Kihez lehet ilyen ügyben fordulni a helyreigazítás érdekében?

Dr Darák Péter, a Kúria elnöke részére

Kihez lehet ilyen ügyben fordulni a helyreigazítás érdekében?

Tisztelt Darák Péter Úr!

Elhangzott egy rádió interjú Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin, a Kúria Polgári Kollégiumának szóvivőjével (http://karcfm.hu/archiv/regiszter-2016-06-13-1230-1300/ ). A nyilatkozat a devizahitelekkel kapcsolatosan a Kúria ezévi jogegységi határozatát magyarázta.

Laikus hallgatóként azt hiszem, hogy olyasmik is elhangzottak ebben a társadalmilag fontos kérdéskörben, amiket másként mint tévedést vagy tájékozatlanságot nem tudok magyarázni.

Laikusként az első, ami feltűnik, hogy az illető tájékozatlan a második világháború utáni pénzfejlődésről. Mintha zabot próbálna gyömöszölni VW gyártmányú kocsijába üzemanyagként – és ezt kérné számon a nagyközönségen, hogy az autójuk miért nem megy zabbal!?

A fogyasztói ügyfélkategória ugyanis pont azért jött létre a második világháborút követően, hogy a banki szolgáltatások a társadalom egész szélességét elérhessék anélkül, hogy rendkívülien hátrányos helyzetbe kerüljenek a banki szolgáltatóval szemben az ügyfelek. Nem az átlagos ügyfelek, hanem az ügyfelek teljes köre. Mindenki, aki nincsen gyámság alatt.

Kornai János nagyívű Hiány című munkájában a „norma” szó jelentését átlagosnak definiálja. Az ő élete munkássága egészének megítélésétől függetlenül úgy tűnik ez a logikai botlása olyan mérvű károkat eredményezett (vagy akitől ő is átvette, annak a botlása), hogy a mai napok banki visszaéléseinél unos-untalan azzal tetszelegnek a helyzetükkel visszaélő bankok, hogy az átlagos ügyfélnek meg kellett volna éreznie szimatról azt a veszélyt, amit bíróságok, hivatalos szervek, országgyűlés egy évtizede nemhogy kezelni, de még beazonosítani sem tud egyértelműen. És ami még meglepőbb, a károsult ügyfelek „tanultabb” (!?) részéből is sokan vannak, akik önérzetesen arról nyilatkoznak, hogy nekik volt orruk a tisztességtelen banki ajánlatokat kikerülni …. mert egy átlagos egyetemi tanár, hivatali vezető stb ennyit adjon magára (ha meg pórul járt, akkor megérdemli a figyelmetlenségéért). Úgyhogy nem veszélytelen dolog a kulcs-szavak félre értelmezése hivatalosnak tűnő vagy hivatalos háttérrel.

Azért hozom fel Önnek is ezt a kérdést, mert még kontrasztosabbá teszi, hogy a jogilag minden cselekvőképes, önmagáért felelős banki ügyfél pénzügyi tájékozottságához kell mérni az alapvető fogyasztói ügyletek bonyolultságát, kockázatosságát stb általános jellemzőit. És mit tesznek egyre-másra a magyar pénzügyi élet szereplői? Hol egy könyv jelenik meg azzal, hogy a pénz definícióját kipróbált ezer éves közgazdasági példákra támaszkodva kell megadni (a látszólag szakértőként mostanság sokat nyilatkozó Gárdos Péter: Kié a pénzem? talányos című, múlt hónapban megjelent kötete), hol pedig Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin, a Kúria Polgári Kollégiumának szóvivőjeként ad rádióriportot, amelyben a kirovó-lerovó szópárost százötven éves szakkifejezésnek nevezi, ami szerepel a Ptk 231.§ (2)-ben. Az ember kapkodja a fejét, nézzük a Ptk 231.§ (2)-t, ami a jelek szerint egy még nem gondnokság alá helyezett ember minimális pénzügyi tájékozottságához hozzá kellene tartozzon:

A pénztartozás. A kamat

231. § (1) Pénztartozást – ellenkező kikötés hiányában – a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni.

(2) Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani.

Itt semmiféle, a mai köznyelv számára ismeretlen hangzású követhetetlen tartalmú kirovó-lerovó kifejezés nincsen egyrészt, másrészt a pénz-tartozás sokak szerint nem kölcsöntörlesztési hátralékot vagy aktuális törlesztési hányadot jelent, hanem egyebet. Továbbá 150 évvel ezelőtt a monarchiának ha volt egy tucatnyi pénzfajtája birodalmon belül, azok egymáshoz viszonyított kezelését nem lehet megváltozott tartalommal meghivatkozni. De akármint is volt, az majd száz évvel a második világháború előtt volt. A szóvivő asszony hivatkozása a százötven évvel ezelőtti deviza-átszámítási szokásokra kb olyan anakronizmus, mint amikor a Dózsa film román nyelvű szinkronjában Dózsa a román dolgozókat vezette rohamra a magyar burzsujok ellen.

Tehát laikusként megismételem, nézzenek utána, gondoljanak bele, hogy a szóvivőjük a Kúria nevében mit nyilatkozik (és ezzel a közvéleményt hogyan befolyásolja), mert amit mondott, az elvileg a második világháború utáni pénzrendszer fejlődést kirekeszti tudatából, (és mivel a Kúria nevében nyilatkozik, a Kúria állásfoglalásának megalapozásából) formálisan, a fogyasztói státuszt bevezető, a magyar állam által aláírt nemzetközi szerződéseket mondja fel (de legalábbis szabotálja) vélemény alkotásával, iránymutatásával mint magyar állami szervezet (a legszélesebb közérdek nyilvánvaló sérelmére). Tehát a magyar hivatalos pénzügyi-jogi gondolkodást a világháború előtti kaotikus, a maihoz képest mindenképpen sokkal fejletlenebb állapot felé deformálja, veti vissza – a világháború után éppen a lakossággal szembeni felelőtlen spekuláció visszaszorítására megalkotott fogyasztó státusz valóságos kiiktatásával – egyébként olyan területen, amely a tömegtársadalom működőképességének, gazdasági realitásának egyik kulcsa (lenne).

Az ember kapkodja a fejét. Jogász-doktorról van szó? Aki pénzügyletekről, pénzügyi szakkifejezésekről nyilatkozik? Egy társadalmi válságot okozó jelenségről szólván? Vagy a szóvivő felolvas egy gépelt szöveget és nem tartozik annak szakmai tartalmát megítélni, és a riporter rögtönzött kérdéseit hallván megalapozatlan, felületes, szakmaiatlan megjegyzésekbe bocsátkozott – amit a Kúria nem vállal, esetleg visszavon, helyre igazít?

Kihez lehet ilyen ügyben fordulni a helyreigazítás érdekében?

Válaszát várva egy laikus, Önök által nem tudom hová minősített, eredetileg évekkel ezelőtt azt hittem fogyasztó létű, devizakárosult, aki 10 évvel ezelőtti hiedelme szerint a banki visszaélésekkel szemben állami felelősségre, védelemre számíthat

Fáy Árpád
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)