Levédia krónikása: Ki hergel kit?

Mottó1: Soha ne szavazz olyan politikusra, aki az egyik magyart egy másik magyar ellen hergeli.

Mottó2: Akkor ők az oroszok igényeit elégítik ki. Nem hiába mondták a Vietkongok. Kurva Jenkik (Egy kommentelő véleménye)

 

Az itt látható videó megtekintése érthetőek meg igazán az alábbi cikkben leírtak:

 

Akkor, ezek szerint ne szavazzunk Magyar(ellenes) Péterre sem? Mert kinek a tüntetésén hangzott el, hogy „Akasszuk fel Orbánt!”, meg hogy „A diktátort MEGÖLNI nem kell félnetek”?

*** 

Mindezt akkor, amikor Nyugaton kimondatott: IDEJE ELTÁVOLÍTANI ORBÁN VIKTORT, PUTYIN BÁBJÁT AZ EURÓPAI UNIÓBAN”.

Nemrégiben kaptam egy rajzos üzenetet: egy alak pisztolyt szegez előre: Alatta a szöveg: TE LEHETSZ A KÖVETKEZŐ. 

Nem igazán tudom: ez figyelmeztetés-e. Vagy fenyegetés. Arra, illetve azzal, hogy nemcsak nekem szán ilyen sorsot az ötödik hadoszlop, és annak mentorai. Hanem más honfitársainknak is. Azoknak; akiket, akárcsak engem, az emberi jogok liberális bajnokai följelentettek egy ellenséges titkosszolgálatnál, mint orosz ügynököt.

Hogy velem ezt tették: egye fene! A lelkük rajta. Orosz ügynöknek kiáltották ki azonban Orbán Viktort, és Szijjártó Pétert is. Ezért UKRÁN FEKETELISTÁN SZEREPELÜNK. Ők is, én is. Kijevben pedig hozzáláttak „Ukrajna ellenségei” likvidálásának megszervezéséhez.

Ennek fényében értékelendő az általam kapott üzenet is. Szijjártót és Toroczkai Lászlót pedig már meg is fenyegették Ukrajnából, hogy felrobbantják őket.

Ruszin-Szendi Romulusz ellenben nem is annyira azzal követte el árulását, hogy átállt Brüsszel fiókdiktátor-jelöltjéhez. Hanem azzal, hogy

összeszűrte a levet az ellenséges hadsereggel. Amely csak Brüsszel parancsára vár, hogy rárontson hazánkra (is). Hogy ha másképp nem megy (és még a polgárháborút sem sikerül kiprovokálni), katonai intervencióval döntse meg az engedetlen kormányt.

És egy olyan nekik engedelmes bábkormányt ültessen a helyére, amely készségesen száll majd be – anyagiakkal, ágyútöltelékek folyamatos biztosításával – a NATO Oroszország elleni háborújába.

A maguk katonai szakértőjének – az árulása miatt leváltott vezérkari főnöknek – már MEGVANNAK A SZÜKSÉGES TELEFONSZÁMAI UGYANEME UKRAJNA HADVEZETÉSÉBEN. Ezt ő maga mondta el a maguk Batthyány téri gyűlésén.

 (Érdekes lenne tudni: kiknek a telefonszámait tárolja, illetve milyen célból? Nem akarná ezt valaki megkérdezni tőle?)

Azt viszont meg kellene nézni: mi mindent kapok a maguk hozzászólóitól. És azok is, akikkel – hazánk békéjének, biztonságának, szuverenitásának kérdésében – mi hasonló véleményen vagyunk. Olvasgassa csak ezeket is. Merthogy „beszélnünk kell egymással”.

Beszélnünk? Ja, igen, persze! El is felejtettem. A maguk köreiben a “beszélni” azt jelenti, hogy a másikat leordítják, elhallgattatják. Vagy, mint ahogy azt a bálványuk szokta tenni: miközben beszélnek hozzá, ő hangos dalra fakad. A vélemények szabadsága maguknál pedig azt jelenti, hogy a maguk véleménye előtt mindenkire nézve kötelezően szabad utat kell biztosítani. És jaj annak, aki ezzel egy eltérő véleményt, egy bármennyire is logikus ellenérvet szegez szembe.

