Stoffán György: Ki a magyar? – avagy egy ártó kérdés margójára….


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Stoffán György: Ki a magyar? – avagy egy ártó kérdés margójára….Olvasom a napokban kiszélesedett internetes morfondírozást, amelyet Lajdi Péter „Ki a magyar?” cikkének megjelenése generált. Maga a kérdés értelmetlen, épp úgy, mint a rá adott válaszok. Hiszen egyetlen normális államban, egyetlen normális állampolgárnak sem fordult meg a fejében eddig ez a nyomorúságos, szánalmas, kisebbségi érzést sugárzó kérdés.

Bűn feltenni ezt a kérdést, és bűn volt feltenni 1989-ben is. Persze, azóta nagyot változott a világ. 1989-ben nem a jobboldalról hangzott el ez az aljasság, hiszen abban az időben mindenki, egy kommunisták nélküli keresztény nemzetben, és egy független szabad Magyarországban gondolkodott. Abban, amit 1948-ban a rabló és gyilkos kommunista söpredékhatalom abbahagyatott velünk. Mindenki, aki békét és egyenlőséget, boldogságot és felemelkedést óhajtott.

És akkor jött a sátáni aljaskodás, amely nem volt elítélendőbb, mintha egy békés tömegbe belelőnek… Mert a liberálisok, és a Mazsihisz elkezdett belelőni a nemzet lelkébe a kérdéssel: – ki a magyar? Pedig senkinek nem jutott eszébe akkor, hogy kisemmizzen másokat e nagyszerű érzésből, a magyarság érzéséből…

Merthogy akkor keresztény magyarságról szóltak néhányan, s ezt a fogalomkapcsolást támadással, lélekbe lövetéssel akarták megsemmisíteni azok, akik zsigerből gyűlölik a magyarságot, akik a bosszúnál jobban semmit sem szeretnek. S akik inkább tartoznak hálával a magyar nemzetnek, mintsem bosszúval. Egészen odáig ment ez a támadássorozat, hogy a nemzet ellenségei keresztény kurzusról kezdtek hazudozni, s ki is jelentették, hogy „minden, ami keresztény, az antiszemita” (Gadó György – Jurta Színház, 1990 márciusa).

A hamarosan frissen alakult kormány sajnos nem „szájon vágta” a békétlenséget kereső aljas, nemzetellenes söpredéket, hanem megijedt a befolyásos ÁVH-s kölköktől, a Mazsihisz remek külkapcsolataitól, és bizonyításba kezdett… Természetesen annak bizonyításába, hogy ők nem antiszemiták, és nem is készül itt semmilyen keresztény kurzus… (Antall József és Draskovics Tibor neve ezért számomra ugyanazt jeleni!)

És akkor kezdődtek el azok a bajok, amelyek most érzetetik a hatásukat. Mert nem mondatta ki a kormány Mazsihisszel, hogy a zsidóság ebben az országban nemzeti kisebbség-e, vagy vallási csoport! Mert a kormány nem tiltotta meg a gyilkos kommunista rendszer kiszolgálóinak a politikai hatalomban való részvételt. Mert Antall beengedte a lopott pénzeket, a kommunista maffiát a nemzetgazdaságba, s nem államosította azonnal és egyetlen tollvonással az MSZMP vagyonát, s ugyanígy nem adta vissza egyetlen tollvonással az 1945-től a kommunisták által elbitorolt vagyonokat. És sorolhatnánk azokat a tragikus és ostoba, magyarellenes döntéseket, amelyeket vagy nem hoztak meg, vagy amelyeket meghoztak azok a politikusok, akik eljátszották a nemzet hitét egyetlen aljas és ostoba kérdéstől való félelmükben, ijedtségükben, hazaárulásukban… – „ki a magyar”?

A kérdés tehát eredetileg a liberális ÁVH-s leszármazottak, és a Mazsihisz által hangoztatott kérdés volt, amolyan rendzavaró és védekezésbe kényszerítő. Mert már akkor is olyan kormányunk volt, amelyet védekezésre lehetett kényszeríteni. A kérdés a keresztény magyarság ellen fogalmazódott, és egyben előkészítette a talajt annak a lelki, szellemi, és hitbéli káosznak, annak a diktatúrának és anarchiának, amelyben ma vagyunk kénytelenek élni.

