Ismerkedjünk meg egy új izmussal: Nemzeti Anarchizmus
Előszó helyett: Ferris for National Anarchism
A nemzeti anarchizmus olyan politikai áramlat, ami az 1990-es években fejlődött ki a brit Harmadik Út csoportosulás által, akik az anarchizmus, a nacionalizmus és némely esetben a nemzetiségi szeparatizmust elegyítették. Intellektuális gyökereit Julius Evolától meríti és a neo-spengleriánus Parker Yockey-től, de befolyással voltak rá Pierre-Joseph Proudhon, Mihail Bakunyin, Peter Krotopkin, Lev Tolsztoj, Murray Bookchin, Richard Walther, Darré és Max Stirner is.
Ebben az értelemben használva a kifejezést Troy Southgate (Anglia), Peter Töpfer (Németország) és Hans Cany (Franciaország) alkotta meg a nemzeti anarchizmus fogalmát, a ma már nem működő [[Nemzeti Forradalmi Párt] (National Revolutionary Fraction) által, ami annak ideológiáját is meghatározta.
Történet:
A nemzeti-anarchizmus kifejezése egészen az 1920-as évekig nyúlik vissza, amikor Helmut Franke német író kapcsolatba került a Konzervatív Forradalmi Mozgalommal, ami meghatározta politikai nézeteit. Angliában a korai 1980-as években egy Fekete Kos nevű csoport olyan ideákat kezdett el alkalmazni, amiket nemzeti-anarchizmusként és anarcho-nacionalizmusként kezdtek emlegetni. Ennek ellenére a jelenlegi elnevezés a francia nemzeti-anarchistától, Hans Cany-től származik, aki a korai 1990-es években kezdte el használni ezt a kifejezést, a nemzeti liberalizmus és anarcho-identitással együtt. Körülbelül ezzel egy időben Richard Hunt elhagyta szerkesztői gárdáját a Zöld Anarchistát (Green Anarchist) egy politikai stratégiai nézeteltérés miatt, és megalakította saját folyóiratát, az Alternatív Zöld-et. Az Alternatív Zöld hitvallása szerint a politikai paletta minden részéről közölt híreket, így a Zöld Anarchista megmaradt stábja folyamatosan azzal vádolta Hunt-ot, hogy fasiszta, míg a baloldali író/aktivista Stewart Home mind az Alternatív Zöldet, mind a Zöld Anarchistát öko-fasizmussal vádolta.
Az 1990-es évek közepén Troy Southgate, a Brit Nemzeti Front és a Nemzeti Harmadik Út korábbi tagja elkezdett Hunt zöld anarchizmusa felé nyitni és azt nemzeti szeparatizmussal keverni (amit, Hunt nem támogatott), hogy megteremtse a nemzeti anarchizmus egy új formáját. 1998-ban Southgate megalapította a Nemzeti Forradalmi Pártot (NRF), és megkezdte ténykedését, mint annak titkára. Egy ideig ő is az Alternatív Zöld szerkesztői tagja volt. Később megtagadta a forradalmi csoport koncepcióját és 2003-ban az NRF feloszlott, majd ő és néhány ex-NRF tag kapcsolatba került az angol központú ellenkultúra fórummal, a Cercle de la Rose Noire-val, aminek Southgate az elnöke lett. Southgate, mint az Új Jobb (New Right) szervezőjeként is ténykedik, annak a csoportnak, amit a francia Nouvelle Droite inspirált. Egy csoport, az Amerikai Forradalmi Előőrs elfogadta a nemzeti anarchizmust, mint szövetséget, amely egy olyan ideológia-közi szövetséget kezdeményezett, ami a nyugati világ jelenlegi kormányaival szemben áll.
Nézetek:
A nemzeti anarchisták a hierarchiát a kormányban vélik gyökerezni és a kapitalizmust elnyomónak tekintik. A nemzeti identitás vonalán szerveződő tevékenységet támogatják és egy olyan decentralizált rendet látnak maguk előtt, ahol a hasonló gondolkodású emberek önkéntesen megalapítják és tartják fenn a pontosan kivehető közösségeket. Ezeket pontosabban „Törzsi Anarchistáknak” lehetne nevezni. A nemzeti anarchizmust a baloldaliak „leleplezték”, és szélső jobboldali ideológiának kiáltották ki.
A nemzeti anarchizmus az anarchizmus legfőbb jellemvonásaiban osztozik, leginkább abban, hogy megpróbálja újrarendezni az emberi kapcsolatokat hangsúlyozva azt, hogy a kormány és a kapitalizmus hierarchikus struktúráit közösségi döntéshozatallal kell helyettesíteni. Leginkább a minarchizmust tekinti megvalósítandónak.
Troy Southgate kijelentette:
„Hiszünk a politikai és a gazdasági decentralizációban. Más szavakkal élve, egy pozitív lefelé irányuló trendet szeretnénk látni, ahol az olyan bürokratikus koncepciók, mint az ENSZ, a NATO, az EU és a Világ Bank, illetve az olyan államok, mint Anglia és Németország gyökerestül megsemmisülnek és helyükre autonóm faluközösségek lépnek”.
A nemzeti anarchizmus olyan gazdasági gyakorlatokat támogat, amiket a közösködéssel és disztribucionizmussal lehetne jellemezni, ahol a hangsúly az eszközök és termékek széles körű tulajdonlásán van kisvállalkozások formájában és dolgozók szövetkezeteiben. A forradalmi konzervativizmus koncepciója alkotja a nemzeti-anarchizmus központját az Anarchisták számára.
A nemzeti anarchizmus elutasítja a liberalizmust, mint a nemzetek és a kulturális identitás társadalmi hanyatlásának fő okát. Tagadja a fasizmust és kommunizmust, mint merev, totalitárius rendszert, illetve elutasítja a nemzetiszocializmust, mint a totalista kormányzás megbukott diktatúráját. Ezt az ellenállást ugyanakkor az anarchista mozgalom szélesebb köreiben őszintétlennek és megtévesztőnek találják. A Zöld Anarchista közölt egy cikket, amelyben megvádolja a nemzeti anarchistákat azzal, hogy az állam támogatja őket, abban részt vesznek a fasiszták abbéli céljukból, hogy lejárathassák az anarchizmus fő áramlatát. Az Antifák (antifasiszták), egy militáns része támogatja az erőszakos fizikai ellenállást a nemzeti anarchistákkal szemben, amit a szélsőjobb részének tekint.
Autonómia és szeparatizmus:
A nemzeti anarchizmus egy olyan társadalmi modellt támogat, ahol a közösségek szeparatizmust gyakorolnak az etnikai, vallási és szexuális orientációs vonalak mentén úgy, hogy képesek együtt létezni a kevert és integrált közösségek mellett anélkül, hogy erőszakot kellene alkalmazni. „Autonóm zónák” megteremtését látják jónak, amelyek a saját szabályaik szerint működnének egy állandó lakóhelyen, egy közösségen belül anélkül, hogy szigorú etnikai megkülönböztetés vagy erőszak áldozatai lennének, amit a sovinizmus egyébként támogat. A nemzeti-anarchizmus a fajirtást, gyilkosságot a társadalmi megalkuvást szükségtelennek tartja, zsarnokinak és a „szabad elméjű emberek” elleni sértésnek.
A nemzeti anarchizmus néhány követője – mint az már fentebb szerepelt – támogatja a nemzeti szeparatizmust is, de nem a fajgyűlöletet, vagy a faji felsőbbrendűséget (mint a fehérek felsőbbrendűsége vagy feketék felsőbbrendűsége). Néhány nemzeti-anarchisták – Southgate-t is beleértve – hiszik, hogy a faji, illetve a kulturális keveredés tönkreteszi a kulturális sokféleséget, a kultúrák keveredése elpusztítja az egyes, vagy az összes abban részt vevő kultúrát. Fenntartják, hogy a faji szeparatizmus megállítja a fajgyűlöletet azáltal, hogy engedi a veleszületett kultúrák és a különbözőségek folytatódását.
Southgate kijelentette, hogy „A mi koncepciónk arról a szóról, hogy a ‘nemzet’ nem területhez kötődik, hanem faji hovatartozáshoz, amely minden embernél egy természetes állapot” illetve azt is mondta, hogy „Mindannyian a saját területünket keressük, amiben élni szeretnénk a saját elveink szerint.” Az USA-beli nemzeti anarchista csoport a Folk and Faith (Nép és Hit) szerint: „A különbözőség igaz követőiként a nemzeti anarchisták a faji szeparatizmus rendíthetetlen hívei”. Anarchista kritikusok úgy vélik, hogy a nemzeti anarchizmus koncepciója a faji megkülönböztetésről lényegében a fajgyűlölethez köthető. Részükről a nemzeti anarchisták elhatárolják magukat mind a mainstream anarchistáktól, mind a felsőbbrendűséget vallóktól.
A nemzeti anarchisták szerint minden közösség szabadon gyakorolhatná azt a gazdasági és politikai formát, amit választ addig, amíg az nem ütközik más közösségek azon jogaival, hogy a saját választásuknak megfelelő életvitelt kövessék. Ugyanakkor a nemzeti-anarchisták hiszik, hogy a környezetvédelem és megőrzés olyan ügy, melyben minden embernek együtt kell működnie. Azokat a területeket és határvidékeket, amelyek nem mutatnak jelentősebb emberi fejlődést együttes erővel kell fönntartani. A „szabad zónák” pedig, – amelyek megengedik a közösségek közti kereskedelmet és osztozkodást – az abban részt vevő felek közti egyetértés által lennének kialakítva.
A Bay Area National-Anarchist (BANA) hálózat megvalósíthatónak tartja a nemzeti autonóm zónák (NAZ) fejlődését, és mint modellt támogatja is. Szerinte ezeken a vonalakon haladva a nemzeti-anarchisták elérhetik az „autonómiát a hányattatások közepette”.
A NAZ az alábbi szempontok egy vagy több elemét tartalmazza:
– a beszélt nyelvnek, kultúrának, vallásnak és népességnek homogén reprezentációját
– Előre meghatározott kapcsolatot, ami meghatározza a NAZ-on kívüliekkel való hozzáállást
– Standard rendszert az alkalmazható eljárásokról önvédelem céljából
– Kollektív és informális döntéshozatali folyamatokat
Magyarországon a nemzeti anarchizmus egy szinte teljesen ismeretlen, vagy csupán alig ismert ideológia. Az interneten is csak alig található ezzel kapcsolatos híranyag, vagy weboldal. Kivételként említhető meg az Ellenkultúra csapata, amely azhttp://ellenkultura.blogspot.com/ oldalon adja közre publikációit. Az Ellenkultúra kapcsolatban áll Troy Southgate-el is és szándékukban áll a nemzeti anarchista nézetek széleskörű megismertetése az emberek körében.
Az ismert újságíró és dél-szláv háborús hős Eduardo Rózsa Flores ugyancsak felvállaltan nemzeti anarchista és alapítója az egy személyes NAP-nak (Nemzeti Anarchista Párt).
Forrás:
Nemzeti Anarchista blog Wikipédia; National Anarchism blog
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)