A sajtószabadság maguknál azt jelenti, hogy a Brüsszelnek nem tetsző vélemények nem jelenhetnek meg a nyilvánosság előtt. 1848. március 15-én, a nevezetes 12 pont egyike a cenzúra eltörlését követelte. Azóta eltelt 177 év – és ez a követelés mostanra újból aktuális lett. Bizonyos szavakat már le sem lehet írni, mivel rögtön “ugrik” valamifajta mesterséges intelligencia (lásd még “Facebook közösség”).

Apropó,

a német sajtónak éppen most tiltották meg, hogy olyan képeket, videókat közöljön, amelyen ukrán szabadcsapatok – sőt, a reguláris hadsereg – brigantijai is, náci jelképekkel díszelegnek.

Aztán még nekem – tökéletes technikai, számítástechnikai antitalentumnak – is feltűnt, hogy, adott esetben, írás közben is a posztom el tud tűnni. Vagyis, menet közben is távolról bele tudnak nyúlni a mobilomba. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy amikor 2018 augusztusában – donyecki látogatásom után négy hónappal, néhány nap eltéréssel rákerültem “Ukrajna ellenségeinek” mindjárt két feketelistájára is – a mobilom váratlanul bemondta az unalmast. Hogy aztán, miután felfektették az “aktámat”, csodák csodája, meg is javuljon.

 

 De hát mi végre is van mindez?

Azt már eddig is tudtuk, láttuk: rosszul áll a szénájuk Ukrajnában. Márpedig hogy ha most veszítenek, akkor nagy lesz számukra a baj. Minimum, odavész a jó hírnevük, a maradék becsületük (már ha valaha is volt nekik olyanjuk). Talán nemzedékekre visszamenőleg is lelepleződnek a disznóságaik, a hazugságaik, az emberiség elleni égbekiáltó gaztetteik. (Hogy mást ne mondjak: mi mindent kotyvasztottak az emberiség megbetegítésére, elpusztítására az Ukrajna területén eddig működő mintegy harminc amerikai biológiai laboratóriumban? Mik ezek a furcsa, mind gyakrabban feltűnő kondenzcsíkok az égen?)

Igen, mindent eldöntő pillanat érkezett el. Ha most buknak… Márpedig buknak! E sorsdöntő pillanatban Amerika is cserben hagyja őket. Tegyük mindjárt hozzá: a saját, egyéni megfontolásból.

Trump nem békét akar, hanem “újból naggyá tenni Amerikát.”

Brüsszel, a sarokba szorított patkány pedig egyre inkább őrjöng. Már semmi sem számít neki. Legkevésbé Ukrajna pusztulása, az ukrán városok, falvak utcáin folyó embervadászat.

Ami ott, ami “Európában” folyik, az már egyre inkább akadálya “Amerika újbóli naggyá tételének”. Trumpnak kezd elege lenni ebből az egészből.

Mindenekelőtt kilátásba helyezte: ha továbbra sem történik érdemi előrelépés a fegyverszünet érdekében, Amerika akkor kiszáll ebből az ügyből, és kivonul Európából.

Ami nem kevesebbet jelent, mint hogy Brüsszel történelmi vereséget szenved a 2021 októberében Oroszországnak megüzent háborújában. Eltűnik az a védőfal, ami mögül eddig oly bátran hadakozott a normalitás – végső soron az egész emberiség ellen. És torpedózta meg sorra azokat a nemzetközi megállapodásokat, amelyekre a világ békéje és biztonsága épül.

Ám minthogy a szénájuk rosszul áll, (mivel Trump elérte, hogy Ukrajna csatlakozása a NATO-hoz lekerüljön a napirendről), Brüsszel sürgősen föl akarja venni az Unióba a kijevi rezsimet. Távolról sem csak azért, hogy rátegye a kezét Ukrajnára – annak termékeny földjeire, ásványi kincseire és emberanyagára. Nemcsak azért, hogy megvalósítsa azt, ami 2014-ben, az “oroszbarát”, törvényes ukrán elnök, Viktor Janukovics megbuktatásával és hazájából való elűzésével csak részben sikerült: Ukrajnának a nyugati röppályára való átállítását. Hanem – mint ahogy azt Ruszin-Szendi Romulusz nemrégiben kikottyantotta: Ukrajnának az Unióba való felvételével mégiscsak lehetővé válik nyugati – közöttük persze, magyar – csapatok odaküldése – még ha Ukrajna most nem is csatlakozhat a NATO-hoz. Brüsszelben így próbálják kicselezni és kész helyzet elé állítani Trumpot – aki, egyébként kezd mindinkább közellenséggé válni Brüsszel, a brüsszeliták szemében. És aki ellen, a hírek szerint, Brüsszelben már meg is indult a szervezkedés.

