"Kossuth-tér" visszatér?

Tegnap (máj. 10-én) a Vértanúk terén „Nemzettudat-erősítő rendezvényre” jöttek össze honfitársaink. Az összejövetel központi témája az volt, hogy az elszakított területek magyarjai visszanyerjék magyar állampolgárságukat! Mindazon jogokkal, ami minket, csonkaországiakat megillet, hiszen ők nap-mint-nap bizonyítják elkötelezett magyarságukat!

Nem titkolt cél volt, hogy az alakuló új országgyűlést arra bátorítsák, hogy a kettős állampolgársági törvény június 4-e előtti elfogadásával tegye lehetővé, hogy Trianon 90. évfordulója ne a gyász, hanem ehelyett – végre – a nemzet öntudatra ébredésének napja legyen!

A rendezvényen felszólaltak: Dr. Bene Gábor (MNB2006), Reiner Péter, ifj. Hegedűs Lóránt ref. lelkész, Farkas Máté, Gyetvay György Gergely (Magyarok Világszövetsége), Dr. Gaudi-Nagy Tamás (Nemzeti Jogvédő Alapítvány).

Most közreadjuk Reiner Péter nagy visszhangot kiváltó beszédét:

„Kedves barátaim, Tisztelt Honfitársaim!

Szinte könnyeimmel küszködtem, amikor a napokban úgy alakult, hogy a Kossuth téri sorstársaim nélkülem köszöntek el hősi helytállásuk színterétől.

Aztán az élet egy pillanatnyi megállást sem engedélyezett.

Nem messze innen, pénteken, május 7.-én kénytelen voltam megszólalni a Szentkirályi utcában, mert  az egyik cégtárs, Pintér Sándor megvédte közös mundérjuk becsületét!

A baj csak az, hogy a kétharmadosok jóvoltából ez a cégtárs most a belügyminiszteri bársonyszékbe készülődik, miközben az által megvédett  vállalkozó társa, Gergényi Görény Péter, Demszkygrád kitüntetettje, itt a közelben viperával püföltette a hátamat jeltelen símaszkosaival a Gerlóczy utcában 2006 október 23-án, az 56 -os forradalom jubileumi, 50.éves megemlékezésén.

Az események valóban egy pillanatnyi megállást sem engedélyeztek, mert már másnap – múlt héten szombaton – társaimmal – a Konzervatív 56-os Antibolsevista Szövetség /KAPSZ/ tagjaival – a világ egyik legszebb városába utaztunk, hogy fejet, zászlót hajtsunk, és koszorút helyezzünk el a valódi antibolsevista és nemzetéért valóban következetesen dolgozó hős lengyel államelnök, Lech Kaczynski és felesége bronzba fagyott sírjánál Krakkóban, a királyok és az ezer éves közös lengyel-magyar történelem emlék helyén, a Wavelban.

Ezek a hősök – a lengyel elnök és közel száz mártír társa – azért haltak meg számunkra is örök mementóként, mert fejet készültek hajtani az ötven évig agyonhallgatott Katyni tömegsíroknál, ahol több mint 40 ezer testvérük halt mártírhalált a lengyel nemzet függetlenségért vívott harcuk közepette, a bolsevizmus áldozataiként.

Innen tehát mai megemlékezésem címe, mert számomra a lengyelség tisztelete egyet jelent büszke magyarságommal, hazaszeretetemmel, antibolsevizmusommal és nemzet egyesítő folyamatos tevékenységemmel.

A büszke Lengyel Nemzet, Magyar Nemzetünk iránti tisztelete pedig arra int valamennyiinket, hogy ne szégyelljünk tanulni múltbeli és mai küzdelmeikből, különösen  most, hogy közeledik az ezerszer elátkozott trianoni nemzetcsonkítás 90. évfordulója, és Nemzetünk a meggyesista, gyurcsányista és klónjának számító bajnaista bűnöző banda elsöprésével, végre egy újabb esélyt kapott, hogy hatvan év után felemelhesse fejét és kiegyenesítse a megtörni szándékozott gerincét.

Amikor boldogságomra a mai rendezvény szervezői a Magyar Nemzet újjászületése és nemzettudat erősítése céljául álmodták meg mostani összejövetelünket, az volt a fő gondom, miről ne beszéljek, mi az ami már visszaélésnek  és ünneprontásnak számítana, annyi az utóbbi, több mint négy évtizedben összegyűlt és megélt élményem elszakított nemzetrészeinkkel kapcsolatosan.

Ezek az élményeim, pont abból a Nemzetemet sajátosan és tragikusan érintő élményeimből fakadnak, hogy Trianon következményeként most magyarságunk – reményeim szerint ideiglenesen – hét sohanemvolt országban kénytelen élni!

