Fricz Tamás: Ha Brüsszel átlép egy határt, nem feltétlenül kell tovább erőltetnünk ezt a kapcsolatot

Létező opció a Huxit? Mit jelent az, hogy a hazai ellenzék „kívülről irányított”? Kicsoda és hova van „bekötve” Ursula von der Leyen? Mi köze van mindehhez a gender- és queerelméleteknek, illetve III. Károly brit uralkodónak? Az M5-ön futó Kommentár Klub új adásához kapcsolódóan Fricz Tamás politológust, a Civil Összefogás Fórum szóvivőjét kérdezte a Mandiner.

Pontosan mit kellene értenünk azon, hogy a jelenlegi magyar ellenzék nagy része „kívülről irányított”?

A baloldali, balliberális ellenzék már száz éve, így a rendszerváltástól fogva is az internacionalizmus szellemében gondolkodott, számukra a „nemzetközivé lesz a világ” mindig is valóságos célt jelentett. A posztkommunista baloldal és a volt SZDSZ-hez köthető balliberálisok ebben egymásra találtak; nem véletlen, hogy már 1994-ben koalícióra léptek, majd 2002-től ismét együtt kormányoztak egészen 2010-ig. Emlékszem, az unióba való belépésünk idején egy fekete öves baloldali politológus azt magyarázta nekem, hogy ha az EU tagjai leszünk, akkor minden gondunk megoldódik, mert egyszerűen csak át kell vennünk azokat a mintázatokat, politikai intézményeket, értékeket, normákat, célokat, amelyeket ők számunkra felkínálnak – szuverenitásunk elvesztése számára nem jelent meg problémaként, sokkal inkább előnyként. A jelenlegi ellenzék tehát nem az utóbbi években vált a nemzetközi, globális balliberális hálózatok által irányított társasággá, az viszont tény, hogy az utóbbi időszakban,

az ismétlődő vereségeik hatására a külföldi befolyásoltságuk még látványosabb és markánsabb lett.

Ez megjelenik szellemi, szervezeti és pénzügyi vonatkozásban egyaránt. E három közül a pénzügyi támogatás jelenti azt az alapot, amellyel nyers és pőre módon irányítani tudják a magyarországi baloldali pártokat és azok vezetőit, hiszen jól tudjuk: aki fizeti a zenészeket, annak a nótáját húzzák. A pénzügyi támogatásról már maga Gyurcsány Ferenc beszélt 2013-ban, amikor sejtelmesen azt mondta, hogy „ahonnan jöttek pénzek, azt jobb, ha nem tudjátok”.

A szellemi muníciót, a „progresszív” gondolatokat is kívülről kapják, az Európai Egyesült Államok eszméjétől az LMBTQI-ideológián át egészen a migránsok befogadásáig és tovább. Nem véletlenül, mert a mai magyarországi bal- és balliberális oldalnak nincs értelmezhető mondanivalója a magyar társadalom számára. Végül láthatóvá váltak a szervezeti irányítottság körvonalai is, hiszen egyre nyilvánvalóbb módon derül ki, hogy a háttérből irányító baloldali politikusok, mint például Bajnai Gordon és Korányi Dávid, több globális háttérhatalmi szervezetnek a tagjai – lásd többek között a Soros György által alapított Külkapcsolatok Európai Tanácsát (ECFR), az Atlanti Tanácsot, a Datadat-ot, vagy épp a nemrég létrejött Action for Democracy-t.

Ez a kívülről irányítottság minden esetben konkrét egyeztetések, alkuk és hasonlók mentén jön létre? Vagy gyakran előfordul, hogy a politikai szereplők – szimplán a természetükből, beállítottságukból fakadóan – mintegy „maguktól tudják a dolgukat”? 

A különféle kapcsolati rendszerek az elmúlt évtizedekben jöttek létre, de különösen a 2010 utáni időszakában erősödtek meg, nyilvánvalóan arra adott válaszként, hogy a főleg Soros Györgyhöz köthető, a Fidesszel élesen szemben álló külföldi háttérerők azt tapasztalhatták, a baloldali ellenzék egymagában képtelen arra, hogy megdöntse az Orbán-kormány kétharmados hatalmát – mert erre mind szellemi, mind személyi értelemben alkalmatlanná vált. Feltűnő változás volt 2018 őszén, hogy az addig igencsak széttartó, egymással is vitatkozó ellenzéki pártok egyszer csak összehangoltan és közösen cselekedtek: parlamenti obstrukciókat hajtottak végre, akcióztak a Magyar Televízióban stb.