Putyin 2017. február 2-i budapesti villámlátogatásakor hangzott el először az ellenzék vádja: Orbán korrupt, fasiszta diktatúrája az orosz titkosszolgálatok szuronyain nyugszik. Azóta támadják a keleti nyitás politikáját – mindent, ami növeli Magyarország politikai és gazdasági mozgásterét a brüsszeli diktátummal szemben.

Azóta megy a mószerolás, az áskálódás, a feljelentgetések. Annak “kimutatása”, hogy Orbán, és az általa irányított Magyarország a NATO / Európai Uniónak az “a spejza, ahol már ott vannak az oroszok”. Tanulmányok készülnek a magyarországi orosz befolyásról. (Na, ugyan vajon kik szoktak ilyen tanulmányokat rendelni?)

Miközben hangosan zeng a jajveszélyekelők kórusa, hogy a korrupt, fasiszta diktátor eluralja a magyar sajtót, a – hogy úgy mondjam, a CIA felé szabad vegyértékekkel rendelkező írott és elektronikus sajtó, nem is olyan csendben, teszi a dolgát. A globalistáknak ez, persze, nem elég. Samantha Power, aki az USA ENSZ-képviselőjéből lett a Trump által feloszlatott USAID igazgatója, pár éve azért járt Magyarországon, hogy igazmondó magyar sajtót gründoljon – amerikai kormányzati pénzből. Amikor annak idején erről olvastam, eszembe jutott egy epizód az ukrajnai háború egy korai szakaszából. Akkoriban mindenki azt tippelgette: hány orosz katona hatolt be Kelet-Ukrajnába. (Jelzem: ukrán diverzánsok rendszeresen rabolták el állásaikból a Donbassz népi milíciáinak harcosait, hogy, kínzások nyomán, ismerjék be, hogy ők orosz katonák, illetve “vallják” azt, hogy egységüket orosz tisztek irányítják.)

Nem feledem azt az epizódot, amikor egyetlen nap leforgása alatt négy különböző számot olvastam arról, hogy hány orosz katona tartózkodik Kelet-Ukrajnában. A vezérkari főnök elszólta magát: egy sem. Helyettese gyorsan helyesbített: négyezer. Porosenko elnök egy aznapi interjúban már kilencezerről beszélt. Mígnem Samantha Powernek ott, a távoli New York-ban biztos tudomása volt arról, hogy húszezer. Ezért mondom azt: az általa gründolt magyar sajtó éppen annyira lett volna igazmondó, mint amilyen igazmondó volt ő maga is.

Így kezdődött egyébként a kijevi Majdan is. Létrehozták az ostromlott Janukovics elnökkel szemben ellenséges, uszító sajtót. Ez a sajtó hazudta az ukrán közvéleménynek, de kürtölte világgá is, hogy Janukovics, orosz parancsra, leállította Ukrajna euroatlanti integrációját.

Holott csupán arról volt szó: az államfő, az utolsó pillanatban (mielőtt Vilniusba indult volna, hogy az ottani csúcstalálkozón aláírja az uniós társulási megállapodást) észrevette, hogy annak egyes pontjai “hazavágják” mindazt, ami az addig is rohamosan hanyatló ukrán gazdaságból még megmaradt. Ezért bejelentette, hogy a megállapodás aláírását mindaddig elhalasztja, amíg annak problémás pontjait újra nem tárgyalják.

A magyarországi liberális sajtó – együttműködve nyugati mentoraival – hozzálátott ahhoz, hogy “feltárja”: a diktátor és munkatársai, úgymond, hogyan szolgáltatják ki hazánkat az oroszoknak. Nekik és nyugati mentoraiknak kiváltképpen “kedvelt” célpontja Szijjártó Péter külügyminiszter. Akivel, ha nyugati tudósítók készítenek “interjút”, az inkább hasonlít egy kihallgatásra, sőt vallatásra. A középkori inkvizíció elvei és gyakorlata szerint a koncepciós vádhoz igyekeznek belőle kihúzni a vádat igazoló “vallomást”: igen, ő az oroszokat pártolja, őket segíti. Ahogy – szerénységemmel együtt – szerepel “Ukrajna ellenségeinek” “Muszkavezető – a Kreml ügynöke” elnevezésű feketelistáján. Vele kapcsolatban, a “444” rámenős újságírójának a kivitelezésében – előbányászva egy két évvel ezelőtti esetet – sikerült is egy “ügyet” kreálni. Miszerint: a miniszter szánt szándékkal orosz ügynököket engedett be (hogy ne mondjuk: hívott be) a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, ELÁRULVA EZZEL NATO SZÖVETSÉGESEINKET.

