Kónya-Hamar Sándor: Tavaszi memento

Van egy tavaszunk!… – mely a világtörténelem óráját, ha többször nem is, de egyszer Magyarhonban szólaltatta meg. Amikor a Márciusi Ifjak felejthetetlen fellépése és tüntetése nyomán, egyetlen helyen egész Európában, békésen és törvényes alapokon, megszületett a szabadság! És annak legfontosabb hozadéka azóta is annyi, amennyit nemzeti közösségünk emlékezetében kitartóan őriz!

Hiszen azóta már egy határtalan nemzet, határtalan és időtlen ünnepeként úgy igazolja a történelmi igazságot, hogy a háttérerők nemzetközi manipulációi ellenére is, az emberi méltóság és a nemzeti függetlenség tiszta forradalmaként tartják számon.

1848. március 15-e viszont nemcsak az a nap, mely a nemzeti erőfeszítés tiszta eseményét jelenti, hanem az 1848-49-es küzdelmes esztendőket, a megvívott szabadságharcot is, amely bukásában is örökre meghatározta nemzeti értékeinket, magyarságunk európai alapértékeit és alapkövetelményeit. Mert március 15-e mégis az a nap, mely az egyetértést jelenti, azt, hogy a többféleség is egyetértést jelent az alapvető kérdésekben is. És arra emlékeztet, hogy ha a szabadság és kultúra eszméje és akarata találkozik, abból mindig tavasz lesz! Valami bátran új, és az érette vállalt kockázat csak egyesíthet. Az összetartozás közösségi és történelmi élménye pedig, örökre elvehetetlenné, megtagadhatatlanná és letilthatatlanná válhat.

Van egy tavaszunk!… és minderre már Kossuth Lajos is rádöbbent. Hiszen, amikor a pozsonyi országgyűlésen, 1848. március 3-án elmondja a Kárpát-medence történelmének egyik legmélyebb értelmű beszédét, még nem tudhatta, hogy a bécsi és a pesti forradalom közvetlen elindítója lesz. Kossuth már a francia forradalom hatása alatt fogalmazott, és nemcsak a független magyar kormány kinevezését kéri, hanem sürgeti az alkotmányos rend bevezetését is. S a bécsi és pesti polgárok ezt tömören így értelmezik: Bécsben új alkotmányt, Pesten pedig független Nemzeti Bankot!

Petőfi Sándor és társai ezután lettek politikai tényezők, és akkor, amikor Kossuth Lajos felirati javaslatának tömegtámogatására, a pesti Ellenzéki Kör, azaz a Márciusi Ifjak támogatását kéri. Ők pedig a szabad magyar nemzeti tudat vajúdásának pillanatában még pontosabban fogalmaznak: “..sajtószabadságot!, felelős magyar kormányt!, közös teherviselést a nemzeti ügyekben!.., és Uniót!”

Hogy a tizenkétpontos kiáltványból csak a mindmáig érvényeseket említsem.

Petőfi és sorstársai már készültek a történelmi és forradalmi alkalomra. A francia forradalom klasszikus példájából már tudták, hogyan kell a korszakváltó, társadalmat átalakító mozzanatra fordítani a lázadó emberi akaratot. S a megfelelő tömegerőt kimozdítva és irányítva, hogyan kell a parlamentet bevenni, a kormányt pedig lemondatni. De mit tehettek Budapesten, ha a kormány Bécsben székelt, s az országgyűlés Pozsonyban ülésezett? Elmondani a várva várt igazságot s lehetővé tenni ezt minden áron! Ezért követeltek sajtószabadságot, történelmi és politikai nyilvánosságot mindannak, ami velünk történt, amit akarunk és ami méltó emberi sorsunkhoz. Ezért lett a Tizenkét Pont követelései közül a sajtószabadság az első. A tizenkettedik pedig, az összefogó szándék, az Unió, hogy nemzeti közösséget alkothasson, ki együvé tartozik. Nem véletlenül kérte majd az Erdélyi Diéta is 1848-ban, és kérjük ma is, Európa közösségeinek közösségében, valamint össznemzeti szinten is!

S most, hogy van “felelős magyar kormányunk”, a Kárpát-medencében (2OO4.december 5-e után!) felerősíthetjük hangunkat! S akkor lesz közös teherviselés nemzetközösségi ügyben, önrendelkezést biztosító autonómiánk, és működtethetjük a történelmi feladatra felkészítő magyar állami egyetemet is, nem egy újat, hanem azt a kolozsvárit, amelytől kétszer is megfosztottak. S akkor a 21. század küszöbén fölébredünk végre a szabadság és igazság révületéből, hogy együtt valósítsuk meg mindazt, ami emberi, nemzeti és európai jogunk, de feladatunk is.

Van egy tavaszunk!… – melynek köszönhetően, határtalan magyar nemzeti közösségünk készen érezheti és tudhatja magát arra, hogy végül ebben a világban, Európában, amelyben ezeregyszáz évig nem tudott feltétlenül elhelyezkedni, ebben most végre önmagát is megtalálja!

Kiemelt kép:  Preiszler József korabeli színezett tollrajza (Wikipedia)Nemzeti InternetFigyelő (NIF)