Ikonosztisztázás – avagy Aczélkeménység: a 210 méteres melluszás olimpiai döntője

Értetlenül állsz a jelenség előtt. Legalábbis a naivabbja. Mi többiek persze nagyon jól tudjuk, honnan fúj a szél! Itt érted meg, ezen a ponton jutsz el oda, hogyan függ össze minden mindennel. Most érted meg csak igazán, miért nem volt, miért nincs, és soha a büdös életben miért nem lesz a kishalak helyett a valódi felelősöket és bűnösöket rács mögé juttató igazi, következményekkel járó elszámoltatás.

Most szembesülsz annak a kegyetlen realitásnak a csontig hatoló rideg fájdalmával, miért nem éred meg sem te, de még az unokáid unokái sem azt a napot, amikor az ország nagy nyilvánossága elé tárják, hány kettős- és/vagy többes állampolgár foglal helyet a parlamenti patkóban, illetve az utóbbi időkben magát önálló hatalmi ággá kinövő médiában.

A gravitáció örökérvényű törvényének engedelmeskedve hangos csörömpölések közepette égtelen nagy ricsajt csapva ebben a szent pillanatban ér földet az a bizonyos sokat emlegetett képzeletbeli tantusz, mely abbéli morfondírozásodból riaszt fel, vajon hányan mormolják el esztendőről esztendőre a kol nidre imát, mellyel játszi könnyedséggel tesznek semmissé különféle tárgyú esküket és fogadalmakat. S vajon – ismét tegyük fel magunknak a kérdést – ezek közül hányan találhatók a média jól fizetett véleményformáló műhelyeiben, s hányan a törvényhozás házának üléstermében?

Ők mindenütt ott vannak. Ők, a magukfajták. Akik ugyan magyarul beszélnek, sokuk földrajzi értelemben tán még itt is született, de szívükben egész biztosan nem magyarok. Lelkükben pedig, ha egyáltalán van nekik olyan, csak gonoszság lakozik. Gonosz emberek ők. Gonoszak, mert tudatosan ártanak.

Ezért a hazáért, országért, nemzetért, de mégcsak népért sem tesznek keresztbe egy szalmaszálat sem, inkább professzionális kerékkötőkként állandóan keresztbe tesznek, minden igyekezetükkel azon fáradozva, hogyan hátráltassanak bennünket. Amikor pedig mindennek ellenére valamelyik honfitársunk – ha csak egy röpke, az örökkévalóságig tartó pillanat erejéig, de a Jó Isten segedelmével – példaképként állhat a világ színe elé, azonnal becsmérelni, ócsárolni kezdik, igyekezvén kisebbíteni teljesítményét, érdemeit. Mindezt csak azért, mert az ikon ikonként viselkedett, és győztesként, ráadásul világcsúccsal! – az összes magyart – még ha csak képletesen is, de – becipelte a hátán a célba.

Stílusosan azt is mondhatnánk: célba értünk! Célba értünk, hiszen Gyurta Dani azt tette, amit minden igaz, jó magyar embernek tennie kell(ene), hiszen ez a Jó Istentől való küldetésünk, rendeltetésünk, hogy felemeljük hozzá a többi embert, a többi népeket. Azért jutott nekünk magyaroknak ez a feladat, mert nehéz és embert próbáló, s a történelem viharos időire visszatekintve nagyon úgy tűnik, hogy ennek a feladatnak a végrehajtására rajtunk kívül más náció nem képes. Illetve azokat, akik még erre alkalmasnak mutatkoztak, rövid úton kiírtották. Mára csak mi maradtunk.

Na vajon melyik nemzetet alázták meg jól hallhatóan rossz himnusz bejátszásával? Hát persze, hogy bennünket! Ki mást?! Észak-Koreának a zászlaját cserélték el, no dehát kőkemény diktatúra lévén ott igencsak nagy a baj, mi viszont – ún. teljes jogú európai uniós tagállam lévén –, valószínűleg egy másik fokozatot értünk el, még nem jutottunk el erre a szintre, vígasztalódjunk azzal, hogy nekünk csak a himnuszunkat rontották el.

És akkor jönnek ilyen sehonnai bitang emberek, mint az egykori napkeltés Aczél Endre, vagy ahogyan kitűnő írásában Balogh Gábor fogalmaz „Gyurcsány virtuális cipőpucolója, Gréczy Zsolt” és az élő fába is belekötnek. Bochkorék agyament rádiós ámokfutásáról már nem is beszélve.

A mérvadó urbánus körökben manapság oly gyakorta és oly kényelmesen mellőzött józan paraszti észre hagyatkozva, mi más jutna, juthatna eszébe ilyenkor a nép egyszerű gyermekének, s ily forma vónék magam is, mint az idegenszívűség, a szolgalelkület?

No, hát ilyen az, amikor kézzelfogható valósággá válik.

