Kezünkben (volt) a jövő

Fennmaradásunk múlik azon, hogy milyen választ találunk a földi életlehetőségek drámai romlására. Negyven évvel a Római Klub jelentése után veszélyes folyamatokra figyelmeztet és cselekvési programot ajánl a Túlélés Szellemi Kör, melyhez várja olvasóink véleményét.

A világ tudósainak többsége egyetértésre jutott abban, hogy a ma élő nemzedék az emberiség történetének legnagyobb kihívásával szembesül. Fennmaradásunk múlik azon, hogy milyen választ találunk a földi életlehetőségek drámai romlására. Az éghajlati viszonyok átalakulása, a biológiai sokféleség hanyatlása, a termőtalaj pusztulása, a szennyezés és kiszáradás következtében világszerte fenyegető ivóvízhiány mind az emberi beavatkozás következménye…

Az okok összefüggő rendszert alkotnak:

– a bolygó eltartó képességét meghaladó népességnövekedés,

– nagyléptékű, környezetromboló technológiák gátlástalan alkalmazása,

– a gazdasági növekedés kényszere, amely a haszonelvű piaci versenygazdaság velejárója,

– a jólétet a javak pazarló használatával azonosító fogyasztói életmód az egyik oldalon, a másikon nyomor sújtotta országok, amelyeket a szükség kényszerít természeti kincseik kiárusítására,

– és az úgynevezett szabadkereskedelmi világrend, amely a helyi közösségeket megfosztotta gazdasági és politikai önrendelkezésük java részétől, és ezáltal az utolsó akadályokat is elhárította az erőszakos, embertelen és környezetromboló növekedés útjából.

A természetben jelenleg zajló változások rövid távon megállíthatatlanok, káros hatásuk azonban mérsékelhető. Az emberhez méltó élet nélkülözhetetlen természeti feltételeinek fogyatkozása a mostani világrendet alapjaiban rendíti meg. Aláássa a nemzetek és földrészek közötti bizalmat, a helyi és nemzetközi konfliktusokat az erőszakos megoldások felé tereli. Az előttünk álló világméretű politikai és gazdasági válság azonban az egyes országokat és régiókat nem egyenlő mértékben fogja érinteni.

Sikeres helytállásra azoknak van esélyük, akik

– megőrizték vagy visszaszerzik az ellenőrzés jogát erőforrásaik felett,

– mérsékelni tudják kiszolgáltatottságukat a világgazdaságban zajló változásoknak,

– képesek a demográfiai folyamatok dinamikus egyensúlyának fenntartására,

– életmódjukban alkalmazkodnak a természeti környezet adottságaihoz, és ennek megfelelő technológiákat választanak,

– mindent megtesznek az alapvető természeti szolgáltatások minőségének megőrzése érdekében.

Azok ellenben, akik az elkerülhetetlen pályamódosításra túl későn szánják rá magukat, a legsúlyosabb megpróbáltatásoknak néznek elébe. A természeti rendszerek összeomlását világszerte a társadalmi rendszer működésének súlyos rendellenességei jelzik és kísérik: köztük az éhínség, tömeges migráció, a társadalmi szolidaritás hanyatlása és az erőszak terjedése.

Magyarországot ezek a folyamatok a legközelebbről érintik.

A jövő nemzedékek életlehetőségeit fenyegető változások közül különösen aggasztónak tartjuk:

– az egyre súlyosbodó csapadékhiányt,

– a felszíni és felszín alatti vizeink elszennyeződését,

– a termőtalaj pusztulását,

– az ipari és kommunális hulladék nem megfelelő kezelését, az újrahasznosítás illetve a hulladékmentes technológiák, megújuló erőforrások hasznosítása terén mutatkozó lemaradásunkat,

– valamint a biológiai sokféleség hanyatlását a mezőgazdaságban, az ipari jellegű, monokultúrás termelés következményeként.

