Gyurcsány viselkedése terítéken
Az után, hogy nem túl régen „mértékadó” közszereplők, a magyar szellemi élet fajsúlyos színei és virágai Gyurcsány Ferenc védelmében manifesztumot tettek közé, és a bukott miniszterelnök a tőle megszokott harcias (vakmerő?!) attitűddel közölte a nagyérdeművel, hogy csak vádolják nyugodtan, ő bizony a vádlottak padjáról fogja vádolni a választások győzteseit, szóval ezután, a hétvégén újra szükségét érezte, hogy megnyilvánuljon.
Most momentán a nemzeti együttműködés nyilatkozatának közintézményekben történő kifüggesztéséről intézkedő kormányhatározat szolgált neki megfelelő apropóval. Gyurcsány blogját olvasva annyit mindenképpen el kell ismerni, érdekes színfoltja a magyar közéletnek, ahogyan azt is látni kell, ugyan saját tevékenységének következményei, a magyar társadalom és a világ változása okán kénytelen volt megválni a hatalomtól, ám nem olyan fából faragták, aki mindebből levonná azt az egészen egyszerű következtetést, hogy ilyen esetekben a világ jelentős részén háttérbe szoktak húzódni a vétő politikusok. Tőle ilyet várni illúzió lenne, mi több, bizonnyal végzetes óvatlanság. A leköszönése óta tapasztalt dinamikája inkább azt mutatja, a lobbanékony, helyenként az abszurd felé hajló szenvedélyesség mögött precíz számítás tételezhető. A magunk mögött hagyott bő évben nem volt és vélhetően nem is lesz olyan pont, ahol a bukott miniszterelnök ne „köszönne” be, ha úgy véli, feladni kényszerült területet foglalhat vissza. Úgy tűnhet ez, nem olyan lényeges, ám belátható, veszélyt jelent, különösen az elkövetkező nyári csendben.
Gyurcsány, a leselkedő veszély!
„Mikor az én cseppfolyósságára emlékeztettünk, nem akartuk tagadni, hogy életünk hosszú időn keresztül állhat egy bizonyos akarat jegyében, és hogy ezt az ember a szabadság egy formájának érzékelheti. Azt az életet meghatározó akaratot, amelyből hiányzik a megnyomorító merevség, amelyet valamiféle fölszabadító, identitást teremtő folytonosság tüntet ki, szenvedélynek nevezhetjük. Nem a kedély mindent elsöprő föllángolására gondolunk ezzel, hanem az élet velejét alkotó kívánságok egyfajta együttállására. Amilyenre abban lelhetünk, aki szenvedélyes orvos, ügyész, gazda vagy festő. Ilyenkor, akiről szó van, nemcsak szereti a munkáját, és nemcsak azt hiszi, hogy annak értéke van. Ezek túl halvány megfogalmazásai annak, ami történik vele. Valami erősebb állítható róla: azt kell akarnia, amit akar. Ám éles ellentétben a kényszeressel, akit ugyanezekkel a szavakkal írhatnánk le, ő ezt a muszájt nem olyasminek érzékeli, ami átgázol rajta, mint egy belső lavina, ami ellen nem tud védekezni, hanem olyasminek, ami fölemeli őt. Ez a különbség aközött, aki átveszi az apja praxisát, és egy életen keresztül orvos, csak mert nem mert szembeszegülni apja akaratával, és aközött, aki azért veszi át a praxist, mert osztozik apjának az orvosi tevékenység iránt érzett szenvedélyében.
Az előbbi orvos akarata a belső tehetetlenség értelmében szükségszerű: lehetetlen valami más akaratnak a nyomába szegődnie, noha létezik benne egy belső nézőpont – voltaképpeni kívánságainak nézőpontja –, ahonnan nézvést adódnának kívánatos alternatívák. Második orvosunk akarata is szükségszerű: ő sem tehet másképp.
Ám itt nincs elhallgatott távolságtartás, és ezért nem lelünk tehetetlenségre sem. Ellenkezőleg: számára azon múlnak a dolgok – számára azon múlik minden –, hogy olyasvalakivé legyen, aki nem látja akaratának alternatíváit.
Hogy a szenvedélyes akarat, noha nincs alternatívája, azt, aki akar, szabadsággal kecsegteti, kitűnik abból, hogy az illető elkerül mindent, minden belső és minden külső helyzetet, amelyben eltérülhetne akaratától. Hisz tudja: az ilyen elterülés elidegenülés, tehát szabadsághiány volna. Ebben a bizonyosságban az fogalmazódik meg, hogy akaratát elsajátított akaratnak érzékeli: tartalmában teljesen világosnak, olyan akaratnak, amely nem is csak hogy nem ad föl rejtvényeket a megértésnek, hanem éppen hogy minden megértés szilárd vonatkoztatási pontja, olyan akaratnak, melyet szenvedélyesen igenel.
A szenvedély nem olyasmi, amit az ember maga vesz a nyakába. Nem abban az értelemben szabad, hogy akarattal hozták létre. Attól születik belőle szabadság, hogy ő maga a kívánságok belső gravitációs centruma. És a szenvedélyes szabadság eszméje szempontjából lényegbevágó, hogy a kívánságoknak ez a belső súlypontja nem egyszerűen olyasmi, ami meghatározza azt, aki akar, hanem olyasvalami, aminek meghatározó erejével az illető tisztában is van. A szenvedély, ahogy itt értjük, nem egyszerűen erő, hanem olyan erő, amelyik képes kontúrokat adni az énnek, mert a belső távolságtartásból adódóan elsajátított erő. A sodródónak nem lehetnek szenvedélyei. Habár az megeshetik, hogy nem tépik szét őt kívánságainak kaleidoszkópszerű váltakozásai, hanem uralkodó kívánságok hajtják, és azok egy hosszú távra szerveződő magatartásban fejeződnek ki. De minthogy képtelen belső távolságtartásra önmagától, képtelen ezekben a kívánságokban az élete vázszerkezetére nehezedő terheket vagy éppen az ezt a szerkezetet tartó oszlopokat látni. Szenvedélymentes akkor is, ha történetesen mindig ugyanabba az irányba űzik kívánságai.
Az a korábbi gondolat, hogy az időélmény mértéke az akarat szabadságának és szabadsághiányának, a szenvedélyekre is alkalmazható. Semmi sem teremt olyan intenzív jelent, mint épp a szenvedély. Az időt az, akinek szenvedélyei vannak, olyan dimenziónak érzékeli, amelyben kibontakozhatik a szabadsága. Nem lapos útszakasz a számára, mint a sodródó számára, nem is olyasmi, mint a szabadsághiány tapasztalataiban, nem olyasmi, amit kivárni, elhalasztani vagy átugrani kellene. Szenvedély – olyan organizációja ez a belső időnek, amely sajátos módon a magam idejévé teszi ezt az időt. Mondhatnánk, elsajátított időt teremt. (…)
Megütközünk rajta, ha visszahalljuk, hogy állítólag giccsesek vagyunk. Miért? Mert az a vád fogalmazódik meg benne, hogy bár nem vesszük észre, nem vagyunk szabadok. Legalábbis ennek a gondolatnak szeretnék utánajárni, amikor most annak a ritkán megfogalmazódó kérdésnek eredek a nyomába, mi is az egy akaratban, ami miatt úgy gondoljuk, giccses. Azt hiszem, az ismérvek két csoportja lebeg ilyenkor a szemünk előtt. Az egyik címkéjére azt az állítást írhatnánk: akkor giccses az akarat, ha a tartalmát valamilyen klisének köszönheti. Olvastunk valamit Albert Schweitzer-ről, és most orgonálva akarunk eljutni Lambarenébe. Hallottunk Marié Curie-ről, és most Nobel-díjas kutatók szeretnénk lenni. Gauguin nyomában Tahitire megyünk. Hajnalonta újságot hordunk ki azzal az eltökéléssel, hogy valóra váltjuk az amerikai álmot. Sztárok szeretnénk lenni. Hogyan lesz valamiből klisé? Úgy, hogy kioldódik abból a konkrét összefüggésből, amelyben eredetileg szerepelt, és olyasvalamiként propagáltatik, ami másokra is illik, noha azok élettörténete egész másképp fest. A klisészerű, és ezáltal a giccses akarat sematikus, és ebben az értelemben absztrakt akkor is, ha arra ösztökél, hogy Lambarenébe vagy Tahitire menjünk. Olyan akarat, amelyik nem egy egészen sajátos, eltéveszthetetlen belső történet konzekvenciájaként adódik, és ezért nem is valódi. Utánzott, levetett akarat, amelynek kitüntető jegye egy sajátosfajta pontatlanság. Lambarenébe menni – de voltaképp mit is akarok ott? Miképp változtak meg időközben ott a dolgok? Miért fontosabb ott segíteni a betegeken, mint itt? Valóban az őserdőben szeretnék élni? Egyáltalában, nő még ott őserdő? A klisék konvencionális képződmények, tehát véleménybeli és értékelésbeli szokások ülepednek le bennük.”
