Hirdetés

Kőműves Kelemen kampányol – avagy Ennek mán pedig így köll lennie! Muszáj!

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

A keresztapa megbocsát

„Mindenkinek megvan a maga keresztje” – tartja a nép ajkán született bölcs mondás. Bármilyen furcsának tűnik, de még egy ateista pártnak is. Bizony, jókora, méretes kereszt ez! Amit összekommunikáltak estélig, azt a Hórihorgas Ripacs egy szempillantás alatt lerombolja, nem reggelig, hanem azon nyomban. Igaz, jó magyar emberek ennek csak örülni tudnak, ahogy szintén mondani szokás, „zsák a foltját…, vagy ahogyan az ismert kozmetikai cég reklámszlogenjéből ismerhetjük: mert megérdemlik!

Isten malmai kétségkívül lassan, de azért mégis csak kitartóan őrölnek, most kezdenek beérni a hatalmi viszálykodás annak idején gondosan elhintett magvai. Máskor, máshol, de – ahogyan mindig, úgy most is – visszaütnek arra, aki útjára indította őket. Nem tudják, s bizonnyal, ahogyan azt – Kövér után szabadon – a Mesterházy-féle „köteles beszéd” esetén is láthattuk, nem is akarnak kibújni a bőrükből, képtelenek lényük megváltoztatására, nem tagadják, mi több, egyenesen kérkednek vele, s ha valaki szóvá meri tenni, hogy e fölött a mentalitás fölött bizony eljárt az idő, még nekik áll feljebb.

Már-már komikus, ahogyan először kívülről, a Nagy Víz túloldaláról, pénzt, paripát, fegyvert nem kímélve kínkeservesen megpróbáltak felépíteni egy arra teljesen alkalmatlan embert, aki saját maga jelentette ki saját magáról, hogy ő tulajdonképpen nem is politikus. Miután rajta már az induláskor látszott, hogy inkább közröhej tárgyát képezi egy-egy nagy nyilvánosság előtt szónoklat címén elkövetett megnyilvánulás alkalmával, hamar észbe kaptak, és váltottak. Jobb nem lévén, elővettek a sifonérból egy másodvonalbeli másodhegedűst, aki viszont görcsös megfelelni akarásában túl jóra sikeredett, ahogy mondani szokás, a kevesebb több lett volna.

Adva van egy – hivatalosan a seregek fővezérének kikiáltott – fővezérnek látszani akaró, jobb híján, kényszer szülte megoldás, tekintély gyakorlatilag nulla. A kényszeredettség tekintetében kicsikét déja vú érzése van az embernek, hajaz a dolog a Kuncze-féle egykori SZDSZ-elnökségre, amikor megkérdezték Bauer Tamást, miért pont a „100 kiló marhahús*”-nak titulált „Dörmögő Dömötör” került a párt élére. Bauer azt válaszolta: „Kellet valaki, aki nem zsidó.”

*(annak idején Németh Sándor – a kimondhatatlan nevű szekta első embere nevezte Kunczét 100 kiló marhahúsnak)

Nos, a virágozzék ezer virág Mao-i mondást is meghazudtolva, a virágozzék egy virág ezer formában című, egész estés MSZP szakadási show-t még idejében lefújva, újra összeálló érdek- és haszontömörülés esetében is kellett valaki, aki még úgy-ahogy, de hitelesnek tűnő miniszterelnök-jelöltként eladható a jónép számára. Mesterházyra esett a választás. MSZP, ön rosszul választott, egyes színpad nyílj ki! A függöny mögül pedig, láss csodát, Csipolla ugrott elő a maga teljes valójában.

Aztán adva van (és tényleg, a szó legszorosabb és mindenféle értelmében valakik által odatéve, azaz adva van, és nagyon úgy tűnik, elmozdíthatatlanul) egy volt fővezér, aki mostanság inkább az elszabadult hajóágyú szerepét tölti be, akinek ugyan szóltak, hogy öreg, most nem te viszed a prímet, aki azonban erre rá se hederít. Pedig emlékezhetne szt. tiszti elődjére, vele is akkor kezdtek a bajok, amikor önjáróvá vált.

