Győzelem a kommunista áldozatok kárpótlása ügyében! – Van eredménye a harcnak!
2013. január 9-én írásbeli kérdést nyújtottam be Balog Zoltánhoz, az emberi erőforrások miniszteréhez „A holokauszt-iparnak” mindig jut pénz?” címmel. Kérdésemben azt kifogásoltam, hogy még az ország jelenlegi súlyos szociális és gazdasági helyzetében is – amikor ezerszámra mennek tönkre magyar kisvállalkozások, a téli moratóriumtól eltekintve zajlik a „devizahitelekkel” átvert emberek kilakoltatása, sokan a saját otthonukban fagynak halálra, másoknak a cigánybűnözők veszik el az életét — jut pénz arra, hogy a holokauszt túlélőinek juttatását megduplázzák.
Ennek kapcsán feltettem azt a kellemetlen kérdést is, hogy vajon mikor fogja a kormány hasonló mértékben növelni a kommunizmus áldozatainak nyugdíj-kiegészítését, és mikor veszi el a kommunista rendszer bűnöseitől és haszonélvezőitől a ki nem érdemelt extra nyugdíjat, hogy inkább az áldozatokat segítse belőle?
Balog Zoltán miniszter kifejezett kérésem ellenére január 24-ei válaszának 80 (!) százalékát annak szentelte, hogy kioktasson a Magyarország Alaptörvényében érvényesülő emberi jogokról, vallásszabadságról és egyenlőségről, kérdésemet pedig uszításnak és „elfogadhatatlan politikai hangulatkeltésnek és zsidó honfitársaink elleni burkolt támadásnak” nyilvánította. A hangnem szerinte elfogadhatatlan egy magyar országgyűlési képviselőtől, amit lelkesen idéztek a balliberális portálok, hiszen az igazság nekik mindig fáj. Holott a válaszból is kitűnik, miközben a kormánypártok a balliberálisokkal versengve rendszeresen a nemzeti radikális oldalt vádolják azzal, hogy zsidó- ill. cigányellenes hangulatot keltenek, éppen ők azok, akik súlyos társadalmi feszültségeket gerjesztenek az ehhez hasonló egyoldalú és diszkriminatív nyugdíjemeléssel, és a bűnözőket eltartó, fenntarthatatlan segélyezési rendszerrel.
A kérdésemnek azonban egy rendkívüli pozitív hozadéka is lett: Balog Zoltán arról tájékoztatott válaszában, hogy nem kizárólag a holokauszt túlélők járadékát duplázza meg, hanem „minden olyan magyar polgár juttatását, akik tartós időtartamú szabadságelvonást szenvedtek el a XX. századi kommunista és nem kommunista diktatúrák áldozataként”.
A kérdés írásakor erről természetesen még szó sem volt, hiszen ez utóbbit csak január 23-án, tehát egy nappal a miniszteri válasz előtt jelentették be. Valószínűsíthető tehát, a probléma felvetésének komoly szerepe van abban, hogy a kormány lépéskényszerbe került, és „kénytelen volt” megemelni az MSZP jogelődjei által üldözött honfitársaink ellátását is. Ugyanez a forgatókönyv játszódott le már az első Orbán-kormány idejében, amikor Pokorniék bevezették a holokauszt-emléknapot, majd a kisgazdák nyomására a kommunizmus áldozatainak az emléknapját is, ami korábban fel sem merült. Ez is azt bizonyítja, hogy kitartó munkával, a kettős mércére való kíméletlen rávilágítással ellenzékből, akár függetlenként is lehet eredményeket elérni. Ezért erre bíztatom minden igaz magyar képviselőtársamat: az igazságért való küzdelemben soha ne adjuk fel a harcot!
dr. Lenhardt Balázs
nemzeti radikális országgyűlési képviselő
Nemzeti InternetFigyelő
Mementó 2006 emlékmű
