Hollai Hehs Ottó: NATO – egykor és most

Akkoriban, a hidegháború kezdetén, a két szuperhatalom hirtelen ellenség lett. Vajon miért, mi oka volt a két szövetségesnek, akik közösen harcoltak a náci Németország ellen, hogy egymás ellen forduljanak? A történet valószínűleg már a második világháború alatt elkezdődött, amikor a nyugati hatalmak, kezdve a hitleri Németországgal, nukleáris fegyverekről kezdtek gondolkodni. Hogy a németeknek miért nem sikerült idejében atomfegyvert előállítani, az egy bonyolult kérdés, máig számos különböző elmélet született.

Sokan Hitler túlságosan magabiztos vezetési stílusában látják a választ, mert a háború első éveiben elért német katonai sikerek, Hitler szerint nem indokolták komolyabb tömegpusztító fegyverek alkalmazását.  Az is valószínű, hogy a német tudósok egy része, mint éppen a zseniális Otto Hahn kémikus, aki felfedezte a maghasadást, vagy Werner Heisenberg, aki 1933-ban Nobel-díjat kapott a kvantummechanika megalapozásáért, nem szerették a nácikat, és nem akartak a rendszernek, a világnak egy szörnyű bombát a kezébe adni. Ezt viszont az amerikaiak másképp látták, ők féltek a német eredményektől, és ez ösztönözte végül a Manhattan-terv elindítását, és a sikert 1945-ben.

A szovjetek nukleáris programja már a negyvenes évek elején elkezdődött, de Hirosima után, a háború végeztével, gőzerővel folytatták a programot, és végül 1949 szeptemberében bejelentették, hogy a Szovjetunió nukleáris fegyverrel rendelkezik. A NATO 1949 áprilisában alakult, pár hónappal a szovjet bejelentés előtt, de feltételezhető, hogy az amerikaiak már tudtak a szovjetek eredményeiről. Előzőleg már a Truman-doktrína kijelölte az Államok külpolitikai irányvonalát, elsősorban a védekezést a szovjetek kommunista és a németek esetleges náci ideológiájának terjesztése ellen. A NATO ennek a doktrínának az eredménye. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy az előzetes tárgyalások folytán (Teherán, Jalta, Potsdam) a három szövetséges nagyhatalom megegyezett a háború utáni Európa felosztásában, így kerültek Kelet-Európa országai szovjet befolyás alá. A NATO tehát tulajdonképpen csak Nyugat-Európa védelmére alakult, ha a szovjetek részéről katonai támadás érné ezen országokat.

A szovjet tömb országai, talán éppen a NATO-ra válaszként, erőegyensúlyként, Moszkva irányításával 1955 májusában létrehozták a Varsói Szerződést (hivatalos teljes nevén Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés). A két szervezet között a hidegháború alatt nem volt komolyabb katonai konfrontáció, bár erre a cseh és a magyar felkelések okot adhattak volna. A hidegháború befejezése után,1991 februárjában, egy magyarországi tanácskozáson megszüntették a Varsó-paktumot, és pár hónappal később, 1991 decemberében a Szovjetunió is felbomlott. Ezzel egész Európa katonai, és biztonságpolitikai helyzete egy csapásra megváltozott. Megszűnt a szovjet veszély, Kelet-Európa országaiban szabad, demokratikus választások következtek, és a kapitalista gazdasági rendszer átvette vezető szerepét ezekben az országokban, szóval minden ment a maga útján, aránylag rendben. A következő években a volt Varsói Szerződés országainak mindegyike – a Szovjetunió kivételével – belépett a NATO-ba. Miért? A kérdésre én itt nem adok, és nem is keresem a választ, erre már sokan feleltek, érdemes utána nézni.

A veszélyes háborús helyzet, amely egész Európára, sőt az egész világra ma súlyos teherként nehezedik, nem volna, ha a NATO már nem létezne. Ezt állítják katonai, és politikai szakértők. Ha a NATO ténylegesen a béke és kölcsönös védelem biztosítása lenne, akkor nem avatkozik be más országok háborús ügyeibe- pl. Afganisztán, Jugoszlávia, vagy a mostani orosz-ukrán konfliktus, ha mégis, kizárólag békítő, diplomáciai szándékkal. A NATO mér régen nem védelmi szövetség, hanem a sokat emlegetett háttérhatalom fenyegető eszköze. A cél egy cinikus gondolat, amit sokan ki is mondanak: „Mennél nagyobb a válság, annál nagyobb a haszon.” Ehhez kapcsolnék még egy gondolatot: „Tudják, kik öröklik majd a Földet? A fegyverkereskedők. A többieket túlságosan leköti egymás meggyilkolása.”  Szerencsére az Unióban már sokan kezdenek magukhoz térni, és ki merik mondani, hogy a NATO már nem megoldás, sőt felesleges.

Azt is érdemes tudni, hogy a NATO elhagyása az Európai Unióból való kilépéssel ellentétben viszonylag egyszerű folyamat: az érintett országnak értesítenie kell az Egyesült Államokat szándékairól, majd a formalitásokról való megegyezést követően, egy év elteltével a tagsága megszűnik. Különben Trump elnök többször is említette, hogy „bizonyos esetekben” habozás nélkül megfontolná az Egyesült Államok kilépését a katonai szövetségből. Vajon a magyar kormány is figyeli ezeket az eseteket?

Befejezésül Róbert Fico szlovák miniszterelnök szellemes megjegyzése: A NATO egy golfklubként működik, amely mintha tagsági díjat szedne a tagállamaitól. 

2025. június 23.

A szerző:  közíró

Toll és Igazság –Nemzeti InternetFigyelő (NIF)