GYERTEK A BÉKEMENETRE OKTÓBER 23-ÁN! - SZILÁGYI ÁKOS FELHÍVÁSA
    

KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZƐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MưKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Ki erre, ki arra…

eletmeneteUtólag már sajnálom, hogy nem battyogtam ki múlt vasárnap legalább a Keleti pályaudvarig, búcsút intve a Budapesten lezajlott menetelgetők tovaröppenőinek. Mindez egy fotó láttán jutott eszembe, amin tucatnyi izraeli papírzászlót szorongató kéz látszott. Ez természetes lenne Tel-Avivban, de nem a mi országunkban. Legalábbis így gondolom, hiszen nekem eszembe sem jutna ott osztogatni magyar zászlókat, ám nem is tehetném, mert az országból is úgy kipenderítenének, hogy ihaj!

Viszont annyival nyilván „megtiszteltek” volna az élni nagyon is jól tudó, boldogan mosolygott, jól öltözött, többnyire túlsúllyal bírók, hogy némi(?) pénz reményében megajándékoztak volna engem is egy zászlócskával, ami udvarias mosoly kíséretében azonnal a táskám mélyén landolt volna. Legalábbis ott létemig, hiszen nem vagyok híve más nemzet által megbecsült zászlónak, ereklyéknek, egyéb szent dolgaiknak nyilvános elégetésében, széttaposásában, megcsúfolásában, kifigurázásában. Viszont ugyanezt várnám el másoktól, azon elv alapján, hogy ami nekem nem esne jól, azt nem követem el másokkal szemben.

Jó, persze tudom, nem egyforma nevelést kapunk. Velem korán megtaníttatták, hogy nem bőrszín, orr-, fülméret vagy vallás (további kitételek Alkotmányunkban olvashatók) alapján ítéljek meg embereket. Mindehhez anyám segített, amikor néha becipelt az egyik afrikai nagykövetségre, ahol gyerekkoromban dolgozott. Hogy az idő jobban teljék, egyszer a nálam fiatalabb fekete fiúcskának segítettem a teraszon, hogy el se essen a háromkerekűvel. Egy idő után helycserét ajánlottam neki, amit arrogánsan visszautasított. Az általam igazságtalannak vélt helyzetet egy pofonnal oldottam meg, ami kisebb diplomáciai konfliktust okozva anyám állásába került, abban az időben, amikor a B-listára vételtől rettegett mindenki. Otthon persze megkaptam a magamét, de hosszú ideig nem tudtam feldolgozni, hogy akik még nyelvünket sem beszélték rendesen, hogy mertek így viselkedni, a mi hazánkban. Hogy nem az igazságérzetemmel volt baj, igazolta egy követségi alkalmazott többszöri megjelenése lakásunkon, aki az akkoriban kincsnek számító déli gyümölcsökkel megpakolva érkezett, hatalmas markában összegyűjtött apró pénzt nyújtott át, zsebpénznek szánva, azt füllentvén, hogy ő csak a papírból készülteket szereti. Segített, mert nem akarta, hogy egyforma, rossz vélemény alakuljon ki róluk. Hónapokkal később, amikor egy puccs miatt hazarendelték őket, sírva búcsúzkodott, annyira megszerette hazánkat. Többé nem hallottam róla.

Ez is Ă©rdekelheti:  Cs. SzabĂł BĂ©la: Fiuk, lĂĄnyok „coki van”!

Ez az elfeledettnek hitt történet az 1990-es évek elején elevenedett fel bennem, amikor a Hősök terén én osztogattam ingyen a piros-fehér-zöld papírzászlócskákat. Boldogan tettem, örömmel fogadták. Mire kiértem a tömegből, még kettő maradt. Kissé elkülönülve, de hallótávolságon belül, ott állt két, fekete ruhás, morcos fiatalember. No, megörvendeztetem őket, gondoltam magamban. Ők azonban kezüket maguk elé kapva hőköltek hátra, így hárítván el maguktól a magyar zászlót. Megdöbbentem az udvariatlanságuktól. Ez felért egy arcul csapással. Nekünk egyértelmű volt, hogy a hirtelen jött szabadság, legalábbis amit sokan annak hittünk, reménnyel töltsön el bennünket. Ők másban reménykedtek.
Többé nem láttam őket, de gondolatban nekik is búcsút intek. Örökre.

V.A.

Nemzeti InternetFigyelő

Mementó 2006 emlékmƱ

 

Tisztelt OlvasĂłk! A portĂĄl mƱködtetĂ©sĂ©hez nagyon nagy szĂŒksĂ©gĂŒnk van az Önök tĂĄmogatĂĄsĂĄra.

KĂ©rjĂŒk Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segĂ­tsĂ©k anyagi hozzĂĄjĂĄrulĂĄsukkal mƱködĂ©sĂŒnket!

A portĂĄl valĂłban fĂŒggetlen, anyagi tĂĄmogatĂĄst semmilyen szervezettƑl, vagy politikai erƑtƑl nem kapunk, ezĂ©rt a legkisebb tĂĄmogatĂĄsnak is örĂŒlĂŒnk.

Nagyon köszönjĂŒk!

 

Petíció az emlékmƱ megvalósítåsåért!

