Jó, ha nem feledjük (6. rész): H U N G A R O C Í D I U M – Történelmi igazságtétel, büntetőjogi felelősségre vonás és kártérítés

Dr. Jajczay Frigyes előadása, mely 1994-ben hangzott el Cleveland-ben a Magyar Találkozón

Szeretném javasolni, hogy a HUNGAROCÍDIUM jelszó meghatározása alapján indítsunk országos és nemzetközi mozgalmat, amely a magyarság létének, megmaradásának érdekében tevékenykedne és érhetne el nagyon szükséges változásokat, kedvező eredményeket.

E mozgalom részvevőinek lenne szükséges összegyűjteni a magyar nép ellen az elmúlt több mint hetven év alatt elkövetett bűntettek részleteit. A csonka ország határain belül, a Kárpát-medencében és más államokban történt, és még ma is folytatódik a magyar népirtása. Ezekről, a magyar nép ellen elkövetett bűntettekről, úgy gondolom, hogy az otthoni kormánynak és országgyűlésnek, politikai és társadalmi szervezeteknek, és a nyugati magyar emigrációnak is van tudomása. Ha netán valaki észrevenné, és valaki ki is merné mondani:

a magyar nép irtása és pusztítása még ma is folyamatban van a csonka ország határain belül és a Kárpát-medencében!Tehát elengedhetetlenül szükséges, hogy a magyar nép megmaradásának érdekében valamit csináljunk, együttesen azokkal a magyarokkal, akik aggódnak és gondolkodnak ez ügyben a Kárpát-medencében és a nyugati emigrációban.

A magyar nép ellen elkövetett bűntettek elkövetőinek a büntetőjogi felelősségre vonásához alapul szolgál a nemzetközi törvényekben meghatározott népirtási fogalom. E téren szükséges idézni Fekete Gyulát (Magyar Fórum, 1994, július 14.):

A népirtás bűntettét meghatározó ENSZ egyezmény szerint „valamely nemzeti, faji vagy vallási csoport” sérelmére történhet, „teljes vagy részleges megsemmisítés” szándékával. Például: „a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása, a csoportra megfontolva oly életfeltételek ráerőszakolása, melynek a célja a csoport teljes vagy részleges elpusztulásának az előidézése. Olyan intézkedések tétele, amelyek célja a csoporton belüli születések gátolása.” Az efféle cselekmény, továbbá „a közvetlen és nyilvános felbujtás népirtás elkövetésére” büntetendő, függetlenül attól, hogy „államvezetők, hivatalos vagy magánszemélyek” a bűnelkövetők.

A népirtás e meghatározása alapján a HUNGAROCÍDIUM mozgalom által szükséges lenne kérni, követelni történelmi igazságtételt, büntetőjogi felelősségre vonást és pénzügyi kártérítést.

A történelmi igazságtétel eszközölését szükséges kérni, követelni, mivel az utódállamokban a népirtás, a nemzetiségi csoportok megsemmisítése és beolvasztása több mint hetven évvel ezelőtt kezdődött, és ma is lankadatlan erővel folytatódik. A trianoni békediktátum által elcsatolt területeken a legtöbb esetben a magyarság a szenvedő alanya a népirtási bűntetteknek. Az utódállamok kormányai, kormányzati hivatalai és szervei által ördögi gonoszsággal kiagyalt megsemmisítési és beolvasztási módszerek kimerítik a népirtási bűntettek mindenféle meghatározását.

Az utódállamok egyetlen nemzetközi szerződést nem tartottak be, melyek szavatolták volna az elcsatolt területeken élő magyarság és más nemzetiségi csoportok jogait. Éppen ezért nem újabb szerződésekre van szükség, hanem arra, hogy a Kárpát-medencében több ezer éve élő magyarság egy ország határain belül tudjon élni! Szükséges kérni, követelni a trianoni és párizsi békediktátumokban meghatározott határok módosítását, mivel:

I. Trianonban új országokat alapítottak szemenszedett hazugságokra alapozva és Wilson elnök deklarációja ellenére. A nemzetiségi Magyarországot feldarabolták és csináltak három másik országot, amelyekben  még magasabb arányban vannak nemzetiségi csoportosulások.

Az utódállamok, amelyeknek a tagjait beengedték vagy betelepítették a történelmi Magyarország területére, ma ezer vagy kétezer éves hagyományokra hivatkoznak hazug módon, területi igényeiket igazolva.

Nem szükséges többet mondani, mint azt, hogy nézzék meg a Kárpát-medence térképét az elmúlt ezer év alatt. Hol voltak a szerbek, románok és szlovákok 400 vagy 800 évvel ezelőtt!

II. A Trianonban kijelölt határokat a bécsi egyezmények, amelyeket nemcsak Mussolini és Hitler, de Nagy Britannia és Franciaország is jóváhagytak, megváltoztatták, és jelentős magyarlakta területeket csatoltak vissza Magyarországhoz. A párizsi békediktátum visszaállította a trianoni határokat, kivéve hogy Kárpátalját a Szovjetunió kebelezte be. Így több mint ezer év után az orosz államnak sikerült benyomulnia a Kárpát-medencébe.