És nem lehet nem beszélni a trianoni gyász fő okául szolgáló Károlyi féle hazaárulók mögött álló zsidóságról, akik Lindner Béla-féle megtestesítőik mögül leszerelve, a kivérzett magyar honvédségge együtt kiszolgáltatták Hazánkat, Nemzetünket, a rablóbandának, hogy később Trianonban szétszedhessék drága nemzetünket, és ránk szabadították a bolsevizmus 1919-es nemzetpusztító poklát.

És ránk szabadították a későbbi közel ötven évet is, melynek hatásait még bizonyíthatóan most sem hevertük ki, mert amit jelenleg is és az utóbbi húsz évben átéltünk, azt a lindnerek,  kúnbélák és rákosimátyásék veteményes kertjének tekinthetünk, és még emberöltőkig kell majd következményei miatt gyomlálnunk, ameddig a bolsevista gazt végképp eltüntetjük

Itt és most megkövetem a magam nevében, és reményeim szerint már sokunk nevében, Drága Nemzetem, melynek ezer éve  szerves része és építője vagyok zsidó gyökerű büszke magyar emberként, és a Magyar Gárda soha be nem tiltható és meg nem szüntethető alapító és felesküdött pártoló tagjaként. Megkövetem Nemzetemet azokért a bűnökért, amit ugyan nem én követtem el, de magamra is kell vegyem azoknak teljes súlyát, azokért a szörnyű sorsot ránkszabadító, országunk szétrabolását okozó, többnyire zsidó származását is tagadó hibás kódú bűnözőkért, akik szörnyű tevékenységük következtében ránk szabadították a Trianonban végződő hazaárulást!

Egyúttal figyelmeztetnem és emlékeztetnem is kell minden nemzettársamat, minden hazafit, hogy mennyire hamis és megtervezett az a magyarságunkat és zsidóságunkat bemutató kép, mely sajnos most is hat Európában és az egész világon, amely miatt nemzet képünk is hamis, éppen ezért rengeteg a feladatunk, hogy a szándékosan keltett hamis múltunk helyett a valódit mutassuk be, hogy becsületünket visszavéve, és Nemzetünk egységét végre helyreállítva elfoglalhassuk valódi helyünket a Nemzetek Európájában!

Beszélnünk kell tehát kíméletlenül őszintén sokszor és sok nyelven bemutatva a nemzeti függetlenségünkért küzdő, de tudatosan agyonhallgatott Kossuth zsidó ezredeiről, a Horthy kormányzót behívó un. szegedi gondolat zsidó tisztjeiről, az eltitkolt Héjas és Prónay antibolsevista különítményesek zsidó származású tisztjeiről, a hős Sopront nemzetünknek visszaharcoló Rongyos Gárda zsidó tisztjeiről, közkatonáiról, az 1956 os forradalmunk már  ismert, és még többségében szándékosan letagadott, még ismeretlen nevű, zsidó származású mártírjairól, Recsk, Szolyva és a többi bolsevista megsemmisítő haláltáborok ismeretlen, tömegesen elpusztított zsidó és nem zsidó származású mártírjairól, és a sort sajnos végtelen hosszan lehetne folytatni!

Nincs, és nem is lehet Nemzetünknek jövője, ha nem is ismeri múltját, ezért meg kell fogadnunk, eltökéltek leszünk hiteles múltunk valódi történetének bemutatásában, bármilyen érdekeket is sértünk meg ezzel!

Nincs és nem is lehet jövőnk, ha nemzedékünk nem tesz meg minden tőle telhetőt, hogy végre Trianon gyászos következményeinek végleges felszámolásával egy Hazában élhessen szétszaggatott Nemzetünk.

A felelősség nem elodázható, és át nem ruházható, a mi nemzedékünk vállait nyomja, mert nem ismerünk olyan célt, amit egy nemzet úgy ért el, hogy arról korábban lemondott, vagy nem is tűzte maga elé!

Ki kell tehát mondanom, és nem is félek kimondani, ha ezerszer is keresztre feszít majd engem az úgynevezett „korrekt politika” álságos demagógiája, hogy Trianon valódi felülvizsgálata csak egy végcéllal lehetséges, ha a Nemzet egy Hazában él, ez pedig csakis a lehetséges és elkerülhetetlenül szükséges határrevízióval, és az erről történő tárgyalások legsürgősebb megkezdésével érhető el!

Mindent, alkotmányozásunkat, az oktatásunkat, közművelődésünket, honvédelmünket, nemzetgazdaságunkat, integrációs tevékenységünket ennek a majdani széles konszenzussal elfogadott közös célunknak kell alávetnünk, nemzedékek álmainak betetőzéseként!

Isten áldja végre Drága Magyar Hazánkat, Nemzetünket, és adjon Szebb Jövőt!

Reiner Péter,  Budapest, 2010. május 10.”