Az ember nem is érti igazán, de Horn Gyula óta, valahányszor magukhoz ragadják a gyeplőt, ezt az országot mindig csak és kizárólag kényszertársulásban hajlandók… majdnem azt írtam kormányozni, de a romlásba vinni talán a helyes kifejezés. Ráadásul két, egymással összeegyezhetetlen eszmeiség társulásának jegyében! Igazi kész átverés show. A liberalizmus és a szociáldemokrácia ugyanis egymás ellenérdekeltjei. A (neo)liberalizmus számára a tőke szabadsága az első és legfontosabb (lásd első számú Európai Uniós direktíva!), míg a szociáldemokraták a sarló és kalapács mellé a keresztényektől lenyúlt szolidaritást tűzik oda. Kicsit olyan ez, mint a manapság oly sokat emlegetett fából vaskarika zsidó-keresztény kultúrkör és gyökerek, miközben semmi köze a kettőnek egymáshoz, mi több, fogalmazzunk finoman, ellenérdekeltek. (Elég csak beleolvasni a zsidók szent könyvébe, a Talmudba, miket írnak Jézus Krisztusról, és a 3. életévüket betöltött kislányokkal folytatható együttes tevékenységekről.)

Most is újra itt ez a kényszerűség szülte, állítólag „összefogás”. Az efféle szituésünök megképződésére szokták volt mifelénk használni az „összeborultak, mint kocsmánál a biciklik” szakkifejezést. Így értjük meg aztán, mit keres ott pártjával gyakorlatilag a mérhetetlen kategóriában tartózkodó Fodor Gábor, és hogyan kerül ismét a képbe Bokros Lajos. Róla a későbbiekben még külön ejtünk néhány keresetlen szót!

Első ránézésre azt hinnénk, mazochista önképző körré alakult át a higany módjára újfent összeálló MSZP. Pedig nem. Érdekes módon, jó darabig irtóztak a Franciscóval való összeállástól, mint ördög a tömjénfüsttől, aztán egyszer csak, mintha valamilyen láthatatlan kéz megnyomott volna egy gombot, hirtelen létrejött az összefogás. Ugye senki nem hiszi el, hogy pár száz ordítozó DK-s szimpatizáns hatására ment végbe ez a folyamat?

Úgy tűnik az eseményeket nem innen, hanem valahonnan nagyon messziről irányítják. Nagyon úgy néz ki, hogy a demokráciából csúfot űző, azt semmibe vevő kenyéradó gazda csontot dobott a kutyák közé, hadd marakodjanak rajta. Erősebb kutya… alapon úgy is eldől végül a dolog. A baloldal saját felméréséből is az derül ki, hogy ellentétben az MSZP korifeusainak sajtótájékoztatókon és tömegrendezvényeiken elhangzó kijelentéseivel, egyáltalán nincs kormányváltó hangulat.

Bajnai esetében már láthattuk, a pénz és a média csodákra képes. Egy a mérési hibahatáron sertepertélő pártocskából vagy politikai képződményből – amúgy egyébként teljesen érdemtelenül – gyakorlatilag pillanatok alatt a parlamenti bejutási küszöb fölé lehet vinni bárkit és bármit. És hogyan lehet aztán újra – szintén pillanatok alatt – leküldeni megalázóba, amikor a jelöltről kiderül, mégsem ő a mi emberünk, csupán tartalék ballasztnak érdemes megtartani, ha emelkedni kell, legyen mit kidobni a kosárból.

És hogy mennyire így van ez, mennyire hajítófát sem ér ez a parlamenti demokráciának csúfolt társadalmi berendezkedés Európának ebben a kommunistáktól megszabadulni képtelen részében, és úgy egyébként mennyire nem innen irányítják a dolgokat, arra álljon itt az Index videó-bejátszásának (http://index.hu/video/2014/01/30/bokros_moma/) írásos kedvcsinálója:

„Pártjának tizennégy tagja van, de most őt is beveszik az ellenzéki összefogásba, igaz, pozíciót nem kap.”

Tetszik érteni, ugye? 14, eztet muszáj leszek még egyszer betűvel kiírni, tehát TIZENNÉGY tagú párt mérvadóvá válhat egy ország közéletében! Ez azé’ nem semmi! Ez a megaláztatás csúcsa! Amikor nagyon mások és nagyon-nagyon kevesek dirigálnak nekünk, s mi észre se vesszük! Vagy inkább nem akarjuk észrevenni? Még inkább, nem akarják, hogy észrevegyük?

És akkor a Kétfarkú Kutya Pártot meg nem engedik indulni a választáson? Felháborító!

Valakik leszóltak, hogy ennek mán pedig így köll lennie! Be köll őtet is venni a 14 szerencsétlennel együtt! Muszáj! Mer’ mink azt mondtuk és kész!