AlĂĄĂ­rĂĄsĂĄval egy elvi tĂĄmogatĂĄst fogalmaz meg. Amennyiben elegendƑ tĂĄrsadalmi tĂĄmogatĂĄst gyƱjtĂŒnk össze, elindĂ­tjuk a megvalĂłsĂ­tĂĄshoz szĂŒksĂ©ges jogi Ă©s szakmai lĂ©pĂ©seket.

Kattintson ide a petĂ­ciĂł alĂĄĂ­rĂĄsĂĄhoz!

Tovåbbi részletek itt!

0 thoughts on “Ki erre, ki arra…

  1. Áder elment az ĂŒnneplƑkkel emlĂ©kezƑkkel Auschwitzba . Tegnap a rĂĄdiĂł negyed ĂłrĂĄnkĂ©nt azt mondta, hogy Áder szerint MagyarorszĂĄg legnagyobb temetƑje Auschtwitz.
    Én azt hittem ,hogy: Mohács,
    igaz az” Nemzeti nagylĂ©tĂŒnk temetƑje( azaz)-MohĂĄcs ” volt ,ahogy a költƑ mondta.

  2. Áder magyar(?) elnök urnak. Ön felszĂłlalĂĄsĂĄban hangoztatta, hogy 1944.ben a zsidĂłk gettositĂ©se majd deportĂĄlĂĄsa a magyarorszĂĄg ( Ă©rtsd Horthy)kormĂĄnyĂĄnak aktiv közbejĂĄrĂĄsĂĄval törtĂ©nt. Önnek illene tudni, hogy: Egyetlen egy orszĂĄg nyugat-közĂ©p-kelet EuropĂĄban ahol NEM voltak kegyetlen zsidĂł pogromok – MO, ahova menekĂŒltek a környezƑ orszĂĄgokbol – MO. Az orszĂĄgunk kormĂĄnya (Horthy ) a hatalmas NĂ©metorszĂĄg s Hitler elĂ©gedetlensĂ©ge ellenĂ©re nyĂșjtott menedĂ©ket A zsidĂłk ĂŒldöztetĂ©se az orszĂĄgunk nĂ©met megszĂĄlĂĄs utĂĄn kezdƑdött , mikor Horthy MiklĂłs KormĂĄnyzĂł Urat Otto Skorceni kis csapata kilopta (szƑnyegbe csavarva vittĂ©k ki a vĂĄrbol) orszĂĄgunkbol.
    Ön kijelentĂ©sĂ©vsl sĂ©rti HazĂĄmat, MagyarorszĂĄgot(MO) bƱnösnek vallotta, holot 1944 nyarĂĄtol MO megszĂĄllĂłk ĂĄltal jĂłvĂĄhagyott BÁBKORMÁNYA s nem MAGYAR kormĂĄnya volt, mint ahogy 1945 Ăłta 44Ă©vig szovjet diktatura BÁBkormĂĄnya volt, TehĂĄt MO nem vĂĄdolhatĂł azokĂ©rt a bƱnökĂ©rt , disznĂłsĂĄgokĂ©rt amik könyörtelen tĂșlerƑ kĂŒlföldi diktatura nyomĂĄsĂĄval törtĂ©nt. Ön magyarellenes kijelentĂ©sei megengedetlen. Gondolom helyenvalĂł lenne bocsĂĄnatot kĂ©rni nemzetĂŒnktöl amely bizonyitottan eurĂłpa legtolerĂĄnsabb nĂ©pe, Ă©s orszĂĄga.,,
    Kövér György.
    P.S. TalĂĄn cĂ©lszerĂŒ az ĂĄllamelnököt vagy nĂ©pszavazĂ©ssal vagy ha marad a parlament akkor 3/4 szavazattal vĂĄlasztani. A mostani elnƑkƑt nem vĂĄlasztottĂĄk, hanem defacto kinevezte a pĂĄrtelnök, sajĂĄt önbelĂĄtasa (Ă©rdeke) szerint…

  3. HĂĄnyingerem tĂĄmadt midƑn a csornai Charles Bronson (alias köztĂĄrsa-
    sågi elnök) kijelentette, hogy Auschwitz Magyarorszåg legnagyobb te-
    metƑje.
    Nekem mĂĄr akkor gyanĂșs volt ez a derĂ©k fĂ©rfiĂș, amikor Schweitzer JĂłzsefet (ĂĄllĂ­tĂłlag) valaki verbĂĄlisan inzultĂĄlta (Ă©rdekes, milyen gyorsan lekerĂŒlt a napirendrƑl az „ĂŒgy”) Ă©s a pasas mĂĄris megjelent a fƑrabbi lakĂĄsĂĄn, hatalmas ĂŒlepnyalĂĄst produkĂĄlva.
    Egyben kijelentem, NEM VAGYOK ANTISZEMITA,NEM TAGADOM A HOLOKAUSZTOT, de nekem egy LĂĄzĂĄr JĂĄnos ne oktasson ki az „emlĂ©kezĂ©s parancsĂĄ”-.rĂłl Ă©s a „felejtĂ©s tilalmĂĄ”rĂłl.LĂĄzĂĄr söprögessen hĂłdmezƑvĂĄsĂĄrhelyi portĂĄja elƑtt Ă©s hĂșzzon elĂ© a közĂ©letbƑl (Ășgysem fog)
    Loviaguin Alexander

Itt vĂĄrjuk hozzĂĄszĂłlĂĄsĂĄt!