Kárpátaljai magyar sors: szegénység, segélyek, halál, mentális gondok

Ukrajnában az immár második éve zajló háború következtében olyan súlyos gazdasági válság alakult ki, hogy sokaknak még a napi étkezés és a ruházkodás is gondot okoz.

Kárpátaljáról több ezren elmenekülnek a behívások elől, ezrek kerülnek akaratukon kívül a frontra, és miután közülük sokan családfenntartók, veszélybe került a hátrahagyott idősek és gyermekek ellátása. Az egyik legalapvetőbb élelmiszer, a kenyér ára egyik napról a másikra az ötszörösére emelkedett. A magasba szökött árak miatt az utóbbi hetekben Kárpátaljára a szomszédos nyugat-ukrajnai megyékből szállítanak pékárut, amit furcsa mód jóval olcsóbban értékesítenek. A tej és hústermékek zöme ott búslakodik az üzletek hűtőiben.

Aki tud, beoszt, már ha van mit. Szerencsére a korábbi hónapokhoz képest ma már a kárpátaljai üzletekben nincs hiány az egyéb élelmiszerekből vagy más árucikkekből sem, de az árak országos viszonylatban magasak. Míg Ukrajnában átlagosan 5,7 százalékkal emelkedtek az élelmiszerárak, addig Kárpátalján – az ország minden más megyéjét megelőzve – a drágulás 8 százalék. Ez azért is tragikus, mert a többi megyéhez képest a munkanélküliség itt a legmagasabb és a bérek a legalacsonyabbak. A többségében falun élő kárpátaljai magyarság a háztájiban gazdálkodik. Ők a szerencsésebbek közé tartoznak, hiszen meg tudják, termelni önerőből a konyhaasztalra valót. Igaz mindezt kemény munkával: az egyik magyar gazda elmondta, hogy hajnal háromkor kel a jószágot fejni és este tíznél korábban soha sem kerül ágyba. Elárulta, hogy mivel nincs hivatalos munkája és így a fizetéséből nem tudnak levonni hadiadót, s a portáján és kertjében megtermelt élelmiszerből tud juttatni a fronton lévő katonák étkeztetésére.

Jelenleg sok kárpátaljai család él a határon túlról érkező segélyekből. Az egyházi szervezeteknek köszönhetően a magyar önkormányzatok vezetői listát készítettek azokról a szegény és hátrányos helyzetű családokról, egyedül élőkről, akik napi szinten részesülnek élelmiszerben vagy ruhákat, gyógyszereket kapnak. Nem hallgathatjuk el, hogy az anyaországi adományozások elindítója, vagy ha úgy tetszik „motorja” számtalan esetben Kárpátaljáról elszármazott magyar, aki szülőfalujának, munkahelyének vagy valamelyik egyháznak gyűjtve küldi a segítséget. Az anyaországban élőktől sajnos többször hallottam, hogy „Minek adjak, úgy is ellopják még itthon, nem kerül az a szerencsétlen kárpátaljai magyarokhoz”. Bízzunk benne, hogy ez nem így van…

Több kárpátaljai magyar fiatal katona meghalt az Ukrajna és Oroszország között zajló harcokban. Nem felel meg a valóságnak a hivatalos ukrán szervek korábbi nyilatkozata, hogy behívót csak hivatásos katonák, határőrök és rendőrök kaphatnak (akik aztán néhány tízezer forintnyi zsoldért teszik kockára életüket). Baljós intézkedések előszele, hogy idén a tanintézetek igazgatóitól listát kértek a szakmunkásvizsgát tevő, illetve főiskolai, egyetemi diplomát szerző fiatalokról. Feltehetően az intézkedés első magyar áldozata lett K. Roland, 17 éves tanuló, aki az elmúlt héten öngyilkosságot követett el. Sokak szerint barátai azzal riogatták, ősszel besorozzák és háborúba viszik. (Mások a család teljes elszegényedésére a napi betevő hiányára fogják a fiú halálát.) A határokon a külföldre távozott férfiaknak sem lehet nyugalmuk, ők is állandóan górcső alatt vannak. Virágzik a megvesztegetés, a katonai behívóktól való felmentéstől a határon átjutásig.

Az ország nyugati részén fekvő régióból, így Kárpátaljáról eddig több mint hatvan, köztük hat magyar katonaáldozata van a Kelet-Ukrajnában folyó harcoknak. Popovics Roland, Timoscsuk Mihály, Tóth Sándor, Kovács Béla, Szólics Román, Márkusz Viktor hősi halált halt egy olyan háborúban, amihez semmi közük nem volt.A munkácsi 128-as hegyivadász dandár – melyben nem csupán Kárpátaljáról, hanem más ukrajnai megyékből származó katonák is szolgálnak – a harcok kezdete óta 102 katonáját veszítette el. Egyébként ez utóbbi dandár csoport volt az, aki belekerült az úgy nevezett Donyecki-katlanba, mikor a várost elérte a front.

A behívók szolgálati idejét letöltött, szerencsésen hazatérő férfiak súlyos katonai helyzetekről számolnak be. A sorkatonák között nagy a megkülönböztetés. Mivel a magyar férfiak jelentős része nem beszéli az ukrán nyelvet gyakran gúnyolódás tárgyává vállnak és csicskáztatják őket.

A háborús megyékből Kárpátaljára érkező ukrán és orosz családok nem igen tudnak, sőt nem is nagyon akarnak beilleszkedni új helyzetükbe. Gyakran fizetés nélkül távoznak az éttermekből, követelőznek lakásügyben, nem érik be a szerényebb otthonokkal, arról nem is beszélve, hogy sokat isznak és mindenkivel agresszívek. Teljesen felborították a békés kárpátaljaiak életét, főleg a kisvárosokban élőkét. Követelőznek, miközben a szeretteiket elveszített magyar családok némán gyászolnak.

A beregszászi Popovics Katalin egyetlen gyermekét temette el. A 19 éves Roland szerződéses katonaként szolgált Kelet-Ukrajnában. A fiatalember volt a háború első magyar áldozata Kárpátalján. Édesanyja elbúcsúzni sem tudott tőle, Rolandot és bajtársait egyik napról a másikra vezényelték Luhanszkba. Mivel bombarobbanásban halt meg, még a koporsót sem engedték kinyitni az édesanyjának. Az édesanya az államtól 650 ezer hrivnya (kb. egy millió Ft.) kárpótlást kapott, a beregszászi önkormányzattól pedig egy kis darab földet. Ennyit érne egy kárpátaljai magyar katona élete?

De nemcsak a férfiak halnak meg a fronton. Egy kárpátaljai magyar asszony sokkos állapotba került, majd öngyilkosságot követett el, amikor tudomására jutott, hogy a férjét behívták katonának. A férfira az újabb mozgósítási hullám során adták rá az „angyalbőrt”, és a keleti harctérre vezényelték. A feleség kétségbeesésében bevett egy marék altatót. Hasonló esetek szinte hetente történnek Kárpátalján.

A kárpátaljai magyarok 60 százalékának nincs munkája. Akinek mégis van, az alacsony fizetésre panaszkodik. Az ukrán fizetőeszköz, a hrivnya összeomlása miatt egyre többen szenvedik meg a háborús konfliktust, rajtuk próbálnak segíteni többek között a magyarországi segélyszervezetek is. A Magyar Református Szeretetszolgálat kárpátaljai cselekvési tervet állított össze, s az arra rászorulóknak több alkalommal szállított segélycsomagokat, élelmiszert, tisztálkodási szereket, a kórházakba pedig kötszereket. Súlyosan sebesült kárpátaljai katonákat visznek át a határon, magyarországi gyógykezelésre. Debrecenben, ahova az utóbbi években sok magyar orvos és orvostanhallgató települt át, önzetlenül segítik mihamarabbi felépülésüket. Ám a kárpátaljai magyarok közül nem csak orvosok távoznak egyre nagyobb számmal, hanem tanárok, különböző szakmát űzők is elindulnak a világba új hazát keresve. Hogy hol találnak menedéket a kivándorolt kárpátaljai magyar családok? Nos, a következő cikkünk erről szól majd.

(Kiemelések: Szerk.)

Kárpátalja-szerkesztő – Magyar Irodalmi Lap

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!