Jens Stoltenberg, akkor még NATO főtitkár résen volt. Legott Budapestre sietett, hogy közölje Orbán Viktorral: súlyos kibertámadás esetén a NATO kész alkalmazni az 5. cikkelyt, BELEÉRTVE A KATONAI SEGÍTSÉGNYÚJTÁST IS. Akkori dicső szövetségesünk is katonai segítséget nyújtott 1944. március 19-én. Majd hét hónappal később újból kisegített minket, nehogy az ellenség karjaiba szédüljünk.

Annyira elképzelhetetlen ez?

Mint mondtam, békétlen északkeleti szomszédunk alig várja a parancsot.

Volt pár éve az UNIAN hivatalos ukrán hírügynökségnek egy moszkvai tudósítója, Roman Cimbaljuk. Aki szorgalmas résztvevője volt Putyin elnök sajtótájékoztatóinak. Hogy ott sportot űzzön abból, hogy provokatív, pimasz kérdésekkel, propaganda szólamokkal zavarja meg a rendet. No meg, hogy kiprovokálja kiutasítását az országból (amit, végül sikerült is elérnie).

Ez a Cimbaljuk egy alkalommal elmondta: egy magyar barátja egyszer ízetlen tréfát engedett meg magának Ukrajnával kapcsolatban. Mire ő “fölkapta a vizet”, és visszavágott neki: “ha sokat ugráltok, újra elmehetünk hozzátok tankokkal, mint ‘56-ban is”.

(Ahhoz képest, hogy a Haza bölcse, dr. Németh Zsolt szerint a Majdan ifjú pogromlovagjai az ‘56-os pesti srácok méltó örökösei. Amiért is nekünk támogatnunk kell Ukrajna területi integritását…)

De nemcsak ez a pernahajder fenyegetett meg minket katonai támadással.

Dmitro Jaros, az ukrán fasiszta ernyőszervezet, a Jobb Szektor egyik korábbi parancsnoka egyszer kilátásba helyezte: tankjaival huszonnégy óra alatt eljut az országhatártól a Balatonig.

Jevhen Dikij (Vad Jenő), az Ajdar terrorkülönítmény egyik századparancsnoka, állítása szerint, harminc óra alatt el tudná foglalni hazánkat – még mielőtt a NATO döntene a Magyarországnak nyújtandó katonai segítség ügyében. (Míg az “Azov” ezred színre nem lépett, az “Ajdar” volt a legkegyetlenebb, leginkább rettegett terrorkülönítmény.)

Állítólag háborúban állunk Oroszországgal (nem a NATO, hanem az Európai Unió – no de mecsoda különbség!). No és hát, mi a sorsa háborús időkben egy árulónak? Na, na!…)

Mint emlékezetes: “a strasbourgi csörte” alapvető “mondanivalója” az volt, hogy Orbán Viktor (az orosz tégla az Atlanti Falban; ekként teljesítve feladatát) orosz ügynököket szabadít rá Európára.

A közjátékot az itthonról odament ifjú provokátor vezette be. Aki – mielőtt Orbán Viktor megkezdhette volna felszólalását – odakiáltotta neki: Mennyiért adta el magát az oroszoknak, miniszterelnök úr?

Kis csacsi! Hol itt a logika? Ha Orbán “korrupt, fasiszta diktatúrája úgyis az orosz titkosszolgálatok szuronyain nyugszik”, akkor minek kellene még el is adnia magát?

De hát minden mindennel összefügg. A másik Magyar(ellenes), a Bálint előrukkolt Orbán hazaárulásának döntő “bizonyítékával”: az orosz titkosszolgálat súgja meg neki, hogy az életére törnek. És ez ad neki ürügyet arra, hogy leszámoljon az ellenzékkel.

Ha sikerül(ne) rábizonyítani Orbánra, hogy az oroszok embere – akinek fedezete alatt az orosz és magyar titkosszolgálat összedolgozik a NATO, az EU, Ukrajna euroatlanti integrációja ellen, és aki Trump jó embere Kelet-Európában – akkor Trumpot is újra ki lehet majd akolbólintani a hatalomból, mint orosz ügynököt, az orosz érdekek képviselőjét. Az Orbán elleni játszma tehát Trump ellen is irányul. És mivel Trump nagyon az útjukban van, már csak ezért is mindent meg fognak tenni Orbán eltávolításáért.