Ez Gyurcsány „kórképe”, érdemes figyelni rá, mert nem veszélytelen!
Peter Bieri nyomán a Nemzeti InternetFigyelő
Gyurcsányról inkább a börtön hírekben szeretnénk olvasni, esetleg meginterjúvolni, hogy milyen az élete a rács mögött, mik a tervei a 20-25 év börtönben töltendő évekre vonatkozóan. Munka mellett szeretne-e valami szakmát is kitanulni, hogy öreg napjaira, ha megéri a szabadulást, meg tudjon majd élni. Vagy ott akar-e megdögölni a rácsok mögött? Szóval, valami ilyesmi értelemben szeretnénk erről a görényről értekezni. Részt vesz-e a börtön válogatott munkájában, Bajnaival, Veressel, Orbánnal, Pintérrel együtt? Stb.
Nem miattam ilyen hosszú!
Gy. F. jelenleg is fennálló közvetlen vagy közvetett tulajdonú cégei:
1. Altus Rt.
2. ROTAB Kereskedelmi Kft.
3. ALDO Ingatlanfejlesztő és Hasznosító Tanácsadó Kft.
4. Magyaróvári Timföld és Műkorund Kft., illetve jogutóda a MOTIM Rt.
5. Gép- és Felvonószerelő Vállalat, majd Gép- és Technológiaszerelő Rt., végül ARK Vagyonkezelő Rt.
6. Béta-Roll Hengergumizó Rt.
7. Tisza Műtalp- és Gumigyártó Kft.
8. Acélkar Kft.
9. Dunántúl Termékenység Egyesülés
10. EMO-WIND Kft.
11. M-Automatika Kft.
12. MOTIM Műkorund Kft.
13. MOTIM-Kádkő Kft.
14. MOGÉPSZER Kft.
15. MESZ Kft.
16. MAVIKA Kft.
A múltbeli közvetett vagy közvetlen tulajdon:
1. ACCES V. Vagyonkezelő Kft.
2. DÉTELL Szolgáltató Kft.
3. GPS Vagyonkezelő és Gazdasági Tanácsadó Kft.
4. Balassagyarmati Fémipari Kft.
5. Fönícia Kereskedelmi Kft.
6. Fittelina Ingatlanbefektetési és -hasznosító Kft.
7. FORTUS Rt.
8. ROE Vagyonkezelő és Szolgáltató Kft.
9. SZÍV-ŐR Egészségügyi Szolgáltató és Kereskedelmi Kft.
10. Perfekt Rt.
11. Bakonyi Bauxitbánya Kft.
12. BAUXIT Bányavagyonkezelő Kft.
13. Nomentana Kft.
14. Agóra Marketing Tanácsadó Kft.
15. Altus Consulting Gazdasági Tanácsadó Kft.
16. Altus Luxemburg S.A.H.
17. PARTAGAS MANAGEMENT Kft.
18. PERTIA Könyvvizsgáló Rt.
19. PERFEKT-Akadémia Oktatási és Szolgáltató Kht.
20. ÁRKÁDIA-HOTELS Üdültetési Kft.
