt –, funkcionálisan végig próbáltuk, s ezután jött a Teremtés, vagyis az Anyagi Világ, (legalábbis ma ezt így értelmezzük). Sorsunk ez utóbbi történés óta mindenkor attól függ, hogy ily módon a Fény-be állítva, a Fényt vagy az Árnyékot igyekszünk-e megvalósítani.

Emberfejlődésünk e szempontból töretlen, de igen-igen lassú folyamat.

A földi világba születésünk legfőbb OKA: hogy az Emberszellem, anyagi testet öltve, megtanuljon a Gondviselés pillanatnyi kihívásaira, a mindenkori MOST futó pillanataiban JÓL reagálni. Mert bár az Emberszellem – fizikai testet öltés nélkül, Isten Akaratából – minden tudás birtokosa, de önmagán változtatni csak az Anyag Világában, a Föld-nevű játszótéren, fizikai testet öltve képes. „Jobbulni” kell, ezért Feladat mindig akad bőven. Ezt gyakoroljuk, immár végtelen idők óta, mint testbe zárt Emberszellemek, mai értelemben: Lelkek.

Az embert, a földi fejlődési ciklusok során ÉGI Törvények segítik. Jelen emberfejlődési periódusban három, alig-alig jegyzett, s nem is a legfontosabb ÉGI Törvényt érdemes kiemelnünk, mert e három rávilágit arra, hogy a földi életünk során pillanatonként önmagunk felett törünk pálcát:

• Valamennyi embernek Szabad Akarat adatott, melybe még Isten sem szól bele. Még a gonoszság erői sem környékezhetik meg az embert, ha az illető az érzelmeivel és gondolataival be nem vonzza őket.

• Aki közülünk – az élete folyamán – az Isteni Tervbe a gondolataival, érzelmeivel, kimondott szavaival és végrehajtott cselekedeteivel – Szabad Akaratából – bármiféle ocsmányságot belevisz, annak addig innen távoznia nem lehet, amíg mindezeket meg nem tisztítja, JÓ-vá nem teszi.

• Az Anyag világában a Tudatot a Víz jelképezi, melynek Lelki-Emberi módosulata: a Vér. Ezért annak a kultúrának, amelyik a Vizet elszennyezi, (vegyszerek, szenny, vízöblítéses WC, stb.), avagy a Vért kiontja, mivel ily módon a Tudatot szennyezi és sérti, rövid időn belül romjaiba kell dőlnie. Annak az embernek pedig, aki fentieket elköveti, még igen sokszor kell a Föld-nevű játszótérre visszatérnie. (Más szempontból ennek a neve is Karma, de a Karma nem büntetés, hanem a TAPASZTALATOK HIÁNYA, amely miatt vissza kell térni).

Az Ember Törvénye

Az Ember Törvénye (és feladata) az Anyag átszellemiesítése, vagyis a Matériából Szellemi Energiát kellene képeznie. Ehhez az ember elegendő Teremtő Erővel rendelkezik, de a Teremtő Erejét rossz irányba működteti, emiatt az Anyag nem Éled, hanem pusztul. Jelen pillanatban is fordítva működünk, nem úgy, ahogyan kellene: Szinte minden „Szellemi” teljesítményünkkel az Anyagot, a technikait, a Matériát fejlesztjük és merevítjük, ahelyett, hogy az ANYAGIT – Isten Dicsőségére – SZELLEMIVÉ alakítanánk.

Az Anyag Törvénye

Az Anyag világában építkezni csak alulról felfelé lehet. Fentről-lefelé nem megoldható, sem társadalmi törvényekkel, sem határozatokkal, sem kormányszinten, sem piacgazdaságilag, sem pénz, hatalom vagy erőszak által.

Mert a Változásoknak az egyedi emberek Tudatából, Szabad Akaratából kellene kiindulniuk.

Még a Nemzettudatot is csupán az Egyedi Emberi Tudatosság teremtheti meg. Ez a folyamat pedig csak alulról-felfelé, az Egyedi embertől az Összhangzat felé, az EGO Ereje felől az Össz-Emberi Testvériség felé haladhat. (E folyamat során a mindenkori választott vezető köteles tükröztetni a mindenkori Nemzettudatot. S ha a Nemzettudat nulla, akkor az ország első embere sem produkálhat ennél többet.)

Mi a Jó és mi a Rossz?

Ember nélküli világban jó és rossz nem létezik. A magasabb és magasztosabb világokban SZERETET uralkodik. (Ha nincs fizikai test, a Fényben nem alakulhat ki Árnyék).

Mindennek, ami JÓ, az emberközeli dimenziókban pozitív szellemi lényege, konkrét küldetése, érzelmi tartalma VAN, de Szabad Akarata NINCS. (Szabad Akarata a Földön és az Égben csak Istennek és az Embernek van). Mindennek, ami Rossz, jellemzője az emberi világban, hogy konkrét szellemi lényeggel nem rendelkezik, küldetéstartalommal nem bír, mert a helyét, ahol JÓ-ként funkcionálhatna, még nem találta meg. Azért nem, mert elbizakodottságában isteni kiváltságokra törekszik.

Az embernek addig van dolga a Földön, amíg az általa, Szabad Akarattal előállított Rosszat a legszemélyesebben JÓ-vá nem teszi. Az elbírálás azonban nem földi törvények szerint történik, mert létezik Fórum, ahol máig a megbocsátás, elfogadás, odaadás, érdek nélküliség és felajánlás a Mérték.

A MAGYARSÁG-ról

JÓ tanítóvá kell válnunk. A JÓ Tanító feladata az oktatás, szoktatás és a példaadás.

A rossz tanító mindenben önmagának igyekszik emléket állítani. A jó Tanítónak kopott a nadrágja, lyukas a zsebe, de ha elenyészik, áldásba foglalják a nevét. (Nos, ez utóbbit mi nem nagyon kívánjuk; mert a Vízözön után az EGO Erejét kaptuk ajándékba).

Itt, az Anyag világában a Fényt képviselhette a több, mint 50 000 éves Egyistenhitű, Érdek Nélküli Szeretetvallásunk, majd a Fokos Szövetsége, illetve 6800-7000 éve a Vízözönt követően a Sumér-magyar Kötelességrend, az Árnyékot pedig az azóta, Mammonnal kierőszakolt és hitelesített Jogrend. Helyzetünk azonban – minden látszat ellenére – mégsem ettől függ, hanem aszerint alakul, hogy amíg élünk, mi módon éljük meg a Pillanatokat; milyen lelkülettel, érzelmi töltéssel és gondolatokkal oldjuk meg a mindennapjaink ezernyi apró problémáját, a Gondviselés kihívásait. A magasabb világokat a mindennapi élet ezernyi aprócska történéseire adott reakcióink éppen úgy érdeklik, mintha egyetlen, hatalmas eseménnyel találnánk szemközt magunkat. S amennyiben a Tudást és a jólétet magunk számára igyekszünk biztosítani, s gyarapodásunk öncélúvá válik, újra és újra elenyészik a kultúránk.

MAGYAR-nak tehát az a Lélek születik, aki már képes önmagát felajánlani, képes Tanítóvá válni. A magyar embert nem a Sors veri. A magyar ember lelke érettségizik. Olykor szükséges vizsgázni. A magyar ember ezért született a Földre. Odaadásból, Felajánlásból kellene vizsgáznia.

MAGYAR-nak lenni tehát: a Lélek állapota, Hitvallás. S ha ehelyett gyűjt, kapar, irigykedik, neheztel, fél vagy gyűlöl, számára ez már kudarc. A magyar: a Magasabbrendű ÉN-t jött építeni az EGO erejében. A MAGYAR: transzformálódó Lelkiség: vagy VAN, vagy NINCS.

A magyarság, saját közegében; a Lelkiségben uralkodni lenne képes, s ezért neki intuitive és felfedezések terén is több adatott. (Egyébre alig alkalmas). Magyar-nak lenni: ESÉLY, amennyiben élünk vele. Jelenleg a magyarság zöme kábult állapotban, valamiféle félkómában leledzik, mert nem a saját közegében igyekszik kapaszkodóra lelni.

MAGYAR-nak lenni: nem testi, biológiai, társadalmi, evolúciós küzdés, hanem vizsgalehetőség LÉLEK-ben, LELKISÉG-ben.

Mert lehet valamely nép rendszerető, törvénytisztelő, kötelességtudó, harcias, sőt: kiválasztott, stb. De előbb-utóbb el kell jutnia oda, hogy önmagát képes legyen Felajánlani. Ez a MAGYAR, ebben áll a MAGYAR-ságunk. Krisztusi Út ez, Ő is ezt tette.

A MAGYAR: Aki az EGYISTENHITŰ, ÉRDEK NÉLKÜLI KRISZTUSI SZERETET KÖVETŐJE ÉS MEGVALÓSÍTÓJA. Akkor is MAGYAR, ha nem itt él, nem a mi nyelvünket beszéli, s ha a bőre színe más.

Fontos döntés előtt

Magyarságunk szempontjából, a békénk, fennmaradásunk, jólétünk, boldogságunk biztosítása érdekében, örök dicsőségünkre, a legfontosabb intézkedés: önmagunk lehetséges megismerése.

Mert a világban elsőként itt kellene, hogy megszólaljon a Lelkiismeret Hangja.

Az emberi világot a magyarság szempontjai szerint, (azaz: az Odaadás, Felajánlás és Tanítás önzetlen szempontjai szerint), csupán egyetlen kérdés változtathatja meg, ez pedig tökéletesen egyedi és személyre szabott: Amennyiben számomra valamely történés, körülmény, élethelyzet nem tetsző; „Miben tudnék – a körülmények, avagy mások helyett – önmagamon változtatni, hogy holnaptól szebb legyen a világ”? Mert a Váltás bennem kell, hogy megtörténjék, nem pedig külsőségekben. Ehhez a Változáshoz az Isten-fogalmunkat és Isten-kapcsolatunkat is át kell értékelnünk: VELE, ÁLTALA és ÉRTE!

A LELKISÉG-ben LELKI TARTÁST tanító nép feladata nem az, hogy saját Hitét és világnézetét ráerőltesse másokra, hanem az, hogy másokat hozzásegítsen ahhoz, hogy a saját Hitüket önmagukban felleljék. Ha pedig bármely náció tagjaira neheztel, annak a nációnak a sarjaként kell majd ismét a Földre születnie.

A Boldogság itt a Földön addig el nem érhető, amíg a Boldogság érzékelésére alkalmas Lelki érzékszerveink ki nem fejlődnek. (Hamvas Béla).

Nos, mindezeken segíthetnének a magyarok: önmaguk megismerésével, mindent átfogó generális tudással, Bölcsességben az ösztönerejű félelmek és alacsony érzelmi töltésű vágyak fölé emelkedve, valamely nemesebb erkölcsi tartással és felelőséggel, az Élet metamorfózisának tiszteletben tartásával, Lelkük nemességét türelemmel és alázattal alakítva. Ezek azok a gondolatok, amelyekkel immár a magyarságnak barátkoznia érdemes, mert ezek az Alapok bennünk adva vannak, ez a MI hozott szellemi örökségünk.

A „nem földi” vizsgáztatásunk immár folyamatban van. Az Elbírálás pedig nem attól fog függeni, hogy bölcs döntéssel miként választunk jó és rossz, nemes és etikátlan között, hanem attól, hogy közülünk ki, hogyan és miképpen éli meg a saját hétköznapjai jelöletlen, futó pillanatait, a legközvetlenebb emberi és rokoni kapcsolatait, a könnyen elröppenő gondolatai minőségét, s folyvást áradó érzelmei milyen irányt veszek.

Növekedj hát TE MAGAD is – ki e sorokat olvasod –, Bölcsességben, Odaadásban, Szeretetben, igyekezz Önmagadat oly módon megvalósítani, hogy az lehetőleg senki Élő kárára ne váljék! E Feladatnak személyesen megfelelni annyi, mint MAGYARABBÁ válni. Mert „akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon”. Tudtuk, hogy el fog következni egy periódus, amikor el kell engedni a mankókat.

Ez a periódus elérkezett.

(Szőke Lajos)

Bóna Mária Ilona kommentárja:

Szőke Lajosnak – kitűnő tanírására – üzenem, hogy nehéz lesz ezt a békességóhajtásos tanítását elfogadva megmaradni!

Ez az írás a magyarság „esélyeit” és megmaradásunk „veszélyeit” latolgatja Hamvas Béla szellemében. Lélekemelgetően IGAZ ez a realitásokat- és a jövővel kapcsolatos megfogalmazásokat tartalmazó írás. És, ennek ellenére kételyekkel a lelkemben olvastam és továbbítottam. Hiszen, arra a Hamvas Bélára hivatkozik, akit agyonhallgattak még életében – és halálát követően is – a mindenkori politikai hatalom képviseletében, a mindenkori (kultusz)politikát képviselő pártok képviselői. Hiszen, a Hamvas Bélát (is) ellehetetlenítő politikusok pont az ellenkezőjében érdekelt politikát képviselnek máig a parlamentben és fognak képviselni továbbra is majd az önkormányzatokban… Tőlük lehetetlenség elvárni, hogy a kezüket „ADÁSRA” használják és ne „markolásra”!

Hamvas Bélával kapcsolatosan most kimásoltam egypár linket és azokból kevés mindazt, ami rám oly nagy hatással volt. Itt, az első linken látható Hamvas Béla életrajzi adatai között találtam arra rá, hogy ő a diktatúra éveiben 1951-től, egészen 1964-ig raktáros, segédmunkás és gondnok volt. Előtte meg földművelő… De, mint mindent, ezt is olyan emelkedett lélekkel igaz EMBER-ként tette, hogy növénytermesztőként azt állította egy alkalommal, hogy: „…ennek a növénynek lelke van.„. Azért is volt rám nagy hatással ez az életrajzi információ, mert eddig azt gondoltam róla, hogy amolyan elefántcsonttornyából „észt osztó” valaki, akinek mindent megadott a magát szocialistának hazudó hatalom ahhoz, hogy ilyen filozófiai mélységekben gondolkodjon, és mindezt lehetősége legyen leírni és velünk megosztani. Vagyis, azt gondoltam, hogy Hamvas Béla is egy azok közül, akinek megengedett volt, hogy életművét „LETEGYE A NEMZET ASZTALÁRA”. Ehelyett, itt olvasom minden feltételezésemnek az ellenkezőjét!

A wikipédiás linkről ide másolt rész azért fogott meg, mert éppen mostanság volt a magyar dráma napja és Madách Ember tragédiája is ugyanerről szól, mint Hamvas Béla: Az idő bírálata című tanulmánya…Íme a részlet:

„…. Nincs társadalom, nincs állam, nincs költészet, nincs gondolkozás, nincs vallás, ami van romlott és hazug zűrzavar. Pontosan így van, gondoltam. De ennek valamikor el kellett kezdődnie. Elkezdtem keresni a sötét pontot. A proton pszeudoszt, vagyis az első hazugságot… Visszafelé haladtam a múlt század közepétől a francia forradalomig, a felvilágosodásig, a racionalizmusig, a középkoron át a görögökig, a héberekig, az egyiptomiakig, a primitívekig. A válságot mindenütt megtaláltam, de minden válság mélyebbre mutatott. A sötét pont…„.

A többi idézet is önmagáért beszél. Vagyis, megenyhültem és a Hamvas-i gondolatokat olvasva, teljesen áthangolódtam. Pont arra gondoltam, hogy az ellenséges gondolatoktól és indulatoktól jó lenne elköszönni teljesen és elfogadván Szőke Lajos azon állítását, mely-szerint „A földi világba születésünk legfőbb OKA: hogy az Emberszellem, anyagi testet öltve, megtanuljon a Gondviselés pillanatnyi kihívásaira, a mindenkori MOST futó pillanataiban JÓL reagálni.”. Nem merem megígérni, hogy jól fogok reagálni, hiszen elég a mostani kampányban olvasni és hallgatni az önkormányzati választások jelöltjeinek kampányszövegeit és vége annak a lelkiségnek és gondolatiságnak, amiről Szőke Lajos is ír.

Elég, ha végignézünk az emeszpés parlamenti képviselők között, főleg, amikor hazugságra nyitják a szájukat. Akkor ágaskodik bennem a kérdés: HOGYAN LEHETSÉGES, HOGY MÉG MINDIG VANNAK, AKIK ELHISZIK NEKIK A HAZUGSÁGAIKAT??? Mert, HAZUGSÁG a puszta létezésük is!!!

(Bóna Mária Ilona)

Nemzeti InternetFigyelő