KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Ismét megostromolják a román nacionalisták Úzvölgyét!

Öt esztendővel ezelőtt román szélsőséges csoportok szétverték az úzvölgyi osztrák–magyar katonai temetőt, és illegálisan elhelyezték saját keresztjeiket nem létező hőseik előtt tisztelegve. A sírkert azóta az ő zarándokhelyükké vált, és most is erőt demonstrálnak.

A Mandiner megjelenésének napján, június 13-án furcsa menet indul az úzvölgyi osztrák–magyar katonai temető felé. Élén Mihai Tîrnoveanu, egy brassói fogorvos, feltehetőleg tetőtől talpig „dák” jelmezben, mögötte sorjáznak a hasonló maskarás hagyományőrző műdákok. Ott baktat egy csoport focihuligán George Simionnak, a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) vezérének egykori bukaresti bandájából; talán maga Simion is. Jönnek a mindenféle vasgárdista-ceauista propagandába szédült nénik, bácsik, családok pelyhes bajszú, frusztrált kamaszokkal, továbbá ájtatos ultraortodox hívek, mert a pópa azt mondta, meg kell védeni a román hősöket a bitang magyaroktól, akik még a temetőben sem hagynak nekik békét. Gigantikus román zászlók, még nagyobb nagy-Románia­-térképes, gyűlölettel nyomtatott molinók, népviseletnek gondolt jelmezkonfekciók, Vasgárda-jelvények: terepszín  és éjfekete jól megfér a szentséges ikonokkal, keresztekkel.

Igaz, talán legalább vér nem folyik, mint öt évvel ezelőtt, 2019. június 9-én, amikor az egész banda megindult az úzvölgyi temető ellen, amit naiv és fegyvertelen magyarok öt-hatszáz fős békés imalánca védett. Ott voltak az ortodox klerikofasiszta Tîrnoveanu mellett a még gyermekbakancsban járó AUR alapítói – George Simion, a magyarellenes feljelentőgépként is ismert Dan Tanasă, a szélsőséges újságíró-marketinges Claudiu Târziu –, valamint több ezer focihuligán.

Hogy mit vétett az első világháborús, elsősorban osztrák­–magyar temető egy eldugott, kihalt falucska szélén, Székely­föld peremén a román hősök ellen, nem tudni. Azt igen, hogy a „rehabilitációját” – a csíkszeredai és más „román” temetőkkel egyetemben – már 2017-ben elhatározták. Ott állott feketén-fehéren a Tusványos ellenpárjaként létrehozott, Dan Tanasă jelenlétével súlyosbított román Marosfői Nyári Szabadegyetem az évi deklarációjában is. Azt viszont a kortársak nem sejtették, mit is takar ez a bizonyos „rehabilitáció”.

Mert hát a temető rehabilitálva volt: 2011-től kezdve a közeli, magyar többségű Csíkszentmárton önkormányzata önerőből, majd magyar állami segítséggel felújította, a főként magyar honvédek – egyesével azonosíthatatlan – sírja fölé fakeresztet állított. A helyiek sokszor társadalmi munkával tartották karban a sírkertet, kerítés, székelykapu őrizte a bakák végső álmát. Rehabilitálni éppenséggel a kománfalvi temetőt lett volna érdemes, ahol tényleg román katonák nyugodtak – mint utóbb azt a román szakhivatal is elismerte –, s ahol a gaz nyakig felverte az elhagyatott halmokat.

Ez is érdekelheti:  A Die Welt sztárpublicistája: Brüsszel az új Moszkva, „a nap győztese” Orbán Viktor (videó)

Ehelyett működésbe léptek az egy és oszthatatlan nemzetállam fogaskerekei, s ebben kapóra jött, hogy a Vasgárda-szimpatizáns Tîrnoveanu ismerte az egykori határ Úzvölgye túloldalán fekvő román Dormánfalván a polgármestert – állítólag iskolatársa volt. A Constantin Toma által vezetett önkormányzati testület 2019 márciusában a Bákó megyei város közvagyonává nyilvánította az egyébként Hargita megyében található, Csíkszentmártonhoz tartozó temetőt, majd egy hónapra rá a magyar katonák sírján román „parcellákat” hozott létre, 51 román trikolóros betonkereszttel a „román hősök” emlékére. Ekkor már a magyarok is ocsúdtak: volt, aki az RMDSZ-nek is jelezte, hogy nagy baj készül, mégsem vették elég komolyan; közben a félresikerült, provokációnak jól eladható ellenakciók csak feltüzelték a román szélsőségeseket. Végül a magyarok június 6-án naivan, kis számban és fegyvertelenül igyekeztek megvédeni a temetőt attól, hogy a nem létező román hősök keresztjeit Tîrnoveanu ortodoxai felavassák. Ekkorra hozzájuk csapódott Dan Tanasă, aki remek összeköttetésekkel bírt George Simion huligánvezérhez, aki szintén csatlakozott a temető „visszavételéhez”.

Öt esztendővel ezelőtt azon a napon tehát imádkozó magyarok alkottak élőláncot, köztük Bíró Piroska református lelkész, s ott voltak a sorokban az RMDSZ politikusai és például a 95 éves Bartha Mihály is, aki 1944-ben magyar honvédként itt harcolt a szovjetek ellen. Szörnyű perceket éltek át: mint Bíró kérésünkre visszaemlékszik, az öt-hat­szoros túlerőben lévő román csapat tagjai „köpködni kezdtek ránk, »hazaküldtek« Magyarországra, Mongóliába, nagyon félelmetes volt”. Kővel dobálták, zászlórúddal ütlegelték a magyarokat, végül diadalittasan „elfoglalták” a temetőt, majd megkoronázták mindezt a román „sírok” felszentelésével.

Ekkor kovácsolódott párttá a mai AUR, s miközben a magyar szakhatóságok a bukaresti Hősök Emlékének Országos Hivatalával (ONCE) huzakodtak, szívós harc árán bebizonyítva, hogy legfeljebb néhány román katona fekszik a föld alatt Úzvölgyében, a tények odaát senkit nem érdekeltek. A temető a román szélsőjobboldal zarándokhelyévé vált. S bár évekig tartó munkával Csíkszentmárton a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat segítségével visszaperelte a területet, és bírósági ítélet mondta ki, hogy a román betonkereszteket el kell távolítani – aminek végül Dormánfalva tavaly kénytelen-kelletlen eleget tett –, a történet itt még biztosan nem ért véget. Tîrnoveanu és Simion is közölte: mindenáron „megvédik” a temetőt. Októberben százötven fakereszttel tértek vissza, amelyet a csendőrség orra előtt helyeztek el a „román” parcellában, majd magyargyalázó rigmusokkal tarkított pikniket rendeztek.

Ez is érdekelheti:  Az FBI nem jön rá, mi lehetett Trump merénylőjének indítéka

Ők térnek vissza idén is az AUR genezisének helyszínére, s teszik ismét, ami a lényegük. Ötödik éve már.

Az AUR, bár egyes mérések bőven 20 százalék fölé prognosztizálták, a voksok 15 százalékával öt mandátumot szerzett az európai parlamenti választáson. Az RMDSZ eközben szerencsésen megtartotta két mandátumát, az önkormányzati választáson pedig Marosvásárhely és Szatmárnémeti magyar polgármestere is megőrizte pozícióját.

 

Veczán Zoltán – Mandiner

Kiemelt kép: archív / Az úzvölgyi temető meggyalázása 2019-ben / Fotó: Veres Sándor / MTI

Kapcsolódó cikkek

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük