"Komámasszony, hol a kakukk?" – gondolatok egy ügynökökről szóló film kapcsán + kiegészítés

A drótpostámon a bejövő levelek sokszáz küldőjének felszólítására a minap elmentem az Uránia moziba, hogy megnézzem Dézsy Zoltán új filmjét “Az ügynökök a paradicsomba mennek” címmel. Én is jószándékkal mentem a rendező kétségbeesett felkérésére, mert azt vizionálta, hogy olyan érdekeket sértett valóban jószándékú filmjével, mely érdekek összezárnak a film műsorból történő levétele ügyében.

Meg kell mondjam hogy hatalmas csalódás volt számomra ennyi tömegesen érkezett levél után a hétköznap kora este a nézőtéren ücsörgő ötven néző látványa a hatszáz férőhelyes gyönyörű moziban.

Hirdetés

A jegyárak szolidnak mondhatók ezerszáz forintért és kijelentem ,hogy a film mégsem menthető meg, pedig valóban tetten érhető a rendező és kiválasztott színészei jószándéka. Nem menthető meg, mert még csak meg sem karcolja az igazságosság felszínét politikai céljai kibontásával és a megtörtént valóság bemutatásával. Egyszerűen azért nem, mert a film rendezője és színészei nem haladhatták meg a politikát magát! Pedig Lukács Sándor zseniálisan cinikus; Kubik Anna hitelesen kommunista; volt moszkvai nagykövetünk, Szűrös Mátyás is hű tükörképe rövid, felvillanó jelenetében önnönmagának.

A fiatal színészek játéka feledhető, de ez nem az ő hibájuk és nem a rendező tehetségén múlt! A játékuk hiteltelensége a burkoltan feltett politikai kérdések megválaszolhatatlanságán múlt. Mert valamennyi politikai párt összezár, abban a tekintetben sikeresen, hogy a halandó ne ismerhesse meg, hogyan játszották át a háttér-érdekkörök országunk nemzedékek verejtékes munkájából felhalmozott vagyonát a régi-új elvtársaik kezébe, a volt egypárti diktatúrából hogyan érkeztünk a háttérkarmesterek pálcája intéseire a mára kialakulófélben lévő új egypárti diktatúrába, mely szintén látszólag a választók szabad akaratából jött létre. Mert ebben az átjátszásban hihetetlen nagy szerepet kaptak a színjátékban azok a százezernyi embert foglalkoztató ügynökségek, melyek meghatározó kakukkjaikat sikeresen beépítették a színjáték új szereplőinek kulcspozícióiba.

A filmben is említett előprivatizációs törvény keretei segítségével a bolsevikokból kapitalistává átvedlett elvtársak a politikai kerekasztal “rendszerváltásról” döntő megállapodásáig és az “első szabad választás” kiírásáig az ország vagyonának többségét “elprivatizálták” a haveroknak, a bennfenteseknek. Kénytelen vagyok a közismert fogalmakat idézőjelbe tenni, hiszen hamisak, nem igazak! Mert folyamatosan leszavazott és kisebbségbe szorult résztvevője voltam és a történtek közeli tehetetlen szemlélője is egyben az első “szabadon választott” kormányunk legnagyobb koalíciós pártja tagjaként a megtörtént eseményeknek, és megtapasztaltam e kormány tehetetlenségét és alkalmatlanságát egyben. Látnom kellett a beküldött emberek tudatos romboló munkáját megbízóik utasításának hűen engedelmeskedve, és látnom kellett, hogy a hatalomba beküldött volt párttásaim hogyan válnak fejbólintókká az Ország Házában, miközben azt is érzékelnem kellett, hogy pofátlanul tömegesen gazdagodnak a hallgatásukért cserébe kapott júdás vagyonok következtében.

Nemcsak az én pártomban, hanem a hatalmi játék valamennyi új szereplőjében ott nyüzsögtek és most is tevékenyednek az ügynökségek kakukkjai és a páholy homályától fedett tartó tisztjeik. Így tehát a kör bezárul, nem volt és nem is lesz igazságtétel, és nem lesz a politikai és gazdasági bűnök elkövetőinek konzekvens felelősségre vonása, mert az érintettek harakirit követnének el önnönmagukon, ha hozzájárulnának a megtörtént valóság széleskörű megismertetéséhez. Lesz majd bűnbakok lefejezése, lesz majd közjátékosok dutyiba zárása, hogy a nagyérdeműt elaltathassák, figyelmét eltereljék.