Ekkor már látszott, hogy a háttérből, kívülről ehhez segítséget és inspirációt kapnak – de még kevés volt a konkrét információnk.

Az utóbbi évben viszont több mindent megtudtunk: az Anonymous-videókban Gansperger Gyula beszélt arról, hogy a magyar baloldalt egyfelől a német nagytőke, másfelől a Soros-féle hálózat irányítja, amelyben kulcsszerepe van – egyfajta összekötőként – Bajnai Gordonnak. Később már egyértelművé váltak az egyeztetések: megtudtuk például, hogy Márki-Zay titokban Londonban tárgyalt Bajnai Gordonnal, illetve Timothy Garton Ash liberális történésszel az úgynevezett Chatham House-ban, másik nevén a Londoni Királyi Külügyi Intézetben, de emellett mindketten tagjai a már említett ECFR-nek. Márki-Zay elmondta, hogy az Action Democracy nevű alapítvány tanácsadói között ott van Wesley Clark nyugalmazott tábornok, akivel egyeztetett az orosz-ukrán háború ügyeiben.

Ennyi talán elég ahhoz, hogy valóban létező egyeztetésekről, sőt irányításról beszéljünk a külső erők részéről. De az is tény, hogy a másod- és harmadosztályú baloldali politikusokat időnként már nem is kell inspirálni vagy irányítani – mert maguktól is tudják, hogy mit várnak el tőlük a fizető gazdáik.

Az Action for Democracy nevű amerikai szervezet – jelenlegi tudásunk szerint – milliárdos nagyságrendű összeggel támogatta Márki-Zay Péter – egészen pontosan az MMM – ’22-es választási kampányát. Az ügyben a nemzetbiztonsági bizottság egy hete titkosszolgálati vizsgálatot rendelt el. Lehetségesnek tartja – legalábbis elméletileg –, hogy ilyen hatalmas összegekért cserébe az adományozó(k) nem kér(nek) az égvilágon semmit? Tudunk példát mondani efféle „szívjóságra” a politika világából?

Ugyan már, ilyen a világon nincs. Teljesen nyilvánvaló, hogy a globalista körök olyan kormányt akartak hatalomra juttatni Magyarországon, amely a céljaiknak megfelelő döntéseket hoz. És ezek a célok nem pusztán „baloldali” vagy „balliberális” célok, hanem

ezek mögött ott húzódik a globális elit, amelynek szándékában áll egy új világrendet létrehozni.

Ennek érdekében hajlandók voltak rengeteg pénzt és energiát fektetni a magyarországi baloldali ellenzékbe, valamint ezen túl NGO-kat működtetni, amelyek a kormány ellen agitálnak, médiumokat, internetes portálokat üzemeltetni, melyek kormányellenes propagandát folytattak, illetve befolyásuk kiterjed az unió vezérkarára, beleértve ebbe Ursula von der Leyentől kezdve a biztosok egy részén át az EP-képviselők döntő részét. Ezeket mind „mozgósították”. Szerencsére hiába.

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon mi köze van egyáltalán egy amerikai – vagy bármilyen, mindenesetre nem magyar – szervezetnek a magyarországi belpolitikához. Mi az oka, hogy bizonyos személyek és társaságok ilyen mérvű erőfeszítéseket tesznek hazánk politikájának befolyásolására, sőt átalakítására? Mi böki ennyire a csőrüket?

Igen, itt nemcsak az amerikai demokratákról és az európai baloldalról van szó, hanem a mögöttük álló, őket is befolyásoló-irányító globális elitről, vagy ha tetszik: globális háttérhatalomról – amely már nincs is annyira a háttérben, különösen mióta Klaus Schwab, a WEF (Világgazdasági Fórum) 84 éves elnöke 2020 júliusában megjelentette The Great Reset (A Nagy Újrakezdés) című művét, illetve be is mutatta azt, meg fognak lepődni, de

annak a Károly hercegnek a társaságában, aki ma már az Egyesült Királyság királya.

A globális elit egyre nyíltabban beszél a céljairól: egy új világrend létrejöttéről, amiben a technokrácia, a gigacégek és pénzintézetek veszik át a hatalmat a nemzetállamoktól, egyfajta világkormányzás formájában, az embereket megfosztják a hagyományos identitásaiktól. Egy felülről irányított és felügyelt világtársadalom a céljuk, ahol – mint azt hirdetik is – az embereknek „nem lesz semmijük, de boldogok lesznek.” Ez a davosi elit úgy véli, erre van szükség a válságok kezelésére. Erre képeznek ki politikusokat már 1992 óta.