Azon gondolkodtam, vajon létezik még olyan ország a földkerekségen, ahol a csontig hatoló seggnyalást, a meghunyászkodást, a behódolást és az elvtelen kiszolgálást legalább ilyen tökélyre fejlesztették, mint nálunk? S mindez Európa közepén! Valóban nem kis teljesítmény.

Gyurta Dani esete még valamire rávilgít, még pedig arra, hogy az ún. politikailag korrekt beszéd ideje végképp lejárt! Politikailag korrekt közlési formával ugyanis nem magyarázható az eset, mindenhonnan kilóg a lóláb!

Ha csak bronzérem a futam vége, a szokásos kissé telhetetlen várakozásnak megfelelően lehetne elégedetlenkedni, hogy mindenki aranyat várt. Csakhogy Dani barátunk prezentálta az aranyat, ráadásul azért sem lehet „elővenni” a srácot hogy amolyan „sima ” olimpiai győzelmet aratott, hiszen a pontot az i-re a világcsúccsal tette fel. Tehát minden kritériumnak eleget tett, politikailag korrekt megfogalmazásban egyszerűen nem lehet fogást találni a srácon.

Sebaj! Akkor majd találunk inkorrekten! És találtak is!

Aczél Endre „Az én olimpiám” című írásából idézünk:

„Nem akarok ünneprontó lenni, de mint uszodai veterán, azt mondom: ha 210 méteres a verseny, az angol csap be elsőnek.”

Tudod mit Bandi bácsi? Ne legyél az! Ne legyél ünneprontó! Ja! És van itt még valami! 1 aprócska, ámbátor nem elhanyagolható körülmény! NEM AZ! Mármint hogy a verseny, nem 210, csak 200 méteres! És talán ez is meglepő lesz, de erről valamennyi, a döntőbe jutott versenyzőnek tudomása volt! Ennek fényében azt kell mondjam neked, hogy a lőtéri kutyát nem érdekli, ki ért volna be elsőként a 210 méter leúszása után! De mondok mást! Szintén ugyanebbe a kategóriába tartozik, hogy ki ért volna be elsőként a 201. méter leúszása után! Tehát még egyszer, csak úgy emlékeztető gyanánt mondjuk ki, lassan írom, hogy Aczél Bandi bácsi is megértse: A MELLÚSZÁS DÖNTŐ TÁVJA 200 MÉTER! Ahogyan azt mifelénk a nép egyszerű gyermekei közt mondani szokás: „NA ERRE VARRJÁ GOMBOT, ÖCSÉM!”

Dani mindannyiunk helyett úszott! Az összes magyart, mind a tizenötmilliót, éljen bárhol is, a hátán vitte be a célba! Az édesanyjára gondolt. De ami még ennél is nagyobb baj, szinte megbocsáthatatlan bűn, hogy mindezt fennhangon ki is mondta! Én meg bele se merek gondolni, mi lett volna, ha még a Jó Isten is szóba kerül, mert akkor egészen biztos vagyok abban, mire olimpikonunk gépe landol a Liszt Ferenc repülőtéren, az Aczél-Gréczy duó tiszteletbeli kisgazdát csinál belőle az Isten, Haza Család szentháromság jegyében.

De Gyurta Dani esete, pontosabban a győzelem után elégedetlenkedők nemcsak a politikailag korrekt beszéd, hanem egyúttal az ún. összeesküvés-elméletek korának végét is jelzik. Olyan eset, hogy valaki nem tud (vagy még inkább nem is akar) feltétel nélkül örülni annak, hogy egy honfitársa (vajon tényleg a honfitársa?) olimpiai bajnokságot nyer az országának (vajon tényleg az országuk?), csak  és kizárólag úgy képzelhető el, hogy az idegen érdekeket szolgáló hálózat kétségkívül létezik. Olyan személyekkel, akik a törvényhozás és a véleményformálás különböző szintjein kulcspozíciókat foglalnak el. Aki mindezek után vitatja ennek a hálózatnak a létezését, az vagy tudatlan, buta, ostoba, vagy egész egyszerűen szimplán hülye. Van még egy változat, amikor haszonélvezője ezen hálózat működésének. Több variáció most hirtelen nem jut az eszembe. Amíg ez a hálózat gyakorolja a törvényes és az informális hatalmat, addig minden úgy történik, ahogyan ez a hálózatot irányítók érdekeit szolgálja.

Az emberi érzelmek száműzése – ahogyan Bochkorék rádiós ámokfutása is jól mutatja – óriási pusztítást okoz az emberek lelkében. Ez pénzben nem kifejezhető és helyrehozhatatlan! A liberalizmusnak csúfolt „mindenkinek mindent szabad ” jegyében született szabadosság elsivatagosítja az emberi lelkeket. Ez a gyakorló károkozás maga!

„Én azért nem hatódtam meg, mert annyira meghatódott a műsorvezetőnő, hogy már zavart… Ez iszonyat volt!… Ott lettem volna, izé, mikrofonnak megnyomom a köhögő gombját, két pofon, és elengedem, na, most beszélhet…” – mondja a sztárriporter a szakkommentátorról, aki mellesleg úgy egyébként hatszoros világbajnok. Ja! meg a sztárriporterrel ellentétben, úgy tűnik emberből van! Hogy Bochkor is abból van-e, azt nem tudom, ennek eldöntését rábízom a kedves Olvasóra. Ki tudja? Lehet, hogy Bochkor is különleges anyagból van gyúrva?

Ne gondókozzá! Ne lelkeseggyé! Istenért (a Jóért meg aztán különösen ne!), Hazáért, Nemzetért meg aztán végképp semmiképpen se! Egyáltalán, semmilyen érzelmeid ne legyenek! És ne is mutasd ki őket! Húzd meg magad! Kicsit se merj álmodni, most láthatod Viktor apánknál, hova vezet a meggondolatlan álmodozás, főleg nagyban! Ne keresd magadnak a bajt, majd keres az téged, és biztos lehetsz benne, hogy meg is fog találni, erről mi gondoskodunk. Dógozzá! Örülj, hogy egyáltalán van még munkád! Pofa alapállásban, és akkó’ nem lesz baj!

No, hát valahogy így festenek mammon világában az egyszeri bérrabszolga kilátásai az életre. Ennek a sivár rendszernek a kérlelhetetlen monotonitását robbantja szét új perspektívákat adva a példaértékű ikonikus létezés csúcspontjaként jelen esetben az olimpiai győzelem, az olimpIKON. Félreérthetetlenül és mindenki számára világosan maga a bajnok közli velünk, hogy én is egy vagyok közületek, mindannyian ott voltatok velem a medencében, most nekem jutott a megtiszteltetés, hogy helytállhatok helyettetek, de értetek, és én helyt is álltam a legjobb tudásom és képességeim szerint, s lám, meg is lett az eredménye. Erre mindannyian képesek vagyunk, mindenki a saját területén, a saját munkájában, erre kell törekednünk. Nem vagyunk egyedül, segítsük egymást. Mindannyian képesek vagyunk rá!

Gyurta Dani olimpiai győzelme, de még inkább a győzelmet követő elégedetlenkedők mutatják meg számunkra a legjobban, hogy mindannyiunknak tisztába kell jönnünk magunkkal, magyarságunkkal.

Álmos nagykirályunk szavait igazolja vissza az idő:

„Minden magyarnak sorsával kell bizonyítania, hogy méltó a választottságra. Ez a mi keresztünk. És most már a tiéd is!”

Bizony, nemcsak a médiamocsok szennyáradatában kutakodva jut fontos szerephez a válogatás, a választás képessége. Eljött az idő most már arra is, hogy kiválasszuk azokat, akikre nem vagyunk többet kíváncsiak, akiket nem akarunk többet hallani, akiknek elegünk volt a károkozásából.

Weöres Sándortól idézünk:

„Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben”

Ezek az emberek, akik ahelyett, hogy gyarapítanák az örömöt, inkább egyfajta energiavámpírként a lelkünket akarják megcsapolni káros gondolataikkal, vajon merre tartanak a világokat összekötő isteni létrán? Gyurta Dani, s vele együtt még nagyon sok igaz, jó magyar ember felfelé kapaszkodik, ehhez kétség nem férhet. Addig, amíg csak magukban tartanak az iszonytató mélységek felé, nincs gond. Az igazi baj ott kezdődik, amikor magukkal akarják rántani a felfelé kapaszkodó többieket is.

Nagyon sokan vannak, kulcsfontosságú pozíciókat foglalnak el az élet számos területén. Éppen ezért rendkívül elbizakodottá váltak, azt hiszik, mindent megtehetnek. Pontosan ez okozza majd a vesztüket is.

Még a győzelem előtt láttam egy aranyos kis geget a közösségi oldalon. Egy kenyér fényképe, alatta a szöveg:

AZ OLIMPIA KENYERE: GYÚRTA DANI

No, hát ezért nem fognak legyőzni bennünket! Ez az, amit ők soha nem fognak megérteni!

Egy lelketlen világ, kereszténygyűlölő Európájának istentelen köztársaságában csak szívvel-lélekkel, és példamutató igaz, jó magyar emberekkel, mint amilyen Gyúrta Dani és a többi sportolónk is, maradhatunk életben. Mert Álmos nagykirályunk bölcs szavai talán ma aktuálisabbak, mint eddig bármikor:

„A derekasságot nem a nép nagy száma, hanem a lélek bátorsága szabja meg!”

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

Nemzeti InternetFigyelő