Georg Spöttle: A washingtoni kanóc

Joe Biden most már veszélyesen közel tartja gyufáját a gyújtózsinórhoz. Azzal, hogy Oroszországot terroristaállammá akarja nyilvánítani, Nancy Pelosit pedig Tajvanra küldte elvesztette a politikai finom motorikáját. Igaz, megválasztása utáni, első Oroszországgal kapcsolatos megnyilvánulása sem hozta egymáshoz közelebb a két szuperhatalmat, mivel gyilkosnak nevezte Putyin elnököt. Hogy miért is? Nyilván egy szundi alatt rosszat álmodott vele. Az orosz medve bajusza után most a kínai tigris farkát rángatja „Sleepy Joe”.

Eddig csak a vietnámi háborúhoz lehetett hasonlítani Moszkva és Kijev fegyveres konfliktusát, mivel az USA belement egy proxy-háborúba és láthatóan hajlandó az utolsó ukrán katonáig harcolni. Most viszont, hogy a kínai-tajvani feszültség is egyre jobban befigyel, kezd egy kubai-rakétakrízis nosztalgiám is lenni. Az egyesült államoknak mindig is stratégiai fontossággal bírt a sziget, amelyet még Csang Kaj-sek „szakított ki” a Középső-birodalomból. Miután Mao és a kínai néphadsereg győzött a japán megszállók ellen és kikiáltotta a Kínai Népköztársaságot, Csang Kai-sek áthajózott Tajvan szigetére, amely régi, portugál nevén Formosa, azaz szép sziget, volt. A tokiói katonai akadémián tanult és a kommunizmusból Moszkvában kigyógyult katonatiszt magával vitte a kínai császárok mesés kincseit is, amelyek a mai napig a taipei nemzeti múzeumban tekinthetők meg.

Csang Kaj-shek, hogy bebiztosítsa magát egy Peking által indított offenzívától, 1954-ben biztonsági szerződést kötött az Egyesült Államokkal. A gazdaságpolitikai és katonai kapcsolatok mind a mai napig tartanak, holott Richard Nixon nagyot lépett, amikor találkozott Mao elnökkel és nyitott a kommunista szuperhatalom fele. Tajvan helyzete több, mint érdekes, hiszen 1971 óta nem tagja az ENSZ-nek, ekkor a világszervezet Pekinget ismerte el Kína képviselőjének és Tajvant megfosztották tagságától. Néhány kisebb állam például Kiribati ismeri csak el szuverén országként a Kínai Köztársaságot. Kína sosem mondott Tajvanról és Peking politikákájának szerves eleme a „két Kína” újra egyesülése. Amerika fegyverekkel és kiképzőkkel mindig is támogatta Taipeit és burkolt fenyegetéseket küldött Peking irányába, hogy ne merjék katonai erővel elfoglalni a szigetet. A lakosság is állandó készenlétben áll. Több hetet töltöttem a szigeten és minden hétvégén kisebb hadgyakorlatoknak voltam szemtanúja. A férfiak mind tartalékos katonák és kötelező a rendszeres tréning. Tajvan strandjain szombaton és vasárnap szimulálják a kínai invázió visszaverését. Holott nem kell nagy szakértelemmel bírni ahhoz, hogy tudjuk a világ legnagyobb hadserege ellen a parányi sziget órákig tudná csak tartani magát és ekkor még optimistán fogalmazok.

Nancy Pelocy demokrata házelnök mostani látogatása egy új mélypontot fog eredményezni Peking és Washington DC között ez már biztos, hiszen az elmúlt 25 évben nem járt ilyen magasrangú amerikai politikus Taipeiben. Az egyértelmű, hogy Joe Biden kormánya nem nézi jó szemmel a kitűnő orosz-kínai kapcsolatokat, amelyek hála az európai szankcióknak még erősebbek lettek. Kína szállítja a computer és mobil-technológiát, megveszi jó áron az orosz gáz és a kőolajat, valamint felröppentek hírek fegyverfejlesztési és katonai együttműködésről is. Pelocy persze tartott egy szép beszédet, hogy mennyire fontos az USA-nak Tajvan 23 millió lakosa és pont ezekben a nehéz időkben amikor az autokrácia és a demokrácia állnak egymással szemben. A pekingi külügyminiszter szerint ez a látogatás veszélyezteti a stabilitást és a békét csendes-óceáni térségben.

Washington Ukrajna politikája már okozott egy fegyveres konfliktust a donyecki és luganszki térségben. Láthatjuk a következményeket, ezt most tetézni egy fegyveres konfliktus kirobbantásával Tajvanon nagyon nem jó ötlet. Nem véletlen, hogy Kína éppen Tajvan partjainál kezdett hadgyakorlatba. Ez jelzésértékű…

Georg Spöttle

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Kiemelt kép: Nancy Pelosi Taiwan elnökével, Tsai Ing-wennel /Taipei, Taiwan August 3, 2022. Taiwan Presidential Office / REUTERS