Mi éppen ilyenek vagyunk – ezért akarják elsöpörni az útból az Orbán-kormányt.

A tisztán politikai rendű külső támadásoknak sokszor „kiváló” keretet-támasztékot biztosítanak az olyan posztmodern elképzelések, mint a gender- és queerelmélet stb. Ezek az EU bizonyos köreiben máris óriási erővel, jóformán emberi-erkölcsi „minimumokként” vannak jelen. Eljöhet az az idő, amikor az Európai Unió ezekre irányuló kérései, kimondott vagy kimondatlan ideológiai elvárásai, nyomásgyakorlási kísérletei mintegy végleg „kiverik a biztosítékot” a magyar kormánynál?

Igen, az unió elitje, a brüsszeli vezérkar végtelenül álságos módon beszél az olyan „euróipai értékekről”, mint a bevándorlás, a migráció emberi jogként való elfogadtatása, az LMBTQI-életmód, a gender-ideológia széles körű elfogadása, az ukránok kritika nélküli támogatása, az unió föderálissá tétele stb., holott ezek nem mások, mint az utóbbi években általuk „kitalált” értékek, amelyeket senkivel se fogadtattak el – csak „bejelentettek”. És valóban ezt próbálják ránk is erőltetni, ami, ne tagadjuk, veszélyezteti nemzeti identitásunkat és érdekeinket. Ebben, ha nem tud az unió legalább kompromisszumokat kötni velünk,

bizony ott rejlik a „biztosíték kiverésének” veszélye is.

Lát esélyt arra, hogy a hazánkat övező, meglehetősen negatív európai uniós közhangulat a közeljövőben gyökeresen megváltozzon?

A globális – vagy ha tetszik, davosi – elit befolyása, ereje olyan óriási a nyugati világban, s különösen az uniós, brüsszeli vezérkarban, hogy egyelőre nem látok esélyt a velünk szembeni támadások, az ellenséges közhangulat megszűnésére.

Akkor tudna ez megváltozni, ha feladnánk az eddigi, nemzeti, keresztény, szuverenista, hagyományos családmodellt védő, a háborúból kimaradni akaró, saját érdekeinket, illetve a magyar emberek érdekeit védő politikánkat. Ezt viszont, javaslom, ne tegyük, mert az a nemzeti létünk végét jelentené. De nincs is ilyen szándék az Orbán-kormányban.

Létező opció a Huxit?

Az a véleményem, hogy ameddig lehet, az unión belül kell a küzdelmeinket megvívni és bent kell maradnunk, mert ennek előnyei is vannak a jól látható és egyre határozottabb hátrányai mellett. Azonban nyilvánvalóan mindig van egy határ, amit, ha átlép velünk szemben Brüsszel, akkor már csak a saját önérzetünk sem engedheti meg, hogy erőltessük ezt a kapcsolatot. De szeretnék még valamit mondani:

a Huxit helyett az igazi megoldás az Euxit lehetne. Mire gondolok?

Arra, hogy az unió a jelenlegi formájában, a jelenlegi elitjével, a Bilderberg Csoport ülésein négyszer részt vett, valamint a Világgazdasági Fórum vezetőivel és Soros Györggyel is jó kapcsolatokat ápoló Ursula von der Leyen bizottsági elnökkel nem az európai emberek és tagállamok érdekeit képviseli, amit az Oroszországgal szembeni ostoba – vagy nem is olyan ostoba… – szankciós, lényegében háborús politika ékesen bizonyít. Christofer Davis oxfordi professzor nyilatkozta nemrég, hogy a Bizottság egy titkos tanulmányban beismeri, túl gyorsan és elhamarkodottan hozta meg a döntéseket a szankciókra vonatkozóan, s mindezt politikai nyomásra tette…Tehát maga az unió szorul radikális változásra, s nem mi. Ezért a 2024-es EP-választásokon el kell küldeni ezt a globális köröknek alárendelt brüsszeli elitet, és újra kell építeni egy laza európai szövetséget, szuverén államok egyenrangú együttműködéseként. Egy élhető, hagyományait újra megtaláló Európát. Máskülönben…

Kemenes Tamás / Mandiner

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!