A társadalmi veszélyek közül kiemeljük:

– gazdaságunk példátlan függőségét a világpiactól, és különösen a nem megújuló energiaforrásoktól,

– a hazai munkaerő és a helyi tudás kihasználatlanságából, természeti adottságaink célszerűtlen és fenntarthatatlan használatából fakadó tömeges szegénységet,

– a falusi munka- és életlehetőségek romlását, a falvak népesség megtartó képességének csökkenését,

– a legszegényebb társadalmi rétegek, különösen a cigányság szegregálódását és az ennek folytán kialakuló, helyenként már-már polgárháborús állapotokat,

– a kölcsönös bizalom és segítőkészség hanyatlását.

Ezért javaslattal fordulunk mindazokhoz, akik az ország jövőjéért felelősséget éreznek, és képesek szót emelni vagy cselekedni a változásokért:

1. Ne fosszuk meg örökségüktől az utánunk jövőket: természeti forrásainkat csak megújuló képességük mértékében vegyük igénybe.

2. Gondoskodjunk arról, hogy a közvélemény hiteles tájékoztatáshoz jusson a természet romlásával kapcsolatos civilizációs válságtendenciákról; segítsük elő a társadalmi felelősségvállalás, a közügyekben való felelős részvétel mintáinak terjedését.

3. Időben térjünk új utakra: az iskolában, az egyetemeken, a tudomány műhelyeiben olyan tudás megszerzésére és átadására törekedjünk, amely a földi életlehetőségek gazdag változatosságának megőrzését szolgálja, és képessé tesz arra, hogy különbséget tegyünk tudás és információ, fejlődés és növekedés, szabadság és mértéktelenség között.

4. A gazdasági és politikai siker mutatójának többé ne a nemzeti jövedelem növekedését tekintsük, hanem a hazai (anyagi és szellemi) források fenntartható használatából származó jövedelmet. Hogy e jövedelem minél nagyobb hányadát fordíthassuk olyan javakra, amelyeket mi magunk állítottunk elő, éljünk bátran és határozottan a hazai piac védelmének valamennyi jogszerű eszközével. Ez az egyetlen út, amelyen tisztességes megélhetéshez juttathatjuk munka nélkül tengődő honfitársainkat (a felnőtt magyar népesség mintegy 40%-át).

5.  Az ökológiai fenntarthatóság és a tömeges elszegényedéssel járó szociális problémák megoldása a legszorosabban összefügg a helyi közösségek önrendelkezésének, az önrendelkezés gazdasági alapjainak helyreállításával.

Ezért javasoljuk

– az önkormányzatiság és a szubszidiaritás törvényes feltételeinek megerősítését,

– az agráriumban a helyi adottságokhoz alkalmazkodó, kisebb léptékű, munka- és tudásintenzív gazdálkodást, és ennek megfelelő, a nagybirtokrendszert korlátozó intézkedéseket,

– a fenntarthatóságot szolgáló talaj- és vízgazdálkodási, állat- és növényvédelmi eljárások elterjesztését;

– a megújuló energiaforrások részesedésének gyors növelését; az energiatakarékosságot ösztönző, adott esetben kikényszerítő intézkedések bevezetését a termelésben ugyanúgy, mint a közlekedésben és a közellátás terén.

6. Az elkerülhetetlen pályamódosítás (az ökológiai rendszerváltozás) azonban nem hajtható végre törekvéseinkkel szemben ellenséges nemzetközi környezetben. Keressünk szövetségeseket Európában és a nagyvilágban olyan együttműködéshez, amely előnyt biztosít a kulturális és természeti örökség megőrzésének a rövidtávú üzleti érdekkel szemben, amely a közszabadságot nem áldozza fel a kereskedelem szabadságának oltárán, és amely az önrendelkezést, az ökológiai fenntarthatóságot fontosabbnak tartja az üzleti hálózatok gyilkos világpiaci versenyében elért sikernél.

Felszólalásunk célja, hogy nyilvános párbeszédet kezdeményezzünk a kibontakozó ökológiai válságról és az előttünk álló tennivalókról.

Budapest, 2012. október 1.

Túlélés Szellemi Kör

Pacsker

Forrás: Green R

Nemzeti InternetFigyelő