Ki erre, ki arra…
Utólag már sajnálom, hogy nem battyogtam ki múlt vasárnap legalább a Keleti pályaudvarig, búcsút intve a Budapesten lezajlott menetelgetők tovaröppenőinek. Mindez egy fotó láttán jutott eszembe, amin tucatnyi izraeli papírzászlót szorongató kéz látszott. Ez természetes lenne Tel-Avivban, de nem a mi országunkban. Legalábbis így gondolom, hiszen nekem eszembe sem jutna ott osztogatni magyar zászlókat, ám nem is tehetném, mert az országból is úgy kipenderítenének, hogy ihaj!
Viszont annyival nyilván „megtiszteltek” volna az élni nagyon is jól tudó, boldogan mosolygott, jól öltözött, többnyire túlsúllyal bírók, hogy némi(?) pénz reményében megajándékoztak volna engem is egy zászlócskával, ami udvarias mosoly kíséretében azonnal a táskám mélyén landolt volna. Legalábbis ott létemig, hiszen nem vagyok híve más nemzet által megbecsült zászlónak, ereklyéknek, egyéb szent dolgaiknak nyilvános elégetésében, széttaposásában, megcsúfolásában, kifigurázásában. Viszont ugyanezt várnám el másoktól, azon elv alapján, hogy ami nekem nem esne jól, azt nem követem el másokkal szemben.
Jó, persze tudom, nem egyforma nevelést kapunk. Velem korán megtaníttatták, hogy nem bőrszín, orr-, fülméret vagy vallás (további kitételek Alkotmányunkban olvashatók) alapján ítéljek meg embereket. Mindehhez anyám segített, amikor néha becipelt az egyik afrikai nagykövetségre, ahol gyerekkoromban dolgozott. Hogy az idő jobban teljék, egyszer a nálam fiatalabb fekete fiúcskának segítettem a teraszon, hogy el se essen a háromkerekűvel. Egy idő után helycserét ajánlottam neki, amit arrogánsan visszautasított. Az általam igazságtalannak vélt helyzetet egy pofonnal oldottam meg, ami kisebb diplomáciai konfliktust okozva anyám állásába került, abban az időben, amikor a B-listára vételtől rettegett mindenki. Otthon persze megkaptam a magamét, de hosszú ideig nem tudtam feldolgozni, hogy akik még nyelvünket sem beszélték rendesen, hogy mertek így viselkedni, a mi hazánkban. Hogy nem az igazságérzetemmel volt baj, igazolta egy követségi alkalmazott többszöri megjelenése lakásunkon, aki az akkoriban kincsnek számító déli gyümölcsökkel megpakolva érkezett, hatalmas markában összegyűjtött apró pénzt nyújtott át, zsebpénznek szánva, azt füllentvén, hogy ő csak a papírból készülteket szereti. Segített, mert nem akarta, hogy egyforma, rossz vélemény alakuljon ki róluk. Hónapokkal később, amikor egy puccs miatt hazarendelték őket, sírva búcsúzkodott, annyira megszerette hazánkat. Többé nem hallottam róla.
Ez az elfeledettnek hitt történet az 1990-es évek elején elevenedett fel bennem, amikor a Hősök terén én osztogattam ingyen a piros-fehér-zöld papírzászlócskákat. Boldogan tettem, örömmel fogadták. Mire kiértem a tömegből, még kettő maradt. Kissé elkülönülve, de hallótávolságon belül, ott állt két, fekete ruhás, morcos fiatalember. No, megörvendeztetem őket, gondoltam magamban. Ők azonban kezüket maguk elé kapva hőköltek hátra, így hárítván el maguktól a magyar zászlót. Megdöbbentem az udvariatlanságuktól. Ez felért egy arcul csapással. Nekünk egyértelmű volt, hogy a hirtelen jött szabadság, legalábbis amit sokan annak hittünk, reménnyel töltsön el bennünket. Ők másban reménykedtek.
Többé nem láttam őket, de gondolatban nekik is búcsút intek. Örökre.
V.A.
Nemzeti InternetFigyelő
Mementó 2006 emlékmű
Áder elment az ünneplőkkel emlékezőkkel Auschwitzba . Tegnap a rádió negyed óránként azt mondta, hogy Áder szerint Magyarország legnagyobb temetője Auschtwitz.
Én azt hittem ,hogy: Mohács,
igaz az” Nemzeti nagylétünk temetője( azaz)-Mohács ” volt ,ahogy a költő mondta.
Áder magyar(?) elnök urnak. Ön felszólalásában hangoztatta, hogy 1944.ben a zsidók gettositése majd deportálása a magyarország ( értsd Horthy)kormányának aktiv közbejárásával történt. Önnek illene tudni, hogy: Egyetlen egy ország nyugat-közép-kelet Europában ahol NEM voltak kegyetlen zsidó pogromok – MO, ahova menekültek a környező országokbol – MO. Az országunk kormánya (Horthy ) a hatalmas Németország s Hitler elégedetlensége ellenére nyújtott menedéket A zsidók üldöztetése az országunk német megszálás után kezdődött , mikor Horthy Miklós Kormányzó Urat Otto Skorceni kis csapata kilopta (szőnyegbe csavarva vitték ki a várbol) országunkbol.
Ön kijelentésévsl sérti Hazámat, Magyarországot(MO) bűnösnek vallotta, holot 1944 nyarátol MO megszállók által jóváhagyott BÁBKORMÁNYA s nem MAGYAR kormánya volt, mint ahogy 1945 óta 44évig szovjet diktatura BÁBkormánya volt, Tehát MO nem vádolható azokért a bűnökért , disznóságokért amik könyörtelen túlerő külföldi diktatura nyomásával történt. Ön magyarellenes kijelentései megengedetlen. Gondolom helyenvaló lenne bocsánatot kérni nemzetünktöl amely bizonyitottan európa legtoleránsabb népe, és országa.,,
Kövér György.
P.S. Talán célszerü az államelnököt vagy népszavazéssal vagy ha marad a parlament akkor 3/4 szavazattal választani. A mostani elnőkőt nem választották, hanem defacto kinevezte a pártelnök, saját önbelátasa (érdeke) szerint…
Hányingerem támadt midőn a csornai Charles Bronson (alias köztársa-
sági elnök) kijelentette, hogy Auschwitz Magyarország legnagyobb te-
metője.
Nekem már akkor gyanús volt ez a derék férfiú, amikor Schweitzer Józsefet (állítólag) valaki verbálisan inzultálta (érdekes, milyen gyorsan lekerült a napirendről az „ügy”) és a pasas máris megjelent a főrabbi lakásán, hatalmas ülepnyalást produkálva.
Egyben kijelentem, NEM VAGYOK ANTISZEMITA,NEM TAGADOM A HOLOKAUSZTOT, de nekem egy Lázár János ne oktasson ki az „emlékezés parancsá”-.ról és a „felejtés tilalmá”ról.Lázár söprögessen hódmezővásárhelyi portája előtt és húzzon elé a közéletből (úgysem fog)
Loviaguin Alexander