Ki irányítja a Mazsihiszt?

Mielőtt közvetlenül rátérnék a kérdés megválaszolására, előre kell bocsátanom a következő gondolatot. A zsidó vallás szinte egyedülálló a világvallások között abban, ahogy a született zsidók, bizonyos korok bizonyos eseményei hatására kétségbeesetten próbáltak megszabadulni származásuk és vallásuk minden stigmájától, illetve  más korok más résztvevői hogyan próbálják illetéktelenül magukra ölteni képletesen a kaftánt. Ez utóbbiak indítéka nem teljesen világos, illetve nem minden esetben az.

Ezért sajnos úgy gondolom, a jelenleg zajló népszámlálás minden igyekezet dacára sem fog valós képet és számot adni e kérdésben, hiszen sokan vallhatják magukat zsidónak, mindenféle jogalap nélkül, míg mások oktalan félelemtől vezérelve elhallgatják azt. De miért is jó valakinek, ha zsidót kreáltat magából nem zsidó létére? És vajon miért jó azoknak a rabbinak, akik ehhez segítséget nyújtanak?…

A minap az egyik kereskedelmi televízió műsorában Havasnál, – aki az utóbbi időben egyre többet, ámde teljesen felkészületlenül – foglalkozik műsoraiban a zsidósággal, vendég volt egy Gádor nevű hitközségi elnök, kapedlivel a fején. Magyarázatként elmondta, azért tette fel, mert úgy gondolja, ha valaki egy olyan műsorba megy vendégként, ahol a zsidóságról van szó, ezt meg is kell mutatnia. Szerencsétlen döntés volt, még szerencsétlenebb magyarázat, Havas pedig felkészületlensége folytán egyszerűen nem is értette miért sántít a tény és a magyarázat. Volt kitől eltanulnia ennek a Gádor nevű fiatalembernek ezt az önmutogatást, mivel főnöke, Feldmájer, a Mazsihisz elnöke is csak nyilvános fellépéseikor visel kapedlit.

A bírósági tárgyalásokon ez a kis vidéki ügyvédecske fedetlen fővel jelenik meg, mint ahogy az többször látható is volt a Zuschlag-per tárgyalásain. Az sem zavarta őt, hogy volt olyan tárgyalási nap, ami éppen a zsidó ünnepre esett de ő nem zavartatta magát, és megjelent mint védő. Mit lehet várni egy olyan hitközségtől, melynek egy ilyen elnöke van? Feleségéből, aki keresztényként látta meg a napvilágot, Schőner Alfréd főrabbi kreált zsidót egykor.

Ezzel azonban nem teremtett divatot, csak hagyományt követett, mivel egyik elődje, Heisler András sem a zsidóságból választott magának feleséget. Még mielőtt a T. Olvasó értetlenségének adna hangot, semmi kifogásom nincs a más vallású hölgyekkel, csak a zsidó vallás vezetőitől elvárható lenne, hogy viselkedésükkel is megfeleljenek a hagyományőrzés, a hagyománytisztelet írott vagy íratlan szabályainak. Magatartásukkal példát kellene mutatni a közösségnek, így a párválasztásnál is figyelni kellene arra, ami korábban egyetlen zsidó közösségben sem lett volna elfogadható, pontosabban fogalmazva: elképzelhetetlen lett volna! Ha így haladunk, lassan már a Mazsihiszben alig lesz zsidó, igaz, ha nem lesz megfelelő létszám, akkor bizonyos rabbik bólogatására pillanatok alatt zsidóvá lehet tenni bárkit.

Előtte azonban valószínűleg engedélyt kell kérniük Schweitzer Judittól, dr.Schweitzer József lányától, aki rendszerességgel beleszól a Mazsihisz életébe. Schweitzer Judit férje az MTI-től nyugdíjba küldött Vincze Mátyás, aki éveken keresztül Gerő Andrással együtt szerkesztette az Antiszemita közbeszéd c, kiadványt. Az, hogy mi volt az antiszemita, és mi volt közbeszéd, biztosan azt is Schweitzer Judit döntötte el. Akkor most közbeszéd tárgyává teszem, talán Schwietzer Juditnak azzal is kellett volna foglalkoznia, hogy saját testvére, szintén egy nem zsidó hölggyel élt, a kapcsolatból házasságon kívül gyerekei születtek, majd ezután egybekeltek. Természetesen időközben ez a hölgy is zsidó lett. A rabbikar mindezt hallgatólagos belenyugvással eltűri, bizonyosan azért, mert hát közülük is sokan megérik a pénzüket. Vegyünk példaként egy Radnóti nevezetűt, aki már-már félig-meddig ortodox rabbinak tünteti fel magát, pedig ő is csak kései ifjúságában vált zsidóvá. Mára már szinte ő akarja irányítani a Mazsihiszt. Származását jobb ha nem firtatjuk, mert a végén még kiderül, lehet hogy valamelyik másik keresztény egyháznál több keresnivalója lenne.

