Guszti bácsi, a „kalapos kormányzó”

Ennyi csalást és hazugságot, azért még ez a „sokat tapasztalt” Magyarország is régen látott, mint amit ennek a „független” és „elfogulatlan” magyar bíróságnak sikerült összehoznia a „Hunvald Gyurika” ügyében. És mindezt egy magát „nemzeti kormánynak” nevező adminisztráció „féltő gondoskodása” közben.

Ez a döbbenetes csalássorozat azt üzeni a „bennszülötteknek”, hogy lehet ugyan egy kicsit „magyarkodni” és „szabadságharcolgatni”, de a fontosabb dolgokba „beleugatni”, azt azért nem lehet. A Hunvald ügyhöz képest „Hagyó Mikike” Nokia-dobozos „illuzionista mutatványa”, egy félreértett bölcsődei ebédbefizetés volt csupán. (Ahogy azt a bíróság természetesen meg is állapította, és nem hagyták „Mikikét” ártatlanul meghurcolni).  És a magyar bíróság „Gyurika” esetében is azt üzente a társadalomnak – nekünk -, hogy ne higgyünk a szemünknek, vessük el a nyilvánvaló logikát, tekintsünk el a vallomásoktól, ahol szépen el is mondták a történteket, sőt az alapvető józan észtől is váljunk meg ebben az esetben, mert minden ellene szóló látszat dacára „Hunvald Gyurikát” is teljesen félreértettük. Az ő nemes, cserkész típusú lelke nem szennyeződhetett be, mert ő nem ismerhette azoknak a huncut önkormányzati embereknek a csínytevéseit, és fogalma sem lehetett arról, hogy miért nyomják a kezébe azt a sok százmilliót folyamatosan. De a vele született „jósága” folytán a pénzt karitatív szervezeteknek adta, hogy vegyenek rajta repülőgépet maguknak. No, az igaz, hogy egyszer-kétszer ő is utazott vele, mikor nem volt pénze BKV bérletre, de hát az ilyesmi előfordul „hó végén” a túlzottan nagylelkű adományozókkal. És amikor a Zoltai Guszti bácsival az elsikálásról beszélgettek, akkor tulajdonképpen az erzsébetvárosi kutyakozmetikák higiéniai kis kézikönyvének következő kiadását egyeztették. „Drága Guszti bácsi, olyan jó, hogy Veled mindent őszintén meg lehet beszélni. A Te munkásságod tágas horizontja oly szépen átkarolja széles kis hazánkat, mint Moszkvát a ködszitálás, és nem hagyja elkallódni a „Gyurikához” hasonló, népből jött univerzális tehetségeket.”

Azt hiszem, ez a bírósági komédia a magyar igazságszolgáltatás egyik Waterloo-ja.  És a bírák részéről az nem lehet kifogás, hogy ezt valaki úgyis elvégezte volna. Semmilyen mentsége nem lehet azoknak, akik ehhez asszisztáltak. Ez legalább olyan szégyenletes mérföldkő, mint a holland-magyar focimeccs volt a napokban. A magyar igazságszolgáltatás a porban és mocsokban hever. Letaposták idegen zsoldosok, úgy, mint régen is. Számomra az egész történet egyik „ékköve” az a „bűbájos” reakció, ahogy „Gyurika” reagált, mikor rájött, hogy megfigyelik a hogyhivjákolását.  Megfenyegette az őt lehallgató nemzetbiztonságiakat, hogy Szibériába viteti őket, ha miniszterelnök lesz. És bizony, ha ezt meg tudta úszni ilyen elegánsan, akkor egyáltalán nem lehetetlen, hogy egykor valóban ő lesz a miniszterelnök. Nyilván csak akkor, ha Guszti bácsi is úgy akarja. Guszti bácsi nélkül természetesen főhősünk „Gyurika” sem tudna itt hogyhívjákolni, mint hal a vízben. Az ő állhatatos tevékenysége teremti meg azokat a feltételeket, melyek lehetővé teszik a „Gyurikák” lubickolását. Semmilyen „nemzetéért dobogó szívű” maffiózó sem élhet meg egy számára ellenséges közegben. De Guszti bácsi kormányzása alatt természetesen erről szó sincs, az ő óvó gondoskodása bársonyos burokba csomagolja „szeretteit” és még a szél sem tehet kárt bennük, nemhogy a Központi Nyomozó Főügyészség.

És Zoltai Guszti bácsi páratlan munkabírása nélkül tényleg nem ott tartanánk, ahol most vagyunk. Ő nem egy kamu álláshalmozó. Ő a Mazsihisz titkári munkája mellett ténylegesen ellátja az ügyészségek és bíróságok, a média és az egész államigazgatás áldozatos politikai felügyeletét. Amikor mi alszunk, az ő óvó szeme akkor is szeretettel pihen rajtunk. Csak Lenin elvtársat tudnám megnevezni, aki ugyanezt megtette népéért. De mivel őt oly hamar és oly tragikusan elragadta tőlünk a vérbaj, mi beérjük az ő kései lelki reinkarnációjával, aki szintén sokat tesz azért, nehogy túltengjen „anyanemzete” önbizalma és népessége…

És amikor Hunvalddal beszélgettek az elsikálásról, és megkérdezte tőle az ügyészséggel kapcsolatban, hogy: „- Utánanézzünk?” -, akkor a féltő gondoskodás mellett, a többes számból látszott az Ő szerénysége is, mert nemcsak magának akarta a dicsőséget, hanem a munkatársainak is. Nem tudjuk kik ők, de reméljük őket is éppúgy besugározza a jóság fénye, mint Fukusimát a gamma-sugárzás.

Guszti bácsi, mivel Te nem vagy hivatalosan kinevezett kormányzó, ezért kérünk, fogadd el tőlünk a „kalapos kormányzó” elnevezést, meg nem koronázott II.József uralkodónk analógiájára. Mert Te itt vagy közöttünk, nem rideg rendeletekkel kormányzol, hanem a szíved melegével – nem úgy, mint az az álnok Habsburg – ráadásul a hatalmad is nagyobb, mint annak, de Te szerény vagy, és nem hivalkodsz vele.

És Guszti bácsi azt üzeni nekünk, a magyar nemzetnek, hogy mi csak játsszuk tovább ezt a demokráciának nevezett bárgyú és gyermeteg játékot, de neki nincs ideje ilyen csacskaságokra. Neki a valóságos irányítással kell foglalkoznia, mert különben még „elkanászodik” az ország népe. És akkor őt is berendelik a főnökei, és lekapják a tíz körméről, hogy még ezt a teljesen „letaposott” hódoltsági területet sem tudja rendben tartani ott, az isten háta mögötti Kelet-Európában.

Guszti bácsi, mi nem szeretnénk, hogy kikapjál miattunk, ezért kérünk, hogy mond meg, miképpen vihetnénk egy kicsivel több „demokráciát” ebbe az orbáni önkénybe! Vagy esetleg nem lehetne elintézni, hogy Te, és az orbáni önkény is kiutazzatok a főnökeidhez, és ott is maradjatok?

Sz.P.

Nemzeti InternetFigyelő

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!