Ha úgy adódik, nem fognak válogatni az eszközökben, hogy “bebizonyítsák” vádjaikat. Az effajta, “igazságszolgáltatásnak” nevezett valami híven követi a középkori inkvizíció elveit és gyakorlatát. Amikor is eleve kész a vád és az ítélet. Csak meg kell találni a megfelelő tanút, vagy vádlottat. Akiből csak ki kell csikarni – zsarolással, fenyegetésekkel, fizikai és lelki erőszak igénybe vételével, kínzásokkal, tudatmódosító és kábítószerekkel injekciózva őt – a megfelelő “vallomást”.

Ilyen “bíróság” elé citáltatná egy párizsi hazánklánya Orbán Viktort, “az ukrán nép ellen elkövetett bűneiért”. Azt az Orbán Viktort, aki Kijevbe – igaz, utána Moszkvába és Pekingbe is – utazott, hogy megpróbálja összehozni a szemben álló feleket. (És akit ezért Kijevben, köszönetképpen, fölvettek “Ukrajna ellenségeinek” “Mirotvorec” [“Béketeremtő”] nevű feketelistájára. Mely aktus egy ukrán állampolgár számára – mint amilyen a beregszászi illetőségű Bocskor Andrea, a Fidesz európai parlamenti képviselője is – a halálos ítélettel egyenlő. Ezt követően valahogy mégsem hallottuk, hogy a jeles testület tiltakozott, egyik tagjának a védelmére kelt volna.)

Egy ilyen inkvizíciós jellegű bíróság Oroszországot kétszer is megpróbálta (koncepciós) perbe fogni. Először a Wagner által a Donbasszban állítólag elkövetett háborús bűntettek ügyében. Másodszor pedig azzal vádolták meg, hogy ő, illetve a Donbassz általa támogatott “szakadárjai” lőtték le 2014. július 17-én, a Donbassz fölött a maláj légitársaság Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó utasszállító gépét, 298 emberrel a fedélzetén. Az előbbi üggyel kapcsolatban 33 + 3 = 36 embert próbáltak elrabolni és Kijevbe juttatni. Ebből egy emberrablás sikerült csupán: ukrán diverzánsok támadták meg és hurcolták el posztjáról Andrej Koszjak őrnagyot, a Luganszki Népköztársaság tűzszüneti megfigyelő bizottságának ellenőrző tisztjét. Akit azonban tíz hónapig tartó fogsága idején sem tudtak megtörni.

 A 33 ember: ártatlan, jól fizető venezuelai munkahely ígéretével lépre csalt orosz fegyveres vagyonőr volt. A tervek szerint gépüket Kijevbe térítették volna, ahol kiverték volna belőlük, hogy ők a Wagner harcosai. Az akciót közösen készítette elő a CIA, illetve az SZBU (Ukrán Biztonsági Szolgálat). A gondosan előkészített akciót azonban most kivételesen a CIA szúrta el.

Mindkét üggyel összefüggésben raboltatta el az SZBU Gyenyisz Haritonov orosz önkéntest. Aki 2014 nyarán, a luganszki repülőtérért vívott harcok során lelőtte azt a katonai szállítógépet, amelyen – negyven ukrán deszantos mellett – magas rangú NATO főtisztek is tartózkodtak. Közöttük az is, aki a harcok helyszíni irányítására érkezett a Donbasszba. Elrablói Haritonovot a Volga menti Asztrahany régióból egészen az ukrán határig vitték. Amikor azonban a határ túlsó oldalán várakozó három SZBU ügynök átlopózott a határon, hogy felnyalábolja és magával vigye az elkábított foglyot, az éber orosz határőrök lefülelték őket.

A kihallgatások során kiderült: az SZBU központi apparátusában külön részleg tartja a kapcsolatot a szervezett orosz alvilággal, hogy szükség esetén terrorcselekményekre felbérelhessék embereiket. Alvilági elemekkel próbálták elraboltatni Moszkva környékén (mint utóbb kiderült) Alekszandr Borodajt, aki 2014 tavaszán, rövid ideig a frissen megalakult Donyecki Népköztársaság miniszterelnöke volt.

 

A lelőtt maláj gép 298 utasa közül 106 holland állampolgár volt. Ezért Hollandia vette kézbe a vizsgálatot.