21. Enviroinvest Kft.
22. Hír-Rádió Kft.
23. M.A.B . Ingatlanhasznosító Kft.
24. TMI Kft.
25. LBS ECONET Rt.
26. Magyar Közbeszerzési Hírbörze Kft.
27. Perfekt Karrier Kft.
28. Bajalog Kft.
29. Első Magyar Timföldipari Kft.
30. GER-COM Kft.
31. MOTIM-KERLANE Kft.
32. MOTIM Alumíniumszulfát Kft.
33. Balassagyarmati Fémipari Rt.
Vezető tisztség betöltése a múltban (felügyelő bizottsági tagság):
1. NSZ 1999 Lapkiadó Rt.
2. Hidrotechnika Rt.
3. Sárvári Mezőgazdasági Rt.
4. Vasiterv Tervező Rt.
5. MOGÜRT Rt.
Azon cégek állami megrendelései és támogatásai, melyekben valaha
szerepet vállalt
cég neve: állami megrendelések: állami támogatások:
Perfekt Rt. 393 095 136 Ft 12 500 000 Ft
TMI Hungary Kft. 300 795 Ft 0 Ft
Bakonyi Bauxitbánya Kft. 5 796 597 Ft 0 Ft
Perfekt-Akadémia Kht. 2 919 950 Ft 0 Ft
Altus Rt. 142 034 050 Ft 13 596 256 Ft
NSZ 1999 Rt. 3 750 000 Ft 3 000 000 Ft
Hidrotechnikai Kft. 0 Ft 25 000 000 Ft
MKH Kft. 12 860 213 Ft 0 Ft
Enviroinvest Kft. 22 750 Ft 43 029 775 Ft
Béta-Roll Hengergumizó Rt. 3 139 515 Ft 537 000 Ft
Sárvári Mezőgazdasági Rt. 283 760 000 Ft 0 Ft
Motim Kádkő Kft. 0 Ft 1 311 000 Ft
Összesen: 847 679 006 Ft 98 974 031 Ft
Az államtól kicsalt többlet széndioxid kvóta külföldre eladásából évente további 80-100 millió Ft.
Fittelina Kft.: elcsalt áfa: 15-20 millió Ft.
Privatizációnál vállalt rekultiváció költségének elcsalása: 250-300 millió Ft. pl. Bakonyi Bauxitbánya esetében.
Őszödi üdülőjét az állammal (velünk) vásároltatta meg úgy, hogy Szilvási Gyuri barátjával állami pénzért béreltette havi 2.5 millió forintért. 25 millióba került nekünk. Amíg le nem járt a „bérleti szerződés”, meg sem közelítették. Üresen állt a ház több mint egy évig.
A MOTIM-et az anyósa segítségével vásárolta(?) meg 700 millió körüli összegért, de előtte a raktárakat több mint 2.5 milliárd Ft. (!) értékű nyersanyaggal töltötték fel.
A gyáron belüli környezetszennyező-anyagkezelést ellenőrizni sem tudják, mert nem engedik be az ellenőröket. Százmilliós kárt okoznak évente.
Ami nem csak az összeg nagysága miatt bűncselekmény.
A villanyáramot lényegesen olcsóbban kapja. Hogy a nyereség meglegyen, mi fizetünk.
ElQró segítőkész anyósa, Apró Piroska – akinek az apja az 1956-ban a Kossuth téri tömegbe lövető Apró (Klein) Antal -, a Magyar Nemzeti Bank bécsi fiókjának kifosztásában jeleskedett, amit végül be is zártak. 70 milliárd (!) forintunk úszott el nyomtalanul. A bagóért megvásárolt és állami pénzen több mint százmillióért felújíttatott ún. képviselői klub összesen 130 milliónkba került.
Azon cégeknek juttatott állami támogatások és állami megrendelések, melyeket tulajdonlása idején folyósítottak
cég neve: állami megrendelések: állami támogatások:
Perfekt Rt. 336 205 381 Ft 0 Ft
TMI Hungary Kft. 300 795 Ft 0 Ft
Bakonyi Bauxitbánya Kft. 5 796 597 Ft
Perfekt-Akadémia Kht. 2 919 950 Ft 0 Ft
Altus Rt. 142 034 050 Ft 13 596 256 Ft
Béta-Roll Hengergumizó Rt. 3 139 515 Ft 537 000 Ft
Motim Kádkő Kft. 0 Ft 1 311 000 Ft
Összesen: 490 396 288 Ft 15 444 256 Ft
ElQro Bálint nevű fia már gyakorol, nem akar a hagyományokkal szakítani. Csokoládét, élvezeti cikkeket lopott, majd az érettségin gyakoroltatták vele a csalás alapfogásait. Túlórában. Sikerült. Szép család. Mostoha dédapa (Apró), mostoha nagyanyó (Apró), édes-nagypapa (Gyurcsány), édesapa(Gyurcsány) és most a Bálint (Gyurcsány). Az oviban biztosan „enyv” volt a jelük.
ElQro felesége szülei és nagyszülei (Kleinék) egy zsidótól lopták el azt a villát, ahol most ElQro is meghúzhatja magát. A többiről kevés információnk van.
A villa környékén is volt valami ingatlanügye. Pár tízmillióért.
A szólás szabadsága című műsorban éppen most vádolta csúnya beszéddel a Fideszt.
Fájlalta, hogy csúnyán beszélnek róla. Mert az nem demokratikus.
ElQrónak fogalma sincs, mi a fájdalom.
Javaslom, kérdezze meg a parancsára kilőtt szemű megnyomorított embereket, a pribékeivel gumigolyóval összelövöldöztetett embereket, a meglőtt erdélyi bácsit, az összerugdosott olimpiai bajnok öttusázót, a megkötözött, pribékei által szándékosan eltört kezű embereket, azt, akit letérdepeltettek, és a Gyurcsány-pribék lábára ugorva törte el a sípcsontját, a Magyar Rádió udvarába 2006. október 23-án behurcolt órákon keresztül térdepeltetett, véresre vert embereket, az interneten százszámra található felvételeken látható megalázott, megvert idős embereket, nőket, lányokat, gyermekeket, a leterített külföldi diákokat, honfitársainkat, azt, akit kétszer közvetlen közelről lőttek meg gumisöréttel, akit megvertek és a telefonját is ellopták a Gyurcsány család tanítványai, azokat a diáklányokat, akiket a Dohány utcai lovasroham taposott majdnem halálra, azokat a lányokat, akiket a Mária utcába belőtt irdatlan mennyiségű mérgező könnygáz döntött le iszonyú kínokat okozva, azokat a magyar honfitársainkat, akiket a világon máshol nem engedélyezett mérgező, rákkeltő könnygázgránáttal
lövöldöztek meg, és napokig köhögési rohamaik, véres köpeteik voltak, azokat a hazájukat szerető embereket, hazafiakat, akiket, 2006. október 23. óta minden nemzeti ünnepen bántalmaznak, meghurcolnak, Révész Máriuszt, akinek a nevével és bántalmazásakor elszenvedett sérülésével a liberális magtalan medve bunkó módon a parlamentben poénkodott, Papp Lajos professzor urat, akit a Gyurcsány-droid pajzzsal taszigált, Morvai Krisztinát, akit, mivel addig nem volt balhé, megtámadtak a gyurcsányférgek, a rendszeresen meghurcolt Budaházy Györgyöt, Torockai Lászlót, Gonda Lászlót, Novák Elődöt, Lévay Attilát és minden olyan a felsorolásban most nem szereplő honfitársunkat, akiket azért bántalmaztak, mert volt bennük kurázsi, mindannyiunk helyett kiálltak, ki mertek állni.
Bla-bla.
Gyurcsótányunk fél. Ezért a szómenés.
Mint az ember a sötét erdőben. Fütyül.
Hogy ki ne vágják.