Újfent szeretném felhívni a tisztelt Olvasó figyelmét, hogy itt rendszerszintű, a dolgokat alapjaiban megrendítő semmibe vevésnek vagyunk a tanúi! Gyurcsány zavartalan tevékenysége is ezt mutatja. Tudom, hogy többször is értekeztem már erről, de attól a tény tény marad. Ez az ember, regnáló miniszterelnökként szembeköpött egy egész nemzetet! Nem vonták, nem akarják felelősségre vonni! Nem távolították el a törvényhozás közeléből! Ezek önmagáért beszélő, jelzésértékű momentumok, melyekre nem lehet elégszer felhívni a figyelmet!

Az Index „Gyurcsány kíméletlen harca… Mesterházy ellen!” című írásából idézünk.

„Fletó jól érzékű hátbaszúrásokkal tesz arról, hogy mesterházy minél nagyobbat bukjon az idei választáson is. A cél egyértelmű: a bukás utáni káoszban a zavarosban halászva ismét a baloldal vezére akar lenni. Mert nem adja föl. Soha nem adja föl. Amíg él, vele számolni kell. Neki semmi sem drága, elvei nincsenek, csak a mérhetetlen gyűlölet munkál benne, és céljai érdekében minden gátlás nélkül átgázol bárkin és bármin. Bárkin és bármin. Legyen az személy, barát, párt, ország… Nála vált tökéletes példává a mondás: a cél bármilyen eszközt szentesít számára.”

Az egészben az a legszomorúbb, ami bennünket, választópolgárokat minősít. Legfőképpen az MSZP és a magát balnak nevezett oldal szavazóit. Ez az ember már nem lehetne itt! Ennek az embernek már rég a börtönben lenne a helye, csak úgy, mint ellenfelei közül is jó néhánynak azért, amit ezzel a Hazával és népével szemben elkövettek! Ezt az embert, amikor megpróbál odalépni a mikrofonhoz, hangos nemtetszés nyilvánítás kellene, hogy fogadja, hogy ne mondjam, minimum kifütyülés vagy leköpdösés!

Gyurcsány szerepe azt mutatja, hogy itt olyan hatalom dolgozik a háttérben, amely a fejünk felett gyakorlatilag bárkit a nyakunkba ültethet anélkül, hogy a nép bármilyen hatással bírna ennek megakadályozására. Az egykori miniszterelnök tevékenysége pedig kitűnően példázza azt, mennyire mélyponton vannak az emberek, mennyire kiöltek belőlük (elsősorban a média és a politikai osztály segítségével) minden erkölcsi érzéket és moralitást. Az anyagi létezés síkján mozogva mammont szolgálva csak az számít, mi kifizetődő és mi az, am i pedig nem.

Mindeközben a politikai lövészárok túloldalán nemzeti szabadságharcnak álcázva és a jónépnek eladva, hithű, saját klientúra és oligarchia kiépítése zajlik gőzerővel. Fél távhoz értek a kollégiumi szobatársak, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a lehető legapróbb döccenővel vegyék ezt az újabb akadályt. Különben is, ha az ellennek kijárt a két, egymást követő ciklus, ráadásul őszödi beszéddel megspékelve, akkor ugye őket is megilleti, mert hát ez így fair.

Az össznépi szürke hályog miatt – főként a média által kíméletlenül megdolgozott Butapesten és a nagyvárosokban élők – közben nem hajlandók észrevenni, az eredménytől függetlenül, úgyis mi húzzuk a rövidebbet.

Egymásból élnek, de legfőképpen rajtunk élősködnek! Ezért kell menniük! El innen, jó messzire! Mindkét csapatnak! Eljárt felettük az idő, maradásukkal már csak a Nemzet káréra vannak! Ha minden áron maradni akarnak, csak egy hely jöhet számításba, valamelyik szigorúan őrzött büntetés-végrehajtási intézmény.

A Hórihorgas Ripacs úgy tűnik túlfeszítette a húrt, valakiknek elegük lett belőle, nyilvánosságra hozták az őszödi beszédet. Ennél a most hivatalban lévő miniszterelnöknél úgy tűnik a diktátori vonal lesz az, amely végképp kiüti majd a biztosítékot. No, nem a felcsúti budi-kisvasút-stadion-repülőtér bermuda-sokszögre gondolok, az csupán apró kis tétel a jobban teljesítő Magyarország főkönyvi rubrikáiban, hanem arra, ahogyan Viktor barátunk a non profit energetikai szektor kapcsán nekiállt osztani az észt egy velejéig korrumpált és a profiton alapuló Európai Unió számára. Asszem erre mondják mifelénk, hogy népi naivitás.

Amíg a két „nagy” látszat cirkuszt rendezve, látszólag ott üti egymást, ahol éri, a surranó-pályán a Jobbik próbál meg kedvezőbb elbírálást nyerni. Azt még nem tudni, hogy a Szegedi Csanáddal kissé kínossá váló szakítás után az Izrael ellen imádkozó szakállas rabbik mennyire jó reklám Vonáéknak, mindenesetre egy biztos, a fiatalok körében meglehetősen népszerű párt, ha csak azt a szintet tudja hozni, mint 2010-ben, az gyakorlatilag felér egy vereséggel.

Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, ha sikerül elérni, hogy népszavazást írjanak ki arról, tagok maradjunk-e az Európai Unióban, minden bizonnyal jelentősen hozzájárulna a párt népszerűségének növekedéséhez. Ami persze önmagában még kevés, ezt szavazatokra kell tudni váltani!

Társadalmi rabságban tartásunk két fő tényezője, a mindenható és mindenek feletti jogállam, valamint az Európai Unió mellett a választási rendszer az, amelyik a legfőbb biztosítéka a jelenlegi status quo bebetonozásának. Jelenleg a választópolgár által nem visszakereshető, hitelt érdemlő módon nem bizonyítható, hogy kire szavazott! A választási cédulákat nem őrzik meg, hanem szinte azonnal megsemmisítik! A választópolgárnál semmiféle igazolószelvény, vagy bármilyen okiratnak minősülő dokumentum (akár papír formátumban, akár elektronikusan) nem marad arról, mikor, kire szavazott! Vagyis nem reprodukálható kétséget kizáró módon, a választás eredménye! Ez óriási jelentőségű, hiszen a választópolgárnak semmilyen rálátása nincs arra vonatkozóan, hogy becsapták, manipulálták-e az egyes polgárt, vagy az egész Nemzetet! Ez annál is inkább elgondolkodtató, mert a legapróbb bisz-baszról is kapunk blokkot vagy számlát, de arról, hogy – ha úgy tetszik – melyik eszmét, pártot vagy politikust „vásároltuk meg” a következő négy esztendőre, arról még csak egy papírfecni sem kerül a birtokunkba, amivel hitelt érdemlően tudnánk igazolni, hogy mi tulajdonképpen milyen lovat akartunk!

Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy ma Magyarországon nem minősül jogi kategóriának egy párt számonkérése, ha a választási programjával ellentétesen cselekszik, akkor tulajdonképpen azt a kérdést is feltehetjük magunknak, mi a rossebér is vagyunk itt?

Mindaddig, amíg ilyen jogi, társadalmi, erkölcsi és morális szinten tengődünk, amíg nem vesszük észre, nem akarjuk észrevenni, hogy egyik tizenkilenc, másik egy híján húsz (a harmadik meg csak 14! EMBEREK, még csak nem is 19!!!), amíg a bukott rendszerváltás lejárt lemeze helyett nem teszünk fel egy újat, addig semmi sem fog változni! Így is nehéz dolgunk lesz, hiszen a múlt emberei a múlt eszméivel nem csak a jelenre, de a jövőre is gőzerővel igyekeznek rátenni a kezüket! A törvények azonban – éppen ennek a mostani hatalomnak a példájából látjuk – gyakorlatilag pillanatok alatt megváltoztathatók, visszacsinálhatók, átalakíthatók!

Jelenlegi tudásunk szerint az eftárs-urak nem gyünnek vissza újabb négy évre, a mosolyunk azonban valahogy mégsem természetes. Mégsem az, mert az ugyancsak egykori KISZ-titkárokat felvonultató, és a szocialisták hasonló csapatánál több kommunistával büszkélkedő kabinet, valamint vezetője, a diktátori hajlamokat mutató egykori kollégista valahogy szintén eltávolodni látszik a néptől. Önöknek, önökkel, önökért, hangzanak a közmédiában a jól fésült, gondos alákérdezésekre adott válaszok, csak valahogy mégsem érezzük a magunkénak.

A nép meg az idők folyamán csak kikupálódott, ha mást nem is, de számolni, na, azt aztán igen csak jól megtanult. Egyből leveszi, hogy a rezsin megtakarított összegeket más formában, de azonnal visszaveszik tőle. Elég volt a hazugságokból!

Mást! Itt és most!

Ha azt még nem is tudjuk, hova, kire húzzuk be azt a bizonyos X-et, azt már egészen biztosan tudjuk, hova és kikre nem!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás