In memoriam Szamos Miklós
Nem csak a Ruszwurm cukrászda megalázó története fejeződött be, hanem a tulajdonos, Szamos Miklós élete is. A két drámai esemény összetartozik, hiszen Szamos Miklós annak a következményeként halt meg, hogy elvesztett az állammal szemben egy igazságtalan háborút.
A bérleti díjat megemelte az önkormányzat, s ebből az egyoldalú támadásból Szamos Miklós is, az önkormányzat is és a vendégkör, a látogatók, a turisták is vesztesként kerültek ki. A történet éppen olyan, mint amikor 1951-ben államosították az üzletet, amely a háborút megúszta ugyan, de a kommunista államosítást már nem. Igaz, ekkor nem halt bele az akkori tulajdonos. Most egy, a kommunisták által ellopott, de jogilag új másik tulajdonos kezében lévő üzletet „államosítottak” újra. Hiszen, tulajdont foglalt le a profitérdekelt önálló bírósági végrehajtó!
Tette azt egy olyan önkormányzat, amelyhez nagy reményeket fűztek a választók a mindent felforgató korábbi vezetés után. E nagy remények akkor úsztak el, amikor a járdáért is fizetni kellett volna a Halászbástya mellett a „pecunia non olet” alapján.
A haláleset megrázó és visszafordíthatatlan. A kitermelhetetlen bérleti díj, az egyoldalú emelés, hatalmas „tartozást” generált, amit egyoldalúan behajtottak, és amibe belehalt a tulajdonos… Visszatérni látszik ebben az esetben 1789. és 1951. szelleme. Azaz, a személyre szabott törvények, a téveszmék és a pénz hatalma.
Szamos Miklós meghalt. A hírnevét megőrző cukrászda bezárt, és a pályázók, mint a hiénák már ott tolonganak az illetékesek körül, a nagy koncra várva, mert nem tudják, hogy nem lehet kitermelni a bérleti díjat, egyúttal megtartani azt a miliőt, amit eddig Szamos Miklós sikerrel őrzött az elmúlt majd két évszázadból. Szegényebb lett a Budai Vár, szegényebbek az idelátogatók, s Ajtay Andor slágeréből, „A vén budai hársfák”-ból is ki lehet húzni az „Oly jólesik a légyott este a Ruszwurmnál” – szöveget… mert nincs többé az a Ruszwurm, amiről a dal szól.
Isten nyugtassa Szamos Miklóst… és köszönet minden csendes percért, a kávéillatú délutánokért, a kedves szavakért, s csodás süteményekért, amelyekkel elhalmozta a betérőt a Szamos-család, korra, nemre, nemzetiségre és társadalmi helyzetre tekintet nélkül. A Budai Vár olyan csodája szűnt meg, amely nem pótolható… akárcsak a szívvel-lélekkel azért harcoló cukrászmester sem.
Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Mementó 2006 emlékmű