A mai kérdésfeltétel ismét rossz, helytelen és bizonyító erejű. Azt bizonyítja ugyanis, hogy ma ismét – csak másképpen – éljük meg a keresztényellenességet, és minden erővel bizonygatni akarjuk nemzeti nagyságunkat és hovatartozásukat azzal a múlttal, amely vagy volt, vagy nem volt. Lényeg, hogy ma már éppen annyira „létező és élő” valami csupán, mint a dinoszauruszok és a mamutok. Szép a hagyományőrzés, a nemzeti viseletek felöltése… a népművészet őrzése és tanulása… a származás kutatása… de nem ez határozza meg azt, hogy ki a magyar. Nem a hun és a szkíta ősiség, a leszármazottság, a sámánhit-és dob az, amitől egy ember magyar, vagy német, vagy rutén. Lehet és kell is keresni a múlttal való kapcsolatot, de nem lehet kizárni azokat a magyarság sorából, akik példának okáért nem hunok és nem szkíták, hanem őseik az 1600-1700-as években, vagy éppen hét-nyolcszáz éve telepedtek le Magyarországon és Dél-Erdélyben. De azt gondolom, sírva fakadna sok mai tarsolyos magyar, ha megismerné felmenőinek nemzetiségét, vallását, gondolatiságát évszázadokra visszamenőleg.

A címben szereplő kérdéstől tehát, feláll a szőr a hátamon, mert maga a kérdés eszébe nem jutna egyetlen európai nemzetnek, egyetlen európai állam polgárának, mert neki természetes, hogy abban az államban, ahol él, abban kell úgy élnie, hogy megfeleljen a hazájának,a Vaterlandnak, a Heimatlandnak… Az is világos, hogy aki más európai államban megkérdőjelezi egyesek hovatartozását, azt bizony pofán vágja a kormány. Az is természetes más európai államban, hogy vannak idegenek, akiktől az őshonos állampolgár elvárja, hogy viselkedjen a többségi nemzet elvárásainak megfelelően. Akár egy hete, akár több évszázada él ott. Mert minden európai államnak természetes hogy az, ami! Csak Magyarországon merül fel ez a botor, megosztó és aljas kérdés. Mert aljas mind a magyarokra, mind a magyar állampolgárként, és a magyar hazáért tisztességesen, más nemzetiségűként Magyarországon élőkre nézve.

Nem ez a kérdés, nem a „ki a magyar?” – kérdést kell feltenni, hanem az ellenkezőjét: – ki a magyarság ellensége? Azokat kell néven nevezni, akik a nemzet pusztulását akarják. Akik békétlenséget szítanak, akik megosztják a nemzetet, akik nem tartják be a törvényeket, és akik azt gondolják, hogy nekik többet szabad, mert „mások” – s mert nem magyarok! Nem lehet egyetlen országban sem nációkra szabva alkalmazni a törvényeket! (Bár ez már az EU-ban is természetes… a tót kitépheti a nyelvet, a cseh elveheti a vagyont, csak írja alá az elnemzetietlenítő alaptörvényt!) A törvény mindenkire egyformán vonatkozik, éppen úgy, mint a jog is. A kettő azonban mindig együtt jár, minden állampolgár számára – akár miniszterelnökként magyar állampolgár, akár a létminimum alatt élő magyar állampolgár. Ma nem az ostobán a napi politikai szintjére emelt múltkeresés, és az azon alapuló megosztás a cél és a nemzeti érdek, hanem az ellenség kiszűrése, és megnevezése.

Mert lehet jó keresztény magyar a sváb, a tót, a rác, a rutén… ha a szíve a magyar földért, a magyar hazáért dobog. És lehet ócska hazaáruló, aki bár neve és vére szerint magyar volna, de idegen érzelmeket vett egy tál lencséért… előmenetelért, hivatalért.

El kell felejteni tehát, végre ezt a botor és ártó kérdést, és el kell felejteni végre a már-már egyes szervezetek révén politikai szintre emelt ősnyomozást és a vele járó gyűlölködést. A tudomány maradjon tudomány, a lélek, lélek, és a hit, hit! A haza pedig Haza mindazok számára, akik annak tekintik, és akik hajlandóak önzetlenül adni a Hazának.

Vajon október 6-a hajnalán, Aradon megkérdezték-e egymást a halálra ítélt tábornokok, hogy ugyan, ki is a magyar körülük? Nem! Ám, életüket áldozták a Magyar Hazáért. Miközben a lovon szökellő, és az akasztásra parancsot adó „magyar” Tichy őrnagy kéjelegve nézte végig a magyar és a néhány nem magyar nemzetiségű tábornok végső kínjait… S a nagy „magyar” Kossuth árkon-bokron keresztül, menekült… Magyar Hazájából a felelősségre vonás elől, cserbenhagyva milliókat, akik benne hittek.

