Jakab és a zsákos-krumpli
Jakab Péter mielőtt bement a parlamentbe, magához vett egy zsák krumplit, gondolván, hogy ha már ennyi maradt (nála véletlenül) a választás után, akkor az a Parlamentben is jó lesz valamire. Amikor beült a patkóba, zavartan nézett körül, szépen maga mellé tette a zsákot, mert hát vigyázni kell rá ott, is, hiszen baloldaliak és liberálisok között üldögél… – nehogy ellopják tőle.
A szeme hol a zsákon hol Gyurcsányon volt felváltva, hogy majd beleszédült. Közben gondolkodott, amibe tompán belefájdult a feje, mert ez az elfoglaltság számára – még az orvos szerint is – csaknem lehetetlen. De Jakab kitartó volt és erőltette a dolgot, ám, ettől még jobban felerősödött a fejfájása. Ilyenkor a beteg egyre izgatottabbá és zavartabbá válik, majd agresszív lesz. Ráadásul Jakab, a zsákkal való foglalatosság közben nem vette be otthon a reggeli gyógyszereit sem.Szeme kiguvadt, arca eltorzult, és őrült tekintettel nézett a semmibe.
A teremben lévő emberek moraja és a krumplifigyelés egyre jobban zavarta. Zúgott a feje, és amint a házelnöki szék felé nézett, úgy érzékelte, hogy ő most egy bírói pulpitus előtt áll, amely pulpituson a bíró, éppen egy vékony pálcát igyekszik eltörni. Már egészen homályosan látott, az alakok és a terem imbolyogtak a szeme előtt, s már szédült is. Egyszer csak azt vette észre, hogy a krumplis-zsák elindul Orbán Viktor felé – magától. Utána kapott, és erősen megfogta. Orbánra nézve nem is Orbán Viktort látta, hanem egy elmosódott, páncélba öltözött középkori lovag alakját, aki felé vagdos a kardjával… a másik pillanatban maga az ördög jelent meg előtte a vitéz helyett, és Gyurcsány székében is valami pokoli alak üldögélt… Jákob félni kezdett, kiverte a víz, és nehezen kapott levegőt. Rohama volt…
Jakab lába remegett, és mindenkitől féltette a krumpliját, amelybe immár görcsösen kapaszkodott. Észre sem vette, hogy feláll, motyog valamit, majd elindul szédelegve, semmit sem látva, a páncélos alak felé. Más fegyvere nem lévén, a krumplis zsákkal igyekezett megvédeni magát… a zsák – Jakab gondolataiban – láncos buzogánnyá változott…
Néhány képviselő igyekezett lecsillapítani a beteget, és megnyugtatták, hogy nekik van otthon elegendő krumplijuk, senki nem karja elvenni tőle a zsákot.
Jakab kezdett megnyugodni, de zavaros tekintetét nem vette le a mindvégig nyugodtan olvasgató miniszterelnökről. Amikor beöltöztették a muszáj-mellénybe, már széles mosollyal, habos fröcsögéssel cuppogott Kövér László felé, mint aki puszikat küld. Ferinek pedig artikulátlan hangon vallott szerelmet. A főlépcsőhöz érve a krumpliját kereste, és mindenképpen magával akarta vinni a Szentkoronát is, mert – mint ordította – azt Sorossal küldte neki a Führer. A mentőautóból még kihallatszott amint Jakab az Internacionálé és a Panzerlied, eddig soha nem hallott változatát harsogta… A krumplit viszont, a Jakabbal való birkózás közben a mentős elfelejtette betenni a kocsiba. A zsák árválkodott gazdátlanul a Parlament parkolójában délutánig. Ekkor megállt a zsák mellett egy réges-régi lefüggönyözött Warszava. Valaki kinyúlt a zsák felé, de megszédült és konyakos üveggel a kezében ráesett a krumplira. Halkan és akadozva motyogta: – „Na, ezt is elkúrtam … nem kicsit … nagyon!”…
Stoffán György
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
