"Ha a magyarok Erdélyt kezdik emlegetni, másnap már viszik a zsidókat"

Akik hozzám hasonlóan felelősen foglalkoznak Nemzetünk sorskérdéseivel, azoknak óhatatlanul nem kikerülhető sem az aktuálpolitika sem annak minősítése. Mindig is annak a híve voltam, hogy csak az szóljon, akinek valódi mondanivalója van és akinek a múltja a köz érdekében átlátható. Ellenkező esetben azonnal felvetődik a hitelesség kérdése.

Azok közé tartozónak vallom magam, akiknek természetes az igazságérzetük ennek okán – és mert nincs bennük félelem érzet – nem tűrhetik el egyetlen olyan gazdasági és politikai bűncselekmény megtorlatlanságát, mely nélkül nem lehet egészséges és igazságos nemzeti jövőképünk. Így vagyok  a több, mint húsz éve elmaradt igazságtétellel és az ezzel összefüggő 2002-2010 közötti gazdasági és politikai köztörvényes bűnök földerítésének és elkövetői megbüntetésének elemi igényével együtt.

Nem lehet nem szólni az igazságtétel elmaradása egyik sarokpontjának számító Soros György filozófiája alapvetéséről, mely szerint édesanyja azt tanította a fiának, Gyurinak: „Édes fiam , soha ne feledd, ha a magyarok Erdélyt kezdik emlegetni, másnap már viszik a zsidókat!”

Ennek a baljós és sanda tanításnak adott aztán egyetemi kereteket  Soros György a gyanús módon kezére került dollár milliárdjai segítségével, végtelen kárt okozva azóta is nemzetünknek. Itt felteszem a kérdést:  hány és hány közelmúltbeli és mai politikus vette igénybe Soros agymosását és pénzét tanulmányai folytatásakor?

Igen, ki kell mondanunk, bármily fájdalmas is, hogy Soros György édesanyja Nemzetünk legnagyobb fájdalmára a Trianoni országvesztésre gondol, amikor fiát figyelmezteti, egyúttal a nemzet gyászának szerves részévé vált szörnyű vészkorszakkal veti gaz módon egybe, amikor  tudatosan üzen a politika csinálóknak, hogy ne tovább az igazságtétel és a bűnök elkövetői felelősségre vonásának igényével, mert azonnal magára veszi a mindenkori politika az antiszemitizmus vádjának elháríthatatlan rémképét, amit a mindig háttérben maradók nemzetközileg zsarolással sugallnak.

Mert a nácizmus páriái és áldozatai életben maradottai viszont kezükbe vették sajátos igazságtételüket és többnyire zsidóságukat, hagyományaikat, őseik hitét megtagadva beálltak a bolsevizmus iszonyatos apparátusába és folytatták a bűnt más eszközökkel, más célok érdekében a nácikhoz hasonítható, vagy azt alaposan meghaladó eredményességgel. Csak nem gondoljuk, hogy guillotine-ként használt zsidóságukat tagadók kettős mércéjével mért igazságtételeiket – melyhez százezrek és milliók vére tapad – összevethetjük a nácizmus általuk egyetlenként sulykolt rémtetteivel.

Csak nem gondoljuk, hogy amikor a Nemzetünket erőszakosan szétszakítók valódi szándékait és a történteket hűen bemutatva végre a trianoni gyász politikai és történelmi kezelésének igényével lépünk fel, sőt azt állítjuk egyre többen és többen, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik a leendő Nemzetek Európájában a határmódosításokról történő tárgyalások megkezdése az ilyen irányú nemzeti igény konszenzusos felvetésével, egyúttal mindannyian antiszemiták lennénk?

Kissé visszább lépve, amikor azt követeljük, hogy minden olyan gazdasági és politikai természetű bűn, amely az utóbbi húsz évben lett elkövetve – amennyiben polgárjogi és büntető törvényeink teljes átalakításával – igenis megtorlásra kerül törvényeink segítségével a majdani erkölcsileg feddhetetlen rendőrségünk, ügyészségünk és bíróságaink által, akkor ez esetben is antiszemiták és rasszisták lennénk?

Ugyan kérem,nem erről van szó!

A mai politikának fajsúlyosan és bátran szembe kell néznie a folyamatosan visszaélésre használt zsidókérdéssel olyan módon, hogy nem engedve a további hazai és nemzetközi zsarolásnak, egységes egészként és a szó nemes értelmében nemzetbiztonsági kérdésként is kezelni kell az úgynevezett zsidó és sajnos az ezzel összefüggő egyre nagyobb gondokat okozó cigánykérdést és széles körű társadalmasítását is egyúttal.

Csakis így van esély az elkerülhetetlen és fájdalmas igazságtétel megkésett megkezdésére és az ezzel politikailag szorosan összefüggő, az utóbbi nyolc, illetve húsz évben a gazdasági és politikai bűnök elkövetőinek konzekvens felelősségre vonására milliók elvárása és igazságérzete szerint.

Reiner Péter

2011.02.07.

Nemzeti InternetFigyelő