Dézsy Zoltán filmje tehát nem zárult le a vetítés utáni lámpagyújtással, csak éppen hogy elkezdődött egy rövid politikai kérdés jószándékú feltételével: “komámasszony, hol a kakukk?”

Befejezésül: akad vajon olyan politikai erő, amely nem fél végre, mely nem zsarolható, mely végre eltökélt szándékkal be akarja mutatni a Nemzetnek az összes kakukkot éltében-holtában?

Reiner Péter

 

Kiegészítés tegnapi filmlevelemhez

 
Kedves Barátaim, Tisztelt Honfitársaim!
 

Nagyon megtisztelő számomra, hogy tegnapi “Komám asszony, hol a kakukk” címmel elpostázott, Dézsy Zoltán “Az ügynökök a paradicsomba mennek” című új filmjéről írt politikai levelem rengeteg olvasómat indította válaszlevél írására.

Néhányan úgy értelmezték soraimat, mintha arra bíztattam volna olvasóimat, hogy kár időt pazarolni a film megtekintésére. Ellenkezőleg, mindenkit arra bíztatok, hogy nézze meg a kimondottan tisztességes szándékú filmet, és erre bíztassa minden barátját, ismerősét is! Amikor a filmlevelet megírtam – és a legtöbben, akik visszajeleztek, ezt jól értették -, én csupán a politikai lehetőségeket minősítettem, nem magát a filmet, a rendezőt és színészeit.

A film a létező leglényegesebb problémát igyekezett kibontani, a mai napig ismeretlen és kezeletlen ügynök és igazság tétel középpontba állításával, és igazán nem a rendezőn és színészein múlott, hogy nem tudja megelőzni a mindenkori politikát.

Nem is kötelessége, nem is feladata, lehetősége sincs erre.

Szükségesnek ítéltem e néhány hozzáfűzött gondolatom utólagos közzétételét, mert nem szeretném, ha levelem hatására egy ismerősöm, barátom is úgy döntene, hogy nem nézi meg ezt a nagyon fontos és jó szándékú filmet!

Sokan kifejtették nekem írt levelükben, hogy a filmben kit takarhat a „Kakukk” fedőnevű ember Dézsy Zoltán filmjében. Természetesen nekem is van erről megalapozott véleményem, de nem tisztem ennek közzététele. A „Kakukk” személye sajnos ma sok emberre ráilleszthető a politikai ilyen értelmű homályos, elkenő szándékai miatt.

Reiner Péter, 2011.jan.7.

 

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások


3 thoughts on “"Komámasszony, hol a kakukk?" – gondolatok egy ügynökökről szóló film kapcsán + kiegészítés

  1. Idézet
    “Befejezésül: akad vajon olyan politikai erő, amely nem fél végre, mely nem zsarolható, mely végre eltökélt szándékkal be akarja mutatni a Nemzetnek az összes kakukkot éltében-holtában?”
    Reiner úr kérdésére meg tudom adni (legalább is azt hiszem) a választ : NEM !
    Az oka egyszerű.
    Ebben az idegenek által ránk erőltetett kiválasztódási rendszerben, a tiszták nem kerülhetnek a politika játszóterére. Mire oda jutnának, prostituálódnak, zsarolhatóvá válnak, vagy megfélemlítve visszafordulnak.

  2. Kedves Péter!
    A film megtekintése után azt mondhatom, hogy nagyon jó.
    Nem dokumentum film, játékfilm.
    Emberek, családok életén keresztül mutatja be a “rendszerváltást”.
    A szereplők “összerakott” egyéniségek.
    A film költségvetése értelemszerűen alacsony összegre rúghat.
    Művészi eszközei főleg a párbeszédek és célzatos, rendkívül beszédes képek. Na, meg a humor!
    A rendszerváltás összes fontos tényezője és csoportja bemutatásra került.
    Érdemes megnézni, hiszen az ország lakosainak nagy része nincs tisztába ezekkel a a dolgokkal.

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Gyerünk a moziba!
2010 Szilvesztere Budapesten (Oskar optikáján keresztül)
A magyar EU elnökség első napjai – Brüsszel kabáttolvajt lát Magyarországban
Close