Akinek tehát megfordul a fejében a kérdés, miszerint „ki a magyar”, annak magyarságával ab ovo baj van. Mert vagy bajkeverő, vagy ellenségink előtt akarja bizonyítani, amit nem kell bizonyítania, vagy, mert meghasonlott önmaga magyarságában, kételkedik saját hitében, vagy, mert magyarázatával éppen azt akarja elérni, mint 1990-ben az ÁVH-s kölkök, és a Mazsihisz: – a keresztény magyarságot, a magyarság eredendő kereszténységét meghazudtolni, elhomályosítani. Tehát: vagy lélekben beteg, vagy velejéig romlott… de egyik sem hasznos a magyarság számára, kivált ma, amikor mindenki gyűlöli a másikat, mert másképpen magyar és másképpen jobboldali, mert van sámándobja, vagy mert nincsen neki…

Mi egyesítheti tehát a magyarságot ebben a szellemi és erkölcsi káoszban? A keresztény magyarság hite és összefogása, imája és rendíthetetlensége.

Jakab Antal néhai erdélyi püspök 1989 decemberében Gyulafehérváron beszélgetésünk közben azt mondta: – „A kereszténység és a magyarság egy, és el nem választható. Ha elválasztjuk a kettőt egymástól, akkor az olyan, mint amikor a test és a lélek elválik… az a halál!” Igaz, ugyanekkor azt is mondta – s hányszor leírtam már –, hogy: „a magyarság felvette ugyan a kereszténységet, de soha nem tért meg…”

Itt volna hát az ideje!

Stoffán György

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

10 hozzászólás a(z) “Stoffán György: Ki a magyar? – avagy egy ártó kérdés margójára….” bejegyzéshez

  1. Stoffán György talán nem is véletlenül írta le azt amit leírt… A derék tollforgató ugyanis lemondott a magyar állampolgárságáról és ROMÁN állampolgárságot vett fel – nem mintha ebben az országban bárki is üldözte volna…
    Túl sok balhét csinált, már azóta is, mióta a balliberális Kacsa Magazin sordíjasaként éppen a nemzeti oldal ellen dolgozott 1993-1994-ben – de hát akkor ott fizették meg.
    Pincér volt az eredeti foglalkozása, a lelkülete is.

    • Ben Miriam: nagyon sokat tudhatsz, legalább is ezt a látszatot próbálod kelteni. Ugyan honnan veszed ezt a baromságot, hogy Stoffán lemondott a magyar állampolgárságáról, és a románt vette fel? Én az ellenkezőjét állítom ennek, mégpedig egészen biztos forrásból. De várom a “bizonyítékaidat” kíváncsian xDDD

  2. Stoffán most is remeket írt, mint teszi sok éve. Az, hogy Sepsiszentgyörgyön és Erdély más városaiban van sokszor, az részben családi, részben munkaügyi indokkal magyarázható, ugyanis ott egy nagyon színvonalas lap főmunkatársa, az Európai Időé. Eddig is sokszor vádolták hülyeségekkel a kommunitsabérenc elmeháborodottak. Az ilyen támadások nem jelentenek mást, mint azt, hogy jól végzi a munkáját. De szeretném elmondani a vádaskodó hülyének, hogy Brüsszelben és Zürichben is sokszor megfordul. Múlt héten Bécsben találkoztunk… mégsem osztrák állampolgár.

  3. De még egy hülyének is meg lehetne magyarázni, hogy mennyiben “nemzeti” egy olyan bértollnok, esetünkben Stoffán úr, aki a kilencvenes években magától értetődő természetességgel dolgozott a ultraliberális (zsidó) napilapnál, a NÉPSZAVÁNÁL – akkor, mikor már azért voltak konzervatív, keresztény szellemiségű lapok is! – továbbá a KACSA MAGAZIN elnevezésű, szintén balliberális szennylapnál.
    Megválaszolatlan esetében az is, hogy miért vette fel a ROMÁN ÁLLAMPOLGÁRSÁGOT…
    Az a megjegyzés pedig, hogy “jó úton van” nem jelent semmit: a saját bandája szempontjából a gazember útja is “jó út”.

  4. Ez a módszer t. Balla úr nem vezet sehova. Hiába ismételget tényként olyan baromságokat, minthogy román állampolgár lenne S.Gy., amit már többen itt is cáfoltak, kár is vele foglalkozni, mert nem igaz. Ahogy a Népszava sztori sem igaz, de a labda önnél van, várjuk a bizonyítékot. (az ugyebár nem bizonyíték, hogy egy féleszű Ben Miriam is ideírta egyszer:)

  5. Segítek Balla úr, bár a bizonyíték éppen önt cáfolja. Itt van egy link a 2006-os polgármester-választásról, ahol Stoffán is indult. http://www.election.hu/onkval2006/outroot/onktjk2/tjk07012.htm Ez ugye nehéz lett volna magyar állampolgárság nélkül?

