Gyerektartást a más gyereke után? – 3. rész

Valamikor hajdanában – igaz, csak az érdeklődő laikus szintjén – elég sokat foglalkoztam a fenntartható gazdaság, társadalom kérdéseivel és ezen belül a család és a népesedéspolitika szerepével.

Ebbeli nézeteim kialakulásában döntő szerepe volt Fekete Gyula  és Síklaky István munkásságának. Az előbbi a magyarországi népesedés problémáit tárta fel kegyetlen őszinteséggel és szinte minden társadalmi vonatkozás feldolgozásával, az utóbbi pedig – akit szerencsém volt barátomnak is tudni – közgazdasági oldalról járta körül a kérdést. (Akit érdekel a tárgy, annak melegen ajánlom elolvasásra Fekete Gyula legátfogóbb művét, a „Véreim, magyar kannibálokat”, amelynek a legutolsó, átdolgozott kiadása az interneten is elérhető: http://nepesedes.hu/drupal/node/67 . Síklaky főművét, a „Létbiztonság és Harmóniát” sajnos már legfeljebb antikváriumban lehet megszerezni. Talán még könyvtárakban sem nagyon.)

Mivel annak idején nagyon foglalkoztatott a dolog, óhatatlanul módom volt a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozni. Volt, aki már akkor természetesnek találta az előző részben elmondott gondolatmenetemet, volt, aki mereven, sőt ellenségesen elutasította, volt, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a gyermekvállalás magánügy, és az államnak és a társadalomnak semmi köze sincs hozzá. Láttuk, hogy a cikkem megírását is egy hasonló hangvételű vélemény váltotta ki. Éppen ezért nagy örömömre szolgált, hogy a hozzászólók egyike sem vitatta a kérdés jogosságát, hanem a bevándorlók és a cigányok ügyét fölvetve rávilágítottak az egész dolognak egy másik, akkor általam szándékosan nem érintett, és általában is kevésbé tárgyalt, de nagyon fontos szempontjára.

Ez pedig a következő: Ha én, mint (mindegy, hogy milyen okból) gyermektelen ember azzal, hogy tudomásul veszem, hogy az adómból más gyerek felnevelését támogatják a célból, hogy legyen, aki majd az én nyugdíjbefizetéseim hozadékát megtermelje, akkor én is elvárhatom azt, hogy a pénzemen ne bűnözőt, ne ingyenélőt, ne segélyen élősködőt neveljenek fel. Magyarul: az államnak ne legyen joga elszámolás és felelősségre vonhatóság nélkül elkölteni az én nyugdíjbefizetésemet olyan célokra, amelyek nem a nyugdíjam biztosítását szolgálják, például a nem csak teljesen értelmetlen és biztosan eredménytelen, hanem ráadásul kontraproduktív, tehát a remélt eredménnyel egészen biztosan ellentéteset hozandó romastratégiára. Ezzel a kérdéssel azonban már eljutottunk a magyarországi, megszépítően demokráciának hazudott rendszer lényegéhez: egy olyan rendszer, ahol a képviselők szószegés, hazugság esetén sem hívhatók vissza, ahol egy hazugságözönön kapott politikus nem váltható le, ahol egy hazug kormányt nem lehet félreállítani, az nem demokrácia. Gyurcsány bevallotta, és ez ország világ előtt kiderült, hogy hazugsággal jutottak hatalomra, hogy hazugsággal kormányoztak, és semmi baja sem lett. Sőt, nem is reménytelenül, még arra is ácsingózik, hogy újra hatalomra kerüljön. Orbán még el sem ismerte, hogy ő is hazudozik, de már sokszor tetten értük. A hazugságaiból egy kisebb csokorra valót olvashat el az ember pl. itt: http://internetfigyelo.wordpress.com/2012/01/21/szabad-e-tuntetni-orban-es-tarsai-vedelmeben/#more-18146 .

Egy ilyen „pártokráciában” a kormányzó politikusok arra költik a pénzünket, amire akarják, és annyit vesznek el tőlünk, amennyit nem szégyellnek. Felelősségre nem vonhatók, de a felelőtlenségüknek, a gazemberségüknek, az ostobaságuknak és tudatlanságuknak a következményeit nekünk kell viselnünk. Ők pedig – ha nem gazemberek – a kint felejtett ollóval az anyja ünneplőjét gondatlan örömmel szétvagdosó, és e teljesítményével tökéletesen elégedett kisgyerek közönyével és talán örömével pusztítják  Magyarországot és lakóit. Néha úgy érzem, hogy egyesek talán nem is tudják, mit cselekszenek. Ez azonban nem menti fel őket, mivel már büntethető korban vannak, amikor elvileg tisztában kéne lenniük a cselekedeteik következményeivel és súlyával.

Visszatérve a témánkra: jogállamban az állam a nyugdíjbefizetéseinket csak olyasmire költhetné, ami a nyugellátásunk biztosítását szolgálja. Az most nem témánk, hogy ezen befizetéseknek mekkora legyen az összege, hogy ebből mennyi fordíttassék a nyugdíjasok időszerű ellátására és mennyi a jövő járulékbefizetőinek a fölnevelésére. Ez utóbbiak nem elvi kérdések. Rájuk értelmes és elfogadható választ világos célok alapján elvégzett elemzések birtokában lehet megfogalmazni.

Az eddig elmondottak, bár következetesek és elvileg lehetővé is teszik egy igazságos rendszer létrehozását, az egyáltalán nem biztos, hogy önfenntartó is lesz, mert hiányzik belőle egy fontos elem, a személyes ösztönzés. Ösztönzés abba az irányba, hogy merjenek az emberek többet és jobbat vállalni az átlagnál. Hogy szemétre vetve a szoci tanácsot, merjenek (végre) nagyobbak lenni. Erre tett – ha jól emlékszem 2000-ben – egy javaslatot dr. Baranyi Károly. Az ötlete olyan egyszerű, mint a Kolumbusz tojása: ha a családtámogatásnak az a célja, hogy az emberek elegendő számú, minél jobb hazafit, de ha azt nem, legalább jó állampolgárt, vagy ha azt sem, legalább jó adófizetőt neveljenek, akkor nem elég azt a tény díjazni, hogy valaki gyermeket nevel. Noha elkerülhetetlen, de nem elég büntetni, ha valaki a gyermeke nevelését elhanyagolja, hanem díjazni kéne azt, aki jó állampolgárt, jó adófizetőt nevel fel, aki majd minél többel járuland hozzá a társadalom közös teljesítményéhez, ezen belül is a közös költségeihez. Ez úgy ösztönözhető, ha a nyugdíj nem csak az élet folyamán teljesített befizetésektől függ, hanem attól is, hogy a felnőtt gyermekek mennyi adót fizetnek. Sajnos az ideológiai korlátoltság hatására, ami elsősorban politikusoknál és újságíróknál jelentkezik, erről a javaslatról úgy számolt be annak idején néhány napilap, mint amely szerint a szüleinek is adózna a gyermek.

Mindazok számára, akik hajlamosak erre az értelmezésre, és emiatt elutasítanák, közlöm, hogy a gyerekek ma is fizetnek adót a nyugdíjas korosztálynak, azon belül a szüleiknek is, hiszen a nyugdíjunkat, én is, más is, a dolgozó réteg, tehát a gyerekeink adóbefizetéséből kapjuk. Szomorú, hogy ezzel magyar újságírók – mint a példánk bizonyítja – nincsenek tisztában. Nem számít, azért mégis úgy érzik, hogy ők hivatottak minket megtanítani a jelenkor történéseinek az értelmezésére. Szomorú, hogy igazuk van! A hazugságkorban nincs szükség a valóság ismeretére, csak az értelmezésére. A hazugságkorban a sajtó emberének hazudni kell, tehát nem tárgyi ismeretekre, intelligenciára, hanem a mindenkori vonalas hazugságok ismeretére van szüksége. Vagy még arra sem. Elég, ha tudják, hogy kit, vagy mit kell leugatniuk, azt pedig a pecérjeik megmondják nekik.  E téren tehát – bármennyire képtelenek is ezt felfogni az idézett, liberális korlátoltságú újságírók – a javaslat semmi változást sem hoz.  Viszont elvi és gyakorlati változást jelent, hogy a nyugdíj összegének a kiszámításába, azaz a nyugdíjbefizetések újraelosztásába, beleszámít a gyermekek adóbefizetése is. Úgy is felfogható a dolog, mint a jelenlegi adórendszerben az a bizonyos, majdnem szabad rendelkezésű 2%, azaz minden ember adóbefizetésének – mondjuk 2%-a – a szülei nyugdíjszámlájára menne mindaddig, amíg élnek. Az eredmény, hogy mind a több, mind a  társadalmilag értékesebb, azaz jobban iskolázott, szorgalmasabb, törvénytisztelő munkaerőt fölnevelők nyugdíja magasabb lenne, mint azoké, akik vagy senkit, vagy bűnözőket, vagy munkakerülőket, adócsalókat nevelnek. (A munkanélküliség következményeire most ne térjünk ki.) Jelenleg a társadalom csak azt díjazza, azt s nagyon szerényen, hogy gyereke van valakinek. Azzal, hogy mivé neveli a gyermeket, csak a legkirívóbb, már-már  büntető törvénykönyvi esetekben foglalkozik. A jó, értékes munkaerő fölnevelését pedig szinte bünteti, szinte ellehetetleníti, holott ez kellene, hogy legyen a társadalom egyik legfontosabb célja. Ez a cél azonban a politikusaink korlátoltsága miatt csak szólamokban jelenik meg. (Tudásalapú társadalom csillagászati tandíjakkal! Ó, oda ne rohanjak!)

Nem véletlen a bűnözés bővített újratermeléséért elsősorban felelős „megélhetési gyermekvállalás” tragikus jelensége a társadalom peremén élő rétegeknél. Nagy örömömre szolgált, amikor megtudtam, hogy van olyan magyar párt, amelyet talán éppen azért szélsőségeseznek, mert amiről mások csak szép, elandalító igéket fogalmaznak meg („megvédjük a magyar földet”, de az alkotmányos védelmét egyhangúan elutasítjuk, „támogatjuk a családokat”, de három éve mindent változatlanul hagyunk, „megvédjük a család értékeit”, de támogatjuk a buziprogramokat, stb,), azt gyakorlattá akarja tenni. Ez polkorrekték szerint az új EURÓPÁBAN elfogadhatatlan szélsőségesség és összeegyeztethetetlen az „EURÓPAI ÉRTÉKEKKEL” (három perc néma felállás!). Ez a párt elég intelligens volt ahhoz, hogy megértse e javaslat jelentőségét, és célként fel is vette a programjába.

Talán nem árt itt megemlékezni az Orbán kormány egyik látszólag „humanista” intézkedéséről sem, arról, hogy törvényt hoztak a gyerekek szülőtartási kötelezettségéről. Aki ismeri Orbán „duplagondol” nyelvét, az rögtön megértette, hogy szó sincs itt semmiféle „humanizmusról”. A kormány csak előrelátó volt, és időben lerázott a nyakáról egy várhatóan súlyos kötelezettséget. Ez a törvény csak annak az előrejelzése, hogy nincs messze már az az idő, amikor idős embertömegek fognak nyugdíj nélkül maradni. Azok, akiket minimálbéren, vagy bejelentés nélkül dolgoztattak, azok, akik egyik munkanélküliségből tántorognak a másikba, azok, akik után senki sem fizetett nyugdíjjárulékot. A törvény erről szól. Ezeknek az embereknek a várhatóan többségükben ugyancsak munkanélküli gyerekeik törvényes, tehát elmulasztása esetén büntethető kötelessége lesz a nyugdíjra nem jogosult szülők eltartása. Hogy annak, hogy a cigányok többsége is ebbe a csoportba fog tartozni, milyen társadalmi következményei lesznek, arra – ismereteim szerint – Orbánék nem gondoltak. Lehet, hogy ők a „roma stratégiából” fognak élni?

 Dohán Mihály

Folytatjuk…

Nemzeti InternetFigyelő

Kapcsolódó:

Gyerektartást a más gyereke után? – Második részGyerektartást a más gyereke után? – Első rész

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!