A drótpostámon a bejövő levelek sokszáz küldőjének felszólítására a minap elmentem az Uránia moziba, hogy megnézzem Dézsy Zoltán új filmjét „Az ügynökök a paradicsomba mennek” címmel. Én is jószándékkal mentem a rendező kétségbeesett felkérésére, mert azt vizionálta, hogy olyan érdekeket sértett valóban jószándékú filmjével, mely érdekek összezárnak a film műsorból történő levétele ügyében.

Meg kell mondjam hogy hatalmas csalódás volt számomra ennyi tömegesen érkezett levél után a hétköznap kora este a nézőtéren ücsörgő ötven néző látványa a hatszáz férőhelyes gyönyörű moziban.

A jegyárak szolidnak mondhatók ezerszáz forintért és kijelentem ,hogy a film mégsem menthető meg, pedig valóban tetten érhető a rendező és kiválasztott színészei jószándéka. Nem menthető meg, mert még csak meg sem karcolja az igazságosság felszínét politikai céljai kibontásával és a megtörtént valóság bemutatásával. Egyszerűen azért nem, mert a film rendezője és színészei nem haladhatták meg a politikát magát! Pedig Lukács Sándor zseniálisan cinikus; Kubik Anna hitelesen kommunista; volt moszkvai nagykövetünk, Szűrös Mátyás is hű tükörképe rövid, felvillanó jelenetében önnönmagának.

A fiatal színészek játéka feledhető, de ez nem az ő hibájuk és nem a rendező tehetségén múlt! A játékuk hiteltelensége a burkoltan feltett politikai kérdések megválaszolhatatlanságán múlt. Mert valamennyi politikai párt összezár, abban a tekintetben sikeresen, hogy a halandó ne ismerhesse meg, hogyan játszották át a háttér-érdekkörök országunk nemzedékek verejtékes munkájából felhalmozott vagyonát a régi-új elvtársaik kezébe, a volt egypárti diktatúrából hogyan érkeztünk a háttérkarmesterek pálcája intéseire a mára kialakulófélben lévő új egypárti diktatúrába, mely szintén látszólag a választók szabad akaratából jött létre. Mert ebben az átjátszásban hihetetlen nagy szerepet kaptak a színjátékban azok a százezernyi embert foglalkoztató ügynökségek, melyek meghatározó kakukkjaikat sikeresen beépítették a színjáték új szereplőinek kulcspozícióiba.

A filmben is említett előprivatizációs törvény keretei segítségével a bolsevikokból kapitalistává átvedlett elvtársak a politikai kerekasztal „rendszerváltásról” döntő megállapodásáig és az „első szabad választás” kiírásáig az ország vagyonának többségét „elprivatizálták” a haveroknak, a bennfenteseknek. Kénytelen vagyok a közismert fogalmakat idézőjelbe tenni, hiszen hamisak, nem igazak! Mert folyamatosan leszavazott és kisebbségbe szorult résztvevője voltam és a történtek közeli tehetetlen szemlélője is egyben az első „szabadon választott” kormányunk legnagyobb koalíciós pártja tagjaként a megtörtént eseményeknek, és megtapasztaltam e kormány tehetetlenségét és alkalmatlanságát egyben. Látnom kellett a beküldött emberek tudatos romboló munkáját megbízóik utasításának hűen engedelmeskedve, és látnom kellett, hogy a hatalomba beküldött volt párttásaim hogyan válnak fejbólintókká az Ország Házában, miközben azt is érzékelnem kellett, hogy pofátlanul tömegesen gazdagodnak a hallgatásukért cserébe kapott júdás vagyonok következtében.

Nemcsak az én pártomban, hanem a hatalmi játék valamennyi új szereplőjében ott nyüzsögtek és most is tevékenyednek az ügynökségek kakukkjai és a páholy homályától fedett tartó tisztjeik. Így tehát a kör bezárul, nem volt és nem is lesz igazságtétel, és nem lesz a politikai és gazdasági bűnök elkövetőinek konzekvens felelősségre vonása, mert az érintettek harakirit követnének el önnönmagukon, ha hozzájárulnának a megtörtént valóság széleskörű megismertetéséhez. Lesz majd bűnbakok lefejezése, lesz majd közjátékosok dutyiba zárása, hogy a nagyérdeműt elaltathassák, figyelmét eltereljék.

Dézsy Zoltán filmje tehát nem zárult le a vetítés utáni lámpagyújtással, csak éppen hogy elkezdődött egy rövid politikai kérdés jószándékú feltételével: „komámasszony, hol a kakukk?”

Befejezésül: akad vajon olyan politikai erő, amely nem fél végre, mely nem zsarolható, mely végre eltökélt szándékkal be akarja mutatni a Nemzetnek az összes kakukkot éltében-holtában?

Reiner Péter

 

Kiegészítés tegnapi filmlevelemhez

 
Kedves Barátaim, Tisztelt Honfitársaim!
 

Nagyon megtisztelő számomra, hogy tegnapi „Komám asszony, hol a kakukk” címmel elpostázott, Dézsy Zoltán „Az ügynökök a paradicsomba mennek” című új filmjéről írt politikai levelem rengeteg olvasómat indította válaszlevél írására.

Néhányan úgy értelmezték soraimat, mintha arra bíztattam volna olvasóimat, hogy kár időt pazarolni a film megtekintésére. Ellenkezőleg, mindenkit arra bíztatok, hogy nézze meg a kimondottan tisztességes szándékú filmet, és erre bíztassa minden barátját, ismerősét is! Amikor a filmlevelet megírtam – és a legtöbben, akik visszajeleztek, ezt jól értették -, én csupán a politikai lehetőségeket minősítettem, nem magát a filmet, a rendezőt és színészeit.

A film a létező leglényegesebb problémát igyekezett kibontani, a mai napig ismeretlen és kezeletlen ügynök és igazság tétel középpontba állításával, és igazán nem a rendezőn és színészein múlott, hogy nem tudja megelőzni a mindenkori politikát.

Nem is kötelessége, nem is feladata, lehetősége sincs erre.

Szükségesnek ítéltem e néhány hozzáfűzött gondolatom utólagos közzétételét, mert nem szeretném, ha levelem hatására egy ismerősöm, barátom is úgy döntene, hogy nem nézi meg ezt a nagyon fontos és jó szándékú filmet!

Sokan kifejtették nekem írt levelükben, hogy a filmben kit takarhat a „Kakukk” fedőnevű ember Dézsy Zoltán filmjében. Természetesen nekem is van erről megalapozott véleményem, de nem tisztem ennek közzététele. A „Kakukk” személye sajnos ma sok emberre ráilleszthető a politikai ilyen értelmű homályos, elkenő szándékai miatt.

Reiner Péter, 2011.jan.7.

 

Nemzeti InternetFigyelő