  6. Tisztelt uraim!
    Én manapság az utóbbi pár évben, csöppentem a vitatott kérdéskőrbe. Bocsássák meg nekem ismereteim hiányát, de fogalmam sem volt eddig arról ki is az a Stoffán György. Ezért ha megengedik, ezzel a kérdéssel nem foglalkozom. Szeretném ellenben a véleményem elmondani a cikk írója áltat feltett kérdésre. Ki a magyar? Én nem olvastam még Lajdi Péter írását, valószínű ezzel tovább erősítem Önökben a műveletlenségem látszatát. Ígérem ez után a bejegyzés után megteszem. Megkeresem. Róla sem halottam még. Ezeken túl van véleményem a témáról. Én nem tartom a kérdést értelmetlennek. Nem ismerem a szerző által felsorolásra került tények mibenlétét, de nem azért nem értek egyet azzal, hogy ezt a kérdést el kellene vetni. Úgy gondolom, most van itt az ideje annak, hogy feltegyük magunknak, ha másért nem is, hát azért, hogy tisztábban lássuk a jövőnk lehetőségeit. Szükségesnek látom a történelmünk elhallgatott kérdéseinek a felvetését is, mert ha ezt nem tesszük, akkor követünk el bűnt akkor, ha tovább hallgatunk. Ezt magamról tudom. Egy életen át megvezettek, hamis történelemmel traktáltak, és manapság az utóbbi pár évben, amikor a munkámtól megszabadítottak értem rá a kérdéssel foglalkozni. Hát mit mondjak nagy pofonokat kaptam, amikor kiderült, hogy egy életen át hamis képet festett elém a kommunista társadalompolitika, a liberális oktatás. Én nem eshetek abba a hibába, hogy mindezt elhallgatom. Két kézzel tölcsért csinálok a kezemből és torkom szakadtából ordítom, hogy hazudtak nekem egy életen át, hamis történelmet tanítottak, erkölcstelen módon kommunista és liberális eszmékkel tömték a fejem, egyszóval megvezettek. Én ezt az írást is azok közé az írások közé sorolom.
    Mindent valamilyen megközelítéssel meg lehet magyarázni, el lehet hallgattatni. Én úgy látom ennek cikknek ez a célja. Minden tiszteletem a kiművelt tollforgatónak, de engem nem sikerült arról meggyőznie, hogy hallgassam el ki a magyar.
    Mert kérdezem én.
    Ki a magyar?
    http://blog.kromek.hu

  7. Kromekkel 99%-ban egyet értek. Én is így jártam. A cikkhez visszatérve: Nekem sem tetszik ez a kérdés Ki a magyar? Mégis, szinte naponta teszem fel a kérdést, hogy magyar vagyok e. Én nem tudom és nem is kutatom, hogy ki a magyar és nem is fogom úgy általában kijelenteni. De igen csak zavarnak az alábbi sorok: “Vajon október 6-a hajnalán, Aradon megkérdezték-e egymást a halálra ítélt tábornokok, hogy ugyan, ki is a magyar körülük? Nem! Ám, életüket áldozták a Magyar Hazáért. Miközben a lovon szökellő, és az akasztásra parancsot adó „magyar” Tichy őrnagy kéjelegve nézte végig a magyar és a néhány nem magyar nemzetiségű tábornok végső kínjait… S a nagy „magyar” Kossuth árkon-bokron keresztül, menekült… Magyar Hazájából a felelősségre vonás elől, cserbenhagyva milliókat, akik benne hittek.” Valahogy úgy érzem írója kevesli az áldozatokat, s miközben magyarkodik bele is rúg, nehezen számonkérhetően a “magyarságba”. Lássuk, hogy az egyik magyar kéjeleg mások kínjain, míg a másik árkon bokron menekül. Érzem, hogy a kivégzett tábornokok halála egyáltalán nem rendíti meg Stoffán urat, s hiában említi kétszer is a Magyar Hazát, példája nem érve. Tisztátalan kézzel fordult a történelmi tényhez.

  8. Azt akarja, hogy azt lássuk, hogy az egyik magyar kéjeleg mások kínjain, míg a másik árkon bokron menekül. Érzem, hogy a kivégzett tábornokok halála egyáltalán nem rendíti meg Stoffán urat, s hiában említi kétszer is a Magyar Hazát, példája nem érv. Tisztátalan kézzel fordult a történelmi tényhez.

  9. Nagyon fájlalom, hogy egyetlen szót is fecsérelnek Lajdi Péter Ki a magyar című írására úgy, hogy nem olvasták. L.P. fejtegetése annyira elfogadható minden olyan embernek, aki valóban magyarnak tartja magát. Ugyanis Máraitól is tudjuk, hogy a magyarság vállalás kérdése, ahogy Zrínyi Miklós költő gondolta:”horvát vagyok, tehát magyar. Ő ugyanis a magyar korona alá tartozást magyar-horvát szívvel élte meg, mint sokan mások ma is. /G.K./

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás