Macron utódlásán töri a fejét a francia politikai elit

„Olyan a hangulat, mint egy utolsó vacsorán. A fekete-fehér fotó Emmanuel Macron elnök belső körének szorongását és frusztrációját örökíti meg, feltehetően éppen abban a pillanatban, amikor tájékoztatja őket, hogy nagy tétet fog megtenni a magas kockázatú parlamenti választáson” – írja egy Instagram-képet elemezve a Politico.

A lap felidézi, hogy uniós választásokon a konzervatív Nemzeti Tömörülés által megalázott Macron június 9-én bombaként robbanó bejelentést tett, miszerint országos választásokkal próbálja meg feltartóztatni a jobboldal előretörését.

Azóta Macron vezetői csapatában feltűnnek a kétségek, a morgolódás és a rosszkedv – fogalmaz a brüsszeli lap.

Le Maire és a kutyák

Bruno Le Maire pénzügyminiszter – Macron bukott liberális kormányzó pártja, a Reneszánsz egyik alappillére – egy észak-franciaországi kampányeseményen elnyerte a legapokaliptikusabb helyzetelemzés díját – írja a Politico.

A Le Figaro által idézett politikus ugyanis arról panaszkodott, hogy az ország ebek harmincadjára jut. A sértődött Le Maire szakértelmét mindenesetre megkérdőjelezi, hogy a BBC választások után, Franciaországban készült riportjában szinte

kizárólag olyan szavazókkal találkozott, akik le akarják váltani a kormányt.

(20 megkérdezettből egy tartaná meg a jelenlegi kabinetet), mert úgy érzik, teljes a káosz és nem lehet megélni.

Az ilyen epés megjegyzések problémásak Franciaország jövője szempontjából – írja Le Maire kijelentéséről a Politico. A lap szerint hatalmas vákuum képződött, melyet be kell tölteni, amikor Macron elnöksége 2027-ben lejár.

A kijárat felé pislognak

A Politico, úgy látja:

„Macron centrista koalícióját a baloldal és a szélsőjobboldal egyaránt veszélyezteti”,

s a lap szerint előfordulhat, hogy a kétfordulós szavazáson – június 30-án és július 7-én – ez a koalíció megsemmisül.

Azok, akik egy liberális megmentőt keresnek, csalódni fognak – írja a brüsszeli lap azt követően, hogy szinte az egész kontinensen leszavazták a választól a liberális politikusokat. Az elnök szövetségesei eközben, úgy tűnik, inkább a távozási stratégián gondolkodnak, mintsem hogy egy híres utolsó összecsapásban dicsekedjenek – folytatja tovább a lap.

A Politico hosszú elemzésében már-már rögeszmésen ismételgeti, hogy az igazi tét nem a rövidesen sorra kerülő, egy történelmi korszak lezárását előre vetítő franciaországi választás, hanem a távoli, 2027-es francia elnökválasztás lehet.

Kik az esélyesek?

„A parlamenti választások időzítése hátráltatta Macron szövetségeseit, akik még csak nem is kezdtek el felkészülni a szélsőjobboldali ellenféllel, Marine Le Pennel a következő, 2027-es elnökválasztáson megvívandó párbajra. Macron nem indulhat az újraválasztáson, és több koalíciós partner, köztük Gabriel Attal miniszterelnök, Édouard Philippe volt kormányfő és Gérald Darmanin belügyminiszter is szemet vetett az állására” – vázolja fel a lap az esélyeket.

Míg a 2017-es köztársaságielnök-választáson

„a cél eredetileg egy palota feletti uralkodás volt, most egy fészer örökségéről van szó”

– fogalmaz Benjamin Morel, a párizsi Panthéon-Assas Egyetem politológusa a brüsszeli lap hasábjain. (Az említett palota az Élysée, a köztársasági elnök székhelye – a szerk.)

A Politico szerint Macron leginkább esélyes utódai közül a lap által elemzett fekete-fehér felvételen az elnökkel szemben ülő Gabriel Attal kormányfő vezeti azoknak a listáját, akiknek ambícióit meghiúsította az előrehozott választás. A sértődött miniszterelnök hirtelen jött és brutális döntésként becsmérelte Macron döntését – jegyzi meg a lap.

A „hűtlenek”

Berzenkedésben Le Maire sem maradt le. Szerinte Macron egyedül hozta meg a döntést a parlament feloszlatásáról, és ez a döntés országunkban, a francia nép körében, mindenütt aggodalmat, félreértést és néha haragot keltett – ahogyan a francia rádióban fogalmazott. Ez határozottan

ellentmondásos hang Le Maire-tól, akit alig néhány hete még Macron jelöltjeként emlegettek

az EU gazdasági biztosi posztjára – teszi hozzá a lap.

Attal mellett a fényképen Darmanin belügyminiszter látható, aki kezét – mintha imádkozna – az arcához szorítja – írja a Politico. Sok elemző őt is a 2027-es elnökválasztások egyik potenciális jelöltjének látja. Az algériai származású politikus rendszerint kérlelhetetlen szigorral sújt le a francia identitás bevándorlókkal szembeni megtartását célzó mozgalmakra, míg igen kesztyűs kézzel jár el migránsügyekben.

A „centristák”

A lap hosszasan foglalkozik Édouard Philippe volt kormányfővel, Le Havre polgármesterével, aki elhatárolódott Macron belső körétől és az uniós választási vereséget »az elnök elutasításának« nevezte, valamint megkérdőjelezte, hogy Macronnak részt kellene-e vennie a választási kampányban.

A Politico által idézett Morel szerint a parlamenti választások valószínűleg „a baloldalt” és Le Pen Nemzeti Tömörülését fogják megerősíteni, s

e két tényező számíthat 2027-ben a legerősebb alternatívának.

Macron (bukása) után „a centrum azt kockáztatja, hogy ismét olyan hely lesz, ahová a politikusok meghalni mennek” – fogalmazott az elemző. „Kevesebb törvényhozóval, hálózattal egy centrista jelölt nehezen fogja meghódítani az elnökséget” – idézi a lap Morelt, így igyekezve azt a látszatot kelteni, hogy a „centrista” Macron valamiféle középutas politikát folytatott volna, nem pedig egyféle szélsőséges, piacközpontú liberalizmust.

hirado.hu

Kiemelt kép: Bruno Le Maire pénzügyminiszter, Emmanuel Macron államfő és Gerald Darmanin belügyminiszter 2022. július 4-én (Fotó: MTI/EPA/AFP pool/Ludovic Marin)