 

Ám ahogy az a középkori inkvizíció idején történt, Hollandia eleve abból indult ki, hogy a gépet az oroszok vagy az általuk támogatott donyecki “szakadárok” lőtték le. Minthogy azonban erre öt év alatt sem találtak bizonyítékot, ezért egy bírósági per mellett döntöttek – hátha ennek során elhangzik majd a vád állításait igazoló vallomás. A koncepciós per megindításához keresték – és Vlagyimir Cemah, a donyecki Népi Milícia nyugalmazott légvédelmi rakétatüzér ezredesének személyében megtalálni vélték a vád megfelelő koronatanúját. A holland titkosszolgálat ezért megbízta ukrán kollégáikat: rabolják el, vigyék Kijevbe Cemahot, és “készítsék fel” a holland bíróság előtt, a vád koronatanújaként teendő vallomásra.

A sikeres emberrablást az akciót végrehajtó ügynökök jelentették fölötteseiknek, azok pedig a holland kollégáknak. Akik értesítették erről a G20 oszakai csúcstalálkozóján tartózkodó Mark Rutte miniszterelnököt. Azt a bizonyost, aki folyvást az emberi jogokkal, a jogállamisággal kapcsolatban csesztetett minket. Aki most a NATO főtitkára. Aki tüstént sietett ezzel sarokba szorítani Putyint – mondván: “Kezünkben van az az ember, aki majd tanúsítja a maguk bűnösségét”. Ám aki ennek során csúnyán lebőgött. Putyin ugyanis nemcsak arról tudott, hogy valójában az ő különgépét akarták lelőni (amivel összetévesztették a maláj utasszállítót) de Cemah elrablásáról is értesült.

Mivel, a hollandus kérésére, a találkozó négyszemközti, bizalmas jellegű volt, így Putyinnak sem kellett visszafognia magát amikor – felmutatva egy terített durchmarsnak 9 az ügy összes, a kezében lévő aduját – helyre tette az elbizakodott, beképzelt politikust.

Elképzelhetjük, hogy a jeges rémületnek és megszégyenülésnek eme élménye után mit érez a NATO új főtitkára Putyin, Oroszország iránt. Nyugaton máig rettegnek attól, hogy az orosz elnök egyszer majd kitálal (kár, hogy ezt eddig még nem tette meg). De hogy ezt ne is tehesse meg: kitalálták a harmincezer elrabolt és Oroszországba hurcolt ukrán gyermek rémtörténetét (amivel egyben leplezni igyekeznek azt, hogy mi történt az ilyen-olyan “önkéntesek” által Nyugatra “menekített” ukrán gyermekekkel.)

Hát az ilyen banditák, gengszterek “bírósága” elé akarják állítani Orbán Viktort.

Az Európai Ügyészség: a liberálfasiszta inkvizíció végrehajtó szervezete, minden olyan eretnekkel szemben, akik kilógnak a sorból

Nagyon nyomatják, hogy a hazai korrupciót az Európai Ügyészség közreműködésével törjük le. Én erre azt mondom: addig szó sem lehet bármiféle “Európai Ügyészségről”, amíg az nem kezd vizsgálatot szerelmetes Ursulánk (Allah növessze hosszúra a szakállát!) korrupciós ügyeiben, és rács mögé nem dugja őnagyságát, élete végéig, teljes vagyonelkobzással.

Foglaljuk akkor össze röviden:

 

● Mostanra nincs lényegi különbség a NATO és az Európai Unió között.

● Brüsszel azért sietteti Ukrajna uniós felvételét, mert – saját geopolitikai játszmáinak sikere érdekében – Trump nem engedi fölvenni Ukrajnát a NATO-ba.

● Az uniós tagság lényegében kiváltja Ukrajna NATO-tagságát.

● Ruszin-Szendi Romulusztól tudjuk: ha Ukrajnát fölveszik az Európai Unióba, akkor küldhetjük oda a magyar katonákat.

● Ukrajna uniós tagságával a legfőbb veszély nem is annyira annak irdatlan anyagi vonzata. Hanem az hogy Brüsszel parancsára – anyagiakkal, fiaink vérével és életével – NEKÜNK IS BE KELL MAJD SZÁLLNUNK AZ UKRÁN-OROSZ HÁBORÚBA.

 

Erre gondoljunk, amikor szavazunk Ukrajna uniós tagságáról!

 

ÉS SZAVAZZUNK IS!

 

Írta: Levédia krónikása

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)