III. A trianoni és párizsi békediktátumok által meghatározott és a helsinki egyezményben „szentesített” határok az elmúlt évben egy „kissé” megváltoztak. Nincsen többé Csehszlovákia, Jugoszlávia, és Románia a Tiszáig akarja kitolni a határait és Moldáviát be akarja kebelezni! Emellett Szlovákia (Csehszlovákia) önkényes módon megváltoztatta a magyar-szlovák határt a Duna elterelésével. Tehát Magyarországot sem a békediktátumok, sem más egyezmények, amelyeket minden más állam semmisnek vett az elmúlt pár év folyamán, nem köteleznek semmire a szomszédos államokkal szemben. Így elengedhetetlen és szükséges, hogy a magyar nép érdekében követeljük a trianoni határok felülvizsgálatát.

Büntetőjogi felelősségre vonást szükséges kezdeményezni a magyarság ellen elkövetett népirtási bűntettek tervezői és elkövetői ellen, legyen az állam, diktatúra, kormány, kormányzati hivatal vagy szerv, hivatalos vagy magánszemély!

I. 1945-től kezdődően meg kellene nevezni a kommunista rendszer által meggyilkolt, kivégzett, megkínzott, internálótáborokba, és kényszermunkára elhurcolt, kitelepített magyar állampolgárok szenvedéseiért felelősöket. Feltétlenül részletezni kellene a második világháború után a „dicsőséges, felszabadító Vörös Hadsereg” garázdálkodó pribékjeinek a bűntetteit, a nyomukban visszatérő kommunista pribékek bűntetteit, akik ezerszámra mészárolták le a magyar értelmiség tagjait, közéleti vezetőket, papokat, tanárokat, stb., a Rákosi rendszer koncepciós pereinek az áldozatait és a börtöneiben agyonvert, megkínzott áldozatait, Kádár barbár bosszúállásának az áldozatait, a sortüzek és karhatalmi szervek más áldozatait.

II. A hadifoglyokkal együtt a második világháború és az 1956-os szabadságharc után a Szovjetunióba hurcolt magyar polgári személyek száma összesen megközelíti az egy milliót. A szovjet gulágok e rabjainak nagy része az életét vesztette, a többiek fizikailag és szellemileg megrokkanva tértek haza. E tevékenységek tervezőit és kivitelezőit szükséges felelősségre vonni magyar vagy nemzetközi bíróságon.

III. Az abortusz törvény tervezői, érvénybe helyezői és érvénybe tartói több mint négy millió magyar magzatot öltek meg az elmúlt két évtized folyamán. Az 1990-ben megválasztott országgyűlés az abortusz törvény érvényét megerősítette, és a jelenlegi kormány meg minden adókedvezményt megvont a többgyermekes családoktól! Ez a magzatgyilkolás az évszázad legeredményesebb magyarirtása, ezt azonnal meg kell állítani és e rendelkezések kezdeményezőit és végrehajtóit felelősségre kell vonni, és legszigorúbban meg kell büntetni.

Itt talán szükséges lenne egy-két kérdésre is választ találni. Akik ezt a nagyon eredményes magzatgyilkolást kigondolták és még mindig érvényben tartják, miért akarják a magyar népet kiirtani, és azt kinek az érdekében teszik???

IV. Az elcsatolt területeken az utódállamok a magyar nép irtását a legváltozatosabb és leggonoszabb módszerekkel gyakorolják 1920. óta. A tömeggyilkosságok, kivégzések, megrendezett „öngyilkosságok”, bebörtönzések, kínzások, internáló- és kényszermunkatáborok,  deportálások, kitelepítések, mind a népirtás módszerei közé tartoznak még ma is. Emellett a politikai, közigazgatási, társadalmi, kulturális, közoktatási, gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi életben a magyarság és más nemzetiségi csoportok tagjai másodrendű állampolgárként vannak kezelve.

A lakosságcserékkel, az etnikai tisztogatással, a történelmi és kulturális hagyományok, épületek, emlékművek, templomok, temetők, anyanyelvi iskolák és egyetemek, könyvtárak és archívumok megsemmisítésével a demográfiai és szellemi népirtást a legkegyetlenebb módon gyakorolták, és még ma is gyakorolják az elcsatolt területeken. Az utódállamok alkotmányai, törvényei a nemzetiségi csoportok jogai és érdekei területén a nemzetközi törvények és egyezmények szükséges szintjét még meg sem közelítik, és az utódállamok a nemzetiségi csoportok megsemmisítésén és beolvasztásán dolgoznak még ma is teljes erővel, emellett területi hódításokat eszközölnek a legbarbárabb módszerekkel. Az utódállamok múltbeli és jelenlegi vezetőit nemzetközi bíróságon kell felelősségre vonni a magyarság és más nemzetiségi csoportok ellen elkövetett népirtási bűntettekért!

Itt talán összegezést lehetne készíteni, a magyarság áldozatainak a száma több millióra rúg, és megközelíti a bűvös hat milliós számot, amelyre naponta emlékeztetve vagyunk, amelyért még ma sincs megbocsátás, és amelyért még ma is hömpölyögve ömlik a pénzügyi kárpótlás!

A több milliónyi magyar áldozat mellett még több millióra rúg azoknak a magyaroknak a száma, akik megrokkantak, akiknek az életét tönkretették, megélhetését elvették, társadalmi és kulturális életét megsemmisítették, és még ma is rabszolgaságban tengődnek úgy a csonka országban, mint az elrabolt területeken!

A magyarság ellen elkövetett és fentebb részletezett népirtási bűntettek áldozatainak, rokkantjainak és meghurcoltjainak, vagy azok leszármazottjainak a részére pénzügyi kárpótlást kell követelni a magyar államtól, az utódállamoktól és a volt Szovjetuniótól egyösszegű kielégítés vagy nyugdíj formájában.

Szükséges kártérítést követelni minden magyar állampolgár részére, akiktől államosítás, kitelepítés, deportálás, tsz-alakítás néven, vagy akármilyen más csalárd módon, elrabolták a magántulajdonukat, ingatlant és ingóságot. Ezt a károsodást a magántulajdon egyenes visszaadásával vagy teljes értékű kárpótlásával kell orvosolni.

Szükséges pénzügyi kárpótlást kérni az utódállamoktól és a volt Szovjetuniótól a két világháború után elrabolt állami és magánvagyonért, a leszerelt gyárak és üzemek, ipari és mezőgazdasági eszközök és műkincsek elrablásáért. Pénzügyi kárpótlást kell követelni a volt Szovjetuniótól az ország és a magyar nép több mint negyven éves kizsákmányolásáért, a megszálló szovjet hadsereg eltartásáért, és az általa okozott környezeti károkért.

Végül szükséges lenne minden felelősséget megtagadni és visszavonni a nyugati kölcsönökkel kapcsolatban, és azok visszafizetését azonnal le kell állítani. A nyugati kölcsönzők követeljék vissza a pénzüket Kádár, Grósz és Németh elvtársaktól és kommunista bérenceiktől, akik a kölcsönökből nagy összegeket Moszkvába vittek, vagy nyugati bankszámláikon helyeztek nyugovóra.

A HUNGAROCÍDIUM mozgalom elsődleges feladata lenne a magyarság ellen elkövetett népirtási bűntettek listázása, részletezése és azok támogatása iratok és tanúvallomások által. Ezzel egy időben, vagy ezután, kezdeményezni kell egy nemzetközi konferencia összehívását a békediktátumok felülvizsgálatára, és elindítani a büntetőjogi eljárásokat és kárpótlási követeléseket. Ehhez szükséges lenne az otthoni kormány, kormányzati szervek, politikai és társadalmi szervezetek, jogi, politikai, közgazdasági és történészi szakértők, a nyugati magyar emigrációs szervezetek és szakértők támogatása és szorgos munkája.

Ha a mai pufajkás kormány nem hajlandó a mozgalmat támogatni, akkor az otthoni politikai és társadalmi szervezetekre, aggódó magyarokra és a nyugati emigrációra fog hárulni ez a feladat.

Szükséges lenne a HUNGAROCÍDIUM tragikus évfordulóit, április 4., június 4. és nov. 4., népszerűsíteni, gyászünnepségeket, megemlékezéseket rendezni az ország területén és nyugati világvárosokban.

Ezeken megemlékezéseken újra és újra kellene népszerűsíteni a magyarság ellen elkövetet népirtási bűntetteket, és így hatásos módon befolyásolni az ország és a világ közvéleményét. Szükséges lenne újra feléleszteni az „Igazságot Magyarországnak!” (Justice for Hungary!) jelszót, amelyet Lord Rothermere brit sajtómágnás népszerűsített a két világháború között.

Befejezésül újra ki kell jelenteni, hogy a magyar népnek, mint minden más népnek, joga van függetlenül és szabadon élnie saját országa határain belül, hogy így biztosítva legyen a megmaradása, gyarapodása és megélhetése emberséges körülmények között.

A magyar nép irtását minden feltétel, minden újabb szerződés elfogadása nélkül elengedhetetlenül szükséges megállítani! Lehet, hogy ez az otthoni pufajkás-kormánynak, az utódállamok soviniszta, népirtást és etnikai tisztogatást gyakorló kormányainak ez nem tetszik, de a magyarság ellen elkövetett népirtási bűntettek elkövetőit felelősségre kell vonni!

A magyar népet sem lehet irtani büntetlenül évtizedeken keresztül! A több milliónyi magyar áldozat igazságszolgáltatást követel!

Dr. Jajczay Frigyes

Előadás a Magyar Találkozón, Cleveland, U.S.A., 1994. november

A XXXIV. Magyar Találkozó Krónikája, Szerk. Dr. Nádas Rózsa és Dr. Somogyi Ferenc,

Árpád Könyvkiadó Vállalat, Cleveland, Ohio, 1995

Az előadás szövege megjelent a következő újságokban:

Nemzeti Újság, 1994. november 25.

24. Óra, 1995. június

Magyarok Vasárnapja, 1994. november 20.

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

Amerikai Kanadai Magyar Élet, 1995. március 8.

Nemzeti InternetFigyelő