Ha jól megnézzük, a rabbik között szinte alig van olyan, aki tiszta lelkiismerettel a másik fejére olvashatná „bűneit”. Nem szólalhat meg például az a Deutsch nevű, aki évekig lehetett rabbi úgy, hogy nőtlen volt. A rabbinak egyik legfontosabb kötelességei a családalapítás, az utódnemzés, és ha véletlenül megözvegyül, sürgősen újra kell nősülnie, de őt úgy tűnt nem zavarta a saját helyzete, Emellett szinte már nem volt olyan templomkörzet, ahol ne töltötte volna be a rabbi posztot, de összeférhetetlen viselkedése miatt előbb-utóbb mindenhol megunták ténykedéseit.

A rabbiság vezetője maga is végez zsidóvá átképzést. Ez egy másik Deutsch, aki a Bethlen téri templom rabbija. A nála zsidóvá képzetteket aztán beépíti körzetébe. Mostanság egy Sárközi nevezetű elnököt favorizál, akinek egyébként Gyula a neve, akárcsak fiáé, amely a zsidóságban felettébb furcsa, mert élőről, – főleg szülőről legyen szó,-  nem szoktak gyermeket elnevezni. A Dohány utcai zsinagóga főrabbija, a dandártábornok elvtárs-úr, az egyik legismertebb kommunista családból választott magának arát. Természetesen ő sem volt zsidó, de hát ez mint tudjuk, a Mazsihiszben nem jelentett problémát, így aztán a Marosán-család unokahúga Frőlich főrabbi felesége lett. A kérdés csak annyi, mennyi ideig tarthatott zsidóvá válása.

Most pedig utazzunk egy kicsit vidékre. A szegedi főrabbi, Markovics Zsolt  édesanyja egy másik kisebbséghez tartozott, de ez nem jelentett problémát, fia némi segítséggel zsidó lett. Később, több alkalommal nősülve, választottait is zsidósíttatta.

Hosszú ideig volt a Mazsihisz alelnöke Lednitzky András, aki valami furcsa megfontolásból édesanyját keresztény temetőbe temettette, majd testvére is oda került. Mi lehet a véleményük mindehhez azoknak a becsületes zsidóknak, akik saját vallási ünnepeiket, tradicióikat betartva, minden körülmények között megmaradtak vallásuknál, mert sok ilyen is van Magyarországon. Ők persze nem kérkednek kapedlivel a fejükön, hanem egyszerűen csak betartják az előírásokat, élik az életüket.

Gondoljanak csak bele, hogy nézne ki, ha egy bármely más valláshoz tartozó magyar ember egyszercsak azt mondaná a családjának, hogy mától kezdve karácsony helyett a hanukát fogjuk ünnepelni gyerekeinkkel együtt. A Mazsihiszben ennek fordítottja is megtörtént. A Budapesti Zsidó Hitközség egykori elnöke, bizonyos Lancz Tibor, – természetesen az ő felesége is csak papíron volt zsidó, mely papírok a világon sehol sem szalonképesek, –  na szóval Lanczék hatalmas karácsonyfát állítottak, amit  egy vele szemben lakó korábbi hitközségi funkcionárius meglátott. A történet Lancz pozíciójába került.

A legkomikusabb azonban, hogy vidéken működik olyan hitközség is, melynek elnökasszonya bizonyos Pári Mirella költőnő, önmagának találta ki a zsidóságot. Az elnöknő egyik felmenője sem volt zsidó, de mára ő maga már zsidóbb a valódinál is.

Feldmájer legbizalmasabb munkatársa Deák Andrea, aki évek óta szerepet vállalt a Magyar Zsidó Kulturális Egyesületben, szintén önmagát nevezte ki zsidónak.

Vajon ki dönti el a Mazsihiszben, hogy ki a zsidó? Azok, aki ezt az írást elolvassák majd, elkezdhetnek gondolkozni azon, hogy akkor, amikor Európa egyik legnagyobb számú zsidó közössége Magyarországon él, hogyan kerülhetett a Mazsihisz mégis olyan helyzetbe, hogy a zsidóságot kétes vallási háttérrel rendelkező személyek képviselhetik, irányíthatják. Meddig tartható fenn ez az állapot a Radnóti-féle kétes hovatartozású „csodarabbikkal”, és a tapsra kapedlit fejre rakó Feldmájerekkel, mert ez egy tarthatatlan állapot. Ezektől egyszer és mindenkorra szabadulnia kellene a magyarországi becsületes zsidóságnak.

Krasznai Tibor

(Nemzeti InternetFigyelő)

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!